ÉG A HÁZ A FEJÜNK FELETT

Greta Thunberg, a fiatal aktivista, aki egy nemzedék hangjává vált, történelmi és úttörő beszédei.

Mindennek meg kell változnia. És ennek ma kell kezdődnie.

2018 augusztusában egy tizenöt éves svéd lány, Greta Thunberg úgy döntött, hogy egyik nap nem jár iskolába. Akciói az éghajlati válság elleni globális fellépési mozgalom felvirágzására ösztönözték a tanulók millióit, hogy sztrájkoljanak a bolygónkért. Arra kényszerítsék a kormányokat, hogy hallgassanak rá, és jelöljék Nobel-békedíjra.

Ez a május 30-án angol nyelven megjelent könyv először mondja el hamisítatlanul Greta szavait. Összegyűjtve beszédeit, amelyek Európa-szerte történelemé váltak, az ENSZ-től a tömegek utcai tiltakozásáig. Senki sem túl kicsi a változtatáshoz.

A III. Globális klímasztrájkig van még időnk arra, hogy megjelenjen egy-egy beszéde időrendi sorrendben, magyar nyelven, természetesen az Ő jóváhagyásával.

GRETA THUNBERG: ÉG A HÁZ A FEJÜNK FELETT
(World Economic Forum, Davos, 25 January, 2019)

Ég a házunk.
Azért vagyok itt, hogy elmondjam Önöknek: a házunk lángokban áll.
Az IPCC szerint kevesebb, mint 12 évnyire vagyunk attól, hogy már ne legyünk képesek visszafordítani az általunk okozott károkat.
A mai időkben a társadalom minden területén példátlan változásokra van szükség – beleértve a CO₂ kibocsátás legalább 50 %-os csökkentését is.
De kérem vegyék figyelembe, hogy a számok még nem tartalmazzák a méltányosság szempontjait, amelyek ahhoz szükségesek, hogy világszinten betarthassuk a Párizsi Egyezményben foglaltakat.
Ahogyan nem tartalmazzák a fordulópontokat és visszacsatolásokat sem, mint pl. a rendkívül erős metángáz felszabadulás az olvadó sarki jégmezők alól.
Ilyen helyeken, mint Davos, az emberek szeretnek sikertörténeteket mesélni. De a pénzügyi sikernek elképzelhetetlen ára van.
A klímaváltozás kapcsán be kell ismernünk, hogy megbuktunk.
Ahogyan jelenlegi formájában megbukott az összes politikai mozgalom is.
A média pedig azért bukott meg, mert elmulasztotta a széles körű tájékoztatást.
De a Homo sapiens még nem bukott el. Igen, bukásra állunk, de van még időnk arra, hogy mindent megfordítsunk. Még meg tudjuk javítani. Még minden a kezünkben van. De amíg nem ismerjük fel jelenlegi rendszerünk általános hibáit, addig nincs esélyünk. Óriási embertömegek kimondhatatlan szenvedéseivel állunk szemközt. Ez nem az udvariaskodás vagy a minden szót megfontoló társalgások ideje. Itt az ideje a világos beszédnek.
A klímakrízis megoldása a valaha létezett legnagyobb és legkomplexebb kihívás, amellyel a Homo sapiens valaha szembesült.
A megoldás azonban olyan egyszerű, hogy még egy kisgyerek is megérti.
Meg kell állítanunk az üvegházhatású gázok kibocsátását. Vagy megtesszük, vagy nem. Azt mondják, semmi sem fekete vagy fehér. Ez azonban hazugság. Nagyon veszélyes hazugság.
Vagy megelőzzük a 1.5 Celsius fokos emelkedést, vagy nem. Vagy elkerüljük, hogy visszafordíthatatlan láncreakciót indítsunk be, mely fölött már nincs hatalmunk, vagy nem. Vagy folytatjuk tovább civilizációként, vagy nem. Ez fekete vagy fehér lesz. Nincs szürke zóna, ha a túlélésről van szó. Mindannyiunknak megvan a választási lehetősége.
Meg kell találnunk azokat az átalakulást eredményező eljárásokat, amelyek a jövő nemzedékek számára megóvják az életkörülményeket. Vagy folytathatjuk ugyanígy a dolgokat tovább és belebukunk. Ez Önöktől és tőlem függ.
Néhányan azt mondják, hogy nem kellene folytatnunk az aktivizmust. Mindent a politikusainkra kell hagynunk és csak a változásra kell szavaznunk. De mit tegyünk, ha nincs politikai akarat? Mit tegyünk, ha a szükséges politikát sehol sem látjuk?
Itt, Davosban – ahogy máshol is – mindenki csak a pénzről beszél. Úgy tűnik, hogy a pénz és a növekedés az egyetlen problémánk. Mivel az éghajlati válság egy olyan válság, amit soha nem kezeltek válságként, az emberek egészen egyszerűen nincsenek teljesen tisztában mindennapi életük
összes következményével. Az emberek nem tudják, hogy létezik olyasmi, hogy szén-dioxid költségvetés, és mennyire hihetetlenül kicsi összeg az, ami erre marad. Ezen kell változtatnunk még ma.
Semmilyen jelenlegi kihívás nem vetekszik a széles körű tájékoztatás fontosságával és a gyorsan eltűnő szén-dioxid költségvetés megértésével, amelynek az új, globális valutánkká, valamint a jelenlegi és jövőbeli közgazdaságtan középpontjává kell válnia.
Abban a történelmi időben élünk, amikor mindenkinek beszélnie kell, akinek tudomása van a civilizációnkat fenyegető éghajlati válságról. Tisztán és érthetően kell beszélnie. Nem számít, hogy ez mennyire kényelmetlen vagy nem jövedelmező.
Szinte mindent meg kell változtatnunk jelenlegi társadalmainkban.
A nagyobb karbonlábnyom nagyobb erkölcsi kötelességgel jár.
Minél nagyobb az emelvény, annál nagyobb a felelősség.
A felnőttek azt mondják: „Tartozunk a fiataloknak azzal, hogy reményt adunk nekik.”
De én nem akarom az Önök reményét.
Nem akarom, hogy Önök reménykedjenek.
Azt akarom, hogy pánikoljanak.
Azt akarom, hogy érezzék azt a félelmet, amit én érzek nap mint nap.
Végül pedig azt akarom, hogy cselekedjenek. Úgy cselekedjenek, mintha válságban volnának.
Úgy cselekedjenek, mintha égne a ház a fejünk felett.
Mert ég is!