Az ENSZ klímaváltozási jelentése szerint a világ a katasztrofális felmelegedés szélén áll.

A tudósok szerint a veszélyes éghajlati küszöbérték közel van, de gyors cselekvés esetén ez nem jelenti azt, hogy “elpusztulunk”.

Egy épülő kínai állami szénerőmű 2017-ben az Anhui tartománybeli Huainanban (Kína). (Kevin Frayer/Getty Images)

Az emberi tevékenység olyan ütemben és mértékben alakította át a bolygót, amire a történelem során még nem volt példa, visszafordíthatatlan károkat okozva a közösségekben és az ökoszisztémákban – áll az éghajlatváltozásról valaha kiadott egyik legmeghatározóbb jelentésben. Vezető tudósok arra figyelmeztettek, hogy a világnak a változások elleni küzdelemre irányuló tervei nem megfelelőek, és hogy a katasztrofális felmelegedés elkerülése érdekében agresszívebb lépéseket kell tenni.

Az IPCC “eddigi legborúsabb figyelmeztetést” adta ki ma

Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének hétfőn közzétett jelentése szerint a világ valószínűleg egy évtizeden belül nem éri el a legambiciózusabb éghajlati célját – a felmelegedés 1,5 Celsius-fokra (2,7 Fahrenheit-fok) való korlátozását az iparosodás előtti hőmérséklethez képest. A tudósok szerint ezen a küszöbön túl az éghajlati katasztrófák olyan szélsőségesek lesznek, hogy az emberek nem tudnak majd alkalmazkodni. A Föld rendszerének összetevői alapvetően és visszavonhatatlanul megváltoznak. Hőhullámok, éhínségek és fertőző betegségek további milliók életét követelhetik az évszázad végéig.

A hétfői értékelés az emelkedő hőmérséklet okairól és következményeiről szóló többéves tanulmányokat foglalja össze, ami arra késztette António Guterres ENSZ-főtitkárt, hogy azt követelje, hogy a fejlett országok, mint például az Egyesült Államok, 2040-ig – egy évtizeddel korábban, mint a világ többi része – szüntessék meg a szén-dioxid-kibocsátást.

Mivel csak kevés ország van azon az úton, hogy teljesítse éghajlatvédelmi kötelezettségvállalásait, és mivel a fejlődő világ már most is aránytalanul sokat szenved az éghajlati katasztrófák miatt, a gazdag országoknak kötelességük gyorsabban cselekedni, mint alacsony jövedelmű társaiknak – mondta.

Hoesung Lee, az IPCC elnöke szerint az IPCC jelentése azt mutatja, hogy az emberiség “a történelem kritikus pillanatához” érkezett. A világ rendelkezik az éghajlati célok eléréséhez szükséges tudással, eszközökkel és pénzügyi forrásokkal – de miután évtizedekig figyelmen kívül hagyták a tudományos figyelmeztetéseket és késlekedtek az éghajlatváltozással kapcsolatos erőfeszítésekkel, a cselekvés lehetőségei gyorsan közelednek.

A jelentést “útmutatónak nevezve az éghajlati időzített bomba hatástalanításához”, Guterres hétfőn bejelentette a “gyorsítási menetrendet”, amely felgyorsítaná az éghajlatváltozással kapcsolatos globális intézkedéseket.

Guterres szerint a feltörekvő gazdaságoknak, köztük Kínának és Indiának – amelyek 2060-ra, illetve 2070-re tervezik elérni a nettó nullát – a fejlett nemzetekkel együtt fel kell gyorsítaniuk kibocsátáscsökkentési erőfeszítéseiket.

Az ENSZ vezetője és az IPCC is felszólította a világot, hogy fokozatosan hagyjon fel a szénnel, olajjal és gázzal, amelyek az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának több mint háromnegyedéért felelősek.

“Ez a jelentés reményt ad és figyelmeztet” – mondta Lee hétfőn újságíróknak. “A most és a következő néhány évben meghozott döntéseink több száz, sőt, akár több ezer évig is visszahatnak majd a világra.”

Szigorú tudományos kilátások

Az IPCC összefoglaló jelentése szerint az emberiség már most is alapvetően és visszafordíthatatlanul átalakította a Föld rendszerét. A fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből és más, a bolygót melegítő tevékenységekből származó kibocsátások az ipari korszak kezdete óta legalább 1,1 Celsius-fokkal (2 Fahrenheit-fokkal) növelték a globális átlaghőmérsékletet. A légkörben lévő szén-dioxid mennyisége nem volt ilyen magas azóta, hogy az archaikus emberek kifaragták az első kőszerszámokat.

Ezek a változások – a bizonyítékok szerint – visszafordíthatatlan károkat okoztak a közösségekben és az ökoszisztémákban: A halállományok fogynak, a gazdaságok kevésbé termelékenyek, a fertőző betegségek elszaporodtak, az időjárási katasztrófák pedig hallatlanul szélsőségesre fokozódtak. A viszonylag alacsony szintű felmelegedésből eredő kockázatok nagyobbnak bizonyulnak, mint azt a tudósok várták – nem azért, mert a kutatások hibásak lennének, hanem mert az ember által épített infrastruktúra, társadalmi hálózatok és gazdasági rendszerek már kis mértékű éghajlatváltozással szemben is kivételesen sebezhetőnek bizonyultak – áll a jelentésben.

A szenvedés a világ legszegényebb országaiban és az alacsonyan fekvő szigetországokban a legsúlyosabb, amelyekben nagyjából 1 milliárd ember él, de az emberiség által okozott teljes bolygómelegedést okozó szennyezés kevesebb mint 1 százalékát okozzák – áll a jelentésben. De ahogy a hőmérséklet emelkedésével az éghajlati zavarok is fokozódnak, még a leggazdagabb és legjobban védett helyek sem lesznek immunisak.

Pakisztán délnyugati Beludzsisztán tartományában augusztusban elárasztották az otthonokat. (Zahid Hussain/AP)

A kutatók szerint szinte elkerülhetetlen, hogy a 2030-as évek elejére a világ felmelegedése meghaladja a 1,5 Celsius-fokot – ezzel a bolygó átlépi azt a küszöböt, amelynél a tudósok szerint az éghajlatváltozás egyre kezelhetetlenebbé válik.

Az IPCC 2018-ban megállapította, hogy egy 1,5 Celsius-fokos világ túlnyomórészt biztonságosabb, mint egy olyan világ, amely 2 Celsius-fokkal (3,6 Fahrenheit-fokkal) melegebb az iparosodás előtti korszakhoz képest. A tudósok akkor azt mondták, hogy az emberiségnek 2050-ig nullára kellene csökkentenie a szén-dioxid-kibocsátást, hogy teljesíteni tudja a 1,5 fokos célt, és 2070-ig, hogy elkerülje a 2 foknál nagyobb felmelegedést.

Öt évvel később az emberiség egyik célt sem közelíti meg. Ha a nemzetek nem fogadnak el új környezetvédelmi politikákat – és nem tartják be a már meglévőket -, a globális átlaghőmérséklet az évszázad végére 3,2 Celsius-fokkal melegedhet – áll az összefoglaló jelentésben. Ebben a forgatókönyvben egy ma született gyermek több méteres tengerszint-emelkedést, fajok százainak kipusztulását és emberek millióinak elvándorlását fogja megélni olyan helyekről, ahol már nem tudnak túlélni.

“Nem teszünk eleget, és a szegények és a kiszolgáltatottak viselik a kollektív cselekvés elmulasztásának fő terhét” – mondta Madeleine Diouf Sarr, Szenegál legfőbb éghajlati tisztviselője, aki az ENSZ-ben tárgyaló, legkevésbé fejlett országok csoportjának elnöke.

Rámutatott a Freddy ciklon által okozott károkra, a leghosszabb ideig tartó és leghevesebb trópusi viharra, amely több száz ember halálát okozta és több ezer embert kényszerített lakóhelye elhagyására, miután több mint egy hónapon át bombázta Afrika déli részét és Madagaszkárt. A jelentésből kiderül, hogy a magasabb hőmérséklet erősebbé teszi a viharokat, a tengerszint emelkedése pedig intenzívebbé teszi a viharok okozta áradásokat. Eközben az ilyen jellegű katasztrófák halálos áldozatainak száma 15-ször magasabb a veszélyeztetett országokban, mint a világ gazdagabb részein.

Ha a világ a jelenlegi felmelegedési pályán marad, az IPCC szerint a globális árvízkárok négyszer nagyobbak lesznek, mintha az emberek 1,5 Celsius-fokra korlátoznák a hőmérséklet-emelkedést.

“A világ nem hagyhatja figyelmen kívül a tétlenség emberi költségeit” – mondta Sarr.

A késlekedés ára

Bár az összefoglaló jelentés nagy része a tudósok évtizedek óta megfogalmazott figyelmeztetéseit idézi, az értékelés figyelemre méltó retorikájának tompa bizonyossága miatt. A 36 oldalas összefoglaló fejezetben közel 200 alkalommal fordul elő a “nagy valószínűséggel” kifejezés.

A jelentés azonban azt is részletezi, hogy a közhivatalnokok, magánbefektetők és más befolyásos csoportok többször nem vették figyelembe ezeket a figyelmeztetéseket. A halmozott szén-dioxid-kibocsátás több mint 40 százaléka 1990 óta történt – amikor az IPCC közzétette első tanulmányát a féktelen felmelegedés veszélyes következményeiről. A kormányok továbbra is támogatják a fosszilis tüzelőanyagok használatát; a bankok és a vállalkozások sokkal többet fektetnek be a szennyező iparágakba, mint az éghajlatvédelmi megoldásokba. A jelentés szerint az emberek leggazdagabb 10 százalékának fogyasztási szokásai háromszor annyi szennyezést okoznak, mint a legszegényebb 50 százaléké.

A testület szerint az évtizedes késlekedés megtagadta a világtól a fenntarthatóbb gazdaságra való egyszerű és fokozatos átállás reményét. Most csak “mélyreható, gyors és … azonnali” erőfeszítésekkel a társadalom minden területén – a szén-dioxid légkörből való kivonására szolgáló, még nem bizonyított technológiákkal kombinálva – lehet megakadályozni a katasztrófát.

“Nem csak arról van szó, hogy hogyan termeljük és használjuk az energiát” – mondta Christopher Trisos, a Fokvárosi Egyetem Afrikai Éghajlati és Fejlesztési Kezdeményezésének Éghajlati Kockázatok Laborjának igazgatója, az összefoglaló jelentés fő írócsoportjának tagja. “Hanem az is, ahogyan élelmiszert fogyasztunk, ahogyan védjük a természetet. Ez olyan, mintha minden, mindenhol, egyszerre lenne“.

A jelentés szerint azonban kevés intézmény cselekszik elég gyorsan. A novemberi egyiptomi ENSZ éghajlat-változási konferencia anélkül ért véget, hogy határozat született volna az olaj, a gáz és a szén fokozatos leállításáról – ami az éghajlatváltozás megfékezésének alapkövetelménye. Kína tavaly jóváhagyta a széntüzelésű erőművek 2015 óta legnagyobb mértékű bővítését. A növekvő nyereségek közepette a nagy olajtársaságok visszavesznek a tiszta energiával kapcsolatos kezdeményezéseikből, és elmélyítik a fosszilis tüzelőanyagokba való befektetéseiket.

Az IPCC szerint az emberiség gyorsan elhasználja azt a szennyezőanyag-mennyiséget, amelyet a világ megengedhet magának, hogy a felmelegedési célokat még elérje, és a meglévő fosszilis tüzelőanyag-infrastruktúra tervezett kibocsátása lehetetlenné teszi a 1,5 fokos küszöbérték elkerülését.

A világ vezetői a novemberi COP27 csúcstalálkozón Egyiptomban. (Mohammed Salem/Reuters)

Mégis, miközben a környezetvédelmi miniszterek a múlt héten Svájcban találkoztak, hogy véglegesítsék az IPCC-jelentés szövegét, az Egyesült Államok kormánya jóváhagyta az új sarkvidéki fúrási projektet, amely várhatóan 30 évig termel majd olajat – jegyezte meg Hans-Otto Pörtner, a németországi Alfred Wegener Intézet klimatológusa, aki egy tucat IPCC-jelentés – köztük a legutóbbi – társszerzője.

“Ezek a döntések nem felelnek meg a valóságnak” – mondta. “Nincs többé hely a kompromisszumokra”.

Az IPCC szerint a mostani cselekvés elmulasztása nem csak az emberiséget ítéli forróbb bolygóra. A jövő generációi számára is lehetetlenné teszi, hogy megbirkózzanak a megváltozott környezettel.

A jelentés feltárja, hogy az emberek és az ökoszisztémák milyen mértékű felmelegedéshez tudnak alkalmazkodni. Vannak “puha” határok, amelyeket a politikai és társadalmi rendszerek hiányosságai határoznak meg. Például egy alacsony jövedelmű közösség, amely nem engedheti meg magának, hogy árvízvédelmi rendszereket építsen, a tengerszint emelkedésével szemben puha korlátokba ütközik.

Az IPCC szerint azonban 1,5 fokos felmelegedés felett az emberiség az alkalmazkodás “kemény korlátaiba” fog ütközni. A hőmérséklet túl magas lesz ahhoz, hogy sok alapvető növényt termeszteni lehessen. Az aszályok olyan súlyosak lesznek, hogy még a legerősebb víztakarékossági intézkedések sem képesek kompenzálni. Egy olyan világban, amely nagyjából 3 Celsius-fokot (5,4 Fahrenheit-fok) melegedett – ahová az emberiség jelenleg tart -, az éghajlatváltozás kemény fizikai valósága számtalan növény, állat és ember számára halálos lesz.

Ez nem jelenti azt, hogy el vagyunk ítélve

Friederike Otto, az Imperial College London éghajlatkutatója, a jelentés fő szerzői csoportjának tagja szerint az IPCC-jelentés a kemény megfogalmazás és a vészjósló figyelmeztetések ellenére a lehetőségek üzenetét közvetíti.

“Nem arról van szó, hogy olyasmitől függünk, amit még fel kell találni” – mondta. “Valójában minden szükséges ismeretünk megvan. Minden szükséges eszközünk megvan. Csak végre kell hajtanunk őket.”

A jelentés szerint számos régióban a megújuló energiaforrásokból, például nap- és szélerőművekből származó villamos energia ma már olcsóbb, mint a fosszilis tüzelőanyagokból származó energia. Számos ország jelentősen csökkentette kibocsátását az elmúlt évtizedben, még akkor is, amikor gazdaságuk növekedett. Az új elemzések azt mutatják, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelemre tett erőfeszítések számtalan más módon is hasznára válhatnak a társadalomnak, a levegőminőség javításától kezdve az ökoszisztémák erősítésén át a közegészségügy fellendítéséig. Ezek a “járulékos előnyök” jóval meghaladják a rövid távú kibocsátáscsökkentés költségeit, még a veszélyes felmelegedés elkerülésének hosszú távú előnyei nélkül is.

Az IPCC azt is kiemelte, hogy az éghajlatváltozás kezelése segíthet a globális egyenlőtlenségek kezelésében – és fordítva. A jelentés szerint az erősebb biztonsági hálók és a szegényeket segítő politikák elősegíthetik a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséhez szükséges nagyszabású változások támogatását. A fejlődő országoknak nyújtott segítség a megújuló energiával kapcsolatos infrastruktúra kiépítésében egyszerre fogja megakadályozni a kibocsátást és enyhíteni az energiaszegénységet, amely világszerte több mint 700 millió embert sújt.

“Ez egy olyan célt ad, amiért dolgozhatunk, egy olyan világnak, amely másképp néz ki” – mondta Otto a jelentésről. “Ez nem jelenti azt, hogy el vagyunk ítélve”.

A wyo-i Carbon megye ad otthont Wyoming legimpozánsabb szélerőműveinek, ahol 2021-ben húsmarhacsordák legelnek a turbinák alatt. (Katherine Frey/The Washington Post)

A jelentés maratoni jóváhagyása során nyilvánvalóvá vált a megállapítások meredek politikai tétje: közel 200 ország képviselői alkudoztak a dokumentumban az éghajlati igazságosság hangsúlyozásán.

A tudomány azonban vitathatatlan, mondta Lee hétfőn az újságíróknak: A világ nem fogja elkerülni a katasztrofális felmelegedést, hacsak a gazdag országok nem gyorsítják fel saját kibocsátáscsökkentésüket, és nem segítik a szegényebb országokat ugyanebben.

A jelentés szerzői szerint az IPCC értékelése kulcsfontosságú pillanatban készült. Az idei évtől kezdve a nemzeteknek el kell kezdeniük a 2015-ben Párizsban tett kibocsátáscsökkentési vállalásaik aktualizálását. A diplomaták jelenleg is azon vannak, hogy kidolgozzák a legalább egyéves éghajlat-változási tárgyalásokon létrehozott “veszteség- és káralap” részleteit, amely kártérítést nyújtana az éghajlatváltozással kapcsolatos visszafordíthatatlan károkat elszenvedő, sebezhető országoknak.

Guterres szerint a decemberben Dubaiban megrendezésre kerülő COP28 éghajlat-változási konferencia végére a világ vezető gazdaságainak az IPCC megállapításainak megfelelő éghajlat-változási terveket kell elfogadniuk.

Az Ukrajnában zajló háború, az USA és Kína közötti feszültségek fokozódása, a zöld energiával kapcsolatos kereskedelmi viták és az egyenlőtlen éghajlati hatások miatti növekvő düh közepette Guterres arra sürgette a nemzeteket, hogy saját érdekeiken túlmutatva tekintsenek az egész bolygó szükségleteire.

“Ha azt követeljük, hogy mások lépjenek előbbre, azzal csak azt biztosítjuk, hogy az emberiség maradjon az utolsó helyen” – mondta. “Nincs vesztegetni való időnk”.

Rampasek, László A.
Forrás: The Washington Post | Sarah Kaplan