Greta Thunberg, a fiatal aktivista, aki egy nemzedék hangjává vált, történelmi és úttörő beszédei.
Mindennek meg kell változnia. És ennek ma kell kezdődnie.
2018 augusztusában egy tizenöt éves svéd lány, Greta Thunberg úgy döntött, hogy egyik nap nem jár iskolába. Akciói az éghajlati válság elleni globális fellépési mozgalom felvirágzására ösztönözték a tanulók millióit, hogy sztrájkoljanak a bolygónkért. Arra kényszerítsék a kormányokat, hogy hallgassanak rá, és jelöljék Nobel-békedíjra.
Ez a május 30-án angol nyelven megjelent könyv először mondja el hamisítatlanul Greta szavait. Összegyűjtve beszédeit, amelyek Európa-szerte történelemé váltak, az ENSZ-től a tömegek utcai tiltakozásáig. Senki sem túl kicsi a változtatáshoz.
A III. Globális klímasztrájkig van még időnk arra, hogy megjelenjen egy-egy beszéde időrendi sorrendben, magyar nyelven, természetesen az Ő jóváhagyásával.
GRETA THUNBERG: NÉPSZERŰTLEN
(UN Climate Change Conference, Katowice, Poland, 15 December, 2018)
Greta Thunbergnek hívnak, 15 éves vagyok és Svédországból érkeztem. Ma a klíma igazságosságról fogok beszélni.
Sok ember azt mondja, hogy Svédország kis ország, így nem számít, hogy mit teszünk. De megtanultam, hogy senki sem túl kicsi ahhoz, hogy változtasson.
Ha néhány gyerek szalagcímeket volt képes elérni az egész világon csupán azzal, hogy nem ment iskolába, akkor képzeljék el, mire lennénk képesek együtt, ha akarnánk.
De ehhez világosan kell beszélnünk. Nem számít, hogy ez mennyire kényelmetlen. Önök csupán a zöld és végtelen gazdasági növekedésről beszélnek, mert nem szeretnének népszerűtlenek lenni.
Csak az előrehaladásról beszélnek, ugyanazokkal a rossz elképzelésekkel, amelyek ebbe a káoszba taszítottak bennünket. Még akkor is, amikor az egyedül észszerű lépés az lenne, ha meghúznánk a vészféket.
Önök nem elég érettek ahhoz, hogy elmondják a dolgokat úgy, ahogy vannak. Még ha ezzel a gyermekeiket terhelik is.
De engem nem érdekel, ha nem leszek népszerű, engem a klíma igazságosság érdekel és az élő bolygó.
Éppen azon vagyunk, hogy feláldozzuk a civilizációnkat néhány ember miatt, azért, hogy ők még több pénzt csinálhassanak. Azon vagyunk, hogy feláldozzuk a bioszférát, hogy a gazdag emberek az olyan országokban, mint az enyém, luxusban élhessenek. Ám ez óriási szenvedés azon többségnek,
akik a kisebbség luxusának árát fizetik.
2078-ban a 75. születésnapomat fogom ünnepelni. Ha lennének gyermekeim, talán velem töltenék a napot. Talán Önökről is kérdeznének. Talán megkérdeznék azt is, miért nem tettek semmit, amikor még lehetett volna. Önök ezt mondják, hogy mindennél jobban szeretik a gyermekeiket. De még mindig az ő jövőjüket rabolják.
Addig nincs remény, amíg azon gondolkodnak, hogy politikailag mi lehetséges és nem azon, mit kellene cselekedni. Nem tudjuk megoldani a krízist anélkül, hogy ne kezelnénk krízisként. A fosszilis tüzelőanyagokat a földben kell tartanunk, és a méltányosságra kell fókuszálnunk.
Ám ha a rendszeren belüli megoldások annyira lehetetlenek, akkor talán a rendszert kellene megváltoztatnunk.
Nem azért jöttünk ide, hogy a világ vezetőinek könyörögjünk.
Önök semmibe vettek bennünket a múltban, és a jövőben újra semmibe vesznek majd.
Kifogynak a kifogásokból, mi pedig kifogyunk az időből.
Azért jöttünk ide, hogy tudassuk: a változás megkezdődött, akár akarják, akár nem.
Az igazi hatalom az embereké.
Magyar nyelvre fordította: Rutkai Zsuzsanna
Korábban:
MAJDNEM MINDEN FEKETE-FEHÉR
AZ ÉLETÜNK AZ ÖNÖK KEZÉBEN VAN