Történelmi ítélet a fiatal klímaaktivisták javára

Az alkotmánybíróság kötelezte a törvényhozókat, hogy szigorúbb szabályozásokat hozzanak az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése érdekében miután pert nyertek a fiatal klímaaktivisták a német kormánnyal szemben!

A szövetségi alkotmánybíróság pénteken kimondta, hogy a Luisa Neubauerhez hasonló fiatal klímaaktivisták (fotó) panaszai a klímavédelmi törvény ellen jogosak voltak.

A Német Szövetségi Alkotmánybíróság pénteken bejelentette, hogy a Fridays for Future, a Greenpeace, a BUND, a Deutsche Umwelthilfe és az összes zajos CO₂-Buborék által támogatott fiatal klímaaktivista, mint Luisa Neubauer panaszai a klímavédelmi törvény ellen jogosak. Elmondásuk szerint 2022 végéig a törvényhozóknak javításokat kell végrehajtaniuk.

A 2019-ben elfogadott német klímavédelmi törvény 2030-ig határozza meg a károsanyag-kibocsátás éves mértékét, azt viszont nem részletezi, hogyan éri el az ország a karbonsemlegességet 2050-re. A törvény szerint ezt majd 2025-ben döntenék el.

A törvény miatt német állampolgárok, köztük 18 év alatti fiatalok fordultak az alkotmánybírósághoz, azzal a panasszal, hogy a törvény sérti az alaptörvényben garantált, az élethez és a testi épséghez, valamint a természetes életkörülményekhez fűződő jogukat. Azzal, hogy nem konkretizálta a kormány, hogy miként érhetik el a klímasemlegességet, a fiatalok jövőjét veszélyeztetik.

A SPIEGEL ennek kapcsán készített egy tanulságos riportot Peter Altmaier gazdasági miniszterrel.

Egy pofon a kormánynak – miért örül még mindig Peter Altmaier?

“A döntés lehetőséget ad arra, hogy nagyobb generációk közötti igazságosságot biztosítsunk”: Altmaier gazdasági miniszter az Alkotmánybíróság történelmi jelentőségű éghajlati döntéséről – és a szigorúbb CO₂-célkitűzésekről.

SPIEGEL: Altmaier úr, a szövetségi alkotmánybíróság részben megsemmisítette a 2019-es éghajlatvédelmi törvényt. Nem jelent ez egyúttal elmarasztaló ítéletet a kormány klímapolitikájáról is?

Altmaier: A döntés egyértelmű figyelmeztetés és ébresztő hívás: a jelenlegi éghajlatvédelmi törvény nem megfelelő, és korrigálni kell. A szövetségi alkotmánybíróság azonban nem kérdőjelezi meg a kormány és a parlament klímapolitikai céljait, például a párizsi éghajlatvédelmi megállapodást. Ehelyett azt kifogásolja, hogy a hatályos jogszabályok nem elegendőek a kitűzött célok eléréséhez. Ezért van most sürgős cselekvésre szükség a jogalkotó részéről: először is biztosítanunk kell, hogy az éghajlati céljainkat valóban elérjük, másodszor pedig meg kell akadályoznunk, hogy ez egyoldalúan, a fiatalabb generációk kárára történjen. A szövetségi kormány és a Parlament osztozik a felelősségen. És az idő sürget: Már csak néhány hetünk maradt a jogalkotási időszak végéig, ezért gyorsan és gyorsan kell cselekednünk. A kölcsönös vádaskodás elvonja a figyelmet erről a célról, és árt az éghajlatvédelem céljának.

SPIEGEL: A Twitter-idővonalát követve úgy tűnik, kifejezetten örül a döntésnek. Mintha a bíróság nem borított volna fel egy fontos törvényt, amelyet az önök szövetségi kormánya fogadott el.

Altmaier: A túláradó öröm vagy a káröröm nem helyénvaló, a téma túl komoly ehhez. Az éghajlatvédelmi törvény akkoriban jelentős előrelépés volt. Azóta azonban jelentős német támogatással az EU-ban elfogadtuk a kötelező érvényű zöld megállapodást, és szigorítottuk éghajlati célkitűzéseinket. Ezért számomra és sokak számára egyértelmű volt, hogy jelentős javításra van szükség. Ezért ismertem el nyilvánosan a hibákat már 2020 szeptemberében, és ezért próbáltam meg pártok közötti megközelítést alkalmazni. A szövetségi alkotmánybíróság történelmi jelentőségű döntése most mindannyiunknak újabb esélyt ad arra, hogy több éghajlatvédelmet és egyúttal több generációk közötti igazságosságot biztosítsunk. Ez egyben lehetőség arra is, hogy a fiatalabb generációt kibékítsük az állami intézményekkel. A Szövetségi Alkotmánybíróság itt példaértékű munkát végzett, messze túlmutatva a jogi kérdéseken. Ezért örültem és megkönnyebbültem a döntésnek.

SPIEGEL: A fiatalok inkább úgy látják, hogy a német kormány csak az igazságszolgáltatás nyomására vág bele a határozott éghajlatvédelmi politikába.

Altmaier: A Szövetségi Alkotmánybíróság megalakulása óta többször is nyilvánvaló sebekbe nyomta az ujját fontos kérdésekben, és cselekvésre kötelezte a politikusokat. Ez része államiságunknak és az alaptörvény sikertörténetének. A bíróság egyébként nem írta elő nekünk, hogyan kell részletesen végrehajtani az ítéletét, hanem e tekintetben a kormányra és a parlamentre bízta magát. Most biztosítanunk kell, hogy a CO₂-kibocsátás csökkentésére irányuló lépések, mire elérjük az éghajlati semlegesség célját, meghatározottak és ellenőrizhetők legyenek. Ezenkívül a csökkentési lépéseket úgy kell elosztanunk, hogy a fiatalabb generációt ne terheljük túlzottan. Más szóval, egyenletesebben kell elosztanunk a terheket. Ezért történelmi ítéletről van szó. Azt, hogy szükségünk van ezekre a világos utakra, már tavaly szeptemberben is szorgalmaztam az Éghajlatvédelmi Chartában: A hosszú távú célt 2022 és 2050 között minden egyes évre vonatkozóan konkrét csökkentésekkel kell felosztanunk.

SPIEGEL: Miért nem követelte és hajtotta végre már 2019-ben, ami a 2020-as klímacharta klímavédelmi törvényében szerepel?

Altmaier: Akkoriban jó érvek szóltak amellett, hogy a csökkentési lépéseket csak 2030-ig határozzuk meg, különösen azért, mert akkor még teljesen nyitott volt, hogy az EU növelni fogja-e és mennyivel a 2030-ra kitűzött éghajlati céljait. Erről néhány nappal ezelőtt Brüsszelben született végleges döntés. A szövetségi környezetvédelmi minisztérium volt és van felelős az éghajlatvédelmi törvényért, és a koalíciós bizottságban politikailag elfogadott módon alakította ki ezt a törvényt. A koalíciós bizottság meghatározta a 2030-ig követendő irányvonalat, és ezt az éghajlatvédelmi törvényben meg is valósították. Az alkancellár ott ül a frakció- és pártvezetők mellett, de nem a szakminiszterek, mint Svenja Schulze, Hubertus Heil vagy jómagam. Amit ott eldöntöttünk, azt a részlegek között végrehajtottuk. Nagyon szokatlan lenne, ha a kormány egyes tagjai utólag megkérdőjeleznék a koalíciós bizottság döntéseit.

SPIEGEL: Olaf Scholz a Twitteren azzal vádolta Önt, hogy Ön volt az, aki nem akarta, hogy 2050-ig éves megtakarítási célokat határozzanak meg.

Altmaier: Nagyon örültem volna, ha annak idején személyesen kereste volna a párbeszédet velem, akkor talán meg tudtuk volna előzni vagy enyhíteni a karlsruhei dorgálást. De mint mindannyian tudjuk, még nem késő, és ezért kell most együtt dolgoznunk a karlsruhei döntés egy az egyben történő végrehajtásán, még a jogalkotási időszak vége előtt. Aki komolyan gondolja az éghajlatvédelmet, annak most fel kell készülnie a pártok közötti konszenzus kialakítására. Ez nemcsak a kormánytól, hanem a Zöldektől és az FDP-től is sokat fog követelni. Most azonban lehetőségünk van arra, hogy egy történelmi jelentőségű ítéletet történelmi jelentőségű jogszabállyá alakítsunk. Ahogyan a nukleáris atomerőművek megszüntetését is konszenzussal oldottuk meg sok próbálkozás és megpróbáltatás után.

SPIEGEL: Miért nem küzdött a kancellár és CDU/CSU-s kollégái a koalíciós bizottságban folytatott tárgyalások során keményebben a klímavédelemért?

Altmaier: Az éghajlatvédelem egy folyamat és egy hosszú távú futás. Néhány szakaszt már teljesítettünk, de még hosszú út áll előttünk. Politikailag végrehajtottuk a nukleáris és a szén-dioxid-kivezetés megszüntetését, 46 százalékos részesedéssel rendelkezünk a megújuló energiák bővítésében, és 1990-hez képest 40 százalékkal csökkentettük az üvegházhatású gázok kibocsátását. A németországi vitát évekig az atomenergia fokozatos kivezetésének kihívásai és a megújuló energiaforrások első években igen költséges bővítése jellemezte. Ennek eredményeképpen jelentős sikereket értünk el, de viszonylag későn jöttünk rá, hogy ezek az erőfeszítések nem elegendőek. Amikor az éghajlatvédelmi törvény megszületett, a vita nem arra összpontosított, hogy a 2050-ig terjedő időszakra egyértelmű csökkentési célokat határozzunk-e meg.

Rampasek, László A.