A halálos szmog története

A londoni nagy szmog, halálos szmog, amely 1952-ben öt napra (december 5-9.) beborította London városát, és amelyet az ipari szennyezés és a magasnyomású időjárási viszonyok kombinációja okozott. A füst és a köd kombinációja szinte teljesen leállította a várost, és több ezer ember halálát okozta. Ennek következményei négy évvel később a tiszta levegőről szóló törvény elfogadására késztettek, amely fordulópontot jelentett a környezetvédelem történetében.

A halálos szmog története | ClimeNewsA Nagy Szmog Londonban

A “londoni köd” jelensége már jóval az 1950-es évek elejének válsága előtt is létezett. A sűrű, sárga megjelenésük miatt borsólevesnek nevezett, mindent elborító gyilkos köd a 19. századra London jellegzetességévé vált. A szennyezett köd azonban már a 13. században is problémát jelentett Londonban a szénégetés miatt, és a helyzet csak rosszabbodott, ahogy a város tovább terjeszkedett. A füsttel és a szennyezéssel kapcsolatos panaszok az 1600-as években fokozódtak, amikor I. Jakab király idején végül hatástalan törvényt hoztak a szénégetés korlátozására. Az 1700-as évek végén kezdődő, gyorsan növekvő iparosodás tovább rontotta a körülményeket.

Ezek a ködök nem a légkör természetes képződményei voltak: a vízgőz a szénégető gyárak által kibocsátott részecskékhez tapadt, sötét és nehéz felhőket hozva létre, amelyek rontották a látási viszonyokat. A ködnek ezt a fajtáját később szmognak nevezték el (a füst és a köd szavak összevonásával), a kifejezést egy londoni lakos találta ki a 20. század elején.

A légszennyezés a 19. században az ipari forradalom elterjedésével és a nagyvárosok gyors növekedésével válságba jutott. A háztartási tüzek és a gyári kemencék számának növekedése miatt a szennyezőanyag-kibocsátás jelentősen megugrott. Ebben az időben alakult ki London ködös légköre, amelyet Charles Dickens és Arthur Conan Doyle regényeiben élénken ábrázoltak. A londoni köd akár egy hétig is eltarthatott, és a 19. század elején a sírköveken köddel kapcsolatos halálesetekről számoltak be. A közegészségügy romlása ellenére keveset tettek a szmog megfékezésére, tekintettel az új ipar által biztosított rengeteg munkahelyre és a házi széntüzek nyújtotta kényelemre.

A halálos szmog története | ClimeNewsNelson’s Column 1952

Az 1952-es nagy szmog soha nem látott súlyosságú gyilkos szmog volt, amelyet az időjárás és a környezetszennyezés egyaránt előidézett. A 20. század folyamán a londoni ködök összességében ritkábbá váltak, mivel a gyárak kezdtek a városon kívülre költözni. December 5-én azonban egy anticiklon telepedett London fölé, egy magasnyomású időjárási rendszer, amely inverziót okozott, amelynek következtében a hideg levegő a magasabban fekvő meleg levegő alá szorult. Ennek következtében a gyárak és a háztartási tüzek kibocsátása nem tudott a légkörbe jutni, és a talajszint közelében rekedt. Az eredmény a város történetének legsúlyosabb, szennyezésen alapuló ködje lett.

A látási viszonyok London egyes részein annyira romlottak, hogy a gyalogosok a saját lábukat sem látták. A metrót leszámítva a közlekedés erősen korlátozott volt. A mentőszolgálat is szenvedett, így az embereknek a szmogban maguknak kellett megtalálniuk az utat a kórházakba. Sokan egyszerűen otthagyták autóikat az utakon. A beltéri színházi előadások és koncertek elmaradtak, mivel a közönség nem látta a színpadot, és az utcán megnőtt a bűnözés. Megugrott a tüdőgyulladással és hörghuruttal kapcsolatos halálesetek és kórházi kezelések száma, Smithfieldben pedig állítólag megfulladtak a szarvasmarhacsordák. Bár a köd öt napig tartott, és végül december 9-én felszállt, súlyosságát csak néhány héttel később tudták meg, amikor a főjegyző közzétette a halálos áldozatok számát, amely mintegy 4000-et tett ki. A szmog hatása azonban hosszan tartó volt, és a mai becslések szerint a halálos áldozatok száma körülbelül 12 000 volt.

Az 1952-es események után London légszennyezettségének súlyossága tagadhatatlanná vált. A brit kormány eleinte lassan cselekedett, de végül négy évvel később, 1956-ban, a halálos ködre adott közvetlen válaszként elfogadta a tiszta levegőről szóló törvényt. A törvény füstmentes területeket hozott létre az egész városban, és korlátozta a szén elégetését a háztartási tüzekben, valamint az ipari kemencékben. Ezenkívül a háztulajdonosoknak olyan támogatásokat ajánlottak fel, amelyek lehetővé tették számukra, hogy más fűtési forrásokra, például olajra, földgázra és elektromos áramra váltsanak. Bár a változás fokozatos volt, és 1962-ben újabb szmogválság következett be, a Clean Air Act-et általában a környezetvédelem történetében jelentős eseménynek tekintik, és hozzájárult a brit közegészségügy javulásához.

Forrás: Julia Martinez | Britannica


Ahogy az éghajlati válság fokozódik...
... a ClimeNews – Hírportál nem marad csendben, számára a környezettel kapcsolatos beszámolás prioritás. Az éghajlati veszélyről, a természetről, a légköri szennyezésekről, és a járványokról szóló jelentéstétel olyan nagy hangsúlyt kap, amelyet megérdemel. A ClimeNews tudja és elismeri, hogy korunk meghatározó kérdése az éghajlati veszély. Olyan – még tabunak számító – információkat és összefüggéseket, amelyeket más médiák gyakran nem jelentetnek meg, azt mi megírjuk. A fajunk és a bolygónk számára ebben a kulcsfontosságú időben szándékunkban áll az olvasókat tudományos tényekre alapozott veszélyekről, következményekről, és megoldásokról tájékoztatni, nem politikai előítéletekre vagy üzleti érdekekre befolyásolva. Ezekben a viharos és kihívásokkal teli időkben milliók támaszkodnak már a ClimeNewsra, amely független az igazságot és a feddhetetlenséget képviseli.

Hónapról hónapra a cikkek olvasói teszik lehetővé, hogy a ClimeNews újságírás mindenki számára nyitva maradjon. Úgy gondoljuk, hogy mindenki megérdemli a tényadatokhoz való hozzáférést, függetlenül attól, hol élnek, vagy mit engedhetnek meg maguknak. Függetlenségünk azt jelenti, hogy szabadon kivizsgálhatjuk és megtámadhatjuk a hatalomban lévő személyek mulasztásait. Az önök segítségével továbbra is olyan nagy hatású tudósításokat fogunk nyújtani, amelyek képesek ellensúlyozni a félretájékoztatást, és hiteles, megbízható hírforrást nyújtanak mindenki számára. Mivel nincsenek részvényeseink vagy milliárdos tulajdonosaink, mi magunk határozzuk meg a napirendünket, és kereskedelmi és politikai befolyástól mentes, igazságkereső újságírást nyújtunk. Amikor még soha nem volt ennyire fontos, félelem és szívesség nélkül tudunk nyomozni és megkérdőjelezni gyanús ügyeket. Tájékoztatjuk olvasóinkat a környezeti veszélyekről tudományos tények alapján, nem üzleti vagy politikai érdekek által vezérelt módon. Számos fontos változtatást végeztünk stíluskalauzunkban annak érdekében, hogy az általunk használt nyelv pontosan tükrözze a környezeti katasztrófát és az azzal kapcsolatos összefüggéseket.

A ClimeNews - Hírportál úgy véli, hogy az éghajlati válsággal szembeni problémák rendszerszintűek, és alapvető társadalmi változásokra van szükség. Jelentéseket készítünk az egész világon élő egyének és közösségek, vállalatok erőfeszítéseiről, akik félelem nélkül állást foglalnak a jövő generációi számára és az emberi élet megőrzéséért a Földön. Azt akarjuk, hogy történeteik inspirálják a reményt. Jelentést készítünk a szervezetünkben elért haladásunkról mi is, mivel fontos lépéseket teszünk a környezetre gyakorolt ​​hatásaink kezelésére.

Reméljük, hogy ma fontolóra veszi a ClimeNews - Hírportál nyitott, független újságírás, jelentések támogatását. A ClimeNews újságírói tevékenységét ön is működtetheti, és segíthet fenntartani a jövőnket. Az olvasók minden támogatása, akár nagy, akár kicsi, nagyon értékes. Támogasson minket szabadon megválasztott összeggel egy biztonságos rendszeren keresztül - és csak egy percig tart. Ha teheti, kérjük, fontolja meg, hogy havonta rendszeres összeggel támogasson minket. Köszönjük.

ClimeNews TÁMOGATÁS

Amennyiben szeretnél értesítéseket kapni az új cikkek megjelenéséről, add meg az emailcímedet.

Mit jelent ez? Kapni fogsz egy rövid értesítést az új cikk címéről és pár mondatos rövid tartalmáról. Amennyiben érdekel a cikk, az ott található linkre kattintva felkeresheted a Hírportálunkat.