Mi lehet a probléma a “Nagy Reset”-tel kapcsolatban?

Maga a “reset” szó jelentése is többértelmű, és ez magában hordozza a problémát, hiszen már az se mindegy, hogy újraindítok, helyreteszek, alaphelyzetbe állítok vagy újrakezdek, és azt még “nagy”-on is akarom! A COVID-19 járvány okozta sokk lehetőséget ad az újraértelmezésre, annak felismerésére, hogy a döntéshozók megértsék az ökológiai fenntarthatósághoz vezető utat.

A járvány által okozott politikai, gazdasági és társadalmi zavarok alapvetően megváltoztatják a döntéshozatal tradicionális hátterét. A több rendszer következetlenségei, hiányosságai és ellentmondásai miatt – egészségi és pénzügyi szempontból, az energiától és az oktatástól – jobban ki vannak téve mint valaha az élet, a megélhetés, és a bolygó állapotával kapcsolatos aggodalmak globális összefüggéseinek. A vezetők egy történelmi kereszteződésen találták magukat, kezelniük kell a középtávú és hosszú távú bizonytalanságokat és a rövid távú nyomást is.

Al Gore, az ENSZ főtitkára, más vezető politikusok és vállalatvezetők a globális kapitalizmus „alaphelyzetbe állítását” követelik és ez valóban veszélyes idő azok számára, akik támogatják az egyéni szabadságot és a szabad (önkéntes) piacokat. Pedig a „Nagy Reset” kezdeményezés dimenziókészlettel rendelkezik egy új társadalmi szerződés létrehozására, amely minden ember méltóságát tiszteletben kell tartsa egyes források szerint.

Míg világszerte az emberek többségét tiltakozók és a járványok okozta félelem foglalkoztatja, egy potenciálisan nagyobb történetnek sikerült a radar alá süllyedni: a világ legerősebb vezetői körében egyre növekvő mozgalom hívja fel a teljes globális gazdaság „alaphelyzetbe állítását”.

A nagy befolyással bíró Világgazdasági Fórum június elején tartott ülésén a nonprofit szervezetek, a kormányok, az üzleti élet, a tudományos élet, a szakszervezetek és az aktivista csoportok hatalmas tisztviselői bejelentették a globális kapitalizmus „Nagy Reset” tervét. Ez egy olyan javaslat, amelyet elismertek, hogy csak az új koronavírus által okozott gazdasági pusztítás által biztosított „lehetőség” miatt vált lehetővé.

A találkozó támogatói és résztvevői között szerepelt többek között Charles herceg; António Guterres az ENSZ főtitkára; Ajay Banga, a MasterCard vezérigazgatója; Bernard Looney a BP vezérigazgatója; és Gina Gopinath a Nemzetközi Valutaalap vezető közgazdásza.

Terveik szerint a “Nagy Reset” célja nem csupán az olyan politikák bevezetése, amelyek további vagyon újraelosztáshoz vezetnek, hanem a világ meglévő struktúráinak és intézményeinek teljes átalakítása.

A WEF alapítója és ügyvezető elnöke Klaus Schwab a “Nagy Reset”-ről azt írta:

Át kell alakítani a gazdaságot és ebben minden országnak, az Egyesült Államoktól Kínáig, minden iparágnak részt kell vennie, az olajtól és a gáztól kezdve. Röviden, szükségünk van a kapitalizmus „Nagy Reset” bekapcsolására.

Schwab többek között a Nagy Visszaállításról mondta: „A világnak közösen és gyorsan kell cselekednie, hogy felújítsa társadalmaink és gazdaságaink minden aspektusát, az oktatástól a szociális szerződésekig és a munkakörülményekig”.

Hogyan tervezik ezek a vezetők, hogy meggyőzzék az iparosodott nemzetek polgárait a modern kapitalizmus elhagyásáról? Ha megijeszti az embereket azért, hogy Ők úgy gondolják ezek a változások elengedhetetlenek a következő nagy „válság” megállításához. A világ akkor néz majd szembe ezzel, amikor azt mondják a COVID-19 járvány elmúlt:

itt az éghajlatváltozás.

A Világgazdasági Fórum 2020 júniusi ülésén az egyik felszólaló egymás után megemlítette az éghajlatváltozást és a környezeti fenntarthatóságot, mint a radikális gazdasági változások kulcsfontosságú indoklását, amely magában foglalja a gazdasági tevékenységre vonatkozó hatalmas új szabályozásokat és korlátozásokat, a vagyonadókat és a zöld új megállapodáshoz hasonló kiterjedt kormányzati programokat.

Például Sharan Burrow, a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség (ITUC) főtitkára azt mondta:

Szeretnénk véget vetni a költség-profit szempontú mentalitásnak, mert ha nem építünk egy gazdasági jövőt olyan fenntartható keretek között, amelyekben tiszteletben tartjuk bolygónk határait, és emiatt meg kell változtatnunk energia- és technológiai rendszereinket, akkor nem lesz élő bolygónk az emberek számára.

„A Nagy Reset örömteli elismerés, hogy ennek az emberi tragédiának ébresztőnek kell lennie” – mondta Guterres amerikai főtitkár. „Egyenlőbb, befogadóbb és fenntarthatóbb gazdaságokat és társadalmakat kell felépítenünk, amelyek rugalmasabbak lesznek a pandémiák, az éghajlatváltozás és sok más globális változás előtt, amelyekkel szembesülünk.”

És, ha ez nem lenne elég, Al Gore, az éghajlatváltozás riasztás királya a közelmúltban az NBC „Today” televíziós show-ján készített interjúban megemlítette a „Nagy Reset”-et.

„Szóval, azt hiszem, itt a Nagy Reset ideje” – mondta Gore.

Sok olyan problémát meg kell javítanunk, amelyekkel túl sokáig hagytuk, hogy elszivárogjanak. És az éghajlati válság lehetőséget kínál több tízmillió új munkahely létrehozására, a levegő tisztítására és a pandémiák okozta halálozási arány csökkentésére, egyébként azért, mert a fosszilis tüzelőanyagok égéséből származó légszennyezés növeli a koronavírus halálozási arányát. Tehát itt az ideje, hogy újraindítsunk egy csomó kihívást, köztük az éghajlati válságot.

Ha ezek az idézetek nem rettegtetnek meg téged, akkor kellene. Még mindig a “Nagy Reset” legkorábbi szakaszában vagyunk. A teljes tervet 2021 januárjáig nem kívánják megvalósítani, megvárják amikor a Világgazdasági Fórum Davosban tartja éves ülését, ahogyan az történ idén januárban is.

Fel szeretném eleveníteni, hogy a 2020 januári Davosi fórumon is kiemelkedő vélemény nyilvánítók voltak a világ minden tájáról, hogy a helyzet sürgősségéről és a következő teendőkről beszéljenek, és ott volt Greta Thunberg aki, ahogy korábban is elég nagy port vert fel szavaival:

„Hogy ne legyen félreértés: amikor mi, gyerekek azt mondjuk, hogy essenek pánikba, akkor nem azt mondjuk, hogy úgy folytassák, ahogy korábban tették.

Nem mondjuk azt sem, hogy olyan technológiákra támaszkodjanak, amelyek még nem léteznek a szükséges mértékben, és amelyek a tudomány szerint talán soha nem valósulnak meg.

Nem mondjuk Önöknek, hogy továbbra is vitatkozzanak arról, hogyan lehet nettó zéró kibocsátást, vagy a karbon-semlegességet elérni “trükkökkel”, és a számokkal bűvészkedni…

Nem csökkentenünk kell a kibocsátásokat. Azokat le kell állítanunk, ha esélyt akarunk arra, hogy ne haladjuk meg a 1,5 C fokos célt.

Addig, amíg nincsenek olyan technológiák, amelyek képesek lesznek a kibocsátásainknál több CO₂-t kivonni a légkörből, azaz mínuszba menni, addig a nettó zérót muszáj elfelejtenünk!

Valós nulla kibocsátási célokra van szükségünk, mert a későbbi kibocsátási céljaink majd egyáltalán semmit nem jelentenek, ha továbbra is figyelmen kívül hagyjuk a kalkulált CO₂-keretet, ahogy eddig is ezt tettük.

Ha a jelenlegi magas kibocsátást folytatjuk még néhány évig, akkor a fennmaradó karbonkeretet hamarosan teljesen felhasználjuk.

Az a tény, hogy az USA kilépett a Párizsi Megállapodásból, úgy tűnik mindenkit felháborított, és aggodalomra adott okot, és ez helyénvaló.

De az a tény, hogy nem teljesítjük a Párizsi Megállapodásban aláírt vállalásainkat, látszólag a legkevésbé sem zavarja a hatalmon lévő embereket.

Bármilyen tervük, vagy politikájuk, amely nem tartalmaz radikális kibocsátás-csökkentéseket a forrásnál, a mai naptól kezdve, akkor ez nem lesz elég ahhoz, hogy eleget tegyen a Párizsi Megállapodás szerinti 1,5 C fok, vagy ennél alacsonyabb vállalásnak.

Ismét megemlítem: ez a történet nem a jobboldalról vagy a baloldalról szól.

Fenntarthatósági szempontból nem tulajdoníthatunk jelentőséget az Önök pártpolitikájának.

A jobb-és baloldal, és a centrum is mind kudarcot vallottak.

Egyetlen politikai ideológia, vagy gazdasági rendszer nem volt képes kezelni a klíma-és környezeti vészhelyzetet, és kialakítani egy összehangolt és fenntartható világot.

Mivel ez a világ, ha nem vették volna észre – jelenleg lángokban áll.

Önök azt állítják, hogy a gyerekeknek nem kellene aggódniuk. Mondják: hagyjátok ezt ránk! Rendbe fogjuk hozni! Megígérjük, hogy nem hagyunk cserben benneteket. Ne legyetek olyan pesszimisták! Aztán? Semmi sem történik.

Csend, vagy valami, ami még a csendnél is rosszabb: üres szavak, és ígéretek, amelyek azt a benyomást keltik, hogy megfelelő intézkedések történnek…” Forrás: Az éghajlati apokalipszis elkerülése

A folytatást saját bőrünkön érezzük és ismerjük, (majdnem) mindenki a COVID-19-el van elfoglalva, közben a háttérben azért folyik a munka velünk kapcsolatban.

A terv kerete azonban egyértelmű: Ha a Modern Monetáris Elmélet közgazdászai sok pénznyomási stratégiát összekapcsolnak a zöld új üzletekhez hasonló globális politikákkal és a vállalati krónizmussal (amikor az a személy, aki hatalommal rendelkezik, visszaél a hatalmával, és előmozdítja egy barátját egy pozícióra, annak ellenére, hogy nem képes az erre a posztra), a Világgazdasági Fórum elitjei hatékonyan ellenőrizhetik a gazdasági tevékenységeket olyan mértékben, amelyet még soha nem értek el.

Bárki bármit mond vagy tesz, ha nem veszi figyelembe a fenntarthatóságot alapjaiban romba döntő népességrobbanás megoldásának szükségességét, és a fosszilis energiaforrások kivezetéséhez a karbonsemlegesség mielőbbi elérését, az a civilizáció megbuktatásának játékosa csupán.

Ez valóban veszélyes idő azok számára, akik támogatják az egyéni szabadságot és a szabad, (önkéntes) piacokat!

Rampasek, László A.