Klímavészhelyzet – tényleg csak a kárenyhítés lehetséges?

Figyelemre méltó, hogy már a kiotói tárgyalások során (1992) is kiderült, hogy akkor az egyik leghatékonyabb klímavédelem a kereskedelem visszaszorítása lett volna, de ehhez képest még csak azután indult be igazán a globális kereskedelem.

És abszurd, hogy az egyébként társadalmi kérdésekben igen éleslátású Harari szerint a klímaváltozás megoldása totális globalizációt és világkormányt igényelne, pedig valójában épp az ellenkezőjét, a visszatérést a helyi gazdasághoz…

Persze Harari nem ökológus, a civilizációk pedig nem haladnak “visszafelé”. Egyszerűen előre haladnak a meghatározó trendek eredője mentén, amíg egyszer csak megszűnik a létalapjuk. Ha pedig a civilizációkat meghatározó értékek (a közösségek/civilizációk túlélését biztosító) bölcsesség hiányában jöttek létre, azok olyan intézményeket szülnek, amik túlélésük és növekedésük érdekében pusztító megatrendeket eredményeznek, amik hosszútávon ellehetetlenítik a civilizációt, ami keretet ad az intézmények létezésének (pl. kereskedelmi bankok, részvénytársaságok, WTO, NAFTA, stb.). Milyen ironikus…

Úgy tűnik, ma már tényleg csak kárenyhítést lehet végezni, különböző típusú karbonkreditekkel pl. VCS, QFPC, Plan Vivo. Ez a legjobb, amit tehetünk, és ez is csak annyira elég, hogy egy kicsit kevésbé fájjon az elkerülhetetlennek tűnő globális civilizációs összeomlás.

Kántor Sztella Nóra