Ami nemigen változott az (ős)emberi gondolkodás

1975. augusztus 7-én Kínában kb. 230 ezer ember halt meg a Shimantan és Banqiao folyógátak átszakadása miatt.

A falvak sokaságát elsöprő özönvízben az első 2 óra alatt 85 ezren fulladtak meg, a többieket a két hétig tartó áradás okozta élelemhiány és járványok ölték meg. Az eseményről eleinte nem csak a nemzetközi sajtó nem szerzett tudomást, de a kínai sajtó sem szólt róla egy szót sem.

(Európában a legnagyobb hasonló ember-okozta katasztrófa Olaszországban volt 1963-ban, amikor 3 ezer ember halálát okozta a Viante gát átszakadása.) – Forrás: BOCS – Magazin

Ezek a gátak emberi építmények voltak, tipikus példája a hanyag és jövőbe nem gondoló cselekedeteknek. Általában az elmúlt 50 éves múltban bekövetkezett események információiból tervezték az építményeket, fagyok, szélerősség, csapadék, földrengés stb… Nagyon sok ilyen már megvalósított komplexum van a világban és nem csak gátak. (Atom)erőművek, hidak, felüljárók, toronyházak, különféle ipari létesítmények, mesterségesen létrehozott és a természet leendő erejével nem számoló megvalósult beruházások sokasága.

Időközben az éghajlat és azon belül az időjárás szélsőséges elemei megváltoztak, felerősödtek. A bolygónk viselkedése, a légköri elemek összetétele, mozgása, működése megváltozott és számunkra nem jó irányba.

Ami nemigen változott az (ős)emberi gondolkodás.

Már késő, a Földet sikerült kibillentenie az emberiségnek az egyensúlyi állapotából és nem lehet, nem maradt idő az összes komplexumot, építményt újraterveztetni és megerősíteni vagy újat építeni helyette, mert pl, felszeretnénk készíttetni az olyan esőbombákra amiből egyre több tapasztalható, a hirtelen bekövetkezett hőmérséklet változásra, a 300 km/h-t meghaladó hurrikánokra, áradásokra.

Amire maradt még egy kevés idő, hogy az emberiség gyorsan észhez térve, végrehajtsa azokat a tudósok által évtizedek óta meglévő intézkedéseket – amivel a Föld az emberi életre alkalmas egyensúlyi állapotát visszanyeri – végrehajtsa. Ez pedig két dologra leszűkíthető anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék. Az emberi népességszám, a lehető leghumánosabb módon történő csökkentésbe fordítása, mert:

„A népességfogyás a legjobb a felkészülés arra a környezetei katasztrófára, ami egyre erősödik a Földön. Ahol még most is népességrobbannak, ott az ún. apokalipszis lovasai, a dögvész, az éhínség, a háború, a hőség – ezek fogják szabályozni a népességet, szörnyű módon.” – Simonyi, Gyula I.

A másik (és a kettő nem elválasztható egymástól) a dekarbonizáció mihamarabbi végrehajtása, ennek doppingszere az önkéntes karbonsemlegesítések (carbon offset). Hiszen a környezetszennyezőktől így egyre több pénz kerül az ÜHG-ok kibocsátását elkerülő vagy csökkentő projektek fejlesztőihez.

„Figyelemre méltó, hogy kollektív módon úgy tűnik, tagadni akarjuk mindezt: hogy mi magunk vagyunk a század fő problémáinak okozói; hogy amint tovább zajlik a növekedés, ezek a problémák súlyosbodni fognak. A klímaválság, az extrém időjárási események, a szennyezés, az ökoszisztémák pusztulása – a túlélésünket biztosító komplex rendszer minden egyes elemének alapvető megváltozása – a növekvő emberi népesség tevékenységéből fakad.” – Stephen Emmott

Rampasek, László A.