Klímaválság

Globális és Európai hőmérséklet értékek

Az elmúlt évtizedben (2010–2019) a felszín közeli hőmérséklet globális átlaga 0,94–1,03 ° C-kal volt melegebb, mint az iparosodás előtti szint, ami a rekordok legmelegebb évtizedét jelenti.

Adat forrás:

Az európai szárazföldi hőmérséklet ugyanebben az időszakban még gyorsabban, 1,7–1,9 ° C-kal emelkedett. Az UNFCC valamennyi tagállama elkötelezte magát a Párizsi Megállapodás mellett, hogy a globális hőmérséklet-emelkedést jóval 2 ° C alá korlátozza az iparosodás előtti szint fölé, és célja, hogy a növekedést 1,5 ° C-ra korlátozza. Az üvegházhatást okozó gázok globális kibocsátásának drasztikus csökkentése nélkül 2050 előtt már a 2 ° C-os határ is túllépésre kerül.

Az éves globális hőmérséklet alakulása fontos mutatója az éghajlatváltozás nagyságának és lehetséges hatásainak. A globális hőmérséklet a 19. század vége óta folyamatosan emelkedik. A növekedés mértéke az 1970-es évek óta különösen magas, évtizedenként körülbelül 0,2 ° C. A 2019-es év a harmadik legmelegebb év volt a nyilvántartásban, és a 20 legmelegebb év közül 19 történt 2000 óta (WMO, 2019; C3S, 2020). Az északi-sarkvidék, de Európa is a globális átlagnál jóval gyorsabban melegszik.

Az antropogén tevékenységek, különösen az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátás, nagyrészt felelősek ezért a felmelegedésért.

Klímamodellezéssel becsülték a jövőbeni klímaváltozást a különböző kibocsátási forgatókönyvek esetében. A kibocsátás csökkentésére irányuló jelentős erőfeszítések nélkül a globális hőmérséklet emelkedése gyorsan folytatódik, sőt felgyorsul. Az IPCC legutóbbi jelentéseiben figyelembe vett négy kibocsátási forgatókönyv (vagy reprezentatív koncentrációs útvonal – RCP) közül háromban a 2040-es években meghaladnák a 2 ° C-os maximális felmelegedési szintet. Az előrejelzések szerint a globális hőmérséklet az RCP4.5 alatt 1,7-3,2 ° C-kal, az RCP8.5 alatt pedig 3,2-5,4 ° C-kal emelkedik a század végére. Az egyetlen forgatókönyv, amely eséllyel képes maradni a Párizsi Megállapodások által megállapított határokon belül, az RCP2.6, amelynek előrejelzett hőmérséklete 0,9–2,3 ° C. Ez a forgatókönyv a következő évtizedekben a kibocsátások drasztikus csökkenését, a század végére elhanyagolható vagy akár negatív kibocsátást feltételezi (Collins et al., 2013; Allen et al., 2018).

Rampasek, László A.
Forrás: European Environment Information and Observation Network (Eionet)

rampi

Recent Posts

A ‘fenntartható’ nem fenntartható: az ESG talpraállítása

A “fenntartható” szó exponenciális sebességgel szaporodik, hamarosan már minden mondatban szerepelni fog, akár többször is. Viszont…

3 nap ago

*** Extrém FIGYELMEZTETÉS ***

Vörös riasztás: A bolygó veszélyben ! A jelentésből kiderül, hogy 2023 volt az eddigi legmelegebb…

1 hét ago

Éghajlatváltozás és az egyre nagyobb szerepű karbonsemlegesség

Az éghajlatváltozás a világgazdaság iparosodásának nem szándékolt következménye. Az emberi tevékenység nagy mennyiségű CO2-t és…

2 hét ago

A túlnépesedés még mindig óriási probléma

A túlnépesedés még mindig óriási probléma: interjú Jane O'Sullivannal. Februárban interjút készítettem Chris Bystroff biokémikussal,…

3 hét ago

Az éghajlatkutatók egy része sem tudja, hogy mi van?

Tizedik egymást követő havi melegrekord riasztja és zavarba hozza az éghajlatkutatókat. Ha az anomália augusztusig…

3 hét ago

Al Gore – Amiről a fosszilis energiaágazat hallgat

Ebben az energikus előadásban, a Nobel-díjjal kitüntetett Al Gore a klímaválság megoldásának útjában álló két…

4 hét ago