A Merkúrtól, a Vénusztól és a Marstól eltérően a Földet hatalmas mágneses mező, az úgynevezett magnetoszféra veszi körül.
Amikor a Nap anyagáramai a Föld magnetoszférájába csapódnak, csapdába eshetnek, és a bolygót körülvevő két fánk alakú övben, a Van Allen-övekben rekedhetnek. Az övek visszatartják a részecskéket, hogy a Föld mágneses mezővonalai mentén haladjanak, és folyamatosan ide-oda pattogjanak pólusról pólusra. Ez a videó a Van Allen-övek egy keresztmetszetének alakjában és intenzitásában bekövetkező változásokat szemlélteti. Forrás: NASA/Goddard Űrrepülési Központ
A világunk középpontjában lévő erőteljes, dinamikus erők által létrehozott magnetoszféra megvéd minket a napszél (a Nap által folyamatosan ránk zúdított töltött részecskék) által okozott légköri eróziótól, a koronakidobódások (a Nap energikus és mágnesezett plazmájának és sugárzásának hatalmas felhői) által okozott eróziótól és részecskesugárzástól, valamint a mély-űrből érkező kozmikus sugárzástól. A magnetoszféránk a kapuőr szerepét tölti be, visszaveri ezt a nem kívánt, a földi életre káros energiát, és nagy részét a Föld felszínétől biztonságos távolságban, a Van Allen-övnek nevezett, fánk alakú ikerzónákban tartja fogva.
Az Európai Űrügynökség (ESA) által 2013 novemberében indított, három műholdból álló Swarm konstelláció új betekintést nyújt a Föld globális mágneses mezejének működésébe. A Föld magjában lévő olvadt vas mozgása által létrehozott mágneses mező védi bolygónkat a kozmikus sugárzástól és a Nap által kibocsátott töltött részecskéktől. Emellett az iránytűvel való navigáció alapját is ez adja.
A Swarm adatai alapján a felső kép a Föld mágneses terének átlagos erősségét mutatja a felszínen (nanoteslában mérve) 2014. január 1. és június 30. között. A második kép a mágneses mező változását mutatja ugyanezen időszak alatt. Bár a második kép színei ugyanolyan élénkek, mint az elsőé, vegyük észre, hogy a legnagyobb változások plusz-mínusz 100 nanotesla értékűek voltak a 60 000 nanoteslát elérő mezőben. – Forrás: Európai Űrügynökség/Dán Műszaki Egyetem (ESA/DTU Space)
A Föld geomágneses mezejének csaknem egésze a folyékony külső magból származik. Mint a forró víz a tűzhelyen, a konvektív erők (amelyek a hőt egyik helyről a másikra mozgatják, általában a levegőn vagy a vízen keresztül) folyamatosan felkavarják az olvadt fémeket, amelyek a Föld forgása által hajtott örvényekben is kavarognak. Ahogy ez a kavargó fémtömeg mozog, több száz mérföld széles elektromos áramlatokat hoz létre, amelyek a Föld forgása miatt óránként több ezer mérföldes sebességgel áramlanak. Ezt a mechanizmust, amely a Föld mágneses mezejének fenntartásáért felelős, geodinamónak nevezik.
A Föld múltbeli mágnesességének tanulmányozását paleomágnesességnek nevezik. A mágneses mező közvetlen megfigyelései csak néhány évszázadra nyúlnak vissza, ezért a tudósok közvetett bizonyítékokra támaszkodnak. Az ősi, háborítatlan vulkáni és üledékes kőzetekben, tavi és tengeri üledékekben, lávafolyásokban és régészeti leletekben található mágneses ásványok elárulhatják a mágneses mező erősségét és irányát, azt, hogy mikor fordult meg a mágneses pólus, és még sok minden mást. A globális bizonyítékok, valamint a műholdak és a geomágneses obszervatóriumok adatainak tanulmányozásával és a mágneses mező alakulásának számítógépes modellek segítségével történő elemzésével a tudósok meg tudják alkotni a mező geológiai idők során bekövetkezett változásának történetét.
Azt is tudjuk, hogy van egy jól ismert “gyenge pont” a magnetoszférában, amely egész évben jelen van. A Dél-Amerika és az Atlanti-óceán déli része felett található Dél-atlanti anomália (SAA) egy olyan terület, ahol a napszél közelebb hatol a Föld felszínéhez. A geodinamó és a Föld mágneses tengelyének dőlése együttes hatására jön létre. Bár az SAA-n belül a töltött naprészecskék és a kozmikus sugárzás részecskéi megsüthetik az űrhajók elektronikáját, a Föld felszínén lévő életet nem befolyásolják.
Tudjuk, hogy a Föld mágneses pólusainak helyzete folyamatosan mozog. Amióta a brit királyi haditengerészet tisztje és sarkkutatója, Sir James Clark Ross 1831-ben először pontosan meghatározta, a mágneses északi pólus helyzete fokozatosan több mint 600 mérfölddel (1100 kilométerrel) észak-északnyugati irányba tolódott el, és az előrehaladási sebessége is megnőtt, az évi 16 kilométerről (10 mérföldről) körülbelül 55 kilométerre (34 mérföldre) évente.
A Föld mágneses mezeje védőpajzsként veszi körül a bolygót, visszataszítva és csapdába ejtve a Napból származó töltött részecskéket. Dél-Amerika és az Atlanti-óceán déli része felett azonban a mező egy szokatlanul gyenge pontja – a Dél-atlanti anomália (South Atlantic Anomaly, SAA) – lehetővé teszi, hogy ezek a részecskék a szokásosnál közelebb merüljenek a felszínhez. Jelenleg az SAA nem gyakorol látható hatást a mindennapi életre a felszínen. A legújabb megfigyelések és előrejelzések azonban azt mutatják, hogy a régió nyugat felé terjeszkedik, és intenzitása tovább gyengül. A dél-atlanti anomália a NASA földtudósai számára is érdekes, akik figyelemmel kísérik az ottani mágneses erősség változásait, egyrészt azért, mert ezek a változások hogyan hatnak a Föld légkörére, másrészt pedig azért, mert jelzik, hogy mi történik a Föld mágneses mezőivel a földgolyó mélyén. Forrás: NASA’s Scientific Visualization Studio (NASA Tudományos Vizualizációs Stúdió)
A Föld mágneses pólusai nem azonosak a geodéziai pólusokkal, amelyeket a legtöbb ember jobban ismer. A Föld geodéziai pólusainak helyét a bolygónk forgástengelye határozza meg. Ez a tengely nem egyenletesen forog, mint a földgömb az asztalodon. Ehelyett kissé imbolyog. Ez okozza, hogy a valódi északi pólus helyzete idővel kissé eltolódik. A Föld felszínén és belsejében számos folyamat hozzájárul ehhez a bolyongáshoz, de elsősorban a víz Föld körüli mozgása okozza. A megfigyelések kezdete óta a Föld forgástengelyének pozíciója körülbelül 12 méterrel (37 láb) Észak-Amerika felé sodródott, bár egy év alatt soha nem több mint 17 centimétert (7 hüvelyk). Ezek az ingadozások nem befolyásolják mindennapi életünket, de figyelembe kell venni őket ahhoz, hogy a globális navigációs műholdrendszerek, a Földet megfigyelő műholdak és a földi megfigyelőállomások pontos eredményeket kapjanak. A billegések a múltbeli éghajlati viszonyokról árulkodhatnak a tudósoknak, de ezek a kontinensek vízkészletének és jégtakaróinak időbeli változásainak következményei, nem pedig okai.
A Föld magnetoszféráját befolyásoló messze legdrámaibb változások a pólusfordulók. A pólusváltás során a Föld mágneses északi és déli pólusa helyet cserél. Bár ez nagy dolognak tűnhet, a pólusváltások valójában gyakoriak a Föld geológiai történetében. A paleomágneses feljegyzések, beleértve a mágneses térerősség változásait is, azt mutatják, hogy a Föld mágneses pólusai az elmúlt 83 millió évben 183 alkalommal fordultak meg, és az elmúlt 160 millió évben legalább több százszor. A megfordulások közötti időintervallumok nagymértékben ingadoznak, de átlagosan körülbelül 300 000 év, és az utolsó fordulatra körülbelül 780 000 évvel ezelőtt került sor. A tudósok nem tudják, hogy mi mozgatja a pólusfordulók gyakoriságát, de valószínűleg a Föld köpenyében zajló konvekciós folyamatok okozzák.
A pólusváltás során a mágneses mező gyengül, de nem tűnik el teljesen. A magnetoszféra a földi légkörrel együtt továbbra is védi bolygónkat a kozmikus sugárzástól és a töltött naprészecskéktől, bár előfordulhat, hogy a részecskesugárzás egy kis részecske is lejut a Föld felszínére. A mágneses mező összezavarodik, és váratlan szélességi körökön több mágneses pólus is kialakulhat.
Senki sem tudja pontosan, hogy mikor következhet be a következő pólusváltás, de a tudósok tudják, hogy ezek nem egyik napról a másikra következnek be. Ehelyett több száz vagy ezer év alatt következnek be. A tudósoknak nincs okuk azt hinni, hogy a pólusváltás küszöbön áll.
Rampasek, László A.
Forrás: Alan Buis, NASA Sugárhajtási Laboratórium
Hogyan hat a jövőbeni felmelegedés és CO2-kibocsátás az oxigénkoncentrációra? Az oxigénszint csökken a fosszilis tüzelőanyagok…
A “fenntartható” szó exponenciális sebességgel szaporodik, hamarosan már minden mondatban szerepelni fog, akár többször is. Viszont…
Vörös riasztás: A bolygó veszélyben ! A jelentésből kiderül, hogy 2023 volt az eddigi legmelegebb…
Az éghajlatváltozás a világgazdaság iparosodásának nem szándékolt következménye. Az emberi tevékenység nagy mennyiségű CO2-t és…
A túlnépesedés még mindig óriási probléma: interjú Jane O'Sullivannal. Februárban interjút készítettem Chris Bystroff biokémikussal,…
Tizedik egymást követő havi melegrekord riasztja és zavarba hozza az éghajlatkutatókat. Ha az anomália augusztusig…