Egy ország „versenyképessége” csak a vállalatoknak jó, mert annál kevesebbet kell fizetni a szakképzett munkaerőért, a GDP növelése pedig csak az államnak jó, mert csak úgy tudja fizetni a hitelek kamatait.
A hitelekét, amiket eleve föl se kellett volna venni, mert egy szuverén állam saját, teljes (készpénz)fedezetű adósságmentes pénzt is teremthet, szükség szerint (ha nő a GDP, teremt, ha csökken, akkor pedig pénzt von ki a forgalomból, méghozzá annyit, hogy az árszínvonal ne változzon). A hitelpénzrendszer, révén, valamint amiatt, mert a pénzintézetek számára engedélyezett a profit, a jövedelmek fele a bankok felé áramlik,[1] miközben az újonnan létrehozott pénzek 80%-a nem is a termelést segíti, hanem a már meglévő javak árát növeli.[2][3]
Ami a profitot illeti, jórészt amiatt kevesebb a fizetés és drágábbak a javak, valamint amiatt pusztítják az erdőket, merítik ki a talajokat, és szennyezik az óceánokat (pl. műanyaggal, valamint a kimosódó műtrágyával). Mindezek miatt pusztul az itteni élőhelyek élővilága, a talajpusztulás miatt pedig az emberiség balga módon a saját túlduzzadt népességének táplálását veszélyezteti. Mindezt miért? Hogy egy maréknyi földtulajdonosnak több profitja legyen (amiből fizetheti a banki kamatokat, és a luxuskiadásaikat). A reklámok pedig csaló módon alapvető szükségleteket (pl. biztonság, boldogság, szabadság) csatolnak mindenféle felesleges kacathoz és szolgáltatáshoz (pl. túlárazott benzines autók és okostelefonok, indokolatlanul széles sávú mobilinternet, stb.). Ezáltal olyan termékek fogyasztására is ráveszik a szerencsétlen átlagembereket, ami egyébként eszébe se jutna, mert igazából nincs is rá szüksége. Ezáltal több a termelésből és hulladékból adódó pazarlás és szennyezés. A kereskedelmi célú reklámok tehát károsak, és az internet korában teljesen feleslegesek, mert az internetes keresőkkel úgyis megtaláljuk, amire szükségünk van.
Manapság sok szó esik a környezetpusztításról, a háborúról, és a szegénységről, ugyanakkor a kiváltó okokat (pl. túlnépesedés, profitstruktúra, hitelpénzrendszer) senki nem merné megszüntetni, mert annyira meghatározzák beteges, önpusztító kultúránkat. Egy kultúra, amely szerint a világ az emberért van, a korlátlan szaporodás és fogyasztás pedig „jó”, egy szánalmasan ostoba kultúra, mert biztos pusztulásra ítéli saját magát. És tízezer éve, mióta valaki kitalálta ezt az őrültséget a termékeny félhold területén, ez a mítosz és értékrend világhódító útra indult, és mára már behülyítette szinte az egész világnépességet. Ahogy összeomlottak a nagy birodalmak, a globalizálódott világ is összeomlik, ha nem kezdjük el megváltoztatni kultúránk alapjait, és a növekedést két évtizeden belül.[4] Amit figyelni kell, az az emberiség ökológiai lábnyoma; most a Földfelszín 160%-a, és nő. Amíg nem fordítjuk meg ezt a trendet, és nem csökkentjük 100% alá, addig az összeomlás elkerülhetetlen. Az ökológiai lábnyomnak három fő tényezője van; népesség, fogyasztás, és hatékonyság. A legcélszerűbb mindet egyszerre javítani.
Az ember csak megismerheti a természet törvényeit, de nem változtathatja meg azokat; ahhoz, hogy egy kultúra fennmaradjon, be kell tartania néhány alapvető szabályt:
1) Nem szaporodik korlátlanul (alkalmazza a születésszabályozást, hogy stabilizálja, ill. szükség esetén háború nélkül csökkenthesse saját népességét)
2) Nem pusztítja az élővilágot (még vetélytársait, és tápláléka vetélytársait sem, mivel hosszútávon az ökoszisztéma összes tagjára szükség van a túléléshez)
3) Nem pusztítja az élőhelyeket (az erdők, talajok, óceánok az élőlények legfontosabb élőhelyei, amik közvetve biztosítják saját fennmaradásunkat is).
Sztella Nóra Kántor
[1]
[2] http://positivemoney.org/how-money-works/how-much-money-have-banks-created/
[3] https://www.youtube.com/watch?v=lQyX4QnAHE4
[4] http://www.theguardian.com/commentisfree/2014/sep/02/limits-to-growth-was-right-new-research-shows-were-nearing-collapse