Hogyan fogjuk túlélni, ha 10 milliárdan leszünk?

2050-re becslések szerint tízmilliárd ember él majd a Földön. Hogyan fogjuk biztosítani mindenkinek az alapvető szükségleteket úgy, hogy közben elkerüljük az éghajlatváltozás legrosszabb hatásait?

Hogyan fogjuk túlélni, ha 10 milliárdan leszünk? | ClimeNews - Hírportál

Charles C. Mann tudományos újságíró szellemességtől és bölcsességtől átitatott előadásában bemutatja a javasolt megoldásokat, és úgy találja, hogy a válaszadók két táborra oszthatók, varázslókra és prófétákra, majd követendő utat mutat a túléléshez.

Átirat:

Hogy vagyunk? Nem, én úgy értem, hogy vagyunk mi, homo sapiensek…

(Nevetés)

Mint egy faj?

(Nevetés)

Általában így válaszolunk erre a kérdésre: kiválasztjuk az ember fizikai jólétének néhány mércéjét, például átlagos élettartam, átlagos napi kalóriabevitel, átlagos jövedelem, teljes népesség és hasonlók, amelyeket grafikonon ábrázolunk az idő függvényében. Majdnem minden esetben az eredmény egybehangzó. Alacsonyan futó vonal évezredekig, amely a 19. és 20. századra rakétaként ível fel. Vagy a fogyasztást vizsgáljuk: energia- és vízfogyasztás, napenergia, és ezeket ábrázoljuk egy időtengely mentén. Ugyanúgy évezredekig alacsonyan futó vonal, amely exponenciális növekedésnek indul a 19 és 20. században.

A biológusok gradációnak nevezik a jelenséget. A gradáció során egy populáció vagy faj meghaladja természetes kiválasztódásának határait. A természetes kiválasztódás a populációk és fajok egyedszámát bizonyos korlátok között tartja. Az erőforrások hiánya, és a kártevők, a paraziták meggátolják a fajok túlszaporodását. De időnként megtörténik, hogy a fajok túlszaporodnak. például a töviskoronás tengericsillagok az Indiai-óceánban, a zebrakagylók a Nagy-tavakban, vagy a fenyő-búcsújáró lepke itt, Kanadában. Százszoros, ezerszeres, akár milliószoros túlszaporodás fordulhat elő. Itt egy alapvető tanulság a természet biológiájától: A túlszaporodás sosem végződik jól.

(Nevetés)

Tegyünk néhány állati egysejtűt egy tápanyaggal teli Petri-csészébe. Természetes élőhelyükön a víz és a talaj, a környezetük korlátozza szaporodásukat. Egy Petri-csészében tengernyi a táplálék, és nincs természetes ellenségük. Esznek és szaporodnak, és esznek és szaporodnak, mígnem bumm, elérik a Petri-csésze szélét, ahol a megfelelő környezet vagy élelem, vagy mindkettő hiányában pusztulnak el. A túlszaporodásnak mindig rossz vége van.

Na mármost a biológia nézőpontjából nem sok különbség van köztünk és a Petri-csészében vizsgált állati egysejtű között. Nem vagyunk különlegesek. Mindaz, amit hiúságunkban különbözőségünkről képzelünk, művészet, tudomány, technológia és sorolhatnám, nem számít. Egy túlszaporodott faj vagyunk. Hamarosan mi is elérjük a Petri-csésze peremét. Ez ilyen egyszerű.

Nos, a nyilvánvaló kérdés: Ez tényleg így lesz? Valóban arra ítéltettünk, hogy elérjük a Petri-csésze szélét? Szeretném félretenni ezt a kérdést egy időre, és feltenni egy másikat: Hogyan tervezzük kikerülni a biológia törvényeit? 2050-re majdnem tízmilliárdan leszünk, mindannyian ugyanazokkal az igényekkel: szép autó, jó ruhák és kellemes otthon, egy darab Toblerone csoki. Gondoljanak bele: Toblerone tízmilliárd embernek. De mégis, hogyan? Hogyan fogunk élelmet, vízellátást, áramot biztosítani mindenkinek, elkerülve a klímaváltozás elsöprő következményeit?

Tudományos újságíróként évek óta ezeket a kérdéseket teszem fel a kutatóknak, akik tapasztalataim szerint válaszaik alapján két átfogó kategóriába sorolhatók, varázslóknak és prófétáknak hívom őket. A varázslók, a technológiai zsenik abban hisznek, hogy a tudomány és a technológia együttes alkalmazása megfelelő választ ad majd ezekre az égető problémákra. “Légy okos, tegyél többet!”– mondják. “Így mindenki nyerhet.” A próféták majdnem az ellenkezőjét hiszik. Úgy látják, a világot alapvető ökológiai folyamatok irányítják, melyek határait önmagunkat veszélyeztetve hágjuk át. “Használj kevesebbet, őrizd meg!” – mondják. “Különben mindenki veszít.” A varázslók és próféták évtizedek óta vitatkoznak egymással, de mind úgy gondolják, hogy a technológia jelenti a sikeres jövő kulcsát. A problémát az okozza, hogy másfajta jövőképük miatt másfajta technológiát képzelnek el megoldásként.

A varázslók ragyogó, hiperhatékony metropoliszokat képzelnek el körülvéve nagy kiterjedésű, érintetlen természettel, gazdaságokat, melyekben az atomot is felváltja a bit, nyersanyagtól független kapitalista társadalmakat, melyek nem zsákmányolják ki többé a természetet. Az energiát a varázslók szerint kis nukleáris erőművek fogják előállítani, az étel alacsony ökológiai lábnyomot hagyó farmokról származik majd, ahol robotok termelnek génmódosított gabonákat, a vizet pedig nagy teljesítményű sótalanító üzemekből kapjuk, ami azt jelentené, hogy többé nem zsákmányolnánk ki a folyókat és a víztározókat. A varázslók mind a tízmilliárd embert sűrű, de élhető nagyvárosokba telepítenék, csúcsra járatott emberi törekvéseink és kiteljesedett emberi szabadságunk elvárosiasodott világába.

A próféták ellenzik mindezt. Az étel és víz nem dematerizálható, nem ehetünk biteket – hangoztatják, és az ipari mezőgazdaság már nagymértékű talajerózióhoz, nagy kiterjedésű kihalt partvidékekhez, talajbaktériumok pusztulásához vezetett. “És ti, varázslók, még többet akartok ebből? És azok a hatalmas sótalanító üzemek? Tudjátok, hogy melléktermékként ugyanolyan mennyiségben állítanak elő mérgező sót, amelytől képtelenség megszabadulni? És azok a nagyvárosok? Csak egy olyan várost mondjatok, amely valóban létezik jelenünkben, talán Tokió kivételével, és nem melegágya a korrupciónak és az egyenlőtlenségnek.” Ezzel szemben a próféták egymással kapcsolatban lévő, kisebb közösségekből álló világot képzelnek el, közelebb a természethez, egy mezőgazdasági világot fejlett emberi kapcsolatokkal, csökkentett vállalati irányítással. Ebben a látomásban több ember él vidéken, ahol nap- és szélenergiai berendezések biztosítanák az energiaellátást szinte észrevehetetlenül. A próféták nem sótalanító berendezésekkel állítanak elő iható vizet, hanem az esőből nyerik azt, felhasználják és folyamatosan újrahasznosítják. Az étel kisüzemi gazdálkodóktól származna, akik előnyben részesítenék a fákat és gumós növényeket a kevésbé hasznos gabonák helyett, mint amilyen a búza vagy a rizs.

Leginkább azonban azt remélik a próféták, hogy az emberek változtatnak szokásaikon. Nem autóval mennek munkába, helyette a megújuló energiával működő vonattal közlekednek. Nem vesznek 30 perces forró zuhanyokat. És ahogy Michael Pollan mondja, valódi ételeket fogyasztanak, főleg növényeket, és nem túl sokat. A próféták szerint fejet kell hajtani a természet által állított korlátoknak, és ez egy szabadabb, demokratikusabb és egészségesebb életmódhoz vezet.

A varázslók ezt halandzsának tartják. Szerintük ez a korlátoltság, a visszaesés és a globális szegénység receptje. A próféták által javasolt mezőgazdaságon alapuló világ csak növeli ökológiai lábnyomunkat, és több embert terel alacsony munkabért nyújtó mezőgazdasági munkába. Ezek a napenergiát előállító helyi létesítmények nagyon jól hangoznak, a megvalósításukhoz szükséges technológia azonban még nem létezik. Csak fantáziánk szüleménye. És az ivóvíz újrahasznosítása? Csupán a fejlődés és növekedés gátlása. A varázslók azonban legfőképpen a prófétáknak a társadalom egészét megdolgozó manipulációját ellenzik, mely véleményük szerint rendkívül antidemokratikus.

Ha az elmúlt két évszázadot a fékezhetetlen gyarapodás jellemezte, az eljövendő század történelme az emberiség választásáról fog szólni e két út között. Ezeket a vitákat kell így vagy úgy eldönteniük gyermekeinknek, akik tízmilliárd embert számláló világban élnek majd.

De várjunk csak, ezen a ponton a biológusok forgatják a szemüket, de úgy, hogy elvonják az önök figyelmét. Valószínűleg azt mondják, hogy mindez a varázslókról és prófétákról csupán egy ábránd. Nem számít, melyik illúzióba ringatjuk magunkat, a túlszaporodás sosem végződik jól. Gondolják, hogy az egysejtűek észlelték, ahogy a Petri-csésze széle közeledik, és felkiáltottak: “Hé srácok, eljött a változás ideje!” Nem. Csak hagyták, hogy elpusztuljanak. Ilyen az élet, amelynek mi is részesei vagyunk. Ugyanezt fogjuk tenni. Nyugodjunk bele.

Ha Darwin elméletének követői vagyunk, ezen el kell gondolkodnunk. Hiszen az ezzel szembeni legfőbb érv az, hogy “mi különlegesek vagyunk”. Ugye, milyen ostobaság?

(Nevetés)

Tudásunkat gyarapíthatjuk, megoszthatjuk, és a jövő formálására használhatjuk. De valóban ezt csináljuk? Van rá bizonyíték, hogy tényleg használjuk és terjesztjük felhalmozott tudásunkat, hogy biztosítsuk hosszú távú túlélésünket? Elég könnyű nemmel válaszolni.

Ha varázslók vagyunk, és elhisszük, hogy a magas terméshozamú génmódosított gabona a kulcs az egész emberiség jövőbeni élelmezéséhez, aggódhatunk, hogy a kutatók 20 évnyi munkája sem volt elég, hogy bebizonyítsák, fogyasztásuk biztonságos. Nem győzték meg a nyilvánosságot, hogy elfogadják ezt a technológiát. Ha próféták vagyunk, és abban hiszünk, hogy az iható víz egyre növekvő problémája úgy oldható meg, ha felhagyunk a pocséklásával, aggódhatunk, hogy a nagyobb városok mindenütt a világon, gazdag és szegény vidékeken egyaránt, folyamatosan veszítik el vízmennyiségük több mint negyedét szivárgó és szennyezett csöveken át. Például Fokváros nemrég majdnem elveszítette vízkészletét. Fokváros vízkészletének harmadát veszíti el szivárgás miatt, és a helyzet évtizedek óta csak romlik, és feltűnő, hogy alig tettek valamit ennek megoldására.

Ha varázslók vagyunk, és azt gondoljuk, hogy a tiszta és nagy volumenű szén-dioxid-mentes atomenergia a kulcs a klímaváltozás megfékezéséhez, akkor aggódhatunk, mivel a közvélemény a nukleáris erőművek ellen hangolódott. Ha próféták vagyunk, és azt gondoljuk, hogy ugyanerre a problémára a megoldás a helyi, napenergiát átalakító létesítmények közötti energiaáramoltatás, aggódnunk kell, mert a világon egy nemzet sem különítette el a szükséges forrásokat, hogy tovább fejlessze ezt a technológiát, és telepítse, amikor szükség lesz rá. És bármelyik oldalon állunk is, aggódhatunk, mivel az éghajlatváltozás riasztó jelei ellenére a fosszilis üzemanyagokból éves szinten nyert energia nagyjából 30 százalékkal növekedett az évszázad kezdete óta.

Még úgy gondoljuk, különbözünk az egysejtűektől? Még úgy gondoljuk, különlegesek vagyunk? Nemcsak, hogy nem vagyunk különlegesek, de még rosszabbak is vagyunk.

(Nevetés)

Nem vagyunk kinn az utcákon. Nem, komolyan, ha van különbség köztünk és a véglények között, egy olyan, ami számít, az nem csupán művészetünk, tudományunk, technológiánk és így tovább, hanem az, hogy tudunk kiabálni és fütyülni, az utcákra menni, és idővel megváltoztatni társadalmunk működését. De nem tesszük. A varázslók szó szerint évtizedek óta hajtogatják, hogy az atomenergia a klímaváltozás megoldásának kulcsa. De a történelemben az első, nukleáris erőműkért zajló tüntetés kevesebb mint két éve történt, és eltörpült a múltbéli antinukleáris tüntetések mellett. A próféták szintén évtizedek óta hajtogatják, hogy a megóvás kulcsfontosságú ahhoz, hogy fenntarthassuk az édesvízellátást anélkül, hogy lerombolnánk a vízkészleteket biztosító ökoszisztémát. De az emberiség történelmében még sohasem volt az utca tele szivárgó csövek miatt mérges, feliratokat lengető tiltakozókkal. Valójában a politizálás ezen a területen nagyrészt a varázslók és próféták küzdelméből állt, akik harcoltak egymással, tiltakoztak egymás ellen, ahelyett, hogy rájöttek volna arra, hogy alapvetően ugyanazon az oldalon vannak. Végső soron ezek az emberek ugyanazon ok miatt aggódnak: Hogyan fogunk élni, ha már tízmilliárdan leszünk a Földön?

Az első lépés nyilvánvalónak tűnik, ha létre akarjuk hozni a szükséges társadalmi megmozdulást, a kritikus tömeget, hogy elkezdhessünk kiabálni és fütyülni: A varázslóknak és a prófétáknak össze kell fogniuk. De hogyan tegyük, tekintve az évtizedek óta zajló ellenségeskedést?

Az egyik módja talán: Mindkét oldalnak el kéne fogadni a másik alapvető elveit. Elfogadni, hogy az atomenergia biztonságos és szén-dioxid-mentes, másrészt, hogy az urániumbányákban nagy a szennyezettség, nagy mennyiségű mérgező hulladék keletkezik, és ezeket vidéken ide-oda szállítgatni borzasztó gondolat. Engem ez elég gyorsan a kisméretű, környéket ellátó, ideiglenes atomerőművek elképzeléséhez vezet: atomenergia, mint áthidaló technológia, amíg a megújulókat fejlesztjük és telepítjük. Vagy elfogadni, hogy a genetikailag módosított növények biztonságosak, másrészt, hogy az ipari mezőgazdaság hatalmas környezeti károkat okozott. Engem ez elég gyorsan a növénytudósok elképzeléséhez vezet, akik sokkal nagyobb figyelmet szentelnek a fáknak és a gumós növényeknek, amelyek termesztés szempontjából előnyösebbek, mint a gabonák, mivel kisebb a vízfelhasználásuk, és kevesebb eróziót okoznak.

Ezek csak egy közönséges újságíró gondolatai, biztos vagyok benne, hogy vannak vagy százan jobbak ebben a teremben. A lényeg az, hogy a varázslók és a próféták összefogásával sok útja van a sikernek. És a siker többet jelentene a puszta túlélésünknél, bár az is fontos. Úgy értem, ha az emberiség túlélné valahogy saját túlszaporodását, ha mindenkinek tudnánk élelmet, vízellátást, áramot biztosítani, ha elkerülnénk a klímaváltozás legrosszabb hatásait, ha valahogy megoltalmaznánk az életközösségünket, az csodálatos volna! Azt hiszem, ez azt üzenné még egy olyan kemény cinikusnak is, mint én, hogy talán tényleg különlegesek vagyunk.

Köszönöm.

Forrás: TED | Viola Zsuzsa magyar fordítása. Felülvizsgálta Lőrincz Zsuzsanna


A ClimeNews – Hírportál számára a környezettel kapcsolatos beszámolás prioritás. Az éghajlatról, a természetről és a szennyezésekről szóló jelentéstétel olyan nagy hangsúlyt kap, amelyet megérdemel. Olyan – még tabunak számító – információkat és összefüggéseket, amelyeket más médiák gyakran nem jelentetnek meg, azt mi megírjuk. A fajunk és a bolygónk számára ebben a kulcsfontosságú időben szándékunkban áll az olvasókat tudományos tényekre alapozott veszélyekről, következményekről, és megoldásokról tájékoztatni, nem politikai előítéletekre vagy üzleti érdekekre befolyásolva.
Legyen a ClimeNews - Hírportál Támogató Tagja! A független médiát olvasóink zöme a ClimeNews digitális és ingyenes tartalmaiból is tájékozódik. A klímaváltozás felgyorsult és a kapcsolódó események megsűrűsödtek! Annak érdekében, hogy továbbra is a tőlünk telhető legmagasabb színvonalon még több információval szolgáljuk ki olvasóinkat, támogasson minket rendszeres vagy egyszeri hozzájárulással! Köszönjük. Lépjen a támogatói oldalunkra.
ClimeNews TÁMOGATÁS


Amennyiben szeretnél értesítéseket kapni az új cikkek megjelenéséről, add meg az emailcímedet.

Mit jelent ez? Kapni fogsz egy rövid értesítést az új cikk címéről és pár mondatos rövid tartalmáról. Amennyiben érdekel a cikk, az ott található linkre kattintva felkeresheted a Hírportálunkat.