Csak matematikai esély van arra, hogy a világ elérje a párizsi klímaegyezmény legfontosabb célját, a globális felmelegedés mértékének 1,5 fok alatt tartását – derül ki az ENSZ Világklímatanácsának egy belső jelentéséből, amit a berlini taz publikált.
Ha így folytatjuk, nem hogy 2100-ra, de már 2040-re elérjük az 1,5 fokos növekedést, ami a sarki jég rendszeres olvadását és százmilliók elszegényedését fogja okozni.
Gyakorlatilag elbúcsúzhatunk a párizsi klímaegyezmény legfontosabb céljától, derül ki az ENSZ berkein belül működő Világklímatanács (IPCC) egy belső jelentéséből, amit hétfőn publikált a berlini Die Tageszeitung (taz) című napilap.
„66 százalékos valószínűséggel az elérhető határon kívül van”, hogy a globális felmelegedésnek 2100-ig csak 1,5 Celsius-fokos átlaghőmérséklet-növekedés legyen a maximuma
– áll a jelentésben, ami eddig csak klímakutatók között keringett. A jelentés ennek okait is felsorolja: a Föld károsanyag-kibocsátása, az ENSZ-tagállamok (vagyis a világ szinte minden államának) aktuális politikája, valamint az államok energiaszektorbeli befektetései lehetetlenné teszik, hogy egyáltalán lehetővé váljon a határ betartása.
Az 1,5 fokos átlaghőmérséklet-növekedést az ipari forradalom előtti hőmérséklethez képest kell érteni: jelenleg 1 fokkal van melegebb átlagosan a Földön, mint az iparosodás előtt.
A 2015-ös párizsi klímaegyezményben – amelyről Donald Trump elnöksége elején rögtön be is jelentette, hogy az USA ki fog lépni belőle – az ENSZ tagállamai arról döntöttek, hogy a klímaváltozás által megemelkedő globális átlaghőmérséklet-növekedést „jelentősen 2 Celsius-fok alatt” tartják, és „erőfeszítéseket tesznek, hogy a növekedés 1,5 fokos legyen”.
A Világklímatanács a taz által megszerzett és publikált tanulmányt pont utóbbi cél miatt rendelte meg: hogy megvizsgáltassa, van-e még egyáltalán realitása ennek a célnak, és amennyiben van, mit kéne tenni érte. A tanulmányon a világ több száz klímatudósa dolgozik – végső formáját 2018 őszére nyeri el, hogy a decemberi COP24 klímakonferencián az ENSZ tagállamai már figyelembe vehessék döntéseikhez.
Százmilliókat taszít szegénységbe
Az 1,5 Celsius-fokos növekedés főként a szigetországok és a klímaváltozás által fokozottan veszélyeztetett térségek számára – mint amilyen az északi sark és a tengerparti nagyvárosok – volt kiemelten fontos. Párizsban számos szegényebb országot az 1,5 fokos növekedés ígérete győzte meg arról, hogy rábólintson a 2015-ös egyezményre – emlékeztet a taz.
A lap birtokába került 24 oldalas vezetői összefoglaló ráadásul megerősíti ezen térségek félelmeit, külön kitérve rájuk. A dokumentum szerint
már a 1,5 Celsius-fokos átlaghőmérséklet-növekedés is elengedő ahhoz, hogy az északi sark jege szeptemberenként rendszeresen elolvadjon.
A jelentés megállapítja, hogy most az ipari forradalom előtti időszakhoz képest 1 fokkal van átlagosan melegebb a bolygón. Amennyiben ez további 0,5 fokkal 1,5 Celsius-fokra nő, az alapvetően változtatná meg az óceánok kémiáját, tönkretenné a korallzátonyokat és a halászati területeket, amelyek millióknak szolgálnak fő élelmiszerforrásként.
A Világklímatanács modellje szerint az 1,5 fokos növekedés „több mint százmillió embert taszítana szegénységbe” azáltal, hogy jelentősen növekednének az élelmiszerárak. Ez főként a bolygó legsebezhetőbb országait érintené – áll a dokumentumban.
A felmelegedés jelenlegi sebességével számolva a globális középhőmérséklet növekedése az 1,5 fokos értéket a 2040-es években fogja elérni
– írják a szerzők. Ez globális következményekkel is járni fog, éspedig: több erős vihar, 10 centiméterrel magasabb tengerszint, a grönlandi és nyugat-antarktiszi jégtakaró visszafordíthatatlan olvadásnak indulása, számos növény- és állatfaj kihalása.
Matematikai esélyünk van csak arra, hogy mégis betartsuk valahogy 2100-ig a 1,5 fokos limitet. Ehhez radikálisan csökkenteni kell az atmoszférában lévő szén-dioxid mennyiségét: a kutatók az erdősítést és a biomassza-erőműveket javasolják. Csakhogy a jelentés szerint
„magas az esélye annak, hogy a szükséges méretű kibocsátás-csökkentés nem végrehajtható”, ennek ugyanis nagyon gyorsan és nagyon nagy méretben kellene megtörténnie.
Az erdősítéshez szükséges területeknek pedig a mezőgazdaság látná kárát – az élelmiszerárak tehát így is, úgy is növekedésnek indulnának.
A tanulmány ezen felül további hátráltató tényezőket említ: a Föld népességének nagyütemű növekedését, valamint a városok, az energiarendszerek és a mezőgazdaság túl lassan haladó korszerűsítését.
A 2100-ig való 1,5 fokos növekedési limitet az ENSZ-tagállamok által Párizsban elfogadott klímatervek se különösen segítik – jegyzik meg a szerzők: még ha mindet meg is valósítják, akkor is túllépjük az 1,5 fokos maximális hőmérséklet-növekedést. Nem is akármennyivel: független intézetek becslései alapján a kutatók úgy számolnak: 2100-ra 3 fokos lehet a felmelegedés az iparosodás előtti átlaghőmérséklethez képest.
De akkor mihez kezdjünk most?
Van pár sürgős követelésként is felfogható ajánlása a klímakutatóknak. Az áramtermelésben a kőszénről és a kőolajról való azonnali leállás, az ökoáram dominanciája, a kőszén-szektor gyors zsugorodása, a szén-dioxid kibocsátás minimalizálása, és az energia, a víz, a fa és a hús alacsonyabb fogyasztása.
Mindebből kiderülhet, hogy a tudósok nem valami optimisták, ám abból a mondatukból, miszerint az 1,5 Celsius-fokos határ megvalósulása előtt álló legnagyobb kihívás a „tervből a megvalósításba való átmenet”, más jelzőkre is ér következtetni.
Forrás: azonnali.hu | Bukovics Martin