A tudósoknak most már van bizonyítékuk arra, hogy mikor kezdődött és miért.

A tudósok visszatekintettek az időben, hogy rekonstruálják az Antarktisz “végítélet gleccsere” múltbeli életét. A gleccser azért kapta a becenevét, mert összeomlása katasztrofális tengerszint-emelkedést okozhat.

Egy új tanulmány (.PDF) szerint, amely riasztó betekintést nyújt a jövőbeli olvadásba, a gleccser az 1940-es években kezdett el gyorsan visszahúzódni.

A nyugat-antarktiszi Thwaites-gleccser a világ legszélesebb gleccsere, és nagyjából akkora, mint Florida. A tudósok tudták, hogy az 1970-es évek óta gyorsuló ütemben veszít jeget, de mivel a műholdas adatok csak néhány évtizedre nyúlnak vissza, nem tudták pontosan, mikor kezdődött a jelentős olvadás.

A Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban hétfőn közzétett tanulmány szerint most már van válasz erre a kérdésre.

Az óceánfenék alól kinyert tengeri üledékmagok elemzésével a kutatók megállapították, hogy a gleccser az 1940-es években kezdett jelentősen visszahúzódni, amit valószínűleg egy nagyon erős El Niño esemény – egy természetes éghajlati ingadozás, amely általában melegítő hatású – indított el.

A jelentés szerint a gleccser azóta sem tudott helyreállni, ami az ember okozta globális felmelegedés növekvő hatását tükrözheti.

Ami a Thwaites-szel történik, annak globális visszhangja lesz. A gleccser már most is 4%-kal járul hozzá a tengerszint emelkedéséhez, mivel évente több milliárd tonna jeget tol az óceánba. Teljes összeomlása több mint fél méterrel emelheti meg a tengerszintet.

Ugyanakkor létfontosságú szerepet játszik a nyugat-antarktiszi jégtakaró stabilitásában is, mivel úgy működik, mint egy parafa, amely visszatartja a mögötte lévő hatalmas jégtakarót. A Thwaites összeomlása aláásná a jégtakaró stabilitását, amely elegendő vizet tart a tengerszint legalább 3 méterrel való megemelkedéséhez, ami katasztrofális globális áradásokat okozna.

Egy 2017-es fotó egy új jéghegyet mutat, amely a Pine Island-gleccserből, a Nyugat-Antarktisz jégtakarójának egyik fő kijáratából az óceánba ömlő jégből hasadt le. Joshua Stevens/NASA Földmegfigyelő Intézet/US Geological Survey

A tanulmány eredményei egybevágnak a szomszédos Pine Island-gleccserrel, az Antarktisz egyik legnagyobb jégfolyójával kapcsolatos korábbi kutatásokkal, amelyről a tudósok szintén megállapították, hogy az 1940-es években kezdett gyorsan visszahúzódni.

Ez teszi a kutatást jelentőssé, mondta Julia Wellner, a Houstoni Egyetem geológus docense és a tanulmány egyik szerzője. Ami a Thwaites-szel történik, az nem csak egy gleccserre jellemző, hanem a változó éghajlat nagyobb összefüggéseinek része – mondta a CNN-nek.

“Ha mindkét gleccser egyszerre húzódik vissza, az újabb bizonyíték arra, hogy valami valóban kényszeríti őket” – mondta Wellner.

Egy tudós a Nyugat-Antarktiszról kinyert jégmag egy darabját tartja, amelyen légbuborékok láthatók.

KAPCSOLÓDÓ CIKK
A tudósok riasztó változást fedeztek fel az Antarktisz múltjában, amely a jövőben pusztító tengerszint-emelkedést jelenthet a tengerek szintjének emelkedése miatt.

Ahhoz, hogy képet alkothassanak a Thwaites elmúlt közel 12 000 évének életéről, a tudósokat egy jégtörő hajóval a gleccser pereméhez közel vittek, hogy különböző mélységekből óceáni üledékmagokat gyűjtsenek.

Ezek a magok történelmi idővonalat biztosítanak. Minden egyes réteg több ezer évre visszamenőleg szolgáltat információt az óceánról és a jégről. Az üledékek szkennelésével és datálásával a tudósok pontosan meg tudták határozni, hogy mikor kezdődött a jelentős olvadás.

Ezen információk alapján úgy vélik, hogy a Thwaites visszahúzódását egy szélsőséges El Niño indította el, amely akkor következett be, amikor a gleccser valószínűleg már az olvadás fázisában volt, és kibillentette az egyensúlyából. “Olyan ez, mintha akkor rúgnának meg, amikor már beteg vagy, sokkal nagyobb hatása lesz” – mondta Wellner.

Az eredmények azért riasztóak, mert azt sugallják, hogy ha egyszer nagy változások indulnak el, nagyon nehéz megállítani őket – mondta James Smith, a Brit Antarktiszkutató Intézet tengeri geológusa, a tanulmány egyik társszerzője.

“Ha egyszer elindul egy jégtakaró visszahúzódása, az évtizedekig folytatódhat, még akkor is, ha az, ami elindította, nem lesz rosszabb” – mondta a CNN-nek.

Míg a múltban sokkal távolabb is történtek hasonló visszahúzódások, a jégtakaró helyreállt és újratermelődött, mondta Smith. Ezek a gleccserek azonban “nem mutatják a helyreállás jeleit, ami valószínűleg az ember okozta éghajlatváltozás növekvő befolyását tükrözi”.

Thwaites-gleccser az Antarktiszon. Jeremy Harbeck/OIB/NASA

Ted Scambos, a University of Colorado Boulder gleccserkutatója, aki nem vett részt a kutatásban, elmondta, hogy a tanulmány megerősíti és részletekkel bővíti a Thwaites-gleccser visszahúzódásának kezdetét.

Egy rendszer, amely már közel állt ahhoz, hogy instabillá váljon, “nagy lövést kapott egy többnyire természetes eseménytől” – mondta Scambos, utalva az El Niñóra. “További, inkább a melegedő éghajlati trendből eredő események tovább vitték a dolgokat, és elindították a ma látható széles körű visszahúzódást“ – mondta a CNN-nek.

A Thwaites-gleccser úszó jégpereme, 2019 februárjában fotózva.

KAPCSOLÓDÓ CIKK
A tudósok szerint a “végítélet gleccser”, amely több méterrel emelheti a tengerszintet, “körömszakadtáig” tartja magát.

Martin Truffer, az Alaszkai Fairbanks Egyetem fizikaprofesszora szerint a kutatás azt mutatja, hogy ha egy gleccser érzékeny állapotban van, “egyetlen esemény olyan visszavonulásba taszíthatja, amelyből nehéz kilábalni”.

“Az ember megváltoztatja az éghajlatot, és ez a tanulmány azt mutatja, hogy az éghajlatban bekövetkező kis folyamatos változások a gleccserek állapotában lépcsőzetes változásokat eredményezhetnek” – mondta Truffer, aki nem vett részt a kutatásban.

Az Antarktiszt néha “alvó óriásnak” nevezik, mert a tudósok még mindig próbálják megérteni, hogy mennyire lehet sebezhető ez a jeges, elszigetelt kontinens, amikor az ember felmelegíti a légkört és az óceánokat.

Wellner geológus – ő a múltra és nem a jövőre összpontosít -, de elmondása szerint ez a tanulmány fontos és riasztó összefüggéseket ad arra vonatkozóan, hogy mi történhet a jéggel az Antarktisz e létfontosságú részén.

Azt mutatja, hogy még ha a gyors olvadás kiváltó oka véget is ért, ez nem jelenti azt, hogy a reakció megszűnik. “Tehát ha a jég már ma is visszahúzódóban van” – mondta – “attól, hogy esetleg megállítjuk a felmelegedést, még nem biztos, hogy megáll a visszahúzódás”.

Forrás: Laura Paddison | CNN