Egy megújulókon alapuló energiarendszer olcsóbb választás lenne Paks II-nél

Milyen hálózatfejlesztési intézkedések szükségesek 2050-ig akkor, ha megépül Paks II, és milyenek akkor, ha atomerőmű-építés helyett az energiahatékonyságban és a megújuló energiaforrásokban rejlő lehetőségeket aknázzuk ki? És mennyibe kerül mindez?

A tavalyi évben a német Wuppertal Institut közreműködésével alternatív energetikai forgatókönyveket készítettünk Magyarország számára, amelyben négy szcenáriót modelleztünk. Az eredmények szerint az összes energiafelhasználás akár 50%-a, a termelt áram pedig 80%-a is származhat megújulókból 2050-re, a szükségletek akkor is, atomerőmű nélkül is biztonságosan elláthatóak maradnak.

A forgatókönyvek költségszámításait most egy hiánypótló kutatással egészítettük ki. Célunk az volt, hogy tisztábban lássuk: mik azok a hálózatfejlesztési lépések, amelyeket mindenképpen tervez a szakma a következő évtizedekre, és milyen kiegészítő beruházások lennének szükségesek Paks II, vagy több decentralizált megújuló erőmű esetében? A kutatást a szakma egy neves szakértője, a MAVIR korábbi vezérigazgatója, Tari Gábor készítette el az Energiaklub felkérésére.

A tanulmány a hazai villamosenergia-rendszer és a várható fejlesztések áttekintése mellett a modellünk “Atom” és a “Zöld” forgatókönyvének hálózatfejlesztési igényeit vizsgálja meg, külön tárgyalva az átviteli illetve az elosztóhálózat területét.

A számítások azt mutatják, hogy az átviteli hálózat esetében a Paks II megvalósulását tartalmazó “Atom” forgatókönyv esetén lennének magasabbak a költségek. Az elosztóhálózatot pedig a “Zöld” forgatókönyv esetében kellene nagyobb mértékben fejleszteni. A két forgatókönyv összes becsült hálózatfejlesztési költségét összehasonlítva hasonló nagyságrendeket kapunk: a decentralizált energiarendszert megvalósító “Zöld” forgatókönyv esetében kb. 11 milliárd euróba, míg a Paks II-t megvalósító jelenlegi elképzelés alapján kb. 9 milliárd euróba kerülne a hálózatfejlesztés 2050-ig (világoskék sáv a diagramon).

Természetesen a két forgatókönyv megvalósítása a hálózat fejlesztésén kívül számos egyéb költséggel jár, mind a beruházási, mind az üzemeltetési szakaszban. (Ezeket az említett korábbi kutatásunkban számszerűsítettük.)

A két forgatókönyv összes várható költségét mutatja be a lenti diagram. Jól látható, hogy a magasabb hálózatfejlesztési költségek ellenére a “Zöld” forgatókönyv jelenti az olcsóbb alternatívát Magyarországnak 2050-ig. Az “Atom” forgatókönyv ugyanis elsősorban magas üzemanyagköltségei miatt összesen 132 milliárd eurós, a “Zöld” forgatókönyv pedig az energiahatékonyságnak és a megújulóknak köszönhetően 108 milliárd eurós összköltséggel valósulhatna meg és működhetne 2016 és 2050 között.

Egy megújulókon alapuló energiarendszer olcsóbb választás lenne Paks II-nél - ClimeNews

Mindezek alapján kijelenthetjük: a zöld alternatíva megvalósítása nem csak környezetvédelmi, hanem gazdasági szempontból is kedvezőbb lenne Magyarország számára egy új atomerőművön alapuló energiarendszernél.

Egy megújulókon alapuló energiarendszer olcsóbb választás lenne Paks II-nél - ClimeNewsForrás: ENERGIAKLUB