Méghogy nem fogalmaztak elég egyértelműen?

Méghogy nem fogalmaztak elég egyértelműen? | ClimeNews - Hírportál

A képen (balról jobbra): Svante Arrhenius (az üvegházhatás felfedezője 1896-ban), James E. Hansen (akinek 1988-as amerikai kongresszusi felszólalása felhívta a közvéleményt figyelmét a globális felmelegedésre), és Wallace Broecker (az óceáni áramlásrendszerek, az óceán és a légkör kapcsolatának, valamint az óceánoknak a hirtelen klímaváltozásokban való szerepének egyik felfedezője).

Teller Ede is, már 60 éve a globális felmelegedés veszélyeire figyelmeztetett… 1959-ben a globális felmelegedés veszélyeire figyelmeztette az amerikai kőolajipar vezetőit, kormányilletékeseket.

Találmányaink révén az elmúlt tízezer évben drámaian megnőtt az emberiség létszáma (főleg az utolsó száz év alatt), az elmúlt évszázadokban pedig az erdőirtás és a talajok kizsigerelésén túl a fosszilis tüzelőanyagok égetése révén is elkezdtünk a légkörbe juttatni üvegházhatású gázokat (ÜHG). A fosszilis energiaforrásokra alapozott népességrobbanás, és a hatalmasra duzzadt népesség élelmezéséből és energiafelhasználásából származó ÜHG-kibocsátás mértéke pedig túl soknak bizonyult a bioszféra tűrőképessége számára (ezért van most globális felmelegedés).

Az ember számára nehéz átlátni a bonyolult rendszereket, vagy hosszútávon gondolkodni. Ilyesmi nem kellett a túlélésünkhöz, így nem erre szelektálódtunk. Ezért hát nehéz elvárni a jórészt érzelmeikkel gondolkodó átlagemberektől, hogy felelősségteljesen álljanak hozzá bármihez is, főleg egy olyan veszélyhez, ami ennyire összetett, közvetett, és lassan kibontakozó. Az érzelmekkel való gondolkodás persze nem az egyének hibája; a tömegek logikus-, illetve kritikus gondolkodásra szoktatása sem a politikai-, sem a gazdasági elitnek nem áll érdekében.

Mondhatnánk, hogy akkor a vezetőktől lehetne elvárni, hogy meghozzák a megfelelő döntéseket. Ám ne feledjük, hogy egyrészt sok tekintetben ők maguk is átlagos képességűek, másrészt politikusok, akik a népszerűtlen döntésekkel közvetlenül fenyegetnék saját hatalmukat, a gazdasági elit (pl. olajipar) érdekeit sértő döntésekkel pedig közvetve. Ha pedig egy párt azzal foglalkozna, hogy aktívan befolyásolja a közvéleményt egy bizonyos irányba, amiből egyébként nem származik rövidtávon politikai előnyük, akkor hamar legyőzné őket egy olyan párt, amelyik a hatalomszerzésre koncentrál. És mivel a klímaváltozás az átlagember számára nem elég kézzel fogható, így az arra való felkészülés hangsúlyozásából nehéz politikai előnyt kovácsolni.

Kántor Sztella Nóra