Át kell lépnünk a politikai megosztottságon és együtt kell dolgoznunk

Az éghajlati tribalizmus értelmetlen – át kell lépnünk a politikai megosztottságon és együtt kell dolgoznunk.

Ha az emberiség meg akarja úszni az elkerülhetetlen katasztrófát, tömeges éghajlatvédelmi fellépésre van szükség. Az erőnk a közös értékeinkben rejlik.

“A sikeres klímamozgalom nem lesz radikális vagy mérsékelt – mindkettő lesz.” (Getty Images/iStockphoto)

Minden egyes újabb környezeti katasztrófával a társadalom egy újabb csoportja döbben rá először, hogy mekkora bajban vagyunk. Egyre inkább megértik, hogy senki – legkevésbé a kormány – nem jön megmenteni minket. Ezért mindannyian felelősek vagyunk azért, hogy az emberiség átvészelje ezt a halálos válságot.

Az Extinction Rebellion [XR] sokat tett ennek az ébredésnek a felgyorsításáért; legitimálta a vészhelyzet nyelvezetét, és feljuttatta a napirendre az éghajlatvédelmi intézkedéseket. De ennek a felismerésnek a mértékével nem párosul az XR taktikák iránti étvágy; a mozgalom önmeghatározó célja, hogy a lakosság 3,5 százalékát mozgósítsa, nem valósult meg. Ennek ellenére egyre többen tudatosítják magukban az előttük álló válságot.

Azok, akik most már megértették a klímaválság mértékét, tudni akarják, mit tehetnek a közelgő borzalom megakadályozása érdekében.

A COP26 szilárdan azon az úton halad, hogy cserbenhagyjon bennünket, a kormányok ugyan úgy tesznek, mintha nem így lenne, de ez elkerülhetetlennek tűnik. Ha az emberiség meg akarja úszni a mérhetetlen katasztrófát, tömeges éghajlati fellépésre van szükség, hogy kikényszerítsük az irányváltoztatást.

Tömeges mozgalomra van szükség, amely átalakító, rendszerszintű változásokat sürget, és közvetlenül lép fel ott, ahol a szükséges változtatásokat ellenzik. Céljai nem lehetnek kevésbé radikálisak, mint az XR céljai. A célok azonban nem valósíthatók meg pusztán radikális taktikával – a mozgalomhoz való csatlakozásra felkészült tömeg a társadalom olyan főáramú elemeiből áll, akiket kevéssé érdekel a radikális identitás.

Az XR megváltoztatta azt, amit politikailag lehetségesnek tartanak. Az általuk megnyitott térben egy tömeges “mérsékelt szárny” alakulhat és kell is, hogy kialakuljon.

Valójában ezer mérsékelt virágra van szükségünk, hogy kivirágozzanak a Greta Thunberg és az XR által előkészített termékeny talajon. Számos fiatal szervezet mutatja az utat, köztük a Parents For Future és a Lawyers for Net Zero. Az általuk lakott “Goldilocks zóna” egyfelől a hagyományos szavazás, a lobbizás és a fogyasztói fellépés, másfelől a tömeges, erőszakmentes, közvetlen akciók között helyezkedik el.

Az új klímamozgalom ezen úttörői különösen rávilágíthatnak arra a hatalmas erőforrásra, amelyet a munkáséletünk jelent. A dolgozók vállalkozói módon teremthetnek változást – gyors cselekvést sürgetve a vezetőségtől, és ahol ez ellenállásba ütközik, sztrájkra készülve – ezt a taktikát már a gyermekeink mintázták. Ha ők képesek rá, akkor mi is képesek vagyunk rá.

A munkahelyi akciókat úgy kell megtervezni, hogy korlátozzák a romboló gazdasági tevékenység kialakulóban lévő kiugrását. Ez építhet a világjárvány előre nem látott adottságaira, például a szén-dioxid-kibocsátással járó ingázással kapcsolatos felfogás megváltozására.

Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, elő kell készítenünk a terepet az aktivizmus iránt korábban nem lelkesedő átalakulók számára. Néhányan centrista nézeteket vallanak, vagy a jobboldal felé hajlanak. Sokan nem fognak rezonálni az identitáspolitikára. A befogadásnak ez a módja nem befogadó számukra.

Ahhoz, hogy elkötelezettségüket biztosítsuk, egy tudatosan sokszínű mozgalomra lesz szükség, amelyben szívesen látottnak érzik magukat. A polarizáció előtt a bolygót kell szem előtt tartanunk.

Az ébredés, amit keresünk, hogy megnyilvánuljon, sokkal szélesebb körű, mint bármi, ami az “ébredés” címkét vonzza.

A sikeres klímamozgalom nem lesz radikális vagy mérsékelt – mindkettő lesz. Létfontosságú, hogy a mérsékeltek ne hívják ki a radikálisokat durvasággal vagy negativitással – és hogy a radikálisok ne jellemezzék a mérsékelteket megvetéssel vagy az antiklimax érzésével.

Forrás: Rupert Read – INDEPENDENT