Előszó:
Marc Doll remek, de a megoldás javaslatai nem. Több évtizedes klímakutatás toporog gyáván a fogamzásgátlás emberi jogának tabuja körül.
A közelben lévő pusztulásunk alapvető oka (amit a leghatékonyabban lehet orvosolni a megelőzéssel) a népességrobbanás. Ez a környezeti problémáink kiindulópontja. Téveszme azt mondani, hogy nem létezik fenntarthatóság. Aki ezt állítja az vak, és szembemegy a környezetvédelemmel, ami pedig tudomány, nem valamiféle hóbort!
Rampasek, László A.
“Miután újabb négy órát töltöttem a klímaváltozással kapcsolatos kutatások olvasásával, rájöttem, hogy van valami, amit már egy ideje tudok, de még soha nem mondtam ki, és ennek most ki kell jönnie belőlem.
Kérlek értsétek meg, hogy ezen poszt olvasói közül sokak nem érik meg az öregkort… és valószínűleg sokan tovább görgetnek egy-két bekezdés után (szerkesztés: oké, tévedtem, ez életem második legtöbbet osztott posztja (szerkesztés – már a legtöbbet megosztott)).
Mind az IPCC jelentés, mind a Párizsi Egyezmény végtelenül optimista és olyan célokat fogalmaz meg a világnak, amelyek több száz millió (ha nem több) ember halálához vezetnek.
De a helyzet még ennél is rosszabb.
A Párizsi Egyezményt betartó országok elköteleződése sem segít 2 C°-ban maximalizálni a felmelegedést.
De a helyzet még ennél is rosszabb.
A 2 C°-os határ megtartása most már elérhetetlen (kivétel persze ha a világ ma vesz egy 180 fokos fordulatot…) és a Föld éghajlatába való közvetlen beavatkozáson (geoengineering) alapul. Ehhez az 1987 óta kibocsátott CO2, illetve a jelenleg és a jövőben kibocsátott összes szén-dioxid megkötésére lenne szükség, olyan varázslatos technológiákkal, amelyek még nem léteznek, talán nem is fognak, ám ha mégis, akkor is lehet, hogy több, előreláthatatlan kárt fognak okozni, mint amennyit megoldanak.
De a helyzet még ennél is rosszabb.
Az IPCC 2 C°-os célja nem vesz figyelembe olyan visszacsatolásokat mint a sarki jégtakaró 70%-os olvadása miatt létrejött drasztikus albedócsökkenés okozta növekvő hőabszorpció, vagy az olvadó talajból kiszabaduló metán, amiben több energia tárolódik, mint amennyi a Föld teljes szénkészletében fellelhető. Ezt hívják metánsárkánynak. Jelenleg ennek nagy része a fagyott sarki talajban és tengerfenéken tárolódik, ám az olvadás miatt valószínűleg már elkezdődött a légkörbe jutása, és ha ez beindul, több mint 4 C°-os hőmérséklet-növekedéssel nézhetünk szembe.
De a helyzet még ennél is rosszabb.
A jelentés, mely 12 évet ad az emberiségnek, hogy észhez térjen, egy január közepi felfedezés alapján 40%-kal alulbecsülte a világ óceánjaiban tárolt hő mennyiségét. Úgyhogy nem, nincs 12 évünk.
De a helyzet még ennél is rosszabb.
Az IPCC jelentés figyelmen kívül hagyja, hogy az emberiség a nitrogén körforgásába is beavatkozik, többek között a műtrágyahasználaton keresztül. Ebbe nem is érdemes belemenni, ha szeretnél aludni éjszaka.
De a helyzet még ennél is rosszabb.
A tengerszint emelkedés nem lesz egyenletes. Akkor sem, ha feltételezzük, hogy a milliárd tonnányi víz, amely Grönland felszínére kerül nem fogja végül a teljes jégtakaró Északi-tengerbe siklását okozni – jelenleg ugyanis csak a sziget felszíne által kifejtett súrlódási erő akadályozza meg, hogy a jégtakaró a tengerbe csússzon. Aztán vegyük figyelembe, hogy ugyanez a folyamat végbemegy az Antarktiszon is, ahol csak az olvadó úszó jégtáblák akadályozzák meg, hogy a gleccserek az óceánba csússzanak. Ezután vegyük számításba a hőtágulást is, azt az egyszerű tényt, hogy a melegebb víz nagyobb térfogatú, mint a hideg. Így már tisztán látszik, hogy nem évi 3,4 mm-es tengerszint-emelkedéssel kell szembenéznünk. (Pedig egyébként ez is elég ijesztő, ha a több tíz vagy száz éves intervallummal számolunk.) Nagyobb jégborjadzási eseményekkel (a tengerbe nyúló gleccserek végeinek, illetve a jégpajzsok peremeinek leszakadása) nézünk majd szembe, melyek amellett, hogy exponenciálisan növekvő gleccserolvadással járnak, a vártnál sokkal nagyobb éves tengerszint-emelkedést is jelentenek. Földtörténeti adatok alapjan tudjuk, hogy minden 100 ppm CO2-szint emelkedés 100 láb (30.4m) tengerszint-emelkedést jelent. Ezt a kibocsátásunk már bedrótozta a rendszerbe, (1760- 280 ppm, 2019- 410 ppm) a kérdés csak az, hogy meddig tart, amíg eljutunk odáig, és hogy mi jön még utána…
De a helyzet még ennél is rosszabb.
A rovarok eltűnése hatszor olyan ütemben történik, mint a nagyobb állatoké, minden évben kb 2.5%-kal csökken a biomasszájuk. Ők a beporzóink, a tápláléktermelésünk kulcsfontosságú elemei, és minden szárazföldi ökoszisztéma legalapvetőbb funkcióinak ellátásához szükségesek.
De a helyzet még ennél is rosszabb.
1970 óta a gerinces állatok állományai globálisan 58%-kal csökkentek, de a fentebb említett rovarok és más élőlények sincsenek jobb helyzetben.
De a helyzet még ennél is rosszabb.
Az évszázad közepére a világ szinte minden élelmiszertermelő vidékén várható az aszályok fokozódása, a végére pedig gyakorlatilag használhatatlanná válhatnak ezek a termőföldek. Adjuk hozzá a foszforkészletek vészes fogyását (Kína és Oroszország tudva ezt már leállt az exporttal) és a rétegvizek kimerülését, és le is vonhatjuk a következtetést, miszerint a bolygónk élelmezése hamarosan lehetetlenné válik.
De a helyzet még ennél is rosszabb.
Most már nem tudjuk megmenteni a társadalmat, amiben élünk, sokan közülünk nem érik meg a jelenleg elfogadott várható élettartamot.
Ha az az elképzelésed a reményről, hogy kicsit változtatnod kell majd az életmódodon, de éled tovább az életed boldogan, míg öregkorodban meg nem halsz….akkor nincs remény. Ennek a civilizációnak annyi.
…ám mégis van egy kis remény…
Van egy mód, amivel néhányunk sikeresen átvészelheti ezt és élvezhető életet élhet a másik oldalon. Viszont, emberáldozatok számában mérhetünk minden egyes nap késlekedést Jön majd egy pont, amikor a passzivitás olyan ember életét követeli majd, akit szeretsz, esetleg te leszel az, vagy éppen én.
Tehát két lehetőségünk van.
Az egyik az, hogy végre felébredünk. Ha így teszünk, „csak” a ma ismert társadalmunk végét kell végignéznünk, azaz a már elkerülhetetlen gazdasági összeomlást, de képesek leszünk valamit megmenteni és egy új rendszert kiépíteni. Ehhez gyökeres változtatásokra, adaptálódásra van szükség. Méregnek kell tekintenünk olyan szavakat, mint a fenntarthatóság, és a regenerációra kell összpontosítanunk. A talaj, az erdők,a füves puszták, az óceánok stb. regenerációjára. Ez mind lehetséges lenne.
A másik lehetőség az az ösvény, amelyen jelenleg is haladunk, bízva abban, hogy lassan adaptálódunk a változásokhoz. Ez nem csak gazdasági és társadalmi összeomláshoz vezet, hanem 4, 6, vagy akár 8 C°-os globális hőmérséklet-emelkedéshez és ezáltal a saját kihalásunkhoz is.
Elegem van az olajvezetékekről folyó tárgyalásokból. Elegem van minden olyan kishitű érveléstől, mely arra támaszkodik, hogy továbbra is egyre növekvő ütemben égetjük majd az olajat, egész egyszerűen azért, mert eddig is ezt tettük. Tény, hogy ha ez így megy tovább, nem csak kibaszunk magunkkal, akkor gyakorlatilag halottak vagyunk. Elegem van abból, hogy az emberek nem értik, honnan jön az ételük és annak milyen hatása van a klímára és a környezetre (nem csak a húsevők, a vegánok sem, akik ipari módon, monokultúrában termesztett zöldségeken élnek, mindkettő ugyanúgy felelős, mindkettő fogyasztása pusztító következményekkel jár). Elegem van a tonnányi, csillogó új ruhából, és hogy a viselőik nem realizálják, hogy 1 kg pamut előállításához több mint 10.000 liternyi vízre és hatalmas mennyiségű energiára van szükség. Elkeserít az a hatalmas mennyiség is, amely ugyanezekből a ruhákból alig használt állapotban kerül a szemétbe. Elegem van az emberekből, akik még a túlélésünk érdekében hozott olyan nevetségesen apró változtatásokat sem képesek elviselni, mint a karbonadó. Elegem van abból, hogy a politikai erők legfeljebb csak arra képesek, hogy az egyedi fogyasztók szintjén hatást gyakoroljanak olyan apró intézkedésekkel, mint például a karbonadó. Egyetlen megválasztott pártnak sincsen bátorsága azt a néhány nagyvállalatot szabályozó rendelkezéseket hozni, amelyek a szén-dioxid-kibocsátás 70%-ért felelősek. Elegem van a saját képmutatásomból is, mivel még mindig fosszilis energiahordozókkal üzemelő járművekkel utazok. Elegem van azokból, akik a képmutatásra hivatkozva nem tesznek semmit. Elegem van az országom (Kanada) vezetőiből, akik azt állítják, hogy lehetséges a gazdasági növekedés az élhető környezet fenntartása mellett. Nem, nem lehetséges. Elkeserít, hogy egyre elfogadottabb az USA vezetése, ami a világ egyik legnagyobb szennyezőjeként hivatalosan is elutasította még a Párizsi Egyezményt is, holott önmagában az sem lenne elég semmire. Elegem van a politikusokból, akik teljesen tehetetlenek és inkompetensek az ügyben. Elegem van abból, hogy bármi más, amit kiposztolok sokkal nagyobb figyelmet fog kapni, mint ez, aminek valódi jelentősége van. Elegem van abból, hogy minden információ, amit itt említettem egy egyszerű Google kereséssel könnyen fellelhető a tudományos folyóiratokban, de mégis sokan azt fogják mondani, hogy eltúlzom.
Különösen elkeserít, hogy a saját és a gyerekeim jövője azokon is múlik, akik látják ezt a posztot, de azt gondolják, hogy túlreagálom, és úgy döntenek, hogy nem foglalkoznak a közeljövőnket érintő legalapvetőbb tényekkel sem.
Létezik egy járható út.
Viszont minden nap késlekedéssel egyre kevesebbünknek adatik majd meg, hogy ezt megélje. Úgyhogy építs közösségeket, ellenállóképességet, tegyél az élelmezésbiztonságért, gondolj a regenerálásra, ültess gyümölcstermő fákat, évelő haszonnövényeket. A hulladékból csinálj erőforrást, egyél olyan élelmiszert, ami nem zsigereli ki a talajt és helyben termesztett, egyél olyan húst, ami szabadtartásból származik, lépj kapcsolatba gazdálkodókkal vagy kezdj magad is gazdálkodni. Használd kevesebbet az autódat, ne szavazz olyan politikusra, aki nem foglalkozik a klímaváltozással vagy azt mondja, hogy lehetséges a gazdasági növekedés fenntartása a környezetünk megóvása mellett is. Hagyd abba a felesleges dolgok összevásárlását. Ne vegyél drága autót és túl nagy házat, hogy aztán panaszkodj, hogy a helyben termelt, környezetkímélő élelmiszerek drágábbak, mint a többi. Ne vegyél olyan dolgokat, amik arra vannak tervezve, hogy tönkremenjenek és kidobd őket. Fokozatosan engedd el a jelenlegi társadalmi és gazdasági berendezkedést; jobb, mint ha kényszerűségből hirtelen kell megtenned. Ásd fel a gyepet a kertedben és ültess zöldségeket és gyümölcsfákat. Tanuld meg komposztálni a székleted (könnyű és nem büdös). Vedd meg a foltos almát. Vegyél kisebb házat nagyobb telken. Gerillakertészkedj a városi utak mellett. Térj vissza a többgenerációs ház modellhez. Vedd észre, hogy a növekedés csak az elmúlt 250 évben volt az emberi civilizáció alapja, ami hamarosan véget fog érni, és készülj fel erre a változásra. Tanítsd meg ezt a gyerekeidnek is. Csak azt vedd meg, amire tényleg szükséged van. Ne vegyél új ruhákat, vásárolj használtan. Ne használj egyszerhasználatos műanyagokat, vagy hasznosítsd őket másféleképpen. Komposztáld a maradékokat. Tanulj meg megcsinálni olyan dolgokat, amik már feledésbe merültek. Amikor nyaralást tervezel ne hagyd magad becsapni azzal az érvvel, hogy a repülő így is, úgy is felszáll. […] Mielőtt azt mondod, hogy csökkenteni kell a Föld népességét (más kontinensek népességére gondolva), értsd meg, hogy nem a kínai, indiai vagy egyéb túlnépesedés okozza a legnagyobb problémát, hanem a mi „nyugati” életstílusunk a probléma fő oka (ebben az egyben téved – a szerk.). Értsd meg, hogy azok, akik jelenleg a menekültek ellen vannak, de nem törődnek a klímaváltozással, azok csak tovább fokozzák a klímaváltozás hatását, ami klímamenekültek millióit fogja generálni. […] Értsd meg, hogy az egyre zsúfoltabb városok egy élelmiszerhiánnyal küzdő jövőre fogják kárhoztatni a lakóikat. Ne toleráld tovább a középutat, a mérsékelt álláspontot a klímaváltozással kapcsolatban. A gravitációban sincs középút, a Föld gömbölyű, mi pedig az összeomlás szélén állunk.”
Eredeti poszt: Marc Doll
A szerző engedélyével magyarra fordította, pontatlanságokat javította: Orosz Emese, Sonkoly Judit PhD
Forrás: FFF Miskolc – FB