Klímaváltozási elemzés: 2050-re valószínűleg vége

Egy klímaváltozási elemzést írt egy fosszilis üzemanyagcég korábbi vezetője, amit megerősített Ausztrália egy korábbi katonai vezetője.

Klímaváltozási elemzés: 2050-re valószínűleg vége | ClimeNews - Hírportál

A legrosszabb forgatókönyv szerint a globális emberi civilizáció akár a következő évtizedekben is összeomolhat a klímaváltozás miatt, amit megerősített egy korábbi Ausztrál katonai vezető és haditengerészeti parancsnok. Az új szakpolitikai jelentést David Spratt írta, a Breakthrough kutatásvezetője, és Ian Dunlop, a Royal Dutch Shell korábbi vezetője, aki azelőtt az Ausztrál Szén Társaság elnöke volt.

Klímaváltozási elemzés | ClimeNews - HírportálA jelentés előszavában a nyugalmazott admirális Chriss Barrie (Az ausztrál védelmi erők vezetője 1998-tól 2002-ig, és az ausztrál haditengerészet korábbi helyettes vezetője) ajánlja a tanulmányt, mivel az kimondja a „csupasz és leplezetlen igazságot az emberiség és a bolygó kétségbeesett helyzetével kapcsolatban, egy nyugtalanító képet festve az emberi élet valós lehetőségéről a Földön, ami talán a kipusztulásunk módja lesz, méghozzá a lehető legszörnyűbb.” Barrie most az ausztrál nemzeti egyetem klímaváltozási intézetének dolgozik, Cranberrában. Spratt elmondta a Motherboard-nak, hogy a legfőbb oka, amiért az emberek nem értik a veszélyeket, az az, hogy „a szakpolitikák készítői számára készült tudásanyag többsége túl konzervatív. Mivel a kockázatok most már egzisztenciálisak, így új hozzáállás szükséges a klíma-, és a biztonsági kockázatok felméréséhez, ami alkalmazza a forgatókönyvek elemzését.”

Az elemzés, amit a Breakthrough National Centre for Climate Restoration tett közzé, egy Melbourne-i think tank, úgy írja le a klímaváltozást, mint „rövid-középtávú egzisztenciális fenyegetést az emberiség számára”, és felvázolja, hová vezetne az „üzlet mint általában” forgatókönyv az elkövetkező 30 év alatt.

A tanulmány szerint a klímával kapcsolatos biztonsági fenyegetéseknek „potenciálisan különösen súlyos következményei volnának”, és jóval valószínűbbek, mint általában feltételezik, de szinte lehetetlen számszerűsíteni, mert még sohasem tapasztaltunk hasonlót az elmúlt évezredek során. A jelentés figyelmeztet, hogy a jelenlegi trendek mellett „a bolygó rendszerei és az emberi rendszerek egy olyan pont felé haladnak, ahonnan nincs visszatérés”, melyet a század közepére tesznek. Ekkorra már a Föld jórészt lakhatatlanná válik, ami nemzetközi rendszerek és a nemzetek széthullásához vezet.

Az jelentés szerint az egyetlen módja annak, hogy elkerüljük ezt a forgatókönyvet, egy, „a második világháborúhoz hasonló sürgősségi mobilizálás”, de ezúttal arra kellene fókuszálni, hogy kiépítsünk egy zéró emissziójú ipari rendszert, hogy a biztonságos klíma felé haladjunk.

Ez elméletben jól hangzik, ám a gond, hogy az energiafelhasználás karbonkibocsátással jár, az infrastruktúra átalakítása pedig önmagában is rengeteg energiába kerülne. Ráadásul a klímaváltozás nem egy „ellenség”, mint annak idején a nácik voltak. Nem egy csoport, nincs arca, nincs hitvallása, nincsenek háborús gyárai, nincs anyaországa, nincs gyenge pontja, és nem lehet legyőzni anélkül, hogy egyúttal meg ne semmisítenénk saját civilizációnkat.

A klímaváltozás nem más, mint a civilizációnk mellékterméke. Alapvetően abból fakad, hogy a civilizáció működtetéséhez és fejlesztéséhez szükséges energiát fosszilis tüzelőanyagokból nyertük, és mivel erre alapoztuk az infrastruktúránkat, még most is ebből nyerjük. De igazából bolondok lettünk volna nem kihasználni a fosszilis tüzelőanyagokat, mert rendkívül gazdaságosak, sokoldalúak, és hatalmas az energiasűrűségük. A megújuló energiaforrások a termelés helyén versenyképesek a fosszilis energiával, de ha már tárolni is szeretnénk (márpedig muszáj volna), az a jelenlegi technológiai feltételek mellett olyan sok energiaveszteséggel járna, hogy alkalmatlan volna bonyolult civilizációnk működtetésére.

Más szóval, a klímaváltozás mindannak a következménye, ami jó a civilizációnkban, és csak úgy tudjuk megoldani ezt a civilizációnkat fenyegető problémát, ha önként feladjuk. Talán ha a fogamzásgátlás emberi jogának kikiáltása után (1968) rögtön gondoskodtunk volna arról, hogy mindenkinek biztosítsuk, akkor most nem szembesülnénk egzisztenciális válsággal. Ki tudja? Mindenesetre az összeomlás fényében ez az egyik legjobb dolog, amit tehetünk.

A forgatókönyv felhívja a figyelmünket, hogy a jelenlegi trendek alapján valószínűleg legalább 3°C-os globális felmelegedésre számíthatunk, ami viszont a globális rendszer sérülése miatt a melegedést tovább erősítő visszacsatolási folyamatokat indít be. (Pontosabban már beindultak, csak a 3°C-os melegedés annyira felgyorsítaná azokat, hogy esélyünk se lenne visszacsinálni. Ilyenek a sarkvidéki permafroszt olvadása, amely révén hatalmas mennyiségű metán szabadul a légkörbe, melynek a szén-dioxidnál is erősebb üvegház-hatása van, vagy a sarki jég olvadása, ami a színváltozás miatt több hőt nyel el. – a szerk.)

A hatások pusztítóak volnának. Legalább egymilliárd ember kényszerülne otthona elhagyására az élhetetlen körülmények miatt, és további kétmilliárd küzdene vízhiánnyal. (Már most is majdnem egymilliárdan érintettek – a szerk.). A mezőgazdaság összeomlana a szubtrópusi övezetben, és az élelmiszertermelés drámai nehézségekkel nézne szembe világszerte. A nemzetállamok belső kohéziója meggyengülne, beleértve az USA-t és Kínát is.

Még a 2°C-os melegedés mellett is több, mint egymilliárd embernek kellene elhagynia otthonát, a magasabb értékekről szóló forgatókönyvekben pedig a pusztítás meghaladja a modellezési kapacitásunkat, mindenesetre az emberi civilizáció nagy valószínűséggel véget érne,

fogalmaz a jelentés.

Tavaly októberben a Motherboard azt jelentette az ENSZ klímaváltozásról szóló, kormányoknak címzett összefoglaló jelentésének tudományos bizonyítékairól – amely megállapításait általánosságban „lesújtónak” tartanak – hogy valójában túl optimista. (Ez alapvetően igaz is, mivel nem tér ki a pozitív visszacsatolási folyamatokra).

Noha a Breakthrough forgatókönyve leír néhány súlyos kockázati lehetőséget, gyakran lehetetlen érdemben számszerűsíteni a valószínűségüket. Ennek eredményeképp a szerzők hangsúlyozzák, hogy a hagyományos kockázati hozzáállás jellemzően alábecsüli a legrosszabb lehetőség forgatókönyveket, annak ellenére, hogy elképzelhetőek.

Spratt és Dunlop 2050-es forgatókönyve remekül illusztrálja, milyen egyszerűen eljuthatunk egy elszabaduló klímaváltozáshoz, ami egy javarészt lakhatatlan bolygót eredményezne pusztán néhány évtized alatt. „A legrosszabb 2050-es forgatókönyv egy társadalmi széthullás és káosz jellemezte világot ír le,” mondta Spratt. „De még létezik egy rövid ablak az erőforrások sürgősségi mobilizációjára, ahol a nemzetbiztonság logisztikai és tervezési tapasztalata értékes szerepet játszhat.” (Kérdés, hogy hány kormány próbálja meggyőzni a lakosságát, hogy a szokásos tobzódás helyett mondjanak le illékony kényelmükről, a jóllét növelésének hiú reményéről, és áldozzák arra jelenüket, hogy egyáltalán legyen jövőjük, amivel kapcsolatban a legtöbben meg vannak győződve, hogy csak jobb lehet – a szerk.)

Sztella Nóra Kántor
Rampasek László
Forrás: VICE | Nafeez Ahmed