Az éghajlati katasztrófa esélyeit figyelmen kívül hagyják, mondják a tudósok.

A szakértők figyelmen kívül hagyják a legrosszabb lehetséges éghajlat-változási katasztrófa-forgatókönyveket, beleértve a társadalom összeomlását vagy az emberek esetleges kihalását, bármennyire is valószínűtlen – állítja egy vezető tudósokból álló csoport.

Tizenegy tudós a világ minden tájáról felszólítja az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületét (IPCC-t), a világ mértékadó klímatudományi szervezetét, hogy készítsen külön tudományos jelentést a “katasztrofális éghajlatváltozásról”, hogy “előtérbe helyezze, mennyi minden forog kockán egy legrosszabb forgatókönyv esetén”. A Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóirat augusztusi számában megjelent, perspektivikus írásukban a harmadik mondatban vetik fel az emberiség kihalásának és a világméretű társadalmi összeomlásnak a gondolatát, “veszélyesen alulkutatott témának” nevezve azt.

A tudósok elmondták, hogy nem azt mondják, hogy a legrosszabb fog bekövetkezni. Szerintük az a baj, hogy senki sem tudja, mennyire valószínű vagy valószínűtlen egy “éghajlati végjáték”, és a világnak szüksége van ezekre a számításokra a globális felmelegedés elleni küzdelemhez.

“Szerintem nagyon valószínűtlen, hogy a következő évszázadban akár csak a kihalás közelébe is kerülhetünk, egyszerűen azért, mert az ember hihetetlenül ellenálló” – mondta a tanulmány vezető szerzője, Luke Kemp, az angliai Cambridge-i Egyetem Létezési Kockázatok Tanulmányozásának Központja (Center for the Study of Existential Risk) munkatársa. “Még ha 1% esélyünk is van arra, hogy globális katasztrófa következik be, és kihalunk a következő évszázadban, ez az 1% túl magas.”

Kemp szerint a katasztrofális éghajlati forgatókönyvek “elég valószínűnek tűnnek ahhoz, hogy figyelmet érdemeljenek”, és megelőzési és figyelmeztető rendszerek kialakításához vezessenek.

A jó kockázatelemzések figyelembe veszik mind a legvalószínűbb, mind a legrosszabb bekövetkezhető eseményeket, mondták a tanulmány szerzői. Az éghajlatváltozást elutasító nem tudósok ellenállása miatt azonban a mainstream klímatudomány arra koncentrál, hogy azt vizsgálja, mi a legvalószínűbb, és aránytalanul nagy mértékben az alacsony hőmérsékletű felmelegedési forgatókönyvekre is, amelyek közel kerülnek a nemzetközi célokhoz – mondta Tim Lenton, az angliai Exeteri Egyetem Globális Rendszerek Intézetének igazgatója, társszerző.

Lenton szerint “nem kap elég hangsúlyt az, hogy a dolgok, a kockázatok, a nagy kockázatok, hihetően rosszul alakulhatnak”.

Olyan ez, mint egy repülőgép, mondta Lenton. Túlnyomóan valószínű, hogy biztonságosan fog landolni, de csak azért, mert annyi figyelmet fordítottak arra, hogy kiszámítsák a legrosszabb forgatókönyvet, majd kitalálják, hogyan lehet elkerülni a lezuhanást. Ez csak akkor működik, ha kutatjuk, hogy mi mehet rosszul, és ezt nem teszik meg eléggé az éghajlatváltozással kapcsolatban – mondta.

A VILÁG TUDÓSAINAK SZÖVETSÉGE

“A tét nagyobb lehet, mint gondoltuk” – mondta Jonathan Overpeck, a Michigani Egyetem környezetvédelmi dékánja, aki nem vett részt a tanulmányban. Aggódik, hogy a világ “belebotolhat” olyan éghajlati kockázatokba, amelyekről nem is tud.

Amikor a globális tudományos szervezetek az éghajlatváltozással foglalkoznak, általában csak azt nézik, hogy mi történik a világban: szélsőséges időjárás, magasabb hőmérséklet, olvadó jégtakarók, emelkedő tengerek, valamint növény- és állatpusztulások. De nem veszik eléggé figyelembe azt, hogy ezek hogyan hatnak vissza az emberi társadalmakra, és hogyan lépnek kölcsönhatásba a meglévő problémákkal – például a háborúkkal, az éhínséggel és a betegségekkel – mondták a tanulmány szerzői.

“Ha nem vesszük figyelembe az egymást keresztező kockázatokat, akkor fájdalmasan meg fogunk lepődni” – mondta Kristie Ebi, a Washingtoni Egyetem közegészségügyi és éghajlati professzora, társszerzője, aki Lentonhoz hasonlóan részt vett az ENSZ globális éghajlat-vizsgálataiban.

Ebi szerint az egészségügyi szakemberek a COVID-19 előtt elkövették ezt a hibát, amikor a lehetséges járványokat értékelték. A betegségek terjedéséről beszéltek, de nem a zárlatokról, az ellátási lánc problémáiról és a gazdaságok spiráljáról.

A tanulmány szerzői elmondták, hogy jobban aggódnak a társadalmi összeomlás – háború, éhínség, gazdasági válságok – miatt, amely az éghajlatváltozáshoz kapcsolódik, mint magának a Földnek a fizikai változásai miatt.

A külső éghajlatkutatók és kockázati szakértők egyszerre üdvözölték és óvakodtak attól, hogy a legrosszabbra koncentráljanak, még akkor is, ha sokan elutasítják a klímaváltozásról szóló vészmadárbeszédet.

“Nem hiszem, hogy az általunk ismert civilizáció túléli ezt az évszázadot” – mondta Andrew Weaver, a Victoria Egyetem klímakutatója, a Brit Kolumbiai Zöld Párt volt törvényhozója egy e-mailben. “Az ellenálló emberek túl fogják élni, de az urbanizálódott és a vidéki mezőgazdaság által támogatott társadalmaink nem fogják.”

Zeke Hausfather, a Stripe technológiai vállalat és a Berkeley Earth klímakutatója a múltban kritizálta az éghajlatkutatókat, amiért a jövőbeni forgatókönyvekben a széndioxid-szennyezés nagymértékű növekedését használják, amikor a világ már nem a gyorsabb felmelegedés felé vezető úton halad. Mégis azt mondta, hogy van értelme a katasztrofális forgatókönyveket vizsgálni, “amíg óvatosak vagyunk, hogy ne keverjük össze a legrosszabb esetet a legvalószínűbb kimenetelűvel”.

Az emberiség kihalásáról beszélni “nem túl hatékony kommunikációs eszköz” – mondta Kim Cobb, a Brown Egyetem éghajlatkutatója. “Az emberek hajlamosak azonnal azt mondani, hogy ez csak karlendítés, vagy világvége-hirdetés”.

Elég rossz az is, ami a kihalás nélkül történik, mondta.

Tim Lenton társszerző szerint a legrosszabb forgatókönyvek kutatásával nem találtak semmi okot az aggodalomra: “Talán az, hogy alaposan ki lehet zárni számos ilyen rossz forgatókönyvet. Nos, erre valójában nagyon is érdemes időt szánni. Akkor mindannyiunknak fel kellene egy kicsit vidulnunk.”

Forrás: Phys.org | SETH BORENSTEIN