A népesség az IPCC új kockázatcsökkentési jelentésében

Az IPCC új, az éghajlatváltozás mérsékléséről szóló jelentése megerősíti, hogy a népességnövekedés és a gazdasági növekedés a fő mozgatórugója a mai, történelmileg magas üvegházhatású gázkibocsátásnak.

Ezt a tudományos információt azonban cenzúrázták és eltávolították a politikai döntéshozóknak szóló összefoglalóból, amelyet a világsajtó és a nyilvánosság számára terjesztettek elő. Eltűnik egy probléma, ha nem említjük meg?

Múlt héten jelent meg a III. munkacsoport hozzájárulása az IPCC hatodik értékelő jelentéséhez az éghajlatváltozásról. Ez az “kockázatcsökkentési jelentés” összefoglalja az éghajlatváltozás okairól és a jelenlegi kibocsátási tendenciákról szóló legújabb tudományos szakirodalmat. Emellett értékeli az emberiség lehetőségeit a jövőbeli éghajlatváltozás korlátozására, valamint a különböző szakpolitikák lehetséges környezeti hatásait.

A népesség az IPCC új kockázatcsökkentési jelentésébenSPM.2 c. ábra: Az egy főre és a teljes népességre jutó nettó antropogén üvegházhatásúgáz-kibocsátás régiónként (2019). Az egyes téglalapok magassága az egy főre jutó kibocsátást, szélessége a régió népességét mutatja, így a téglalapok területe az egyes régiók teljes kibocsátására utal. Forrás: IPCC, Climate Change 2022: Mitigation of Climate Change: Összefoglaló a politikai döntéshozók számára.

A The Guardian nemrégiben megjelent, “A tudósok most mondták el, hogyan oldjuk meg az éghajlati válságot – vajon a világ hallgatni fog rájuk?” című véleménycikke az AR6-os mérséklési jelentést “jelentős előrelépésnek nevezi a korábbi jelentésekhez képest”. “A klímatudósok igazán lenyűgöző teljesítményt értek el” – írja Simon Lewis. “Kitartottak és meggyőzték a világ kormányait, hogy állapodjanak meg egy közös útmutatóban az éghajlati vészhelyzet megoldására.” Ez indokolatlanul optimistának tűnhet, tekintve, hogy a jelentés egyértelműen kijelenti, hogy az emberiség a század végére 3-4 Celsius-fokkal fogja növelni a globális átlaghőmérsékletet. Lewis szerint azonban ezek a kormányok aláírták ezt a jelentést, így “polgáraik most számon kérhetik rajtuk a jelentésben részletezett mulasztásokat”.

Lewis a továbbiakban arról számol be, hogy az új AR6 összefoglaló a politikai döntéshozók számára új utat nyit azzal, hogy elutasítja a népességnövekedést, mint az üvegházhatású gázok kibocsátásának növekedését kiváltó tényezőt. Azt írja:

Az IPCC legutóbbi, 2014-es összefoglalója a megoldásokról a népességnövekedést a “fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származó CO2-kibocsátás növekedésének egyik legfontosabb hajtóerejeként” jelölte meg. Az ilyen veszélyes félreértések mostanra megszűntek. Hét évvel később ezek a régi “hibáztassuk a szegényeket” érvek egyre inkább egy korábbi korszak maradványának tűnnek.

Ez kíváncsivá tett. Az éghajlatkutatók évtizedek óta a Kaya-identitást használják a globális CO2-kibocsátás változásainak magyarázatára. Egyszerű magyarsággal ez így hangzik: Kibocsátás = Népesség x egy főre jutó GDP x egy egységnyi GDP-re jutó energiafelhasználás x egy egységnyi energiára jutó CO2-termelés. E keretrendszer alapján az IPCC korábbi értékelő jelentései a demográfiai és gazdasági növekedést azonosították az éghajlatváltozás fő mozgatórugójaként. Valóban változott ez a helyzet? Úgy döntöttem, hogy megnézem az IPCC új jelentését.

A tudósok jelentése

Az AR6 teljes, a tudósok által írt Mitigációs jelentés 2707 oldalas. Bevallom, nem olvastam el az egészet. De az első két fejezetet elolvastam (az összesen tizenhétből). Ebben a jelentésben a növekedés alapvető szerepe a magasabb üvegházhatásúgáz-kibocsátás előidézésében egyértelmű, ahogyan az a korábbi jelentésekben is volt. A teljes jelentés 2. fejezete, “Kibocsátási trendek és mozgatórugók”, megállapítja (2-4. oldal):

Világszerte az egy főre jutó GDP és a népességnövekedés maradt a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származó CO2-kibocsátás legerősebb mozgatórugója az elmúlt évtizedben (szilárd bizonyítékok, nagyfokú egyetértés). Az 1990 óta tartó tendenciák 2010 és 2019 között is folytatódtak: az egy főre jutó GDP és a népességnövekedés 2,3%-kal, illetve 1,2%-kal növelte a kibocsátást. Ez a növekedés meghaladta az egységnyi GDP-re jutó energiafelhasználás csökkenését (-2%/év, globálisan), valamint az energia szén-dioxid-intenzitásának javulását (-0,3%/év).

Ezt a bekezdést szóról szóra megismétli a fő jelentés 142 oldalas technikai összefoglalója (TS-12. oldal), amelyet szintén a tudósok írtak.

A technikai összefoglaló azt is megjegyzi, hogy a demográfiai és gazdasági növekedés valószínűleg a jövőben is magasabb kibocsátást fog eredményezni. Ezt a lehetséges politikai forgatókönyveket modellező úgynevezett közös társadalmi-gazdasági útvonalakkal (SSP) kapcsolatban tárgyalja (TS-41. oldal):

Az SSP-k fő kibocsátási tényezői közé tartozik a 2050-re 8,5-9,7 milliárd főt elérő népességnövekedés, valamint a globális GDP évi 2,7-4,1%-os növekedése 2015 és 2050 között. Az előrejelzések szerint a végső energiaigény új éghajlat-politikai intézkedések hiányában 2050-re 480-750 EJ/év-re nő (a 2015-ös 390 EJ-hez képest) (közepes megbízhatóság). A szakirodalomban szereplő legmagasabb kibocsátási forgatókönyvek a gyors gazdasági növekedést és az éghajlat-politika mindenre kiterjedő kudarcát feltételezve 2100-ra több mint 5°C-os globális felmelegedést eredményeznek (nagy valószínűséggel).

A tudósok szerint tehát a népességnövekedés és a gazdasági növekedés valóban az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának növekedését okozza. A népességnövekedés a megnövekedett jólét hatását a meggazdagodott emberek számával súlyosbítja. Továbbá az emberek száma a jövőben is nagyban befolyásolja majd a kibocsátást. Hogy csak még egy helyet jegyezzünk meg az 1. fejezetben, ahol az általános megállapítás egyértelműen megfogalmazódik (1-13. oldal):

A globális üvegházhatásúgáz-kibocsátás az AR5 óta tovább nőtt, bár a kibocsátás növekedésének átlagos üteme lelassult, 2,4%-ról (2000-2010 között) 1,3%-ra a 2010-2019 közötti időszakra. … A fontos hajtóerők közé tartozik a népesség és a GDP növekedése. A kibocsátásnövekedés szüneteltetése az energiahatékonyság erőteljes javulásának és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák bevezetésének kölcsönhatását tükrözte, de ezek nem terjedtek elég gyorsan ahhoz, hogy ellensúlyozzák az általános növekedés folyamatos nyomását [globális szinten].

Ezt az általános témát kibővítve a szerzők számos helyen – csak az első két fejezetben – kijelentik, hogy a jövőbeni népességnövekedés alááshatja az egyes gazdasági ágazatokban, többek között az ipari (2-47. oldal) és a mezőgazdasági ágazatban (2-53. oldal) a kibocsátáscsökkentési erőfeszítéseket. Emlékeztetnek arra is, hogy a népességnek a kibocsátásra gyakorolt hatása mindenütt jelen van, többek között a fejlett világban is (2-42. oldal):

A népességnövekedés szintén erős és tartósan növekvő hajtóerő maradt szinte minden régióban (+1,2%/év globálisan 2010 és 2019 között), bár az egy főre jutó kibocsátási szintek nagyon egyenlőtlenek a világ különböző régióiban. Ezért a gazdag országokban bekövetkező szerény népességnövekedésnek hasonló hatása lehet a kibocsátásra, mint az alacsony egy főre jutó kibocsátási szintekkel rendelkező régiókban bekövetkező nagymértékű népességnövekedésnek.

Ezt a mindenütt jelenlévő jelenséget erősíti a főjelentés 2-16. ábrája (lásd alább), amely a négy Kaya-tényező regionális változásaira vonatkozó számadatokkal mutatja be azok fontosságát.

A népesség az IPCC új kockázatcsökkentési jelentésében2.16. ábra A globális üvegházhatásúgáz-kibocsátás tendenciái és mozgatórugói, beleértve b) a teljes és az egy főre jutó üvegházhatásúgáz-kibocsátás részesedését a világ régiói szerint 2019-ben, és c) a CO2-kibocsátás mozgatórugóinak Kaya szerinti bontása. A Kaya-bontás az F = P(G/P)(E/G)(F/E) egyenleten alapul, ahol F a CO2-kibocsátás, P a népesség, G/P az egy főre jutó GDP, E/G a GDP energiaintenzitása és F/E az energia szén-dioxid-intenzitása. Forrás: IPCC, Climate Change 2022: Mitigation of Climate Change.

Az IPCC és az IPBES ismét figyelmen kívül hagyja a túlnépesedést

A politikusok jelentése

Mindezek ismeretében hogyan állíthatja Simon Lewis, hogy az IPCC új enyhítési jelentése elkerüli azt a “veszélyes félreértést”, miszerint a népességnövekedés az üvegházhatású gázok kibocsátásának növekedése fontos hajtóereje? A válasz egyszerű: a népesség- és gazdasági növekedésről szóló vita nem került be a 62 oldalas, politikai döntéshozóknak szóló összefoglalóba, amelyet a legtöbb ember (beleértve a riportereket is) elolvasnak. A teljes jelentéssel ellentétben ezt a dokumentumot politikai megbízottak ellenőrzik. Nyilvánvalóan úgy döntöttek, hogy cenzúráznak mindent, ami megkérdőjelezheti a folyamatos növekedés jóságát.

Például a teljes jelentés 2-4. oldalán, a kibocsátási tendenciákról és mozgatórugókról szóló fejezetben három vastag betűvel szedett állítást találunk, amelyek az általános helyzetet ismertetik:

Az elmúlt évtizedben (2010-2019) a globális nettó antropogén üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátása magasabb volt, mint az emberiség történelmének bármely korábbi időszakában (nagy megbízhatósággal).

A kibocsátás növekedése változó volt, de az üvegházhatású gázok minden csoportjában megmaradt (nagy megbízhatóság).

Globálisan az egy főre jutó GDP és a népességnövekedés maradt a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származó CO2-kibocsátás legerősebb mozgatórugója az elmúlt évtizedben (szilárd bizonyítékok, nagyfokú egyetértés).

A politikai döntéshozóknak szóló összefoglaló 4-8. oldala megismétli és részletezi az első két mondatot. A harmadikat azonban kihagyják; ehelyett az üvegházhatású gázok kibocsátásában tapasztalható regionális különbségek szimpatikusabb témájára térnek át.

Így abban a furcsa helyzetben vagyunk, hogy az IPCC új, az éghajlatváltozás mérsékléséről szóló jelentésének legfőbb, a nyilvánosság számára készült dokumentuma, amelyet a legtöbb ember látni fog, nem határozza meg egyértelműen a globális éghajlatváltozás alapvető mozgatórugóit. Mindezt annak ellenére, hogy ez a fontos információ benne van a teljes jelentésben, amelyet az összefoglalónak össze kellene foglalnia.

Miközben a politikai döntéshozóknak szóló összefoglaló az éghajlatváltozás korlátozására irányuló szakpolitikákat vizsgálja, a Kaya-identitás két olyan tényezőjét, amelyek az üvegházhatású gázok kibocsátásával kapcsolatban rossz irányba mozdulnak el (népesség és jólét), egyszerűen kihagyják a vizsgálatból. Így nem meglepő, hogy a “fogamzásgátlás”, a “családtervezés”, a “túlfogyasztás” és a “növekedés korlátai” szavak nem jelennek meg. Eközben hosszasan tárgyalják a két technológiai tényezőt (egységnyi GDP-re vetített energiafelhasználás és egységnyi energiára vetített szén-dioxid-kibocsátás) érintő intézkedéseket. Nem azért, mert bizonyítottan egyszerűbb, olcsóbb vagy igazságosabb lenne a kezelésük, hanem mert alapértelmezés szerint ezek az intézkedések az éghajlatváltozás kezelésének egyedüli esélyesei.

Tisztázzuk. A túlnépesedés kezelése vagy a folyamatos gazdasági növekedés veszélyei nem szerepelnek az asztalon, és nem azért, mert a tudósok nem tárgyalják ezeket a teljes jelentésben. Dehogynem. Azért nincsenek ott, mert a politikusok, akik cenzúrázták a nyilvánosság számára készült összefoglalót, nem akarnak velük foglalkozni, vagy nem akarják, hogy választóik megvitassák őket.

Ez, ahogy Simon Lewis állítja, előrelépés? Vagy csak a legújabb példája annak, hogy képtelenek vagyunk őszintén és a rendelkezésünkre álló összes eszközzel kezelni az éghajlatváltozást?

A tudósok egy része már nem bízik az IPCC-ben

A növekedésről szóló szélesebb körű vita megszakítása

Úgy tűnik, hogy a teljes jelentésben szereplő számos más értékes vita nem maradt nyom nélkül a politikai döntéshozóknak szóló összefoglalóban. Az 1. fejezet 1.6. szakasza, “Az éghajlatváltozás mérséklésének elérése a fenntartható fejlődéssel összefüggésben”, elsősorban a főáramú gazdasági szempontok szerint tárgyalja ezt (1-38. oldal és azután). Megjegyzi azonban a gazdasági fejlődés és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának növekedése közötti eredendő feszültséget. Tágabb értelemben felveti azt a kérdést, hogy a főáramú gazdasági megközelítések alkalmasak-e arra, hogy a világot a fenntarthatóság felé vezessék. Például (1-41. oldal):

A “zöld gazdaság” és a zöld növekedés – az ökológiai rendszerek aláásása nélküli növekedés, részben a tisztább technológiákból és rendszerekből származó gazdasági értékteremtés révén, és [amely] eredményeiben inkluzív és méltányos – mind a fejlett, mind a fejlődő országokban népszerűvé vált, mint a gazdasági növekedés környezeti problémák kezelésére való felhasználásának megközelítése. A kritikusok azonban azzal érvelnek, hogy [a] zöld gazdaság végső soron a gazdasági növekedést hangsúlyozza az emberi jólét más fontos aspektusainak, például a társadalmi igazságosságnak a rovására, és megkérdőjelezik azt a központi elképzelést, hogy a gazdasági tevékenység és a növekedés (GDP-növekedésben mérve) függetleníthető a biofizikai erőforrások (nyersanyagok, energia) növekvő felhasználásától. … A degrowth, post growth és post development szakirodalom megkérdőjelezi a nagyobb növekedés fenntarthatóságát és szükségességét, különösen a már iparosodott országokban, és amellett érvel, hogy a jólét és a “jó élet” nem kötődik megingathatatlanul a gazdasági növekedéshez.

A teljes jelentés 1. fejezetében az éghajlati etikáról szóló hasonló vita megkérdőjelezi az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló általános gazdasági és techno-menedzsment megközelítések elégségességét (1-48):

A szakirodalom nagy része vizsgálja az értékek, az etika, az attitűdök és a viselkedésmódok kritikus szerepét, amelyek az éghajlati intézkedések, a fenntartható fejlődés és a társadalmi átalakulás megértésének és értékelésének alapvető keretei. E munkák többsége ellenpontja vagy kritikája a mélyreható irodalomnak, amely a nemzetek, vállalatok és egyének gazdasági növekedésének biztosítására összpontosít. Ezek a nézőpontok rávilágítanak a gazdasági utilitarizmusnak a nyugati filozófiai gondolkodásban való dominanciájára, amely a fenntarthatatlan fogyasztás és a globális környezeti változások egyik fő mozgatórugója. … Bár elismerik a politika, a technológia és a pénzügyek szerepét, a “menedzserista” megközelítések, amelyek a “technikai kormányzást” hangsúlyozzák, és nem kérdőjelezik meg a társadalmak alapját képező mélyebb értékeket, nem biztos, hogy biztosítják a veszélyes éghajlatváltozás és más környezeti kihívások elhárításához szükséges mélyreható változást.

Ezek közül az alapvető gazdasági és etikai viták közül egyik sem szerepel a politikai döntéshozóknak szóló összefoglalóban. Ehelyett számos vidám állítást találunk arról, hogy a technológiai innovációk és a vezetői reformok önmagukban sikeresen képesek az éghajlatváltozást elfogadható szintre korlátozni.

Természetesen a technikai megoldásoknak is megvan a maguk helye. De ugyanígy a “feljebb lépés” és az éghajlatváltozás fő mozgatórugóinak közvetlen kezelése is: a túlzott emberi létszám és a túlméretezett emberi gazdaságok. A technikai összefoglaló és a teljes AR6-os jelentésben szereplő tudományos eredmények teljes mértékben ezt támogatják. A tudósok az ilyen alapvető kérdések erőteljesebb megvitatására és a mérséklési lehetőségek szélesebb körű mérlegelésére szólítanak fel. De a politikai apparátusnak, amely a politikai döntéshozóknak szóló összefoglalót elnémította, nyilvánvalóan más elképzelései voltak.

Szomorú, hogy a The Guardian rovatvezetői és szerkesztői ilyen politikai cenzúrát és szándékos vakságot támogatnak. És ez ironikus, tekintve, hogy állítólag érzékenyek a globális szegények iránt. Az IPCC hatodik értékelő jelentése ugyanis világossá teszi, hogy a szegények fogják viselni a legnagyobb terhet, ha az emberiség nem képes megfelelően mérsékelni az éghajlatváltozást.

Talán Simon Lewis és George Monbiot a pokolnak abban a körében, amelyet azok számára tartanak fenn, akik aláássák a hatékony éghajlatvédelmi fellépést, Charles Koch és Lee Raymond, az ExxonMobil korábbi vezérigazgatója mellett fog dörzsölődni. Tudom, a Guardian olvasótársaim közül sokak számára ez a gondolat elképzelhetetlen. Mint ahogy az a gondolat is, hogy túl sok ember lehet.

Philip Cafaro
Forrás: The Overpopulation Project


Ahogy az éghajlati válság fokozódik...
... a ClimeNews – Hírportál nem marad csendben, számára a környezettel kapcsolatos beszámolás prioritás. Az éghajlati veszélyről, a természetről, a légköri szennyezésekről, és a járványokról szóló jelentéstétel olyan nagy hangsúlyt kap, amelyet megérdemel. A ClimeNews tudja és elismeri, hogy korunk meghatározó kérdése az éghajlati veszély. Olyan – még tabunak számító – információkat és összefüggéseket, amelyeket más médiák gyakran nem jelentetnek meg, azt mi megírjuk. A fajunk és a bolygónk számára ebben a kulcsfontosságú időben szándékunkban áll az olvasókat tudományos tényekre alapozott veszélyekről, következményekről, és megoldásokról tájékoztatni, nem politikai előítéletekre vagy üzleti érdekekre befolyásolva. Ezekben a viharos és kihívásokkal teli időkben milliók támaszkodnak már a ClimeNewsra, amely független az igazságot és a feddhetetlenséget képviseli.

Hónapról hónapra a cikkek olvasói teszik lehetővé, hogy a ClimeNews újságírás mindenki számára nyitva maradjon. Úgy gondoljuk, hogy mindenki megérdemli a tényadatokhoz való hozzáférést, függetlenül attól, hol élnek, vagy mit engedhetnek meg maguknak. Függetlenségünk azt jelenti, hogy szabadon kivizsgálhatjuk és megtámadhatjuk a hatalomban lévő személyek mulasztásait. Az önök segítségével továbbra is olyan nagy hatású tudósításokat fogunk nyújtani, amelyek képesek ellensúlyozni a félretájékoztatást, és hiteles, megbízható hírforrást nyújtanak mindenki számára. Mivel nincsenek részvényeseink vagy milliárdos tulajdonosaink, mi magunk határozzuk meg a napirendünket, és kereskedelmi és politikai befolyástól mentes, igazságkereső újságírást nyújtunk. Amikor még soha nem volt ennyire fontos, félelem és szívesség nélkül tudunk nyomozni és megkérdőjelezni gyanús ügyeket. Tájékoztatjuk olvasóinkat a környezeti veszélyekről tudományos tények alapján, nem üzleti vagy politikai érdekek által vezérelt módon. Számos fontos változtatást végeztünk stíluskalauzunkban annak érdekében, hogy az általunk használt nyelv pontosan tükrözze a környezeti katasztrófát és az azzal kapcsolatos összefüggéseket.

A ClimeNews - Hírportál úgy véli, hogy az éghajlati válsággal szembeni problémák rendszerszintűek, és alapvető társadalmi változásokra van szükség. Jelentéseket készítünk az egész világon élő egyének és közösségek, vállalatok erőfeszítéseiről, akik félelem nélkül állást foglalnak a jövő generációi számára és az emberi élet megőrzéséért a Földön. Azt akarjuk, hogy történeteik inspirálják a reményt. Jelentést készítünk a szervezetünkben elért haladásunkról mi is, mivel fontos lépéseket teszünk a környezetre gyakorolt ​​hatásaink kezelésére.

Reméljük, hogy ma fontolóra veszi a ClimeNews - Hírportál nyitott, független újságírás, jelentések támogatását. A ClimeNews újságírói tevékenységét ön is működtetheti, és segíthet fenntartani a jövőnket. Az olvasók minden támogatása, akár nagy, akár kicsi, nagyon értékes. Támogasson minket szabadon megválasztott összeggel egy biztonságos rendszeren keresztül - és csak egy percig tart. Ha teheti, kérjük, fontolja meg, hogy havonta rendszeres összeggel támogasson minket. Köszönjük.

ClimeNews TÁMOGATÁS

Amennyiben szeretnél értesítéseket kapni az új cikkek megjelenéséről, add meg az emailcímedet.

Mit jelent ez? Kapni fogsz egy rövid értesítést az új cikk címéről és pár mondatos rövid tartalmáról. Amennyiben érdekel a cikk, az ott található linkre kattintva felkeresheted a Hírportálunkat.