Az önkéntes szén-dioxid piac (Voluntary Carbon Market), mely a karbonkreditek felhasználásával végzi a szén-dioxid kompenzációs szolgáltatásait, a kereslet (és a kínálat) egy másik fontos forrása a nemzetközi szén-dioxid-árképzési mechanizmusok következményeinek enyhítésére.

Az önkéntes piaci szén-dioxid kiegyenlítésekre vonatkozó árazási kezdeményezések szintén fontos lehetőséget nyújtanak az új ötletek kísérletezésére, és a fenntarthatósággal kapcsolatos kockázatok kezelésére. Összességében az önkéntes piac mérete kisebb, mint a megfelelési (kötelező) piacoké.

2005-től – 2018 első negyedévéig több mint 2000 projektből bocsátottak ki több mint 430 MtCO₂e önkéntes krediteket.

A 184 féle karbonkredittel történő kibocsátások kiegyenlítésének több mint 75 százaléka a két legnagyobb önkéntes szabványból származik – a Verra önkéntes szén-dioxid-szabványából (VCS) és a Gold-szabványból.

Kisebb mérete ellenére az önkéntes piacon folytatott tevékenységek növekedtek, ami utalhat az önkéntes karbonkrediteket kibocsátó projektek iránti növekvő bizalomra. A két legnagyobb önkéntes szabvány kibocsátási tendenciáinak közelebbi vizsgálata azt mutatja, hogy a 2014-es visszaesés után az önkéntes hitelek éves kibocsátása 2017 óta újra felgyorsult, amint az ábrán látható.

Az árazást illetően az önkéntes karbonkredit árak drasztikusan változhatnak az önkéntes vásárlók különböző preferenciái miatt. Mindig felmerül a kérdés, hogy érvényesül -e a fizessen a szennyező elv a karbonkreditekkel történő kiegyenlítés esetén? Mivel ez érvényesül a VCS, a Gold Standard, Plan Vivo, és ide tartozik a magyar QFPC esetén is, ezek értékes és ellenőrizhető karbonkrediteknek számítanak, az ár 30 euró/tonna feletti jelenleg. Az olcsó, és hitelessége vitatható vagy ellenőrizhetetlen kreditek ára, jóformán az egy eurót sem érik el. Nyilvánvaló, hogy akik ezt használják csak kibújni szeretnének a környezetterhelési felelősségük alól, hiszen a károkozás töredékért semlegesítenek. Ha ők hangoztatni merészelik, hogy karbonsemlegesek a zöldrefestés esete náluk azonnal felmerül, és különféle magyarázkodásba kezdhetnek. Vajon ők is támogatói a kibocsátás csökkentés ösztönzésének?

Az önkéntes piac számos különböző növekedési és fejlődési lehetőséget rejt magában:

Szabályozók segítségével az önkéntes piacokra termelt kibocsátáskompenzáció a párizsi megállapodás és a nemzetközi légi közlekedés kibocsátáskompenzációs és -csökkentési rendszer (CORSIA) értelmében felvásárolható és eladható lehetne a kötelező piacokon. Jelenlegi tiltás és engedély hiányában a kötelező piaci szereplők – akik bizonyos mértékig ingyenes engedélyekkel rendelkeznek a környezetszennyezésükhöz – alaptalanul félnek a valódi, már megvalósított szén-dioxid kibocsátás csökkentésből és/vagy elkerülésből származó úgynevezett önkéntes kibocsátási egységek (karbonkreditek) vásárlásától.

Amennyiben megállapodások köttetnek a kettős kötelezettségek elkerülésére, az önkéntes kibocsátáskompenzáció gyorsíthatja a kibocsátás-csökkentést olyan szektorokban, amelyek nincsenek lefedve meglévő kötelező szén-dioxid-piacok által, vagy olyan országokban, amelyekben nincsenek kötelező piacok.

Pontosabban, sokan azt várják – mivel ez minden félnek előnyös win-win helyzet, hogy ezek a fejlemények újfajta kereslet forrást jelentsenek az önkéntes piaci projektek számára, amelyek áttérhetnek a kiegyenlítések eladására a hazai (megfelelési) kötelező piacokon, például Magyarországon, Romániában, Kolumbiában és Kaliforniában.

Rampasek László
Forrás: World Bank Group | State and Trends of Carbon Pricing 2019