Egy új tanulmány szerint a Golf-áramlat rendszere már 2025-ben összeomolhat. Az összeomlás katasztrofális éghajlati hatásokkal járna, de a tudósok nem értenek egyet az új elemzésben – tájékoztat a The Guardian.
A létfontosságú óceáni áramlatok, amelyeket a tudósok Atlanti Meridionális Forduló Körforgás (Amoc) néven emlegetnek, leállása katasztrofális éghajlati hatásokkal járna.
Az Amoc már eddig is ismert volt, hogy a globális felmelegedés miatt 1600 éve a leggyengébb állapotba került, és a kutatók 2021-ben a fordulópont figyelmeztető jeleit észlelték.
Az új elemzés becslése szerint az összeomlás 2025 és 2095 közötti időszakra tehető, a központi becslés szerint 2050-re, ha nem sikerül csökkenteni a globális szén-dioxid-kibocsátást. A múltbeli összeomlások bizonyítékai szerint a hőmérséklet néhány évtized alatt 10 Celsius-fokot is elérhetett, bár ezek jégkorszakok idején következtek be.
Az Amoc a meleg óceánvizet észak felé viszi a pólus felé, ahol lehűl és lesüllyed, és az Atlanti-óceán áramlatait mozgatja. A grönlandi jégsapka gyorsuló olvadásából és más forrásokból származó édesvíz beáramlása azonban egyre inkább elnyomja az áramlatokat.
Az Amoc összeomlása katasztrofális következményekkel járna az egész világon, súlyosan megzavarná az esőzéseket, amelytől emberek milliárdjainak élelmezése függ Indiában, Dél-Amerikában és Nyugat-Afrikában. Fokozódnának a viharok és csökkenne a hőmérséklet Európában, és emelkedne a tengerszint Észak-Amerika keleti partvidékén. Tovább veszélyeztetné az amazóniai esőerdőket és az antarktiszi jégtakarót is.
A 2022-ben végzett kutatás kimutatta, hogy az eddigi 1,1 Celsius-fokos globális felmelegedés miatt öt veszélyes fordulópont máris bekövetkezhetett, beleértve az Amoc leállását, a grönlandi jégsapka összeomlását és a szénben gazdag permafroszt hirtelen olvadását.
A Nature Communications című folyóiratban megjelent új tanulmány (.PDF) az 1870-ig visszanyúló tengerfelszíni hőmérsékleti adatokat használta fel az Amoc-áramlatok erősségének időbeli változásának helyettesítőjeként.
Niklas Boers professzor, a németországi Potsdami Éghajlati Hatáskutató Intézet munkatársa 2021-ben mutatta ki az Amoc összeomlásának korai figyelmeztető jeleit. “Az új tanulmány eredményei riasztóan hangzanak, de ha az erősen leegyszerűsített modell [a billenési pontról] és az alapul szolgáló [tengervízhőmérsékleti] adatok bizonytalanságait is figyelembe vesszük, akkor világossá válik, hogy ezek a bizonytalanságok túl nagyok ahhoz, hogy megbízható becslést lehessen adni a billenés időpontjáról”.”
David Thornalley professzor, a University College London (Egyesült Királyság) munkatársa egyetértett azzal, hogy a tanulmányban nagyok a fenntartások és az ismeretlenségek, és további kutatásokat tart szükségesnek: “De ha a statisztikák robosztusak és releváns módon írják le, hogyan viselkedik a tényleges Amoc, akkor ez egy nagyon aggasztó eredmény”.
Dr. Levke Caesar, a németországi Brémai Egyetem munkatársa szerint az Amoc-áramlatok erősségére vonatkozó, a tengerfelszíni hőmérsékletet helyettesítő adatként használó kutatás a bizonytalanság egyik fő forrása: “Az Amoc-ról csak 2004 óta rendelkezünk közvetlen megfigyelési adatokkal.” A kutatók szerint az Amoc-áramlatok erősségét a tengerfelszíni hőmérsékleten mért értékek alapján lehet meghatározni.
Tim Lenton professzor, az Exeteri Egyetem (Egyesült Királyság) munkatársa szerint az új elemzésben szereplő extrapoláció ésszerű volt. Szerinte a fordulópont az Amoc részleges összeomlásához vezethet, például csak a Labrador-tengerben, de ez még mindig jelentős hatásokat okozna.
Egy új tanulmány (.PDF) 2024. február 9-én jelent meg a Science Advances című folyóiratban. A címéből kiderül, miről szól: “A fizikán alapuló korai figyelmeztető jelzés azt mutatja, hogy az AMOC billenő pályán van”. A tanulmány dán kollégák egy tavaly júliusban címlapokra került tanulmányát követi, amely szintén az AMOC fordulópontjának közeledtére utaló korai figyelmeztető jeleket keresett (erről itt írtunk), de meglehetősen eltérő adatokat és módszereket használt.
A René van Westen és munkatársai által készített új tanulmány jelentős előrelépés az AMOC-stabilitás tudományában, és az AMOC-stabilitás tanulmányozásának szerintem világelső kutatóközpontjából, Utrechtből/Hollandiából származik. (Néhány, az elmúlt 20 évet felölelő hozzájárulásuk szerepel a tanulmány hivatkozási listájában, a szerzők között Henk Dijkstra, René van Westen, Nanne Weber, Sybren Drijfhout és mások.)
A tanulmány egy jelentős számítási erőfeszítés eredménye, amely egy legkorszerűbb éghajlati modell (a CESM modell 1°-os vízszintes felbontással az óceán/tengeri jég és 2°-os felbontással a légkör/szárazföld komponens esetében) 4400 modelléven keresztül történő futtatásán alapul. Ez 6 hónapig tartott a holland nemzeti szuperszámítógépes létesítményben, a nagy teljesítményű számítástechnika szempontjából Hollandia legnagyobb rendszerében, 1024 magon.
Forrás: Modern Diplomacy