A ’több’ már nem jobb, hanem az összeomláshoz vezet

Miért hagyja a társadalom és az akadémia figyelmen kívül a Tudósok Figyelmeztetésének népesedésre vonatkozó részét?

Ian Lowe és Helen Kopnina írása (részletek)

A ’több’ már nem jobb, hanem az összeomláshoz vezet | ClimeNews

Egyre több a bizonyíték arra, hogy az emberiség nem fenntartható módon él. Három fő hajtóereje van a nem fenntartható hozzáállásnak: népesedés, fogyasztás, és a növekedésfókuszú gazdaság.

21 000 tudós hívja föl a figyelmet a túlnépesedés veszélyeire

A második Világ Tudósainak Figyelmeztetése az Emberiséghez (Ripple et al., 2017) c. tanulmányt már több, mint 21 000 tudós aláírta. A dokumentumban kijelentik:

„Veszélyeztetjük a jövőnket azáltal, hogy nem fogjuk vissza az intenzív, de földrajzilag egyenlőtlen anyaghasználatunkat, illetve azáltal, hogy nem vesszük figyelembe a gyors népességnövekedést, mint az elsődleges hajtóerőt számos ökológiai és társadalmi probléma mögött.”

 „A tudósok könyörögtek, hogy stabilizáljuk az emberi népességet, bemutatván, hogy a nagy népesség – ami 1992 óta további 2 milliárddal nőtt, mely egy 35%-os növekmény – akkora terhet ró a Földre, ami semmissé teszi a többi erőfeszítésünket a fenntartható jövő irányába.”

Az akadémia hajlamos kerülni a túlnépesedés, a túlfogyasztás és a vég nélküli gazdasági növekedés témáját. Pedig ezek a fenntarthatatlanság három fő hajtóereje (Washington, 2015; Rees, 2019). Figyelmen kívül hagyásuk irracionális, nem szolgálja az emberiség érdekeit, és az (egyelőre még) változatos életformákét sem, amikkel osztozunk a bolygón.

A ’több’ már nem jobb, hanem az összeomláshoz vezet | ClimeNews

Az IPCC és az IPBES szerint is súlyos probléma a túlnépesedés

Más tudományos tanulmányok ugyanerre a következtetésre jutottak a fenntarthatatlanság hajtóerőit illetően. Az IPCC „Klímaváltozás 2014” jelentése (2014, p. 5) megállapította:

„Globális szinten a gazdasági-, és népességnövekedés továbbra is a legfontosabb hajtóerői a fosszilis tüzelőanyagokból fakadó CO2-kibocsátásnak.”

Az IPBES (2019) kihalási jelentése ehhez hasonlóan megállapítja: „A kulcsfontosságú közvetett hajtóerők magukba foglalják a megnövekedett népességet és fejenkénti fogyasztást”, és szintén kijelenti:

„…A fenntarthatóbb jövőbeli szakpolitikák kulcsfontosságú eleme a globális pénzügyi és gazdasági rendszerek továbbfejlesztése egy globális fenntartható gazdaság kiépítése érdekében, eltávolodván a jelenlegi, gazdasági növekedésen alapuló paradigmától.”

Politikailag tabunak tűnik a népességnövekedés-, a fogyasztás növelés-, vagy a növekedés-alapú gazdaság megkérdőjelezése. Kollektív szinten a közvélemény, a kormányok és az akadémia jelentős része évtizedek óta ódzkodnak ezen problémák tárgyalásától (Cafaro & Crist, 2012; Kopnina & Washington, 2016).

Egy telített világ új gazdasági rendszert igényel

Az ökolábnyom-számítás alapján az emberiség már 1970-ben túllépte a Föld eltartóképességét, vagyis globális szinten akkor értük el a növekedés fenntarthatóság által kijelölt határait.

Herman Daly ökológiai közgazdász így fogalmazott ezzel kapcsolatban:

„Ahogy a világ tele lesz velünk és a dolgainkkal, kimerül azokból, amik korábban itt voltak. Ahhoz, hogy képesek legyünk megbirkózni ezzel az újféle hiánnyal, a tudósoknak ki kell fejleszteniük egy „telített világ”-ra alkalmazható gazdasági rendszert, ami leváltja a hagyományos „üres világ”-ra alkalmazható gazdasági rendszert.” (Daly, 2005)

Ilyen alternatív, nem növekedés-alapú gazdasági rendszerek a Körkörös Gazdaság, az Erőforrás Alapú Gazdaság, vagy a Herman Daly által kidolgozott Egyensúlyi Gazdaság (Steady State Economy).

A környezeti adatok az emberi túlnépesedés fenntarthatatlanságát mutatják

Az előrejelzések alapján a világnépesség 9,8 milliárdra nő 2050-ig, és 11,2 milliárdra 2100-ig (UNDESA, 2017).

(Bár a természeti tőke fogyásának fényében valószínű, hogy éhezések, háborúk és járványok miatt újra megnő a halálozási ráta, és megtörik a trend. A FAO adatai alapján az elmúlt években újra elkezdett nőni az éhezés, a klímaváltozásnak és a rétegvizek fogyásának pedig várhatóan egyre súlyosabb hatása lesz a mezőgazdasági hozamokra – a szerk.)

Az alapvető probléma az, hogy az ökológiai fenntarthatóság szempontjából a világ túlnépesedett. Ez globális szinten is igaz, illetve a sok-sok ország esetén is, amelyek túllépték az ökológiai határaikat. Ezt egyértelműen mutatja a globális ökológiai lábnyom, amely szerint 1,7 Földre lenne szükségünk a fenntarthatósághoz (de persze csak egy Föld van – a szerk).

A népesedési bomba

A ’több’ már nem jobb, hanem az összeomláshoz vezet | ClimeNews

1968-ban Paul Ehrlich kiadta „A Népesedési Bomba” c. bestsellerét, ami felhívta a világ figyelmét az exponenciálisan növekvő népesség veszélyeire. Később részt vett az I=PAT formula megalkotásában

Környezeti Hatás = Népesség x Fogyasztás x Hatékonyság

(Environmental Impact = Population x Affluence x Technology)

A környezeti hatásunk tehát úgy áll össze, hogy az emberek számát megszorozzuk az átlagos fejenkénti fogyasztásukkal, valamint a technológiák hatékonyságával (Washington, 2013). A technológia fejlődése, vagy a fogyasztás korlátozása csak korlátozott mértékben tudja mérsékelni a környezeti hatásunkat. A fogyasztók puszta száma legalább annyit számít, mint az, hogy sokan többet fogyasztanak (Washington, 2015).

A nagy népességnek nagy hatása van, különösen ahogy a fejlődő világ bővíti a gazdaságát. Az erőforrások felhasználásának hatékonyságában bekövetkezett 30%-os növekedés ellenére a globális erőforrás-felhasználás 50%-kal nőtt az elmúlt 30 év alatt (Flavin, 2010).

Az I=PAT formula bármelyik tényezőjének figyelmen kívül hagyása hatalmas akadályt jelent a fenntartható jövő számára. A népesedés az összes környezeti problémát súlyosbítja (Washington, 2015). Gerlagh et al. (2018) megjegyzik, hogy 1990-től 2017-ig az ÜHG-kibocsátások egynegyede fakadt a fejenkénti kibocsátás növekedéséből, míg háromnegyede a népességnövekedésből.

Mekkora volna egy ökológiai szempontból fenntartható népesség?

Az ökolábnyom-számítás alapján ha nem változna az egy főre jutó ökolábnyom (ami 1973 óta lényegében stagnál – a szerk.), akkor a bolygó kb. 4-5 milliárd embert tudna eltartani hosszútávon (Washington, 2013; Engleman, 2013).

(Megjegyzendő, hogy az ökolábnyom-számítás jelenlegi formájában túlontúl optimista. Többek között azért, mert a biokapacitásba beleszámítja a nem fenntartható erőforrások (pl. kőolaj, rétegvizek) által biztosított mezőgazdasági termelékenységet is, illetve nem veszi figyelembe a talajpusztulást. Ennek oka a rendelkezésre álló adatok minősége – a szerk.)

Paul Ehrlich (2013) megjegyezte, hogy valaha úgy gondolta, az ökológiailag fenntartható világnépesség 2 milliárd, de az emberiség okozta ökológiai pusztítás fényében ma már úgy gondolja, ez a szám inkább 1 milliárd. Később úgy fogalmazott, aktuális becslése alapján ez a szám kb. 1,5 milliárd (Carrington 2018).

Ha a népesség és a fogyasztás az előrejelzések szerint nőne 2050-ig, akkor egy FAO-jelentés alapján az élelmiszertermelést 70%-kal kellene megnövelnünk. Ugyanakkor megjegyzik, hogy a világ élelmiszertermelésre alkalmas területeinek 25%-a már így is hanyatlik, miközben az édesvíz egyre ritkábbá és szennyezettebbé válik (a felszíni és felszín alatti vizek egyaránt) (FAO, 2011).

Engelman (2012) szerint ahhoz, hogy a világnépességet 8 milliárdon stabilizálhatjuk, ha alkalmazzuk az emberséges (nem kényszerítő jellegű) stratégiákat, amiket később kifejtünk. Ám a társadalmak nem cselekedtek időben, így Engelman (2016) újabban azt mondta, már inkább 9 milliárdnál tudnánk megállítani a népességnövekedést a század közepére. Ugyanakkor nehéz látni, hogy ezt a nagy népességet hogyan lehetne fenntartható módon eltartani. (Más szóval, a rendelkezésre álló erőforrások ismeretében jelenleg nagyon valószínűnek tűnik, hogy a 21. század során súlyos éhínségek és tömeges éhhalál várható – a szerk.)

 Miért olyan kényes téma a túlnépesedés?

A gyakorlatban számos kormány igazából gyorsítani akarja a népességnövekedését a gyermekvállalást segítő intézkedéseikkel, mivel azt gondolják, hogy ezáltal megnövelhetik a gazdasági és politikai előnyüket a kevésbé népes szomszédaikkal szemben (Kopnina & Washington, 2016). Egyes országokban a népességnövekedésre előnyös jelenségként tekintenek, a piacok és a fogyasztók szempontjából.

A ’több’ már nem jobb, hanem az összeomláshoz vezet | ClimeNews

Az a gond, hogy a népességnövekedés megkérdőjelezése ellene szól annak a több millió évnyi evolúció során kialakult bölcsességnek, miszerint a „több” embert mindig jobbnak tekintették (Washington, 1991). Így aztán nehéz megértenünk, hogy a ’több’ már nem jobb, hanem az összeomláshoz vezet (Rees, 2019). Ehrlich (2017) megjegyzi:

„Minél több ember lesz, annál több természeti erőforrásra lesz szükség a szükségleteik és vágyaik kielégítéséhez: faanyag, tenger gyümölcsei, hús, olaj, ércek, ritkafémek és ritka állatok élelmezési vagy orvosi célra. Az emberi igények élőhely-pusztulást okoznak, és a vadvilág kiirtását. Amikor tehát az emberiség terjeszkedését figyeljük – pl. épületek felhúzását, vagy amikor leülünk enni otthon vagy egy étteremben – a hatodik kihalási eseményt figyeljük (és gyakran részt veszünk benne).”

Ott van még a fogamzásgátlási módszerek vallásos akadályozása (pl. a katolikus egyház). Ehhez hozzájön a kormányok alapvető vágya, hogy több állampolgáruk és nagyobb hatalmuk legyen.

A 2012-es ENSZ Fenntartható Fejlődésről szóló Konferencián föl sem merült a népesség stabilizálásának, majd csökkentésének lehetősége. A legutóbbi Élő Bolygó Index (WWF, 2018) a fogyasztás korlátozását hangsúlyozta, miközben tagadta a népesedés kulcsszerepét. A ’nemnövekedés’ mozgalom néhány szószólója szerint a túlnépesedés nem kulcsfontosságú probléma (e.g. Kallis, 2018).

A népességnövekedés témáját kerülik a ’politkaliag korrekt’ akadémiai körökben (Smail, 2003, 2016), és a kritikusok azzal érvelnek, hogy nem globális túlnépesedési probléma van, hanem az a probléma, hogy túl sok ember élvezi a  kiváltságos és kizsákmányoló Nyugati életmódot. Az efféle kritikusok azzal érvelnek, hogy a népességnövekedést bűnbaknak használja a gazdag túlfogyasztó elit (e.g. Fletcher, 2014). Kritikájában neo-malthusiánusnak, rasszistának, vagy embergyűlölőnek bélyegzi azokat, akik a népesedést a fenntarthatósághoz kötik (Kopnina & Washington, 2016). Azt az etikai kérdést vetik föl, hogy a globális ’Északnak’ vagy ’Nyugatnak’ nem kellene azt mondania a globális ’Délnek’, mert ezzel vádaskodások Pandora szelencéjét nyitnák ki (Ibid). (Ám akik ezzel érvelnek, nincsenek tisztában azzal, hogy a fejlődő világban már most nők százmilliói szeretnének kevesebb gyereket, csak nem jutnak hozzá a fogamzásgátlás eszközeihez – a szerk.)

A családtervezés valójában arról szól, hogy minden nőnek biztosítjuk a lehetőséget a választásra, hogy mikor alkalmazzák a gyermeknemzés ’jogát’. A bizonyítékok azt mutatják, hogy ha a családtervezést (fogamzásgátlást) mindenki számára elérhetővé tennék, akkor a népesség stabilizálódna, majd elkezdene csökkenni (Engelman, 2012).

A túlnépesedés tárgyalása emberellenes?

A ’több’ már nem jobb, hanem az összeomláshoz vezet | ClimeNews

A környezeti tudósok, és más tudósok, akik rámutatnak a túlnépesedés veszélyeire, két okból teszik. Az első, hogy ez ökológiai tömeggyilkosságot okoz. A második pedig az, hogy az első ok valószínűleg éhínséghez és háborúhoz vezet, ami pedig tömeges ember-pusztuláshoz. Úgy gondoljuk, a nem emberi élet tömeges kihalás általi elvesztése önmagában is tragédia. Az emberi életek elvesztése pedig – ami az ökoszisztémák összeomlás szélére sodrásából fakad (beleértve az agrár-ökoszisztémákat) – ugyanakkora tragédia volna.

A túlnépesedés tárgyalása tehát nem emberellenes, hanem emberbarát. A népesedési aktivizmus igyekszik elkerülni a tömeges pusztulást (mind az emberit és a nem emberit). Hasonlóan, igyekszik elkerülni egy olyan szituációt, ahol a nemzetközi konfliktusok és háborúk erősödnek. Az ’emberellenességre’ vonatkozó állításokra tehát nemhogy nincs bizonyíték, de eleve nem is logikus. A túlnépesedés tagadásának gátjainak áttörése tehát az egyik legemberbarátibb (egyúttal természetbarát) dolog, amit bármelyikünk tehet az ökológiailag (és társadalmilag) fenntartható jövő elérése érdekében (Washington, 2019).

Az egyensúly, harmónia, vagy a bolygószintű és emberi gyógyulás (Washington, 2019) lehetetlenné válik, ha a népességszabályozás szószólóit pejoratív módon ’veszett környezetvédőknek’, ’mizantrópnak’, ’rasszistának’, vagy az emberi faj elárulóinak állítják be.  Az effajta megbélyegzés nemcsak kontraproduktív (környezetvédelmi szempontból), de csökkenti annak valószínűségét, hogy megtaláljuk a megoldásokat a jövő generációik (emberi és nem emberi) jövőjének biztosítása érdekében.

A tagadás okai

A tudományos bizonyítékok azt mutatják, hogy a ’növekedés határai’ egyértelműek, ám a tagadás továbbra is széleskörben elterjedt. A ’Réteges Okozati Analízis’ (Inayatullah, 1998) négy szinten vizsgálja a vitákat: litánia, társadalmi okok, társalgás vagy világnézet, és mítoszok/metaforák.

A fennálló környezeti vészhelyzet részletes magyarázata ellenére a nemzeti-, és globális szintű döntéshozók még mindig úgy viselkednek, mintha a növekvő emberi népesség és fogyasztás okozta problémát vagy nyugodtan figyelmen kívül lehetne hagyni, vagy ami még valószínűtlenebb, a még több növekedés megoldja, és ez okozza a nehézséget.

A legtöbb politikai vita a litánia szintjén zajlik, túlságosan leegyszerűsített, és felszínes. A politikusok azt állítják, hogy ’a növekedés jó’, és hogy ’a több jobb’. A világnézetek vagy paradigmák kérdését vizsgálva az antropocentrizmus és a neoliberalizmus dominanciáját látjuk a társadalomban és az akadémiában is. Az akadémia számos ága ugyanakkor nem tárgyalja  saját világnézetét és etikáját (axiómaként kezeli).

Ha a bizonyítékoknak ellentmondó mítoszok és metaforák annyira elterjedtek, hogy meghatározzák a társadalom alapvető erkölcsi világképét, akkor a tagadás folytatása a norma. Az egyik ilyen gondolat, hogy ’a fejlődés elkerülhetetlen’, ami a növekedést a haladás jelének tartja, és a jómód és boldogság hozójának. A növekedés mítoszának megkérdőjelezése eretnekségnek számít.

A második meghatározó metafora az a gondolat, hogy nem állampolgárok vagyunk, hanem ’fogyasztók’. Nem használjuk az erőforrásokat, hanem elfogyasztjuk őket. Ezt nem gyengeségnek tekintik, hanem társadalmi és gazdasági kötelességnek: fogyassz, és nyugtasd meg magad, hogy segítesz a gazdaságnak nőni.

A harmadik meghatározó mítosz, hogy a természetes rendszerek kizárólag a mi hasznunkra léteznek, így nyugodtan kiaknázhatjuk őket (e.g. Curry 2011; Rolston, 2012).

A politikusok friss vitáinak elemzése meginghatatlan hitet mutat a növekedés előnyeiben. A politikusok szinte általánosan támogatják a fenntarthatatlan jövő hajtóereit: a növekvő népességet, a növekvő fogyasztást, és a vég nélküli növekedésen alapuló gazdasági rendszert (Lowe, 2015).

A tagadás összeomláshoz vezet?

A ’több’ már nem jobb, hanem az összeomláshoz vezet | ClimeNewsDiamond (2005) azzal érvelt meghatározó tanulmányában, hogy a társdalmak elkerülhetetlenül terjeszkednek, amíg elérnek valamilyen határt: étel, víz, ásványi anyagok, szomszédos társadalmakkal való viszony, vagy klímaváltozás. Azt állítja, az, hogy egy társadalom elbukik vagy túlél, attól függ, hogy képes-e alkalmazkodni az új helyzethez. Ahol a túlélés változást igényelne a mélyen meghúzódó értékekben, ott kisebb a valószínűsége a változásnak, a várhatóan tragikus vég ellenére.

Noha a változásra való reagálás racionálisabbnak tűnik az elkerülhetetlen összeomlás felé való bátor menetelnél, ez a látszólag irracionális viselkedés mutatja a mélyebben meghúzódó metaforákat, amik megakadályozzák az összehangolt reakciót.

Ez egy rendkívül kényelmetlen következtetés a civilizációnk számára, mivel a mélyben meghúzódó mítoszok és metaforák komoly akadályát képezik az előttünk álló kihívások legyőzésének. Elképzelhető, hogy leküzdhetetlennek bizonyulnak. Ezért szükség van arra, hogy áttörjük a tagadás gátját, ami lehetetlenné teszi a népességnövekedés és a gazdasági növekedés megkérdőjelezését (Washington, 2015).

Megoldások

Campbell (2012, p. 52) szerint ki tudunk törni a túlnépesedés körüli csönd spiráljából, ha rámutatunk, hogy:

1) Ellehetetleníti a szegények számára a szegénységből és az ökológiai hanyatlásból való menekülést;

2) A magas születésszám nem a nők sok gyerek iránti vágyából fakad;

3) A magas születésszám lecsökken, ha a nők számára biztosítjuk a fogamzásgátlás eszközeit (és a hozzá kapcsolódó tudást, mint pl. szexuális nevelés)

Engelman (2016) szerint a túlnépesedést kilenc emberséges (nem kényszerítő jellegű) stratégiával lehet megoldani, a népesség stabilizálása érdekében:

1) Univerzálisan biztosítani a biztonságos és hatékony fogamzásgátlási lehetőségeket és családtervezési szolgáltatásokat mindkét nem számára.

2) Mindenki számára garantálni a középszintű oktatást, különös tekintettel a lányokra.

3) Kiiktatni a nemi elfogultságot a jogszabályokból, a gazdasági lehetőségekből és az egészségügyből és a kultúrából. (Fejlett és fejlődő országokban egyaránt – a szerk.)

4) A korának megfelelő szexuális oktatás biztosítását minden tanuló számára.

5) Minden olyan szakpolitikát megszüntetni, ami a szülőket anyagilag jutalmazza a gyermekeinek száma alapján. (Megjegyzés: Az ökolábnyom-számítás alapján hazánk is túlterheli területét, így amíg el nem érjük a fenntarthatóságot, addig a népességfogyás a legjobb dolog, ami történhet velünk – a szerk.)

6) A népesség, környezet és a fejlődés összefüggéseinek különböző szinteken történő oktatásának integrálása az iskolai tananyagokba.

7) A környezeti hatások és költségek megadóztatása.

8) Az elöregedéséhez való alkalmazás annak elodázása helyett a gyermeknemzést támogató kormányprogramok által.

9) A vezetők meggyőzése arról, hogy elkötelezzék magukat amellett, hogy véget vetnek a népességnövekedésnek, az emberi jogok biztosítása révén.

Engelman és Johnson (2019, p. 1) megállapítja: A családtervezés akadályai a fizikális, pénzügyi, oktatásbeli, társadalmi, vallásos, személyes, vagy jogi akadályok, amik megakadályozzák a nőket és lányokat abban, hogy hozzáférjenek a fogamzásgátláshoz. Általánosságban, a születési ráták ott csökkennek, ahol a nők képzettek, pénzügyileg biztosak, és képesek uralni saját reproduktív viselkedésüket.

Konklúzió

A fenntarthatatlanság három hajtóerejével állunk szemben – túlnépesedés, túlfogyasztás, és a növekedésalapú gazdaság. Egyik témáról sem könnyű beszélni, mivel a társadalom mindhárommal kapcsolatban tagadásban él. Ugyanakkor úgy gondoljuk, a fenntarthatóság elérése érdekében a társadalomnak mindegyikről beszélnie kell. Az emberi túlnépesedés tagadása hatalmas probléma a természet és az emberiség számára is. A túlnépesedést nem szabad tovább figyelmen kívül hagyni vagy tagadni. A túlnépesedés és a túlfogyasztás elválaszthatatlanok egymástól, és együtt kell őket megoldani.

Amíg a társadalom és az akadémia jelentős része továbbra is tagadja, hogy a túlnépesedés kulcsfontosságú hajtóereje volna a fenntarthatóságnak, addig a környezeti válság megoldása lehetetlen. A ’Tudósok Figyelmeztetése az Emberiséghez’ megmutatja, hogy a társadalom jelenlegi, túlnépesedés és túlfogyasztás jellemezte iránya alapvetően fenntarthatatlan. (Megjegyzendő, hogy az egyéni fogyasztás eleve csak azért téma, mert sokan vagyunk – a szerk.) Ezt a figyelmeztetést el kell fogadni, és cselekedni kell.

Kántor Sztella Nóra
Rampasek, László A.

Forrás: Journal of Futures Studies


Ahogy az éghajlati válság fokozódik...

...a megalapítása óta karbonsemleges módon fenntartott ClimeNews – Hírportál nem marad csendben, számára a környezettel kapcsolatos beszámolás prioritás. Az éghajlati veszélyről, a természetről és a légköri szennyezésekről szóló jelentéstétel olyan nagy hangsúlyt kap, amelyet megérdemel. A ClimeNews tudja és elismeri, hogy korunk meghatározó kérdése az éghajlati veszély. Olyan – még tabunak számító – információkat és összefüggéseket, amelyeket más médiák gyakran nem jelentetnek meg, azt mi megírjuk. A fajunk és a bolygónk számára ebben a kulcsfontosságú időben szándékunkban áll az olvasókat tudományos tényekre alapozott veszélyekről, következményekről, és megoldásokról tájékoztatni, nem politikai előítéletekre vagy üzleti érdekekre befolyásolva.

Hónapról hónapra a cikkek olvasói teszik lehetővé, hogy a ClimeNews újságírás mindenki számára nyitva maradjon. Úgy gondoljuk, hogy mindenki megérdemli a tényadatokhoz való hozzáférést, függetlenül attól, hol élnek, vagy mit engedhetnek meg maguknak. Függetlenségünk azt jelenti, hogy szabadon kivizsgálhatjuk és megtámadhatjuk a hatalomban lévő személyek mulasztásait. Tájékoztatjuk olvasóinkat a környezeti veszélyekről tudományos tények alapján, nem üzleti vagy politikai érdekek által vezérelt módon. Számos fontos változtatást végeztünk stíluskalauzunkban annak érdekében, hogy az általunk használt nyelv pontosan tükrözze a környezeti katasztrófát.

A ClimeNews - Hírportál úgy véli, hogy az éghajlati válsággal szembeni problémák rendszerszintűek, és alapvető társadalmi változásokra van szükség. Jelentéseket készítünk az egész világon élő egyének és közösségek, vállalatok erőfeszítéseiről, akik félelem nélkül állást foglalnak a jövő generációi számára és az emberi élet megőrzéséért a Földön. Azt akarjuk, hogy történeteik inspirálják a reményt. Jelentést készítünk a szervezetünkben elért haladásunkról mi is, mivel fontos lépéseket teszünk a környezetre gyakorolt ​​hatásaink kezelésére.

Reméljük, hogy ma fontolóra veszi a ClimeNews - Hírportál nyitott, független újságírás, jelentések támogatását. Az olvasók minden támogatása, akár nagy, akár kicsi, nagyon értékes. Támogasson minket szabadon megválasztott összeggel egy biztonságos rendszeren keresztül - és csak egy percig tart. Köszönjük.

ClimeNews TÁMOGATÁS

Amennyiben szeretnél értesítéseket kapni az új cikkek megjelenéséről, add meg az emailcímedet.

Mit jelent ez? Kapni fogsz egy rövid értesítést az új cikk címéről és pár mondatos rövid tartalmáról. Amennyiben érdekel a cikk, az ott található linkre kattintva felkeresheted a Hírportálunkat.