Klímakatasztrófa

A jeges tavak milliókat fenyegetnek árvízzel

A bolygó felmelegedése miatt kialakuló jeges tavak milliókat fenyegetnek árvízzel. Világszerte már több mint 12 000 halálos áldozatot okoztak a gleccsertavak kitörései okozta árvizek.

Palcacocha-tó Peruban. A kitörő árvízben szerepet játszó számos tényező miatt lehetetlen megbecsülni, hogy globálisan hány ember kerülhet veszélybe. Fénykép: Dan Collyns/The Guardian

Egyre több embert fenyegetnek a gleccsertavak feltörése okozta áradások – figyelmeztettek a tudósok.

Ahogy a bolygó melegszik és a gleccserek visszahúzódnak, az olvadékvíz felgyülemlik és tavakat képez, gyakran a gátként működő jég vagy moréna következtében. 1990 óta e gleccsertavak mennyisége, területe és száma világszerte 50%-kal nőtt. Ha ezek a tavak túlságosan megtelnek, fennáll a veszélye, hogy átszakadnak vagy túlcsordulnak, hatalmas mennyiségű vizet szabadítva fel, és katasztrofális árvizeket okozva.

Egyes tavak veszélyesebbek, mint mások, és nagyobb valószínűséggel vezetnek az úgynevezett gleccsertavak kitöréséből eredő árvizekhez (GLOF). Stephan Harrison, az Exeteri Egyetem éghajlat- és környezetváltozással foglalkozó professzora elmondta: „Azok, amelyek miatt aggódunk, az Andokban és a Himalájában található nagyon meredek hegyi völgyek, ahol a gleccserek visszahúzódnak a meredek völgyekbe, és sok lehetőség van arra, hogy a hegyoldal darabjai tavakká váljanak.”

Az emelkedő hőmérséklet és a gleccserekből kitörő tavak áradásai közötti összefüggés bonyolult. Míg a gleccsertavak kialakulása és növekedése az antropogén eredetű éghajlatváltozásnak tulajdonítható, a katasztrofális árvizeket kiváltó okok gyakran nem éghajlati tényezők, például a moréna gátak geometriája, földrengések, a tóba kerülő jég- vagy sziklalavinák vagy szélsőséges esőzések következményei.

Adam Emmer, az ausztriai Grazi Egyetem geográfusa elmondta: „Két feltételre van szükség a katasztrófa előidézéséhez: nagy erejű GLOF, valamint a katasztrófa útjában lévő, veszélyeztetett lakosság és vagyontárgyak. A potenciális GLOF-útvonalak mentén a lakosság terjeszkedése és az építésfejlesztési szabályok hiánya még fontosabb tényezője lehet a GLOF-kockázatnak, különösen a fejlődő országokban”.

A perui Pastoruri gleccser. A gleccser olvadása miatt Huaraz városát, amely mintegy 35 mérfölddel lejjebb található, veszélyezteti a GLOF. Fénykép: Martin Mejia/AP

Az egyik paraméter, amely egy gleccsertó potenciálisan veszélyessé tesz, az áradásnak kitett lakosság mérete, amely néhány száz és több százezer között lehet, mint például a perui Palcacocha-tó folyásirányában fekvő Huaraz város esetében. A kitöréses áradás során játszó számos tényező miatt azonban lehetetlen megbecsülni, hogy globálisan hány ember lehet veszélyben.

Egy 2016-os tanulmány szerint világszerte eddig legalább 1348 gleccsertavakból eredő árvizet regisztráltak, amelyek 24%-ának volt valamilyen társadalmi hatása.

Több mint 12 000 halálesetet tulajdonítottak az ilyen árvizeknek. Közép-Ázsia volt a leginkább érintett régió, ezt követte Dél-Amerika, majd az európai Alpok, Izland, Skandinávia, Északnyugat-Amerika és Grönland. A szerzők szerint Dél-Amerika és Közép-Ázsia az a régió, ahol a legnagyobb valószínűséggel nagyszámú haláleset, az infrastruktúrában bekövetkező rendkívüli károk, a mezőgazdasági területek elárasztása, valamint az otthonok és utak pusztulása várható.

A világ trópusi gleccsereinek 70%-a a perui Andokban található, és ezek gyorsan olvadnak, ami az elmúlt évtizedekben számos gleccserkatasztrófához vezetett. Az eddigi legsúlyosabb az 1941-es Palcacocha-tó gleccsertó kitörése okozta árvíz volt, amely legalább 1800 emberéletet követelt.

Ezt követően Peru már az 1950-es években elkezdett dolgozni a tavak megfigyelésén és olyan veszélycsökkentő intézkedések végrehajtásán, mint a tavak lecsapolása, az instabil morénagátak megerősítése betonszerkezetekkel és mesterséges kiömlőkkel, valamint korai előrejelző rendszerek telepítése.

„A perui Cordillera Blanca [az Andok hegység része] valójában a világ úttörő régiója a GLOF-hatáscsökkentő munkálatok terén” – mondta Emmer. Ennek ellenére „a legnagyobb kihívás még hátravan – a kockázat és a kockázatcsökkentő intézkedések kommunikálása a helyi közösségek felé, valamint annak elérése, hogy bízzanak benne és elfogadják azt” – tette hozzá.

Nepál, amely szintén nagyon érzékeny a gleccserárvizekre, az 1980-as években bekövetkezett két súlyos árvíz után kezdett érdeklődni a GLOF-ok iránt. 1999-ben Nepál lecsapolta a Mount Everest közelében lévő, gyorsan növekvő Tsho Rolpa nevű tavat, hogy csökkentse a tó szintjét, ami a régióban elsőként történt meg.

„A GLOF-ot Nepál nagy kihívásként ismerte el. A múltban is történtek erőfeszítések az egyes tavakból eredő kockázat csökkentésére, és két tó esetében már beavatkozásra került sor [az Everest környékén]” – mondta Arun Shrestha, az Integrált Hegyi Fejlesztés Nemzetközi Központjának klímaváltozási szakértője.

Egy gleccsertó a Himalájában. Fénykép: Goncalo Diniz/Alamy

Shrestha szerint Nepálban legfeljebb 35 GLOF-eseményt dokumentáltak, de a valós szám valószínűleg magasabb. A nemzetközi kommunikáció és együttműködés szintén kulcsfontosságú a halálos árvizek megelőzésében; egy tavaly közzétett tanulmány 47 potenciálisan veszélyes gleccsertavat azonosított, amelyek áttörés esetén érinthetnék Nepált, de csak 21 volt Nepálban. Huszonötöt Kínában és egyet Indiában is azonosítottak.

„Nagyon fontos, hogy Nepál tárgyaljon Kínával, és megpróbálja kezelni ezeket a kérdéseket” – mondta Shrestha. „Ezeket a tavakat nem lehet figyelmen kívül hagyni, de ehhez kétoldalú diplomáciai erőfeszítésekre van szükség. Az éghajlatváltozás, valamint az infrastruktúra és a települések meglehetősen gyors változása miatt úgy gondolom, hogy a kockázat napról napra nő”.

A gleccserek gyors visszaesése ellenére világszerte a GLOF-ok gyakorisága valójában világszerte csökkent. A tudósok ezt a tendenciát az éghajlatváltozás és a GLOF-ek bekövetkezése közötti késedelemnek tulajdonítják.

A tudósok a következő évtizedekben kezdődő és a 22. század elejéig tartó GLOF-ek számának növekedését jósolják. Az árvízveszélynek kitett lakossággal és infrastruktúrával rendelkező, sebezhető országoknak most versenyt kell futniuk az idővel, hogy a katasztrófavédelembe fektessenek be, azért hogy elkerüljék a katasztrofális kimeneteleket egy kitörő árvíz esetén.

Forrás: The Guardian

rampi

Recent Posts

Hogy ízlik az ‘ingyen ebéd’?

„Nincsen ingyen ebéd.” – így szól a közgazdaságtan klasszikus tétele: egy, a jelenben meg nem…

1 nap ago

Szén-dioxid kibocsátás és oxigénkoncentráció

Hogyan hat a jövőbeni felmelegedés és CO2-kibocsátás az oxigénkoncentrációra? Az oxigénszint csökken a fosszilis tüzelőanyagok…

6 nap ago

A ‘fenntartható’ nem fenntartható: az ESG talpraállítása

A “fenntartható” szó exponenciális sebességgel szaporodik, hamarosan már minden mondatban szerepelni fog, akár többször is. Viszont…

2 hét ago

*** Extrém FIGYELMEZTETÉS ***

Vörös riasztás: A bolygó veszélyben ! A jelentésből kiderül, hogy 2023 volt az eddigi legmelegebb…

2 hét ago

Éghajlatváltozás és az egyre nagyobb szerepű karbonsemlegesség

Az éghajlatváltozás a világgazdaság iparosodásának nem szándékolt következménye. Az emberi tevékenység nagy mennyiségű CO2-t és…

3 hét ago

A túlnépesedés még mindig óriási probléma

A túlnépesedés még mindig óriási probléma: interjú Jane O'Sullivannal. Februárban interjút készítettem Chris Bystroff biokémikussal,…

1 hónap ago