Az álzöldeknek jó hír százmilliók nyomorúsága?

Mi jelentősége van a népességrobbanás lassulásának, amikor szinte jelentéktelen azoknak a fejenkénti ökolábnyoma, akik népességrobbannak? Az álzöldeknek jó hír százmilliók nyomorúsága?

Évtizedek óta döbbenetesen tartja magát egyfajta álzöld szemellenző (pontosabban szív-ellenző) a szegények kis ökolábnyomának hangsúlyozásában. Az ilyen ellenvetéseket inkább a gazdagok iránti düh motiválja, mint a szegények iránti szolidaritás. Az utóbbi a fogamzásgátlás támogatásának fő motivációja.

– Az álzöldeknek jó hír százmilliók nyomora, mivel az nem terheli túl a Földet?[19]
– A szegények egyáltalán nem büszkék a kicsi ökológiai lábnyomukra, minden erejükkel igyekszenek inkább magasabb életszínvonal felé.

– Az emberiség környezetterhelésének növekedését épp a szegények milliárdjai jelentik, akik igyekszenek anyagilag följebb emelkedni. Ki hibáztathatja őket? Azok az álzöldek biztos nem, akik nem segítették a fogamzásgátlást nélkülözők százmillióit, hogy ne szülessen naponta kb. 100000 olyan gyermek, akit szülei nem akartak.[28]

Egyébként baleset-teherbeesések egyáltalán nem csak a kis lábnyomú országokban történnek. A szegényebb (nem-OECD) országok átlagos fejenkénti karbonlábnyoma (t/fő/év) 2018-ban nem sokkal kevesebb (4.98), mint Magyarországé (6.16).[29][30][31]

Olyasmiket állítani, hogy még a mainál is több embert el tudna tartani a Föld, a bioszféra komplexitását semmibevevő tudománytalan, önhitt felelőtlenség és a jövő generációk nyomorúságra ítélése. A társadalom nem sertéstelep, nem csak élelmiszernek kell elegendőnek lennie. De még élelmezni se tudna a Föld ennyi embert fosszilis energia nélkül. Az emberiség több mint 80%-a olyan kis eltartóképességű országokban él, ahol csak nyomorúságba süllyedve – vagy jelentős népességcsökkenéssel – érheti el a fenntarthatóságot...[19]