Felelőtlenség a köbön

A valóban felelős vállalatok a karbonsemlegességük bizonyításával tudnák a társadalmi felelősségvállalásukat (CSR) a legjobban bemutatni.

Nagy tévedés az, hogy pl. csak az FSC vagy a Fair trade megkülönböztető jelzések lobogtatása elégséges ahhoz, hogy egy vállalat magatartása valóban felelős-e a társadalommal szemben, ahogy ezt sok CSR-os gondolja. Szemfényvesztésnek tartom, hogy ha kiragadok egy valóban nem megfelelő magatartást és elkezdek reklámcélból bizonyítottan Felelős Erdőgazdálkodásból eredő fát használni vagy Méltányos Kereskedelmi Gyakorlatot folytatok és a munkásokat egy kicsit jobban megfizetem, akkor felelős vállalat lettem. Netalán azt gondolja valaki, hogy támogatások és szponzorációk révén megvásárolható a felelős vállalati forma. Hmmm… Teljesen mindegy, hogy a levesben mekkora sz.r úszik az a leves ehetetlen! Olyan ez, mint amikor egy fékhibás autónál azzal dicsekszik valaki, hogy a jobb első fog és úgy vág neki az útnak (és úgy megy neki az utókornak).

A valóban felelős vállalatok az ökolábnyomukat, sőt azon belül is kiemelt figyelemmel a karbonlábnyomukat csökkentik, hiszen ez egy komplexebb folyamat, sokkal körültekintőbb és szélesebb valódi eredményt generál. Ez a megközelítés valóban fenntarthatóvá teheti a vállalatot és szélesebb rétegek érezhetik azt, hogy valóban felelős viselkedésük eredményezi a globális éghajlatváltozás megállítását.

Ha egy vállalat működésének (nem az általa előállított terméknek, mert annak még ennél is komplexebb a lábnyoma) akarom meghatározni a karbonlábnyomát és a teljesség igénye nélkül, akkor számba kell venni, hogy honnan származó és mekkora mennyiségű energiaforrásokat használt az elmúlt évben? Tehát mennyi elektromos áramot fogyasztott, mennyi fűtőanyagot használt el (szén, földgáz, fa stb…)? Mennyi vizet fogyasztott és a szennyvíz hová került? Mekkora darabszámban és milyen teljesítményű és töltöttségű hűtő vagy légkondicionáló berendezést használt, annak mekkora a lehetséges szivárgása, mennyi ÜHG gázzal kellett azokat után tölteni? Számba kell venni az üzemanyag-fogyasztást (benzin, gázolaj, gáz, kerozin stb.) olyan bontásban mint a szállítási feladatok (saját vagy külső), a vezetőség üzleti útjait, sőt a dolgozók munkába járásából adódó fogyasztásokat is. A termelési folyamatokból mennyi és milyen fajta ÜHG-k keletkeznek? Milyen frakciójú és mennyi hulladék keletkezik és annak mi lesz a sorsa, az ártalmatlanítása hogyan történik? Szóval ezt számba venni, meghatározni a szén-dioxid kibocsátási pontokat és ezekből az adatokból kiszámolni a karbonlábnyomot, mindezeket átszámolni tCO₂e-re egy komplex feladat. Viszont érdemes megcsináltatni, mert egy nagyon komoly és használható látleletet ad egy vállalatról. Pontosan látni fogják a vezetők, hogy hol kell és hol érdemes hatékonyan beavatkozni a megmaradásuk érdekében, amikor ezt megteszik, a dolgozók is érezni fogják, hogy jó helyen vannak. Hiszen ha egy vállalat karbonsemleges lesz, tehát a karbonlábnyomát lecsökkentette és amit nem tudott az kiegyenlítette, akkor komplexen és a leghatékonyabb módon tett a globális éghajlatváltozás ellen.

Ezek után nyilvánvaló a különbség, hogy egy akármilyen zöld falevelecske, az FSC vagy a Fair trade logókkal ellentétben például az iCC karbonsemlegességet tanúsító logója (PAS2060) mennyivel többet jelenthet! Cinikusan hangoztatják egyesek, hogy a tanúsítókat ki tanúsítja? A válasz, hogy a tanúsítókat nem kell tanúsítani, azért vannak a szabványok amivel dolgoznak és van az a felelősség kérdése, amit a tanúsító felvállal és megvédi magát és a tanúsított szervezetet azoktól a hülyéktől, akik a demokráciát a mindenbe való belepofázással keverik össze, és azt se tudják mi az a dekarbonizációs folyamat. A CSR a maga ellentmondásaival és bonyolultságával egy nagyon jó kezdeményezés lenne, ha felvállalná a karbonsemlegesség első helyre történő pozicionálását a CSR-on belül. Ha valóban felelős vállalati magatartást akarna mutatni egy cég, akkor a karbonsemlegesség a belépő, amikor ezt megtudta csinálni és maradt még rá pénzügyi kerete, lehet támogatni és szponzorálni más egyebet…

Zárásként, érdemes mindenkinek elgondolkodni azon, hogy amelyik vállalatot vagy terméket nem lehet önerőből karbonsemlegesíteni annak – mivel nem lesz fenntartható – egyáltalán lesz -e helye a piacon? Amikor az emberek elkezdenek igazán “zölden” gondolkodni, mert már lesz hozzá ismeretük, akkor nem veszik meg azokat a termékeket sőt hamar otthagyják a nem fenntartható (a valóban nem felelős) cégeket. Nem érdemes a mostani CSR programokkal hülyíteni az amúgy is már tehetetlen, impotens, pláne nagyvállalatokat azzal a reménnyel, hogy jót csinálnak, közben a karbonlábnyomuk meg az egekben van! Ez vonatkozik mindenkire, nem csak az olajvállalatokra, a bankokra, a gyógyszeripari cégekre vagy a szállítmányozókra.

Rampasek,  László A.