Agócs József rendszerbiológus emlékezetére

Agócs József erdőbiológus, bioszféra-biológus, bioszféra-filozófus – gondolkodó erdész, hosszú szenvedés után, 80 éves korában elhunyt.

Ő alkotta meg az ÖRVÉNYELMÉLET rendszerét (a földi élet jelenségéről), amit Gánti Tibor kemoton-elméletéhez lehetne hasonlítani.
Tanításainak némelyik ismerője szerint Nobel-díjra (volt) érdemes. Kétségtelen, az ő rendszerénél jóval kisebb értékű elméletekért adtak sokszor Nobel-díjat.

(Egyik) legkiemelkedőbb ökológusunk és természetvédőnk volt, bár ő ezt az utóbbi kifejezést – természetvédelem – okkal nem kedvelte. Én mégis az érthetőség kedvéért nevezem így.

A magyar zöldmozgalomban nem nagyon ismerik, s ha mégis, csak igen fölületesen. (A nemzetközi zöldmozgalomban pedig szinte egyáltalán nem ismert a neve.) Ez jelzés-értékű!

A magyar zöldek az (egyik) legkiemelkedőbb természet- és erdő-szakértőt nem (igen) tartják számon? Elgondolkodtató.

Bár régóta ismertem, 50 éves koromban magyarázta el a magyar erdők lényegét, körülbelül fél órában. Hiába voltam régi természetvédő és erdővédő, csak akkor értettem meg igazán, hogy mi is az erdő.

A gondosan szálaló erdőgazdálkodás, a fokrendszer, az ártéri gazdálkodás, szelídvízország, a gyümölcsények (gyümölcsös erdők, „dzsungel-gyümölcsösök”) nagy híve volt, társadalmi kérdésekkel is foglalkozott. Szerény volt, és szerényen élt. Egyenrangúan beszélt „lefelé” és „fölfelé” egyaránt. Kárpótlásban visszakapott kis földjén az ország egyik legigazibb őshonos őserdejét alkotta meg. Egyik legkedvesebb fája a hegyi szil volt. A legfontosabb fának a tölgyet tartotta. De nem tévesztette össze a fával az erdőt.

A (szűk értelemben vett) humanizmus épp úgy fajelmélet, mint a nácizmus.

Ez a kijelentése meghökkentő és kizökkentő. Mivelhogy a tények maguk meghökkentőek.
A földi élet (túlzottan) emberközpontú szemlélete bizony hamis, kártékony – és emberellenes. Emberellenes, mert hosszú távon árt az embernek magának: létét fenyegeti.

Rövid távon – lévén egyfajta közösségi nárcizmus – a lelkének, szellemének is árt.

És emberellenes azért is, mert, „emberközpontúságon” – nem kis csúsztatással – a gyakorlatban az éppen akkor/most élő emberiség érdekeinek érvényesíteni akarását szoktuk érteni. Márpedig az emberi többség, az igazi többség – ha csak nem éljük föl létföltételeit – : a jövő nemzedékek.

További súlyos etikátlansága és érték-tévesztése a fölületes emberközpontúságnak, hogy a – különben minket is éltető – fenséges természeti rendszereket szinte semmibe veszi, oly módra, mintha pl. a lenyűgöző gótikus székesegyházakat hasznossági céllal megőrölné kertészeti kőzetlisztnek.

Kedves Barátom, Tanárom, mindannyiunk Mestere, nyugodj békében!
Kajner Péter, Báder László, Balogh Péter, Molnár Géza, Karakai Tamás, a lányod Csilla és még sokan mások, visszük, adjuk tovább nagy gondolataidat, szellemedet!

Karl B. Kiszely
a természet szerelmese
író
fotográfus
“Amit az ember tehet, nem fontos. Fontos, hogy a fák nőjenek.”