Mostanra már kevesen vonják kétségbe a valóságot, hogy az ember megváltoztatja a Föld éghajlatát. Az igazi kérdés az: milyen gyorsan tudjuk megállítani, sőt visszafordítani a károkat?
A kérdésre adott válasz egy része az “folytatódó felmelegedés”, más néven “csővezetékes felmelegedés” fogalmában rejlik.
Ez a globális hőmérséklet jövőbeli emelkedésére utal, amelyet a már kibocsátott üvegházhatású gázok okoznak. Más szóval, ha a tiszta energiára való átállás egyik napról a másikra történne, akkor is mekkora lenne a felmelegedés?
Az emberek globális felmelegedést okoznak, amikor tevékenységük során üvegházhatású gázokat bocsátanak ki, amelyek a hőt a légkör alsó rétegeiben kötik meg, megakadályozva annak távozását a világűrbe.
Mielőtt az emberek elkezdték a fosszilis tüzelőanyagokat elégetni a gyárak és a járművek működtetéséhez, és szinte minden szántóföldön metánt kibocsátó szarvasmarhákat tenyésztettek (itt sem a szarvasmarhával van a gond, hanem az ahhoz felhasznált fosszilis eredetű üzemanyagokkal – a szerk.), a Föld energiaháztartása nagyjából egyensúlyban volt. Körülbelül ugyanannyi energia érkezett a Napból, mint amennyi távozott.
Ma a légkör növekvő széndioxid-koncentrációja több mint 50 százalékkal magasabb, mint az ipari korszak hajnalán volt, és több energiát köt meg.
Ezek a széndioxid-kibocsátások más üvegházhatású gázokkal, például a metánnal együtt, valamint az aeroszolos légszennyezés bizonyos aspektusai által ellensúlyozva, másodpercenként öt Hirosima-szerű atombomba felrobbanásával egyenértékű energiát kötnek meg.
Mivel több energia érkezik be, mint amennyi távozik, a Föld hőenergiája megnő, ami megemeli a szárazföld, az óceánok és a levegő hőmérsékletét, és megolvasztja a jeget.
A Föld energiaegyensúlyának megbolygatásával járó hatások csak idővel mutatkoznak meg. Gondoljunk csak arra, mi történik, ha egy hideg téli napon teljesen feltekerjük a melegvízcsapot: A csövek tele vannak hideg vízzel, így időbe telik, amíg a meleg víz eljut hozzád – innen ered a “csővezeték felmelegedése” kifejezés. A felmelegedés még nem érezhető, de már a csővezetékben van.
Három fő oka van annak, hogy a Föld éghajlata a kibocsátás leállítása után várhatóan tovább fog melegedni.
Először is, a globális felmelegedés fő okozói – a szén-dioxid és a metán – hosszú ideig maradnak a légkörben: a metán esetében átlagosan 10 évig, a szén-dioxid esetében pedig 400 évig, és egyes molekulák akár évezredekig is megmaradnak. Tehát a kibocsátások leállítása nem jelenti a légkörben lévő hőcsapdázó gázok mennyiségének azonnali csökkenését.
Másodszor, a felmelegedés egy részét ellensúlyozta az ember által okozott szennyezés egy másik formájának kibocsátása: a szulfát aeroszolok, a fosszilis tüzelőanyagok égetése során kibocsátott apró részecskék, amelyek visszaverik a napfényt az űrbe.
Az elmúlt évszázadban ez a globális homály elfedte az üvegházhatást okozó kibocsátások melegítő hatását. Ezek és más, ember által előállított aeroszolok azonban károsítják az emberi egészséget és a bioszférát is.
Ezeknek és a rövid élettartamú üvegházhatású gázoknak az eltávolítása néhány tized fokos további felmelegedést eredményeznek körülbelül egy évtized alatt, mielőtt elérjük az új egyensúlyt.
Végezetül a Föld éghajlatának időbe telik, amíg alkalmazkodik az energiaegyensúlyban bekövetkező változásokhoz. A Föld felszínének mintegy kétharmada vízből áll, néha nagyon mélyen, amely lassan veszi fel a felesleges szenet és hőt.
Eddig az emberi tevékenység által hozzáadott hő több mint 91 százaléka és a felesleges szén-dioxid körülbelül egynegyede került az óceánokba.
Bár a szárazföld lakói hálásak lehetnek ezért a pufferért, a többlethő a hőtágulás révén hozzájárul a tengerszint emelkedéséhez, valamint a tengeri hőhullámokhoz is, míg a többlet szén-dioxid miatt az óceán korrodálóbbá válik számos héjas élőlény számára, ami megzavarhatja az óceáni táplálékláncot.
A Föld felszíni hőmérséklete, amelyet a légkör tetején lévő sugárzási energia egyensúlyhiánya hajt, és amelyet az óceánok hatalmas hőtehetetlensége szabályoz, még mindig a legnagyobb szabályozógombjával, a szén-dioxid-koncentrációval játszik.
Tehát, mekkora lesz az folytatódó felmelegedés? Erre nincs egyértelmű válasz.
A világ már több mint 1,1 Celsius-fokot melegedett az iparosodás előtti szinthez képest. A nemzetek világszerte 2015-ben megállapodtak abban, hogy megpróbálják megakadályozni, hogy a globális átlag 1,5 Celsius-foknál nagyobb mértékben emelkedjen, hogy korlátozzák a károkat, de a világ csak lassan reagált.
Az előttünk álló felmelegedés mértékének meghatározása bonyolult. Számos közelmúltbeli tanulmány éghajlati modellek segítségével becsüli meg a jövőbeli felmelegedést. Egy 18 földrendszer-modellt vizsgáló tanulmány megállapította, hogy amikor a kibocsátást leállították, egyes modellek évtizedekig vagy évszázadokig folytatták a felmelegedést, míg mások gyorsan hűlni kezdtek.
Egy másik, 2022 júniusában közzétett tanulmány 42 százalékos esélyt állapított meg arra, hogy a világ már most 1,5 fokos felmelegedésre kötelezte el magát.
A felmelegedés mértéke azért fontos, mert a globális felmelegedés veszélyes következményei nem egyszerűen a globális hőmérséklettel arányosan nőnek, hanem jellemzően exponenciálisan növekednek, különösen a hőség, aszály és viharok által veszélyeztetett élelmiszertermelés esetében.
Továbbá a Földnek vannak olyan fordulópontjai, amelyek visszafordíthatatlan változásokat idézhetnek elő a földi rendszer érzékeny részeiben, például a gleccserekben vagy az ökoszisztémákban. Nem feltétlenül fogjuk azonnal tudni, hogy a bolygó mikor lépte át a fordulópontot, mert ezek a változások gyakran csak lassan jelentkeznek. Ez és más, az éghajlatra érzékeny rendszerek képezik az elővigyázatosság elvének alapját, amely szerint a felmelegedést 2°C, de lehetőleg 1,5°C alatt kell tartani.
A klímaprobléma lényege, amely az elkötelezett felmelegedés eszméjébe ágyazódik, az, hogy az emberi viselkedés változásai és az éghajlat változásai között hosszú késedelem van.
Bár a folyamatos felmelegedés pontos mértéke még mindig vitatott, a bizonyítékok azt mutatják, hogy a legbiztonságosabb út a széndioxid-mentes, igazságosabb gazdaságra való sürgős átállás, amely sokkal kevesebb üvegházhatású gázkibocsátást generál.
Julien Emile-Geay, a Földtudományok docense, USC Dornsife College of Letters, Arts and Sciences.
Ez a cikk a The Conversation oldalról a Creative Commons licenc alapján került újraközlésre. Olvassa el az eredeti cikket.
JULIEN EMILE-GEAY, THE CONVERSATION 2022. június 11.
A “fenntartható” szó exponenciális sebességgel szaporodik, hamarosan már minden mondatban szerepelni fog, akár többször is. Viszont…
Vörös riasztás: A bolygó veszélyben ! A jelentésből kiderül, hogy 2023 volt az eddigi legmelegebb…
Az éghajlatváltozás a világgazdaság iparosodásának nem szándékolt következménye. Az emberi tevékenység nagy mennyiségű CO2-t és…
A túlnépesedés még mindig óriási probléma: interjú Jane O'Sullivannal. Februárban interjút készítettem Chris Bystroff biokémikussal,…
Tizedik egymást követő havi melegrekord riasztja és zavarba hozza az éghajlatkutatókat. Ha az anomália augusztusig…
Ebben az energikus előadásban, a Nobel-díjjal kitüntetett Al Gore a klímaválság megoldásának útjában álló két…
