Kik a felelősek az éhezésért?

(Foreground) Asha Mohammed breastfeeds her 1-year-old son, Gemechisa Dawe, while standing in the vegetable garden she and her husband have owned for the past two years, in the village of Wolargi, in Gemechis, a woreda (district) of Oromia Region. Another woman and a boy work behind her. Ms. Mohammed has three other children. “Previously, I used to buy and use the vegetables from the market, but now I’m using [vegetables] from my garden. … I’m taking my child to the health post, and his weight is being measured every month. If his weight is decreasing, then I give him more of the proper foods, and I take him back to the health post. The reason why I planted the vegetables is for my child to be healthy, to gain weight and to have a brighter mind. The future that I want for my child is for him to go to school and be a good student and become a doctor. The message that I want to pass to [my] community … is to prepare balanced meals and provide it to their children, and this will prevent malnutrition.” In July/August 2014, Ethiopia is nearing the end of a joint European Union (EU)-UNICEF national nutrition security programme that is building on government-led efforts to permanently reduce the rates of under-five child and maternal under-nutrition. The programme is part of a four-year (2011–2015) UNICEF/EU global initiative, with multiple regional, national and community partners. It focuses on four countries in sub-Saharan Africa and five in Asia but aims to influence nutrition-related policies throughout these regions. The Africa programme – Africa’s Nutrition Security Partnership (ANSP) – focuses on Burkina Faso, Ethiopia, Mali and Uganda. It is intended to benefit directly 1 million children and 600,000 pregnant and lactating women – and to benefit indirectly 25 million children and 5.5 million pregnant or lactating women across the continent over the long term. At the macro level, the programme builds policy capacity for nutrition security; i

Kik a felelősek az éhezésért? A BOCS-nak már 1975-ben központi témája volt a világéhezés, és e 45 év alatt számtalan őrült támadott bennünket amiatt, hogy a fogamzásgátlás emberi jogának kulcsszerepét hangsúlyozzuk a szegénységből kiemelkedésben.

Pedig pl. 103 ország 60 évének klaszteranalízise is ezt támasztja alá: https://afrika.bocs.eu

Az alábbi UNICEF jelentés ezt természetesen nem is említheti, hiszen bizonyára veszélyeztetné a pénzügyi forrásait. (Trump pl. 3 éve nem fizeti be az ENSZ Népesedési Programjának az USA esedékes hozzájárulását, most meg már a WHO-tól is visszatartja.)
Az UNICEF-et naggyá tévő igazgatója (1980-1995) még Child Survival Revolution programja fő elemei közé emelte a családtervezést és a lányok iskoláztatását: „A családtervezés nagyobb jótétemény, több embernek és kevesebb költséggel, mint bármely egyéb technológia, ami az emberiség rendelkezésére áll.” (James Grant, UNICEF)
1974-ben, közel fél évszázada a Élelem Világkonferencián Rómában az USA külügyminisztere látványosan kijelentette: „Tíz éven belül nem lesz olyan gyermek, akinek éhesen kell lefeküdnie!” De azóta több mint megduplázódott az emberi népesség, ami szinte minden politikai ígéretet képmutatássá változtat.
1970-ben Béke Nobel-díjának átvételekor a Zöld Forradalom atyja figyelmeztetett, hogy a mezőgazdaság gépesítése, kemizálása, a hibridek, az öntözés és a műtrágya csak épp lélegzetvételnyi időt ad az emberiségnek a népességrobbanás visszafordítására, különben még nagyobb éhezés jön.

Nos, azóta az intenzív mezőgazdaság már félig szétbarmolta a káposztaföldet, de a szaporodó kecskenyáj mégis egyre szörnyűbben éhezik.
Akkor kik is a felelősek a világéhezésért? A népességrobbanás súlyosságát tagadók, a fogamzásgátlás emberi jogát nem támogatók?

Simonyi, Gvula I.
https://en.wikipedia.org/wiki/World_Food_Conference
https://en.wikipedia.org/wiki/Child_survival_revolution

Folyamatosan nő az éhező emberek száma a világon

Moheb Alnabi, egy hét hónapos fiú, felhasználásra kész terápiás ételt eszik Dr. Ibrahim Mohammed mellett a május 22-i jemeni Sana’a kórházban.

Egyre több ember éhezik a világon – állapította meg az ENSZ friss tanulmánya. Több tízmillió fővel bővült az elmúlt öt évben a krónikusan alultáplált emberek száma és a világ országai továbbra is küzdenek a helytelen táplálkozás különböző formáival.

“Az élelmiszerbiztonság és a táplálkozás helyzete a világban” című éves jelentés legutóbbi kiadásának becslései szerint 2019-ben csaknem 690 millióra nőtt az éhezők száma, ami a 2018-as évhez képest 10 milliós, az 5 évvel ezelőttihez képest pedig 60 milliós emelkedést jelent. Gazdasági okokból milliárdan nem képesek egészségesen vagy táplálóan étkezni.

Az éhezők száma Ázsiában a legmagasabb, de Afrikában nő leggyorsabban az arányuk. A jelentés előrejelzései szerint az egész bolygón a koronavírus járvány miatt több mint 130 millió ember válhat krónikusan éhezővé 2020 végéig.

“Az élelmiszerbiztonság és a táplálkozás helyzete a világban” a legtekintélyesebb globális tanulmány, amely az éhezés és az alultápláltság megszüntetése irányában tett erőfeszítéseket követi nyomon. A jelentést közösen készítette el az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO), a Nemzetközi Mezőgazdaság-fejlesztési Alap (IFAD), az Egyesült Nemzetek Gyermekalapja (UNICEF), az ENSZ Élelmezési Világprogramja (WFP) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO).

Az előszóban az öt ügynökség vezetői figyelmeztetnek:

„öt évvel azután, hogy a világ elkötelezte magát az éhezés, az élelemmel kapcsolatos bizonytalanság és az alultápláltság minden formájának megszüntetése mellett, még mindig nem vagyunk rajta azon az úton, hogy ezt a célt 2030-ig elérhessük”.

Áttekintve a 2000-es évekig visszamenőleg az éhezés mérőszámait, ugyanaz a konzekvencia vonható le: egy évtizedekig tartó folyamatos csökkenés után, a krónikus éhezéssel kapcsolatos számok 2014-ben elkezdtek lassan emelkedni, és ez a folyamat azóta is tart.

Továbbra is Ázsiában van a legtöbb alultáplált ember (381 millió). Afrika a második (250 millió), majd Latin-Amerika és a karibi térség (48 millió) következik. Az alultápláltságnak, vagyis az éhes emberek általános százalékos arányának globális előfordulása alig változott (8,9 %-on van), azonban az abszolút számok 2014 óta emelkednek. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt öt évben az éhezés a globális népességgel együtt párhuzamosan nőtt.

Az afrikai program – az afrikai táplálékbiztonsági partnerség (ANSP) – Burkina Fasóra, Etiópiára, Malira és Ugandára összpontosít. A tervek szerint közvetlenül 1 millió gyermek és 600 000 terhes és szoptató nő számára előnyös, és hosszú távon közvetetten 25 millió gyermek és 5,5 millió várandós vagy szoptató nő számára előnyös. Makro szinten a program kiépíti a táplálékbiztonság politikai kapacitását; (Akkor miért nő az éhezők száma? – a szerk.)

Ez a tény viszont elrejti a hatalmas regionális egyenlőtlenségeket: százalékos arányát tekintve Afrika a legnagyobb mértékben sújtott régió – népességének 19,1%-a alultáplált – és ez a trend egyre inkább nő. Ez a szám egyébként több mint a kétszerese Ázsia (8,3 %), valamint Latin-Amerika és a karibi térség (7,4%) arányának. A jelenlegi tendenciák alapján 2030-ra világviszonylatban Afrikában él majd a krónikusan éhező emberek több mint fele.

A járvány ára

Az éhezés elleni küzdelem megrekedése mellett a koronavírus járvány fokozza a globális élelmezési rendszerek sebezhetőségét és hiányosságait – azaz minden tevékenységet és folyamatot, amely érinti az élelmiszerek termelését, elosztását és fogyasztását.
Noha még túl korai felmérni a lezárások és az egyéb intézkedések teljes hatását, a jelentés becslései szerint a koronavírus által kiváltott gazdasági recesszió eredményeként minimum további 83 millió, de akár 132 millió ember is éhezhet 2020-ban. Ez a visszaesés további kételyeket vet fel a fenntartható fejlődés 2. céljának (nulla éhezés) megvalósításában.

Tovább a teljes cikkre >>

Forrás: UNICEF Magyarország

Kapcsolódó: