Tényleg szélsőségesebbé válik az időjárásunk?

2016 és 2019 között a meteorológusok soha nem látott hőhullámokat észleltek a Földön, féktelen erdőtüzeket Kaliforniában és Ausztráliában, és 5-ös kategóriájú ciklonokat, melyek rekord ideig maradtak fenn. A szélsőséges időjárási események száma egyre nőtt az elmúlt 40 évben, és az előrejelzések alapján tovább fog emelkedni.

De vajon e természeti katasztrófák egyszerűen rossz időjárásnak tekintendők? Vagy az éghajlatváltozás következményei? A kérdés megválaszolásához értenünk kell az időjárás és az éghajlat közötti különbséget: mik ezek, hogyan jelezzük előre őket, és az előrejelzések mit árulnak el nekünk.

A meteorológusok időjárásnak nevezik a légkör adott időben és helyen észlelhető tulajdonságait. A kutatók jelenleg egy hétre előre, közel 80%-os pontossággal, előre tudják jelezni egy térség időjárását. Az éghajlat egy térség átlagos légköri viszonyait írja le, egy vagy több hónap távlatában. Az éghajlat-előrejelzés a jövő évtizedek átlaghőmérsékletére ad becslést, de nem tudja megjósolni az időjárási eseményeket.

A két típusú előrejelzés eredménye azért ilyen eltérő, mert eltérő adatokon alapulnak.

Az időjárás előrejelzéséhez a meteorológusok a légkör kiinduló tulajdonságait mérik. Egy térség időjárását a csapadékmennyiség, légnyomás, nedvesség, szélsebesség és szélirány határozza meg. A meteorológusok naponta kétszer léggömböket engednek föl a légkörbe, világszerte több mint 800 állomáshelyről. A léggömbökre szerelt rádiószondák mérik a légkör kiinduló értékeit és továbbítják az eredményeket a nemzetközi meteorológiai központokba. A meteorológusok a kapott adatokat időjárás-előrejelző modellekbe töltik, ezek állítják elő a végleges időjárás-előrejelzést.

Sajnos nem lehet – e globális méretű adatbázis ellenére sem – hibátlan előrejelzést adni, mivel az időjárás alapvetően kaotikus rendszer. Mint ilyen, rendkívül befolyásolható, így az előrejelzés akkor lehetne pontos, ha a rendszer valamennyi eleméről átfogó információval rendelkeznénk. Egy apró változás megváltoztathatja a légköri viszonyokat, akár tíz napon belül is, így szinte lehetetlen két héten túl megbízható előrejelzést adni.

Ezzel szemben az éghajlat-előrejelzés jóval kiszámíthatóbb. Egyrészt azért, mert egy terület éghajlata tulajdonképpen a terület időjárási adatainak átlaga. Másrészt, az éghajlat-előrejelzés nem foglalkozik aktuális légköri jelenségekkel, csak azzal, hogy a jelenségek milyen tartományban mozoghatnak. Az adatok szélső értékei, az úgynevezett peremfeltételek, az éghajlati és az időjárási viszonyok lehetséges határait jelentik.

E peremfeltételek egyike a napsugárzás. Egy földrajzi terület Naphoz viszonyított távolsága és szöge meghatározza a területet érő hőmennyiséget. Mivel ismerjük a Nap viselkedésének éves változásait, előre jelezhetjük annak hatását a hőmérsékletre. Az éveken át gyűjtött adatokból ismétlődő minták, például az évszakok rajzolódnak ki.

A peremfeltételek általában jól ismertek, és ha változnak is, csak lassan. A kutatók így képesek az éghajlatváltozást évekre előre pontosan jelezni. És itt válik a dolog bonyolulttá. A peremfeltételek legkisebb változása jelentős eltérést okozhat a kaotikus időjárási rendszerben. Például, a Föld felszíni hőmérséklete az elmúlt 150 évben közel 1 Celsius fokot emelkedett. Jelentéktelen eltérésnek tűnik, de az 1 fokos változás hozzávetőleg 1 millió atomtöltetnek megfelelő energiát juttatott az atmoszférába. Ez a hatalmas energiatöbblet vezetett a hőhullámok, aszályok és árvizek számának drasztikus növekedéséhez.

Vajon a szélsőséges időjárás a vakvéletlen vagy a változó éghajlat következménye? A válasz, hogy bár az időjárás mindig is kaotikus rendszer marad, az éghajlatváltozás növeli a szélsőséges időjárás valószínűségét.

Mára jóformán minden tudós egyetért abban, hogy az éghajlatunk változik, és az emberi tevékenység felgyorsítja e változást. Szerencsére, a legjelentősebb változásokat okozó tevékenységek beazonosíthatók, ha megfigyeljük, mely peremfeltételek változnak. Így, bár a jövő hónap időjárása továbbra is ködbe vész, az éghajlatot, közös munkával, megóvhatjuk a jövendő századoknak.