Alkalmazkodás a várható klímakatasztrófához

A klímaváltozásról szóló tanulmány, ami annyira lehangoló, hogy az emberek terápiára járnak miatta.

Egy akadémiai tanulmányt átlagosan hárman olvasnak el. Ezt legalább százezren olvasták, és sokan közülük nem fogadták valami jól érzelmileg. (Megjegyzés: érzelmileg könnyebben elviselhető a cikk olvasása azoknak, akik már elkezdtek készülődni a globalizált civilizáció várható összeomlására – a szerk).

Alkalmazkodás a várható klímakatasztrófához | ClimeNews - Hírportál | The author with the "Deep Adaptation" paper. Photo: VICE

Mi lenne, ha azt mondanám, van egy tanulmány a klímaváltozásról, ami olyannyira katasztrofális, látásmódot megváltoztató, és lehangoló, hogy miatta sokan önsegítő csoportokba járnak, és úgy döntöttek, otthagyják munkájukat és vidékre költöznek?

Jó hír: van egy ilyen. Az a címe, hogy “Deep Adaptation: A Map for Navigating Climate Tragedy” (Mélyadaptáció: egy térkép a klímatragédiában való navigáláshoz). Egy igen valószínűtlen módon találkoztam vele – egy pasas, aki korábban a reklámiparban dolgozott, otthagyta a munkáját, hogy teljes idős környezetvédelmi aktivista legyen. „Nekünk lőttek” –mondta. „A klímaváltozás kicsesz velünk. Emlékszem, arra gondoltam, ’vajon elfogadjam a mélyadaptáció-tanulmányt, hogy aztán a skót vidékre költözzek, és várjam az apokalipszist?’”

A Mélyadaptáció valóban más, mint a többi akadémiai tanulmány. Ott van például a nyelvezete („az egész emberiség orosz rulettet játszik, és már két golyó be van töltve”). Vagy a sötét humor alkalmankénti megnyilvánulása („korábban csak részben vicceltem, amikor feltettem a kérdést, hogy miért is írom ezt a tanulmányt”). De leginkább azok miatt a súlyos következtetések, amiket a jövőről ír. Alapvetően túl késő van ahhoz, hogy megakadályozzuk, hogy a klímaváltozás romba döntse a világunkat – és hogy „a klímaváltozás okozta társadalmi összeomlás most már elkerülhetetlen, és hamar bekövetkezik”.

Mennyire hamar? Nagyjából egy évtizeden belül.

Professzor Jem Bendell, aki egy fenntarthatósági kutató a Cumbria Egyetemen, azután írta meg a tanulmányt, hogy fizetetlen szabadságot vett ki 2017 végén, hogy átnézze és megértse a legfrissebb klimatológiai eredményeket „rendesen – nem a kerítés tetején ülve”, ahogy telefonon fogalmazott nekem.

Amit talált, megrémítette. „Az előttünk heverő bizonyíték azt sugallja, hogy felforgató és irányíthatatlan szintű klímaváltozás felé tartunk, ami éhezést, pusztítást, migrációt, betegséget és háborút hoz,” írja a tanulmányában. „A viselkedési normáink – amiket a ’civilizációnknak’ hívunk – szintén degradálodhatnak.

Itt az idő, tette hozzá, „hogy fontolóra vegyük annak a következményeit, hogy túl késő van ahhoz, hogy elhárítsuk a környezeti katasztrófát, ami már a mi életünkben bekövetkezik.

Még egy olyan laikus is  mint én, tisztában vagyok azokkal a bizonyítékokkal, amikre Bendell alapozza állítását. Csak ki kelett lépned egy rekorderősségű hőhullám idején tavaly, hogy konstatáld, hogy világszinten a 2000 óta eltelt 18 évből 17 volt a legmelegebb, mióta csak mérjük a hőmérsékleteket. A tudósok már most úgy gondolják, hogy hamarosan bekövetkezik egy jég nélküli nyár az Északi-sarkon, ami tovább gyorsítaná a globális felmelegedést. 2017-ben még a Fox News is lejelentette a tudósok figyelmeztetését, miszerint épp most zajlik a hatodik kihalási esemény a Föld történetében (ami jóval gyorsabb, mit a korábbiak – a szerk).

A tanulmány visszhangja

Erik Buitenhuis, egy vezető kutató a Tyndall Klímaváltozási Kutatóközpontban azt mondta nekem, hogy Bendell következtetései talán extrémnek hangzanak, de egyetért a jelentés általános értékelésével. „Úgy gondolom, a társadalmi összeomlás valóban elkerülhetetlen,” mondta, bár hozzátette, hogy „a folyamat valószínűleg évtizedeket is igénybe vehet”.

A fontos dolog, Buitenhuis szerint, hogy felismerjük, hogy a klímaváltozás negatív hatásai már velünk vannak egy ideje: „Számomra a további romlás jóval valószínűbbnek tűnik, mint egy katasztrófa a következő tíz évben, ami elég nagy ahhoz, hogy utána mindenki egyetértsen abban, hogy a status quo –nak vége.” (persze meglehet, ez inkább egyfajta remény Buitenhuis részéről, elvégre így az ő életében nagyjából olyan maradna a világ, ahogy ismeri – a szerk.)

Jem tanulmánya alapvetően alapos, és viszonylag mainstream klímatudományi eredményekre támaszkodik,

mondta Prof. Rupert Read, aki a Green House think-tank elnöke, és filozófiatanár az East Anglia Egyetemen.

Ezért van az, hogy az alapokban egyetértek vele. És egyre többen.

Read alapvetően abban nem ért egyet Bendellel, hogy szerinte még mindig van időnk győzelmet aratni, a végzet állkapcsai között is. Azt mondta, „Úgy gondolom, önhittség azt gondolni, hogy ismerjük a jövőt.” De ez nem jelenti azt, hogy Bendell alapföltevése téves lenne:

„Úgy látom, a mélyadaptáció egyfajta biztosíték az esetleges – vagy inkább valószínű –összeomlás ellen,”

mondta Read.

A ’Mélyadaptáció’ azt mondja, ’Mit kell tennünk, ha az összeomlás olyasmi, amivel kapcsolatban reálisan terveznünk kell?

Alkalmazkodás a várható klímakatasztrófához | ClimeNews - Hírportál

Amikor Bendellel beszéltem, azt mondta nekem, hogy inkább úgy gondol a „Mélyadaptációra”, mint egy etikai és filozófiai keretrendszerre, mintsem egy próféciára a bolygó jövőjével kapcsolatban.

Minél tovább nem vagyunk hajlandók beszélni a klímaváltozásról, mint valamiről ami már itt van, és változtatni életmódunkon –mert nem akarunk úgy gondolkodni, mert túl ijesztő, vagy mert úgy hisszük, demotiválná az embereket – annál kevesebb időnk lesz csökkenteni a károkat,

mondta megfontoltan.

Mit ért károk alatt? „Az éhezés az első,” válaszolt, megemlítve, hogy Európában 2018-ban csökkentek a gabonahozamok az aszályok miatt, emiatt az EU-ban 6 millió tonnával kevesebb búzát arattak.

A tudományos közösségben jelenleg a megfelelő dolog azt mondani, hogy 2018 egy anomália volt. Ám ha megnézzük, hogy mi történt az elmúlt néhány évben, rájövünk, hogy nem anomália volt. Megvan a lehetőség, hogy 2018 az új legjobb forgatókönyv.

Ez Bendell nézete szerint azt jelenti, hogy a kormányoknak el kell kezdeniük tervezni a vészhelyzeti terveket a klímaváltozásra, beleértve az élelmiszerkészletek felhalmozását.

A tanulmányában még kevésbé finomkodik:

Amikor azt mondom, éhezés, pusztítás, migráció, betegség és háború, úgy értem a Te életedben. Amikor már nem lesz áram, hamarosan rájössz, hogy nem jön víz a csapból. A szomszédaidra fogsz szorulni az élelem és a fűtés kapcsán. Alultáplált leszel. Nem fogod tudni eldönteni, hogy maradj vagy elmenj. Attól fogsz félni, hogy megölnek, mielőtt éhenhalsz.

Az embereknek bunkereket kellene építeniük, és golyóálló mellényeket kellene venniük? „Nincs mód arra, hogy átvészeljük anélkül, hogy együtt próbáljuk meg,” mondja. „Segítenünk kell az embereket, hogy ehessenek és öntözhessenek ahol élnek, hogy enyhítsük a káoszt és csökkentsük a zavargásokat, amennyire csak tudjuk.” Persze a Szilíciumvölgy befektetői Új-Zélandon készülnek az apokalipszisre, amivel kapcsolatban ezt mondta: „Amint a pénz már nem ér semmit, és a fegyveres őrök megpróbálják etetni éhező gyerekeiket, szerinted mit fognak csinálni? A milliárdosok, akik ezt csinálják, áltatják magukat.” (Legelőször a számlapénz válik használhatatlanná, amikor a bankok bezárnak, aztán a készpénz, amikor elkezd inflálódni, majd a legtöbb áru és a nemesfémek is, amikor az emberek már éheznek, így végül leginkább csak az élelmiszernek, a víznek és a sónak lesz csereértéke – a szerk).

Bendell nem volt mindig ilyen borúlátó a világ helyzetével kapcsolatban. Valaha a WWF-nek dolgozott, ami a legnagyobb környezetvédelmi segélyszervezet a világon (bár bevallottan nem túl hatékony a választott módszerei miatt – a szerk.), és 2012-ben megalapította az Intézmény a Vezetésért és Fenntarthatóságért nevű szervezetet (IFLAS) a Cumbria Egyetemen. A Gazdasági Világfórum egy Fiatal Globális Vezető-nek nevezte munkája miatt. Szóval hogyan jutott oda, hogy egy olyan tanulmányt írjon, ami megállapítja, hogy a civilizáció – és a környezeti fenntarthatóság, ahogy jelenleg értelmezzük – kudarcra van ítélve.

„15 éves korom óta környezetvédő vagyok,” mondta el nekem. „Ennek szenteltem az életem szakmailag, és személyesen. Munkaholista vagyok, és az összes munkám a fenntarthatóságról szólt.” Ám egyszer leült az adatokkal, és rájött, hogy a szakmai területe gyorsan irrelevánssá válik a közelgő klímakatasztrófa fényében. „Azt jelentené, hogy nem lennék valami izgatott az újrahasznosítási programoddal kapcsolatban egy nagy multinál,” mondta. „Egy teljesen más paradigmát kellene tekintenünk.”

Nem számított arra, hogy a tanulmánya ekkora online népszerűségnek örvend majd. „Azoknak az embereknek írtam a szakmai közösségemben, akik tagadásban élnek, arról, hogy miért élnek benne,” monta. „Amikor kitettem, nem számítottam arra, hogy 15 éves iskolások fogják olvasni Indonéziában a tanáraikkal.” Azt mondta, a „Mélyadaptáció”-t több, mint 110 000-en letöltötték mióta az IFLAS kiadta tanulmányként. „Valaki, aki benne van az alternatív közgazdaságban és a bitcoin-tömegben, azt mondta nekem, ’Ó, mindenki a mélyadaptációról beszél Londonban az összes vacsorapartin,’” mondta nevetve.

Az IPPR (Institute for Public Policy Research) kutatói, egy progresszív think tank konzultált Bendellel a legújabb tanulmánya megírása közben, melynek címe „Ez egy krízishelyzet: Szembenézés a környezeti leépüléssel”. Laurie Laybourn-Langton, a vezető szerző emailben mondta el nekem: „Értékeltem a jelentés őszinteségét abban, ahogy hozzááll a problémákhoz, amire sok kutatói-, és döntéshozói közösség láthatóan nem hajlandó. Viszont mi sem fogadjuk el a nézetet, miszerint a társadalmi összeomlás elkerülhetetlen.”

Hozzátette: „Ez részben azért van, mert túl nehéz előrejelezni a környezeti sokkok társadalmi rendszerekre való hatásának komplex és bizonytalan folyamatok kimeneteleit. Egyszerűen nem tudjuk. Mindezzel együtt, nem szabad figyelmen kívül hagyni mint lehetséges kimenetelt, szóval mi is nagyobb szintű készültségre buzdítunk ezekkel a sokkokkal szemben.”

Alkalmazkodás a várható klímakatasztrófához | ClimeNews - Hírportál | The effect of drought on cows in Ethiopia. Photo: TheImage / Alamy Stock Photo

Publikálási bonyodalmak

Viszont nem volt mindenki ennyire elragadtatva a tanulmánytól. Bendell elküldte egy tiszteletreméltó akadémiai kiadónak, kevés sikerrel. a Sustainability Accounting, Management and Policy Journal (SMPJ) (Fenntarthatósági Számviteli, Menedzsment- és Szakpolitikai Folyóirat) azt mondta, a tanulmány „nagmértékű átdolgozásra” szorul, mielőtt készen állhatna a publikációra. Bendel végül az IFLAS-on keresztül publikálta, illetve a blogján. „Az akadémiai folyamat olyan, hogy ezt effektíve visszautasításnak vettem,” magyarázta, mondván a bírálók azt akarták, hogy alapvetően változtassa meg a következtetéseit. „Nem tudtam teljesen átírni a tanulmányt, hogy azt írja, nem hiszem, hogy az összeomlás elkerülhetetlen. Egy másik tanulmányt kértek tőlem.”

Az Emerald, a tudományos kiadó amit az SAMPJ-t birtokolja, azt mondta, gondja van azzal, ahogy Bendell a blogján beállítja a tanulmányányának fogadtatását: „a tanulmány az összeomlásról, amiről azt gondolták, nem szabadna elolvasnod – még”. A szóvivőjük elmondta, „A döntés a beadott cikk értéke alapján-, a kettős vak elbírálási folyamat alapján, ami az akadémia számára oly’ alapvető, valamint az alapján született meg, hogy hozzájárul-e a tudásanyag bővítéséhez. Az SAMPJ, és a szerkesztő, Carol Adams büszke tagjai a Publikációs Etikai Bizottságnak, és a legmagasabb etikai sztenderdekhez tartják magukat a publikálás terén. Nem látunk bizonyítékot arra, hogy a döntés a nagymértékű átdolgozásról politikailag motivált lett volna.” (Az etikai bizottsági tagságra való hivatkozással lényegében megerősítették azt, amit Bendell írt – a szerk.)

„Az Emerald kérte a szerzőt, hogy helyesbítse a blogbejegyzését, hogy tükrözze a tényeket. A kérése sajnos figyelmen kívül lett hagyva. A poszt továbbra is azt sugallja, hogy a tanulmányt azért utasították vissza, mert túl sok vitát kavart volna. A tanulmányt nem utasították vissza, és azért javasoltak nagymértékű átdolgozást, hogy megfeleljen a folyóirat tudományos publikációira vonatkozó szigorú sztenderdeknek.”

Bendell azt mondja, válaszolt az Emerald azon kérésére, hogy helyesbítse a blogbejegyzését – de csak akkor tette volna meg, ha fontolóra vették volna, hogy elmondják neki a tanulányát elbírálók döntéseit. (A kettős vak elbírálás esetén a bírálók anonimak maradnak). „Ez a cím többféleképpen értelmezhető,” mondta, „Ez egy olyan tanulmány, amit a bírálók nem akartak, hogy elolvass. Nem akarták publikálni.


A tanulmány érzékeny pontra tapintott

A klímával kapcsolatos borúlátás nem újdonság – a világvégére készülők évtizedek óta halmozzák a fagyasztva szárított ételeket. De úgy tűnik, Bendell tanulmánya érzékeny pontra tapintott, tekintve, hogy egy átlagos tudományos tanulmányt a becslések alapján csak nagyjából három ember olvas el. Rupert Read azt mondta nekem, hogy egyszerre három másik akadémikus küldte el neki, amint megjelent. De a Twitteren nem terjedt. Egyetlen híresség sem posztolta. Röviden megemlítették az egyik Bloomberg Busenessweek cikkben, de ennyi.

A „Mélyadaptáció” egy egyedi társadalmi jelenség: egy tudományos tanulmány, ami szájról szájra terjedt.

Nathan  Savelli-nek, aki egy 31 éves középiskolai életmód-tanácsadó a kanadai Hamiltonból, a tanulmányt egy helyi környezetvédelmi aktivista ajánotta. Amikor olvasta, egyre mélyebb depresszióba süllyed. „Azt hiszem, ez bizonyos mértékben olyan volt, mintha egy halálos betegséggel diagnosztizáltak volna,” mondta. „Ha őszinte akarok lenni, a szívfájdító szomorúság és az extrém harag keveréke volt.”

Savelli annyira maga alatt volt, hogy egy helyi klímagyászoló csoport segítségéhez folyamodott, amit a 350.org szervezett, a globális grassroot (alulról szerveződő) klímamozgalom. ”A múltban is jártam tanácsadásra egyéb problémák kapcsán, de csoportterápián még nem voltam, és azt gondoltam, ez talán segíthet,” mondta. Segített? „Nem vagyok biztos. Azt mondanám, enyhítette a bánatomat, de mindenképp kellemes volt olyan emberek között lenni, akik megértették, hogy mit érzek.”

És itt a probléma a „Mélyadaptációval” kapcsolatban: ha elfogadod a tanulmányt, hogy teljesen hiteles az összeomlással kapcsolatos előrejelzéseiben, akkor hogyan éled tovább az életed? Hogyan kelsz ki egyáltalán az ágyból?

„Tisztában vagyok vele, hogy milyen nehéz érzéseket vált ki,” ismerte el Bendell. „Azt hiszem, ha találkozol ezzel a tanulmánnyal, akkor némi bánat és kétségbeesés abszolút természetes. Miért nincs ez rendben? Végül mind meghalunk. Az élet a mulandóságról szól.” A blogján számos forrást kilistáz pszichológiai segítség gyanánt, beleértve néhány facebook-os és LinkedIn-es csoportot, ami az összeomlásról beszél, és segítséget nyújt azoknak, akik azzal küzdenek, hogy zöldágra vergődjenek a tanulmány következtetéseivel kapcsolatban.

A tanulmány hatásai

De Bendell hozzáteszi, hogy a tanulmány olvasása „átformáló” hatással van egyesekre. „Egyes emberek újfajta bátorságot találnak az élet saját maguk diktálta módon való élésével kapcsolatban – ami valóban összeköti őket a vágyaikkal. Hogyan szeretnének élni, és miért nem élnek úgy, ahelyett, hogy halogatnák?”

Egy esetben még abban is segített, hogy egy magasrangú akadémikus otthagyja a munkáját és a várost. 2017 decemberében Dr. Alison Green otthagyta alkancellári állását az Arden Egyetemen. Olvasta az IPCC jelentést, ami arra figyelmeztetett, hogy a világ távol állattól, hogy elhárítsa a globális átlaghőmérségklet növekedését, valamint az 1656 oldalas Nemzeti Klímafelmérést arról, hogy a klímaváltozás mi módon befolyásolja már most is dámai mértékben az életünket – aztán elolvasta Bendell tanulmányát.

A három együtt arra sarkallta, hogy drasztikus változásokat eszközöljön életében. „Az a vágyam, hogy otthagyjam az akadémiát, és a várost. Azt mondom az embereknek, hogy a hegyekbe megyek,” mondta nekem telefonban. „Az a tervem, hogy vegyek egy kis földet, és természetközeli módon éljek.” Azt mondta, a tanulmányt olvasva kikristályosodott benne a növekvő kényelmetlenség, amit a klímaváltozás ütemével és mértékével kapcsolatban érzett.

„Ami igazán mellbevágott ezzel a tanulmánnyal kapcsolatban, az az volt, amit a társadalomkutatók mondtak – nem csak a bolond szélsőségesek, ez egy professzor egy régi intézményből, egy rendes karrierrel – arról, hogy úgy gondolják az összeomlás elkerülhetetlen.”

„Ez,” tette hozzá, „nagyon nagy hatással volt rám.”

Nem az egyetlen. Bendell maga is azt mondja, hogy még mindig azon dolgozik, hogyan tudja összeegyeztetni az akadémiai munkáját az újdonsült következtetéseivel a jövőről.

„Úgy hiszem, az ok, amiért a megközelítésem és a tanulmányom népszerűvé vált, talán az, hogy ez az első alkalom, hogy egy társadalomkutató kategorikusan kimondja ezeket a dolgokat,” mondta. (Valószínűleg az is fontos szerepet játszott, hogy a tanulmány nem pusztán a tények száraz felsorolására szorítkozik, hanem kellő mértékben, és szakszerűen kezeli a dolog pszichológiai vonatkozásait – a szerk.) „Úgy tűnik, tagadásban élünk. Itt az ideje megtörni a tabut, és komoly beszélgetéseket folytatni arról,  hogy most mit tegyünk.”

Fordította: Kántor Sztella Nóra
Forrás: https://www.vice.com/en_ca/article/vbwpdb/the-climate-change-paper-so-depressing-its-sending-people-to-therapy


Ahogy az éghajlati válság fokozódik...

...a ClimeNews – Hírportál nem marad csendben, számára a környezettel kapcsolatos beszámolás prioritás. Az éghajlati veszélyről, a természetről és a légköri szennyezésekről szóló jelentéstétel olyan nagy hangsúlyt kap, amelyet megérdemel. A ClimeNews tudja és elismeri, hogy korunk meghatározó kérdése az éghajlati veszély. Olyan – még tabunak számító – információkat és összefüggéseket, amelyeket más médiák gyakran nem jelentetnek meg, azt mi megírjuk. A fajunk és a bolygónk számára ebben a kulcsfontosságú időben szándékunkban áll az olvasókat tudományos tényekre alapozott veszélyekről, következményekről, és megoldásokról tájékoztatni, nem politikai előítéletekre vagy üzleti érdekekre befolyásolva.

Hónapról hónapra a cikkek olvasói teszik lehetővé, hogy a ClimeNews újságírás mindenki számára nyitva maradjon. Úgy gondoljuk, hogy mindenki megérdemli a tényadatokhoz való hozzáférést, függetlenül attól, hol élnek, vagy mit engedhetnek meg maguknak. Függetlenségünk azt jelenti, hogy szabadon kivizsgálhatjuk és megtámadhatjuk a hatalomban lévő személyek mulasztásait. Tájékoztatjuk olvasóinkat a környezeti veszélyekről tudományos tények alapján, nem üzleti vagy politikai érdekek által vezérelt módon. Számos fontos változtatást végeztünk stíluskalauzunkban annak érdekében, hogy az általunk használt nyelv pontosan tükrözze a környezeti katasztrófát.

A ClimeNews - Hírportál úgy véli, hogy az éghajlati válsággal szembeni problémák rendszerszintűek, és alapvető társadalmi változásokra van szükség. Jelentéseket készítünk az egész világon élő egyének és közösségek, vállalatok erőfeszítéseiről, akik félelem nélkül állást foglalnak a jövő generációi számára és az emberi élet megőrzéséért a Földön. Azt akarjuk, hogy történeteik inspirálják a reményt. Jelentést készítünk a szervezetünkben elért haladásunkról mi is, mivel fontos lépéseket teszünk a környezetre gyakorolt ​​hatásaink kezelésére.

Reméljük, hogy ma fontolóra veszi a ClimeNews - Hírportál nyitott, független újságírás, jelentések támogatását. Az olvasók minden támogatása, akár nagy, akár kicsi, nagyon értékes. Támogasson minket szabadon megválasztott összeggel egy biztonságos rendszeren keresztül - és csak egy percig tart. Köszönjük.

ClimeNews TÁMOGATÁS

Amennyiben szeretnél értesítéseket kapni az új cikkek megjelenéséről, add meg az emailcímedet.

Mit jelent ez? Kapni fogsz egy rövid értesítést az új cikk címéről és pár mondatos rövid tartalmáról. Amennyiben érdekel a cikk, az ott található linkre kattintva felkeresheted a Hírportálunkat.