Sajnos egyre több hülye megnyilvánulás kerül felszínre az éghajlatváltozás, globális felmelegedés és annak emberi eredetű okairól. Rengeteg okoskodás megy ezzel kapcsolatban olyanoktól, akik alapvető ökológiai, fizikai, meteorológiai, és matematikai ismeretekkel nem rendelkeznek.

Nagyon sok a közösségi portálon kommentező valakiket, különféle cikkeket publikáló újságírókat találunk, akik messzemenő következtetéseket vonnak le mindenféle tudományos és globális összefüggéseket figyelmen kívül hagyva. A probléma az, hogy a követőtáboruk igen csak gyarapszik, ezzel megnehezítve a civilizációra egyre inkább nehezedő problémák megoldásán dolgozó tudósokat. Sajnos az emberi hülyeség évtizedek óta késlelteti a klímavészhelyzet megoldására tett tudományos javaslatok társadalmi elfogadását, miközben a klímakatasztrófa, és a túlnépesedés károkozásának pénzben kifejezett mértéke egyre inkább tarthatatlan.

A valóság az, hogy nagyon kevesen látják jól a helyzet súlyosságát, viszont egyre többen érzik, hogy valami nincs rendjén. A közbeszédben az éghajlatváltozás, a megbolondult klíma, és egyre gyakrabban az előzővel kapcsolatos megoldások között előjön a karbonsemlegesség és a tudósok figyelmeztetésének népesedésre vonatkozó ajánlásai. Ezekben a kérdésekben eligazodni, megtalálni a helyes válaszokat a saját gyerekeink jövőjének érdekében is igencsak ildomos lenne. Azt tudjuk, hogy a hülyeség korában élünk, felismerni a hülyéket időben, viszont a civilizáció megmaradását vagy bukását jelenti. Ebben segít Carlo M. Cipolla a hülyeségről alkotott szabályai: 

Hülyeség ellen nincs orvosság – tartja a mondás, a Kaliforniai Egyetem egykori gazdaságtörténet-professzora, Carlo M. Cipolla viszont úgy gondolja, hülyeség ellen nincs kifogás. Cipolla 1976-ban alapos esszét írt az emberiség legveszélyesebb, pusztító fegyveréről,

a hülyeségről.

Esszéjében, amelyről a Quartz-on olvashatunk, a hülyeségről, hülye emberekről értekezik és öt általános szabályt fejt ki, amelynek észben tartásával az okos emberek megelőzhetik a hülyeség okozta kellemetlenségeket.

Figyelem! A hülyeség itt nem összetévesztendő a butasággal, tudatlansággal vagy tanulatlansággal. A professzor esszéje azokról az emberekről szól, akik lusták gondolkodni és nem hajlandóak tanulni a hibáikból.

1. Mindig alábecsüljük, mennyi hülye ember van körülöttünk

Akárhányszor azt hiszed, hogy okos emberekkel vagy körülvéve egy szobában, annyiszor biztosan tévedsz: sokkal több hülye van körülötted annál, mint azt el tudod képzelni. Ne feltételezz csak azért sok észt valakiről, mert jó munkája, magas iskolai végzettsége vagy egyéb szimpatikus jó tulajdonsága van, ettől még nem biztos, hogy okos is! Hogy miért? A választ a második szabály adja meg:

2. Az, hogy valaki istentelenül hülye vagy sem, mindentől független

Cipolla szerint a hülyeség olyan tulajdonság, amivel bárki rendelkezhet, egyetemi professzorok, tűzoltók és bolti eladók egyaránt. A hülyeség nem ismer nemet, bőrszínt, nemzetiséget, életkort, társadalmi rangot, befolyást. Lehetetlen megmondani, mennyi hülye ember létezik, a hülyeségnek nincsenek külső jelei –

a hülyeség ott rejtőzik mindenkiben, csak rajtad múlik, hogyan hozod felszínre.

3. A hülye emberek mindig megkárosítják a környezetüket, de úgy, hogy nekik ettől nem lesz jobb

A szerző szerint ez hülyeség aranyszabálya. Egy hülye ember legfontosabb jellemzője, hogy úgy tesz rosszat másoknak, hogy közben ő sem húz semmiből hasznot. Hülye az az egyszerű járókelő, aki elsőként tolakszik fel a metrókocsi közepére, majd a következő megállónál mindenkin átfurakodva leszáll. Hülye a menedzser, aki halogat és nem adja le határidőre a munkát, amivel a munkatársai és a saját dolgát is megnehezíti.

Cipolla ennél a pontnál ismerteti az olvasókkal azt a koordináta-rendszert, amelynek segítségével eldönthető, ki milyen embertípusba tartozik az alapján, tettei károsak vagy hasznosak-e a környezete és saját maga számára.

Van, hogy másokat előnyben részesítünk, míg saját céljainkat háttérbe szorítjuk – ekkor magatehetetlen, pipogya alakok, speciális esetben önzetlenek vagyunk.

Van, hogy magunkat részesítünk előnyben mások helyett, ekkor önzőek, rossz esetben bűnözők vagyunk.

Van, hogy mások és mi magunk is profitálunk, ekkor büszkén mondhatjuk: okos emberek vagyunk.

És van, hogy megnyomjuk a fejünkön a kikapcsolás gombot, lusták vagyunk végiggondolni valamit és meggondolatlanl olyat csinálunk, ami se nekünk, se másoknak nem jó. Ekkor nagyon hülyék vagy teljesen idióták vagyunk.

Persze egy ember élete során akár mind a négy is lehet, ami nem gond. A gond ott kezdődik, ha egy ember egész életében folyamatosan kizárólag csak hülye marad.

4. Azt is alábecsüljük, milyen irtózatos károkat okozhat az emberi hülyeség

Az első szabály kiegészítése. Nem csak azzal kapcsolatban vagyok jóindulatúak, mennyi hülye ember létezik, hanem akkor is mindig meglepődünk, amikor szembesülünk vele, hogy a másik ember hülyesége még a legvadabb képzeletünket is felülszárnyalta.

5. Egy hülye ember még a legelvetemültebb bűnözőnél is veszélyesebb

Egy bűnöző legalább saját magának jót tesz, és a bűntény részleteinek kitervelésekor meghúzza a hülyeség határvonalát, amin nem lép túl, nem hajt végre feleslegesen nagyon káros dolgokat. Egy hülye ember, mivel gondolkodás nélkül, vakon éli világát, azonban leggyanútlanabb pillanatokban léphet rá a Földet apró lépésekben elpusztító piros “ne nyomd meg!”-feliratú gombokra.

Az örök élet ajtaját sajnos még a hülyeség titkának kulcsa sem nyitja, a hülyeség bölcs professzora, Carlo M. Cipolla 2000-ben hunyt el, a hülyeségről alkotott szabályai viszont az idők végezetéig elkísérnek minket.

Rampasek, László A.
Forrás: THE BASIC LAWS OF HUMAN STUPIDITY – ClimeNews| Mivoltma !!444!!!