Tudástanúsítvány III. – Miért egy szép, kék, tengerek borította bolygón élsz?

Belegondoltál már, miért egy szép, kék, tengerek borította bolygón élsz, és nem egy fagyott jéggolyón?

Tudástanúsítvány III. - Miért egy szép, kék, tengerek borította bolygón élsz? | ClimeNews

Ugyanezen gondolkodott a francia tudós, Joseph Fourier majdnem 200 évvel ezelőtt. Kiszámolta, hogy a Föld olyan távol van a Naptól, hogy sokkal hidegebbnek kellene lennie. Sokkal hidegebbnek, fagyáspont alatt – ahelyett, hogy meleg és kényelmes legyen. Fourier észrevette, hogy a napfény keresztüljut a Föld légkörében lévő gázokon, és felmelegíti a felszínt, a kibocsátott hő már nem jut ki olyan könnyen az űrbe. Ugyanúgy, ahogy a napfény jobban felmelegíti az üvegházat.
Fourier egyszerű megfigyelését úgy ismerte meg a világ, mint az “üvegházhatás“, és hatására egy új tudományág született: a Föld klímájának tudománya (klimatológia).

Az elmúlt 200 évben sok haladást értünk el abban, hogy megértsük a Föld klímájának működését, illetve hogy hogyan változik meg, és miért.
Vajon miért esik nehezünkre a megszerzett tudásnak megfelelően cselekednünk?
Kezdetben sokmindent egyszerűen nem értettünk. De a következő heuréka-pillanat az 1850-es években jött. Eunice Foote és John Tyndall kutatók rájöttek, hogy bizonyos gázok, mint pl. a szén-dioxid mennyiségének megnövekedése a légkörben több hőt ejt csapdába.
Majd az 1890-es években, Svante Arrhenius svéd kutató létrehozta az első matematikai előrejelzéseket arról, hogy mennyivel melegítené föl az az extra szén-dioxid a Földet.

De a legtöbb ember egyszerűen nem is hallott ezekről! Még ha hallottak is volna, kevesek hitték volna el, mivel nemsokan tudták egyáltalán elképzelni, hogy az emberek képesek volnának befolyásolni valami hatalmasat, mint a bolygó klímája.

Viszont a bolygó emberi népessége hamarosan meredeken kezdett el növekedni, részben azért, mert a fosszilis üzemanyagok megváltoztatták az életmódunkat.
Egy brit mérnök, Guy Callendar azt gyanította, ennek nagyobb hatása lehet, mint azt az emberek gondolták. 1938-ban a világ minden tájairól származó atmoszferikus és hőmérsékleti adatokat sokkal alaposabban megvizsgálta, mint azelőtt bárki tette.

Elsőként rámutatott, hogy a fosszilis üzemanyagok égetése nemcsak megnövelte a CO2 mennyiségét a légkörben, de azt is, hogy a Föld átlaghőmérséklete emiatt emelkedett, épp úgy, ahogy Arrhenius megjósolta.
Egyre több kutató felismerte, hogy egy példa nélküli kísérletet végzünk, bizonytalan kimenetellel. Végül nevet is adtak a jelenségnek: “globális felmelegedés“.

A további atmoszferikus mérések ugyanazt erősítették meg: Több szén-dioxidot adunk hozzá a Föld szigetelőrétegéhez. Ez felmelegítette a levegőt, de azt is felfedeztük, hogy ez megváltoztatja a jégsapkák jégmennyiségét, a szárazföldi csapadékeloszlást, de még az óceánok kémiáját is.

Így aztán egy új nevet adtak a jelenségnek: “klímaváltozás“.

A több ezer éve jégbe fagyott légbuborékokat kielemezve rájöttünk, hogy a CO2 volt a Föld klímájának fő irányítókara több százezer éven keresztül.

A történelmet végignézve egyértelmű: a 20. század második felére megértettük a klímaváltozás legfőbb okait, és hogy azok meglepően egyszerűek. Tudtuk, mi történik, és hogy miért, szóval miért nem tettünk semmit ezzel kapcsolatban? Lehet, hogy egyszerűen nem akartuk tudomásul venni?

Nem mintha a tudósok maguknak akarták volna megtartani ezt a tudást. 1959-ben Teller Ede fizikus, amikor a nagyobb olajcégek vezetői előtt állt, arra figyelmeztetett, hogy a fosszilis üzemanyagok égetésével megváltoztatjuk a Föld klímáját. 1965-ben kutatók figyelmeztették Lyndon Johnson amerikai elnököt a klímaváltozás kockázataira.

Ám 1992-ig tartott, hogy aláírjunk egy globális egyezményt a kibocsátások csökkentéséről, aminek látszólag a mai napig gondot okoz a betartása.

Ez részben azért van, mert a klímaváltozás egy nagy, bonyolult probléma. Talán a legnagyobb, amivel az emberiség valaha szembenézett. A modern világ a fosszilis energiára épült, és még mindig attól függ, legalábbis egyenlőre.

A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás, illetve a megállítása életmódunk forradalmasítását igényli. Ezt igen nehéz lesz kivitelezni, és még azt is nehéz elképzelni hogyan fog ez kinézni.

Ez pedig egy másik nagy okhoz vezet, amiért nehéznek találjuk a cselekvést. Az agyunk egyszerűen pocsék az olyan nagy problémák feldolgozásában, mint a klímaváltozás. Úgy értem, a gáz, ami okozza szó szerint láthatatlan, a változások pedig évtizedek alatt bontakoznak ki, és az egész bolygón átívelnek.

Amikor ezen gondolkodunk, úgy vélhetjük, hogy messze van tőlünk, vagy túl nehéz megoldani. Tudjuk, mi történik, és már hosszú ideje tudtuk. A klímaváltozás mindannyiunkat érint, mindegy, hol élünk, vagy hogyan. A megoldása nem várhat holnapig, és másokra sem várhatunk, hogy megoldják helyettünk. Ezért csináljuk ezt a sorozatot: hogy beszéljünk arról, hogyan változik a klíma, és hogy hogyan tehetnénk a Földet újra hűvössé.

Kezdjük el feltakarítani ezt a forró zűrzavart…

Forrás: HOT MESS