Vagy a népességnövekedés egybeesik az erőforrások bőségével, sőt talán még hozzá is járul az erőforrások bőségéhez, ahogyan Julian Simon, a Marylandi Egyetem közgazdásza állítja? A Simon-féle bőségindex (Simon Abundance Index, SAI) a népességnövekedés és 50 alapvető árucikk – többek között élelmiszer, energia, anyagok, ásványi anyagok és fémek – bősége közötti kapcsolatot méri.
A Simon Abundance Index ötödik éves jelentése szerint a globális nyersanyagbőség 2021-ben 22,6 százalékkal csökkent. Az index báziséve 1980, az index bázisértéke pedig 100. Az index értéke 2021-ben 548,5 volt. Más szóval az index az elmúlt 41 év alatt 448,5 százalékkal nőtt, ami a globális erőforrásbőség 4,24 százalékos éves összetett növekedési ütemét és a globális erőforrásbőség 16,7 évente történő megduplázódását jelenti.
1. ábra: A Simon-féle bőségindex (1980-2021)
Az SAI-t időarányos árakban mérik. Egy nyersanyag időárának kiszámításához az adott nyersanyag nominális árát elosztjuk a globális átlagos nominális órabérrel. Az elmúlt 41 év során az 50 árucikk átlagos nominális ára 103,9 százalékkal, a globális átlagos nominális órabér pedig 413,6 százalékkal emelkedett. Tehát az 50 árucikk teljes időbeli ára 67,9 százalékkal csökkent.
A személyes erőforrás-bőség szorzóját úgy számoljuk ki, hogy az 50 árucikk 1980-as átlagos időbeli árát elosztjuk az 50 árucikk 2021-es átlagos időbeli árával. A szorzó megmondja, hogy két időpont között mennyivel több erőforrást kaphat egy személy ugyanannyi munkaóráért. Ugyanannyi munkaórával, amelyért 1980-ban az 50 árucikkből álló kosárban egy egységet vásároltunk, 2021-ben 3,088 egységet vásároltunk ugyanebben a kosárban.
A bolygó átlagos lakosának erőforrásbősége 208,8 százalékkal nőtt. A személyes erőforrásbőség összetett éves növekedési üteme 2,79 százalék volt, ami azt jelenti, hogy a személyes erőforrásbőség 25,2 évente megduplázódott.
Az elmúlt 41 év során az 50 nyersanyag időbeli összára 67,9 százalékkal csökkent. Eközben a világ népessége 77,6 százalékkal nőtt. Tehát a világ népességének minden 1 százalékos növekedése esetén az 50 árucikk átlagos időbeli ára 0,88 százalékkal csökkent (67,9 százalék ÷ 77,6 százalék = -0,88).
Megjegyzendő, hogy a személyes erőforrásbőség-elemzés az erőforrásbőséget az egyes emberek szemszögéből vizsgálja. A kérdés, amelyre választ szeretnénk adni, a következő: “Mennyivel bőségesebbek lettek az erőforrások a bolygó átlagos lakója számára?”.
A népesség erőforrásbőségének elemzése ezzel szemben lehetővé teszi számszerűsíteni a globális erőforrásbőség és a globális népességnövekedés közötti kapcsolatot. A két elemzési szint közötti különbséget egy pizza-analógiával gondolhatja el. A személyes erőforrásbőség az egy személyre jutó pizzaszelet nagyságát méri. A népesség erőforrásbősége a teljes pizzatészta méretét méri.
A népesség erőforrásbőségének szorzóját úgy számítjuk ki, hogy a személyes erőforrásbőség változását megszorozzuk a globális népesség változásával (3,088 x 1,776). Az 5,485-ös szorzó megfelel a SAI 2022-ben szereplő 548,5 értéknek. Ez a globális erőforrásbőség 448,5 százalékos növekedését és 4,24 százalékos összetett éves növekedési ütemet jelent. Ezeket az értékeket használva úgy becsülhetjük, hogy a globális erőforrásbőség körülbelül 16,7 évente megduplázódik.
2. ábra: A globális népességnövekedés és az 50 alapvető nyersanyag személyes erőforrásbőségének összefüggésének szemléltetése (1980-2021).
Végezetül ejtsünk néhány szót a népesség erőforrásbőségi rugalmasságáról. A közgazdaságtanban a rugalmasság egy változó érzékenységét méri egy másik változó változására. Ha az X változó 10 százalékkal változik, míg az Y változó az X változásának hatására 5 százalékkal változik, akkor az X rugalmassági együtthatója az Y-hoz viszonyítva 2,0 (10 ÷ 5). A 2,0 együttható úgy értelmezhető, hogy az X 2 százalékos változása az Y 1 százalékos változásának felel meg.
Azt találtuk, hogy a népesség minden 1 százalékos növekedése a személyes erőforrásbőség (a pizzaszelet mérete) 2,69 százalékos növekedésének felel meg (208,8 ÷ 77,6). Azt is megállapítottuk, hogy a népesség minden 1 százalékos növekedése a népesség erőforrás-bőségének (a pizzatészta mérete) 5,8 százalékos (448,5 ÷ 77,6) növekedésének felel meg.
Az elmúlt 12 hónap során a SAI 708,4-ről 548,5-re (22,6 százalékkal) csökkent. Ez volt az index által regisztrált legnagyobb egyéves csökkenés. A korábbi legnagyobb egyéves csökkenés 2010-ben 11,3 százalékos volt. Az index 1980 és 2021 között átlagosan évi 4,69 százalékkal nőtt.
3. ábra: A Simon-bőségindex, éves százalékos változás (1980-2021)
Mi a magyarázata a 2020 és 2021 közötti SAI-csökkenésnek? Először is, bár az erőforrások bőségének hosszú távú tendenciája pozitív, az árak felfelé és lefelé is mozoghatnak, és mozognak is. Ezt Julian Simon is megállapította, amikor 1996-ban megjelent The Ultimate Resource 2 című könyvében ezt írta,
Nincs fizikai vagy gazdasági oka annak, hogy az emberi leleményesség és vállalkozó szellem miért ne tudna örökké új eszközökkel reagálni a közelgő hiányra és a meglévő problémákra, amelyek egy bizonyos alkalmazkodási időszak után jobb helyzetbe hoznak minket, mint a probléma felmerülése előtt. . . . Az emberek számának növekedése [rövid távon] problémákat okoz, de ugyanakkor több ember lesz, aki megoldja ezeket a problémákat, és hosszú távon az alacsonyabb költségek és a kevesebb hiány bónuszát hagyja nekünk. . . . A végső erőforrás az emberek – képzett, lelkes és reményteljes emberek, akik a saját javukra, és így elkerülhetetlenül mindannyiunk javára fogják használni akaratukat és képzelőerejüket.
Másodszor, az árakat és a béreket kedvezőtlenül befolyásolhatja a kormányzati politika. A COVID-19 világjárványhoz kapcsolódó gazdasági tevékenység korlátozása például olyan kínálati sokkot eredményezett, amelyből sok iparágnak még nem sikerült teljesen kilábalnia. A kínálati sokkot súlyosbították a fiskális és monetáris ösztönzők, amelyek megakadályozták, hogy egyes munkavállalók a korlátozások feloldása után újra belépjenek a munkaerőpiacra. Ezek az ösztönzők keresleti sokkot is eredményeztek, mivel a pénz az ingatlanokba, a részvénypiacra és a nyersanyagokba áramlott, mivel a megtakarítók megpróbáltak védekezni a növekvő infláció ellen. Az új erőforrások feltárására és kitermelésére vonatkozó további szabályozások hozzájárulhattak a kibocsátás csökkentéséhez, különösen az energiaszektorban. Végül, az erőforrásárak megugrását nagymértékben fokozta az ukrajnai orosz invázió (bár a konfliktus nem tükröződik az idei SAI-ban).
4. ábra: A Simon-féle bőségindex, a főbb erőforráscsoportok időbeli árának százalékos változása (2020-2021)
Harmadszor, az emberiség már korábban is átélt hasonló sokkokat és az erőforrások bőségének ezzel járó csökkenését. A történelem szerencsére azt sugallja, hogy az erőforrások bőségének növekedése helyreállítható. Az index például 28,4 százalékkal, 20,0 százalékkal és 19,3 százalékkal nőtt 1986-ban, 1985-ben és 2009-ben. Ha a kormányzati politikák és a megfelelő pénzgazdálkodás ösztönzi a vállalkozói szellemet, akkor az új tudás felfedezése és az új jólét megteremtése visszatérhet és virágozhat.
5. ábra: A Simon-bőségindex, az egyes erőforrások időbeli árának százalékos változása (2020-2021)
Az SAI közelmúltbeli csökkenése ellenére az erőforrások bősége még mindig gyorsabb ütemben növekszik, mint a népesség növekedése. Ezt a kapcsolatot szuperbőségnek nevezzük. Ezt a témát egy augusztus 31-én megjelenő új könyvben vizsgáljuk, amelynek címe: Szuperabundance: The Story of Population Growth, Innovation, and Human Flourishing on an Infinitely Bountiful Planet.
Gale L. Pooley professzor közgazdaságtant tanít a Brigham Young Egyetemen, Hawaiin. A Discovery Institute vezető munkatársa és a HumanProgress.org elnökségi tagja.
Marian L. Tupy a Cato Intézet Globális Szabadság és Jólét Központjának vezető munkatársa és a HumanProgress.org szerkesztője.
Forrás: HumanProgress | Gale Pooley | Marian L. Tupy
A hagyományos közgazdaságtan az agykárosodás egyik formája. A közgazdaság teljes mértékben külön vált a valós világtól.
David Suzuki
Ezt mi sem tükrözi jobban, mint a fenti cikk. A bemutatott ábrák és magyarázataik is egyértelműen mutatják az összeomlás jeleit. A közgazdász professzor mégis bizakodó 2022-ben. Arra számít, hogy ismétlődik a korábbi összeomlások utáni fellendülés az emberek úgymond ‘kemény időszakot követő’ magatartás formái alapján. “Majd a következő generációk megoldják” mondják, persze más szavakkal. Annak ellenére hazudnak, még saját maguknak is, hogy a tudósok évek óta figyelmeztetnek, ez nem így van. Tudományos bizonyítékok sora támasztja alá, hogy a veszély valós, és helyrehozhatatlan károkat fog elszenvedni ez a civilizáció, mely a teljes kipusztulást is magában hordozza.
Ok! Ezt jómagam tudom, mert kutatom ezt a témát már több évtizede, emiatt összeállt bennem a kép. De mit gondol ezzel kapcsolatban egy köztünk tevékenykedő tudós? Hát, megmutattam neki a fenti cikk fordítását és csak ennyit üzent:
“A piac rövidtávú ármozgásai a tartalékok felélése miatt nem tükrözik azt, hogy az erőforrások valóban egyre szűkösebbek a népességrobbanás miatt. Amikor adott egy hatalmas örökség, akkor sokáig nem tűnik fel, hogy sokkal több a havi kiadás mint a havi bevétel.
Ez az egy-két évszázad egy szingularitás: egy soha eddig nem volt és soha többé nem lesz népesedési és fogyasztási orgia. A karaván létszáma egyre nő, s még ennél is jobban nő a tevék száma, amiket esténként vacsorára levágnak, de épp ezért hamarost zuhanásba megy át a karaván sorsa. A “civilizációk” már számos dzsungelből gyártottak szemetet és sivatagot – most már kb. az egész Föld válik élhetetlenné. A százmillió évek alatt létrejött tartalékok (fosszilis energia, víz, erdők, talajok, biodiverzitás, klíma …) szétbarmolása árán van még a mai pillanatnyi bőség.”
Úgy gondolom, hogy ezek után nem kell magyaráznom, hogy a közgazdaságtant újra kell fogalmazni. Épp itt lenne az ideje, ameddig van erre lehetőségünk. A globális, gondolkodásra képtelen, a bizonyítékokat értelmezni nem képes hangadókat pedig végérvényesen félre kell állítani. Mert a tudomány azt támasztja alá, amit Thomas Malthus angol tudós és újabban Paul Ehrlich, a Stanford Egyetem biológusa állított!
Rampasek, László A.
Vörös riasztás: A bolygó veszélyben ! A jelentésből kiderül, hogy 2023 volt az eddigi legmelegebb…
Az éghajlatváltozás a világgazdaság iparosodásának nem szándékolt következménye. Az emberi tevékenység nagy mennyiségű CO2-t és…
A túlnépesedés még mindig óriási probléma: interjú Jane O'Sullivannal. Februárban interjút készítettem Chris Bystroff biokémikussal,…
Tizedik egymást követő havi melegrekord riasztja és zavarba hozza az éghajlatkutatókat. Ha az anomália augusztusig…
Ebben az energikus előadásban, a Nobel-díjjal kitüntetett Al Gore a klímaválság megoldásának útjában álló két…
A tudósok figyelmeztetése a túlnépesedés és az élő rendszerek problémájáról. Az embereknek számos saját rendszerük…
