Miért helyezzék a kormányok előtérbe a jólétet?

Csupán egy mérföldnyire innen, Edinburgh Óvárosában van a Panmure ház. A Panmure ház otthona volt a világszerte ismert skót közgazdásznak, Adam Smithnek. Jeles művében, A nemzetek gazdagságában többek közt azzal érvelt, hogy egy ország gazdagságát nem csupán az arany- és ezüstkészlete határozza meg, hanem az ország termelésének és kereskedelmének összessége. Ez lehetett az egyik legkorábbi leírása a ma bruttó hazai termékként, GDP-ként ismert fogalomnak.

Azt ezt követő években a termelés és kereskedelem mérőszáma, a GDP, még jobban meghatározóvá vált, egészen addig, hogy ma – és nem hiszem, hogy ez lett volna Adam Smith szándéka – gyakran ez a legmeghatározóbb mérőszáma egy ország átfogó sikerének. Véleményem szerint ideje lenne ezen változtatni.

Hogy mit tartunk mérendőnek az országban, az fontos. Nagyon is számít, hiszen politikai súlypontot jelöl ki, társadalmi tevékenységet mozgósít. Ebben az összefüggésben pedig a GDP-nek mint az ország sikerét mutató mérőszámnak a korlátai nagyon is tisztán látszanak. A GDP munkánk eredményét méri, de a munka milyenségéről, hogy az érdemleges-e vagy beteljesítő, semmit sem mond. Az illegális drogfogyasztást például értékkel látja el, de a fizetés nélküli gondozást nem. Értékeli rövid távon a gazdasági fellendülést, még ha az bolygónk fenntarthatóságát hosszú távon nagyban veszélyezteti is.

Ha pedig az elmúlt évtized politikai és gazdasági zűrzavarait, növekvő egyenlőtlenségét nézzük, és az előttünk álló klímakatasztrófa keltette kihívásokat, a növekvő automatizálást, az öregedő társadalmat tekintjük, azt gondolom, egyre nagyobb kényszerítő ereje van a tágabb definíció szükségének, és annak, hogy mit jelent országként, társadalomként sikeresnek lenni.

Ezért 2018-ban Skócia kezdeményezésére új szervezet jött létre, a Jóléti Kormányok Gazdasági Csoportja, alapítótagként összehozva Skóciát, Izlandot és Új-Zélandot, magától értetődő okokból. Úgy is hívnak minket: SIN, azaz “bűn”-országok, habár nagyon is a közjóra összpontosítunk. A szövetség célja pedig, hogy szembeszálljon a GDP mérésének szokásos nézeteivel. Igen, a gazdasági növekedés számít, mérvadó, de ezen túl más is mérvadó. A GDP-növekedést pedig nem kellene bármi áron hajszolni. Sőt, a csoport álláspontja szerint a gazdaságpolitika célja a közös jólét kellene, hogy legyen, hogy mennyire boldog és egészséges a lakosság, nemcsak hogy mennyire gazdag.

Mindjárt érinteni fogom e politika következményeit. De különösen a mai világban a hatások mélyebbre terjednek. Amikor a jólét kerül a középpontba, olyan párbeszéd indul, amely mélyreható és alapvető kérdéseket kényszerít ki. Mi számít az életünkben igazán? Mit értékelünk a közösségeinkben? Milyen ország, társadalom akarunk lenni? Amikor az embereket ilyen kérdésekkel foglalkoztatjuk, a kérdésekre való válasz keresésével, hiszem, hogy nagyobb esélyünk van a politikától való elidegenedést és elhidegülést enyhíteni, amelyek számos fejlett országban elterjedtek manapság.

Szabályozásügyileg erre az útra Skócia 2007-ben, a Nemzeti Teljesítményértékelési Keretrendszerünk közzétételével lépett. Többféle mérési mutatót néztünk meg. Ezek között ott van a jövedelemegyenlőtlenség, a gyermekek boldogsága, zöldterületek elérhetősége, lakhatáshoz jutás. Közülük egyik sem jelenik meg a GDP-statisztikákban, de alapvetők a társadalom egészsége és boldogsága szempontjából.

(Taps)

A szélesebb megközelítés pedig gazdasági stratégiánk szívügye, ahol azonos jelentőséget kap az egyenlőtlenség leküzdése és a gazdasági versenyképesség. A tisztes munka irányába kötelez el, és hogy az meg legyen fizetve, s elégedettséggel töltsön el. Ennek szellemében hoztuk létre az Igazságos Energiaátmeneti Bizottságot, hogy a szénmentes gazdaság ösvényére tereljen minket. A múlt gazdasági átalakulásaiból tudjuk, hogy ha nem vigyázunk, több vesztes lesz, mint győztes. A klímaváltozással és az automatizálással szembesülve ugyanazokat a hibákat nem szabad újra elkövetnünk.

Hazánkban végzett munkánk számottevő, de rengeteget tanulhatunk még más országoktól. Említettem, hogy a Jóléti Csoportban Izland és Új-Zéland partnerünk. Csak érdekesség, de önökre bízom, fontosnak tartják-e, hogy mindhárom országot jelenleg nő vezeti.

(Taps)

Ők ugyanúgy szép munkát végeznek. Új-Zéland 2019-ben tette közzé első jóléti költségvetését, amelynek szívügye a mentális egészség. Izland az egyenlő bér, a gyermekgondozás és az apasági jogok terén élen jár – ezek nem olyan szabályozások, amelyek rögtön eszünkbe jutnának a jóléti gazdaság megteremtését emlegetve, hanem olyanok, amelyek alapvetők az egészséges és boldog társadalom létrehozásához.

A nemzetek gazdagságával kezdtem, de Adam Smith korábbi munkájában, Az erkölcsi érzelmek elméletében, amelyet ugyanolyan fontosnak tartok, megfigyelte, hogy bármely kormány értékének megítélése arányban áll azzal, hogy az mennyire képes népét boldoggá tenni. Ez remek alapelve lehet bármely országnak, amely a jólét elősegítésére összpontosít. Egyikőnknek sincs mindenre válasza, még Skóciának, Adam Smith szülőhelyének sem. De a növekvő széthúzás, egyenlőtlenségek, elhidegülés és elidegenedés jelenében soha nem volt még ilyen fontos, hogy választ leljünk a feltett kérdésekre, és olyan társadalom jövőképét támogassuk, ahol a jólét is szívügy, nem csak a gazdagság.

(Taps)

A gyönyörű, napos fővárosában vannak…

(Nevetés)

annak az országnak, amely a felvilágosodás élén járt, amelynek vezető szerepe volt az iparosodásban, amely most vezető szerepével segíti a minimális szén korának eljövetelét. Szeretném, és eltökélt vagyok, hogy Skócia az az ország is lesz, amely a világ kormányait és országait arra segíti összpontosítani, hogy a jólétet tartsuk szem előtt minden tettünkben. Tartozunk ezzel a mai nemzedéknek, és bizton hiszem, hogy tartozunk vele minden utánunk jövő nemzedéknek. Ha véghezvisszük innen, a felvilágosodás vezette országból, jobb, egészségesebb, méltányosabb és boldogabb társadalmat hozhatunk létre hazánkban. Skócia pedig kiveszi részét a méltányosabb, boldogabb világ építésében is.

Nagyon szépen köszönöm.

(Taps)