Népesség

Végre újra lehet beszélni a túlnépesedésről

Végre újra lehet beszélni a túlnépesedésről – ezzel a címmel fejti ki Bill Rees (az ökolábnyom számítás társ-feltalálója, 78 éves), hogy a fosszilis energiától azért nem távolodik az emberiség, mert ekkora népesség nem élhet túl megújuló energiákkal, azok túl gyengék hozzá.

A “technokrata fenntarthatóság” álzöld, tudománytalan vámszedői évtizedek óta hitegetik az emberiséget. Eközben a népesség menthetetlen létszámra robbant, mert üldözték azokat, akik a fogamzásgátlás emberi jogáért dolgoztak. – Simonyi, Gyula I.

Miközben az éghajlatváltozás felgyorsul, és a túllövés (overshoot) más tünetei is a címlapokra kerülnek, a világközösség végre hajlandónak tűnik újra foglalkozni a “népesedési problémával”.

Egy dolog azonban furcsa módon hiányzik gyakorlatilag minden, a témával foglalkozó cikkből – a népesedési probléma bioevolúciós dinamikájának feltárása. Ez a fogalmi vákuum jellemző a modern techno-ipari (MTI) kultúra emberi kivételességhez való hűségére. Nem tekintjük magunkat a természet törvényeinek engedelmeskedő egyszerű állatoknak.

Ez a zárkózottság tiszta társadalmi konstrukció és teljesen indokolatlan. Az ukrán-amerikai genetikus, Theodosius Dobzhansky egykor híres érvelése szerint “a biológiában semmi másnak nincs értelme, csak az evolúció fényében”. Mivel a H. sapiens egy kifejlődött faj, és az egyéni és csoportos viselkedés részben a természetes szelekció által formált örökletes tulajdonságok, joggal állíthatjuk, hogy az emberi ügyekben semmi másnak nincs értelme, mint az evolúció fényében.

Gondoljunk csak két adaptív viselkedési formára, amelyet a H. sapiens minden más fajjal megoszt. Az ember veleszületett hajlama a rendelkezésre álló erőforrások fogyasztására – gyakran a kimerülésig – és ezzel párhuzamosan arra, hogy minden elérhető élőhelyet megszálljon és benépesítsen. A Föld a H. sapiens számára olyan, mint a tápanyagokban gazdag Petri-csésze a kolonizáló baktériumok számára. A különbség az, hogy az ember mindkét túlélési stratégiában jobb, mint a baktériumok vagy bármely más faj.

Versenyképes fölényünket a fejlődő technológia folyamatosan fejleszti – a modern gyári fagyasztóval felszerelt vonóhálós halászhajók hatékonyabban kimerítik a rendelkezésre álló erőforrásokat, mint az őshonos folyami halastavak; a mérnökök folyamatosan újradefiniálják a “rendelkezésre álló” fogalmát a kőolaj- és ásványkincsbányászatban. Gondoljunk arra is, hogy a pénzügyi szektor hogyan használja ki a fogyasztók anyagi kielégülés utáni vágyát. Elfogyott a fizetése? Ne aggódjon! Az emberi leleményesség kitalálta a szerény hitelkártyát, egy olyan ál-forrást, amely lehetővé teszi, hogy birtokosa jóval jövedelmét meghaladóan fogyasszon.

A H. sapiens térhódítása a Földön legalább 60 évezredes múltra tekint vissza. Az ember nemcsak elfoglalt minden alkalmas élőhelyet, hanem számos ellenséges környezetet is átalakított, hogy ezeket is benépesíthessük. Az evolúciós siker jele, hogy minden gerinces faj közül nekünk van a legkiterjedtebb földrajzi elterjedési területünk (kivéve talán a minket követő patkányokat és egereket). Gondolja valaki, hogy ha felfedeznénk egy új zöld kontinenst, azt figyelmen kívül hagynánk arra hivatkozva, hogy mindenhol máshol elszúrtuk? Elon Musk és mások a “gyarmatosítani kell a Marsot” fajtájából egyszerűen csak az emberiség terjeszkedési hencegését játsszák ki.

Természetesen valami mélyebb dolog is van a háttérben. Először is, mint minden más faj, az emberi populációk is képesek exponenciális növekedésre ökológiailag kedvező körülmények között. Másodszor, a H. sapiens rendkívül sikeres szaporodási stratégiával rendelkezik: a tipikus K-stratégiai fajok (“K” = eltartóképesség) minden tulajdonságával rendelkezünk. Hosszú életűek és rendkívül versenyképesek vagyunk, viszonylag alacsony a szaporodási rátánk, rendkívüli szülői gondoskodást tanúsítunk, és viszonylag magas az utódok túlélési aránya. Így a H. sapiens populációi a technológiai fejlődés minden szintjén végül – gyakran fájdalmasan – a helyi eltartóképesség határára szorulnak. Leegyszerűsítve, az ember természeténél fogva potenciálisan fenntarthatatlan. Ez volt Malthus nagy felismerése (amelyet ma már tagadnak vagy elfelejtenek).

“De várjunk csak” – tiltakoznak majd egyesek. “Bizonyára az MTI társadalma már “tovább fejlődött” az ilyen primitív megfontolásokon túl!” Egyáltalán nem – ezek tökéletesen leírják azt a csapdát, amit magunknak állítottunk. Az anatómiailag modern emberek legalább 200 000 éve léteznek, de ennek az időszaknak a 99,9%-ában természetes negatív visszacsatolás tartotta kordában a létszámunkat. Népességünk csak az 1800-as évek elején érte el az első milliárdot; aztán mindössze két évszázad alatt – az idő egy ezreléke – hétmilliárdra duzzadtunk (és 2022-ben valószínűleg elérjük a nyolcmilliárdot). A tudományos és ipari forradalom végül kiszabadította az exponenciális növekedés szellemét a palackból. A népesség egészségi állapotának javulása is hozzájárult, de az emberiség robbanását leginkább a fosszilis tüzelőanyagok (FF) tették lehetővé. A szén, a kőolaj és a földgáz biztosította azokat az energetikai eszközöket, amelyekkel az MTI-társadalom meg tudta termelni/meg tudta szerezni az emberi vállalkozás növekedéséhez szükséges összes élelmiszert, rostot és ásványi nyersanyagot.

De most van egy problémánk. Hatalmas mennyiségű extra-szomatikus energiára volt szükség ahhoz, hogy a modern társadalom létrejöjjön, és további hatalmas mennyiségekre van szükség még a fenntartásához is. Az MTI-társadalom a kimeríthető kőolaj és földgáz öblösödésén mámoros magasságban lebeg, és ahogy a nyomás csökken, a társadalom valószínűleg ezzel arányosan le fog süllyedni. A modern társadalom minden jelentős aspektusa mélyen energiafüggő, és a promóciós hype ellenére a fosszilis tüzelőanyagok legtöbb felhasználási módjának nincs életképes helyettesítője. (Kétségtelenül ez az egyik fő oka annak, hogy a világközösség miért tett olyan kevés lépést a fosszilis tüzelőanyagok és az ezzel járó szén-dioxid-kibocsátás visszaszorítása érdekében).

Van még más is. A bőséges olcsó energia nem a hosszú távú eltartóképesség növelésével növelte a létszámunkat, hanem inkább azzal, hogy növelte azt a sebességet, amellyel az emberi vállalkozás kifoszthatta véges bolygónkat. A természetet jóval az ökoszféra regenerációs kapacitását meghaladó mértékben használjuk ki, kimerítve a “természeti tőke” halmozott készleteit – halállományok, trópusi erdők, termőföldek, talajvíz, biodiverzitás, fosszilis tüzelőanyagok stb. stb. stb. (Még az éghajlatváltozás is egy túlzott pazarlással kapcsolatos probléma.) Ez az ökológiai túllövés definíciója.

Nem mindenki egyformán bűnös. Egyedül az emberiség leggazdagabb negyede sajátította ki a bolygó biokapacitásának nagy részét. A felháborító egyenlőtlenség azonban külön társadalmi-politikai kérdés – a népességnövekedés jelenleg minden jövedelmi negyedben a túllövés fő okozója. Ennek ellenére van összefüggés: a felső jövedelmű fogyasztók anyagi lábnyoma átlagosan tíz-tizenötször nagyobb, mint az alacsony jövedelmű országok lakosaié. Ebből következik, hogy a népességcsökkentésből származó, egy főre jutó ökológiai szempontból legjelentősebb nyereséget az olyan politikák hoznák, amelyek felgyorsítják a gazdag fogyasztók számának csökkenését.

A dolgok jelenlegi állása szerint a túllövés azt jelenti, hogy a Föld még a jelenlegi népességet sem tudja sokáig eltartani átlagos anyagi színvonalon. Ennek ellenére az MTI gondolkodásmódja biztosítja, hogy továbbra is pásztázni fogjuk a bolygót – biológiai szükségszerűségünket jelenleg egy hasonlóan expanzív kulturális narratíva erősíti. Az emberek az olajhordó alját és minden más erőforrást, amelyhez hozzáférhetünk, felkaparják majd, hogy kétségbeesett kísérletet tegyenek a növekedésen alapuló status quo fenntartására.

Ez a hajthatatlanság katasztrófával fenyeget. Amikor más fajok populációs fellendülést tapasztalnak ökológiailag jótékony időszakokban, a fellendülést mindig visszaesés követi – az erőforrások elfogynak, és a negatív visszacsatolás beindul, hogy helyreállítsa az egyensúlyt. Nincs okunk azt hinni, hogy az emberi népességdinamika másképp alakul. A világközösség túl sokáig kerülte a túlzott fogyasztással és a népességnövekedéssel való szembenézést. Az éghajlatváltozással kapcsolatos tétlenség és a túlnépesedés iránti vakság ugyanannak a hidrának a két feje, amely a mély kulturális tagadásból fakad. Minden jel arra mutat, hogy a H. sapiens egy egyszeri globális népesedési ciklus fellendülési szakaszának csúcspontjához közeledik, és ezt követően jön a visszaesés. Bár a gyors, határozott kollektív cselekvés még korlátozhatja a fájdalmat (különösen a szegényeket és erőtleneket), a világközösségnek kevés esélye van arra, hogy ebben az évszázadban elkerülje a nagy népesedési korrekciót. A napi címlapokra pillantva úgy tűnik, hogy a négy lovas már nyeregbe szállt.

Bill Rees
Forrás: Overpopulation News

Kapcsolódó tanulmány

Az emberi népesség tevékenysége: az elsődleges tényező, amely a mi felügyeletünk alatt idézte elő az éghajlati vészhelyzetet, a biológiai sokféleség csökkenését és a környezetszennyezést.
Steven Earl Salmony, Ph.D., M.P.A.

Human population activity: the primary factor that has precipitated a climate emergency, biodiversity loss and environmental pollution on our watch (.pdf)


rampi

Recent Posts

A ‘fenntartható’ nem fenntartható: az ESG talpraállítása

A “fenntartható” szó exponenciális sebességgel szaporodik, hamarosan már minden mondatban szerepelni fog, akár többször is. Viszont…

3 nap ago

*** Extrém FIGYELMEZTETÉS ***

Vörös riasztás: A bolygó veszélyben ! A jelentésből kiderül, hogy 2023 volt az eddigi legmelegebb…

1 hét ago

Éghajlatváltozás és az egyre nagyobb szerepű karbonsemlegesség

Az éghajlatváltozás a világgazdaság iparosodásának nem szándékolt következménye. Az emberi tevékenység nagy mennyiségű CO2-t és…

2 hét ago

A túlnépesedés még mindig óriási probléma

A túlnépesedés még mindig óriási probléma: interjú Jane O'Sullivannal. Februárban interjút készítettem Chris Bystroff biokémikussal,…

3 hét ago

Az éghajlatkutatók egy része sem tudja, hogy mi van?

Tizedik egymást követő havi melegrekord riasztja és zavarba hozza az éghajlatkutatókat. Ha az anomália augusztusig…

3 hét ago

Al Gore – Amiről a fosszilis energiaágazat hallgat

Ebben az energikus előadásban, a Nobel-díjjal kitüntetett Al Gore a klímaválság megoldásának útjában álló két…

4 hét ago