A klímaváltozás legrosszabb forgatókönyvét félretették – de ez nem jelenti azt, hogy nyertünk
Az elmúlt években a klímaváltozásról szóló viták egyik legtöbbet emlegetett eleme volt az úgynevezett RCP8.5 forgatókönyv: egy olyan jövőkép, amely szerint a világ továbbra is korlátlanul növeli a fosszilisenergia-felhasználást, a légköri szén-dioxid-koncentráció pedig közel háromszorosára emelkedik az évszázad végére.
Ebben a pályában a globális átlaghőmérséklet akár 4–5 Celsius-fokkal is meghaladhatta volna az iparosodás előtti szintet 2100-ra.
Most azonban a klímakutatás új generációs forgatókönyvei már nem tekintik ezt a pályát a legvalószínűbb jövőnek.
A változás nem azért történt, mert a korábbi modellek „tévedtek”, hanem azért, mert a világ energiarendszere, technológiai fejlődése és politikai döntései eltérő irányba mozdították a jövőt.
A legrosszabb forgatókönyv valószínűsége csökkent – ugyanakkor a legoptimistább, 1,5 Celsius-fok alatt tartó pálya is egyre nehezebben elérhető.
Az RCP8.5 nem jóslat volt, hanem egy lehetséges út
A klímamodellek nem egyetlen jövőt próbálnak megjósolni. Ehelyett különböző kibocsátási pályákat vizsgálnak: mi történik akkor, ha gyorsan csökkentjük a kibocsátást, mi történik mérsékelt intézkedések mellett, és mi történik akkor, ha a fosszilis energia használata tovább növekszik.
Az IPCC (Éghajlatváltozási Kormányközi Testület) ötödik értékelő jelentésében 2014-ben használt RCP-k (Representative Concentration Pathways) ilyen lehetséges koncentrációs pályákat mutattak be.
Az RCP8.5 volt a legmagasabb kibocsátású forgatókönyv: olyan világot feltételezett, ahol a fosszilis energia dominanciája fennmarad, és a kibocsátások folyamatosan emelkednek.
Fontos azonban: ez nem egy előrejelzés volt arról, hogy biztosan ez történik, hanem egy „ha minden a legkedvezőtlenebb irányba alakul” típusú forgatókönyv.
Forrás:
IPCC AR5 Climate Change 2013: The Physical Science Basis
https://www.ipcc.ch/report/ar5/wg1/
Mi változott az elmúlt évtizedben?
Az elmúlt tíz évben olyan technológiai változások történtek, amelyeket korábban sok elemző lassabbnak várt.
A napenergia és a szélenergia költségei jelentősen csökkentek, gyorsan terjedtek az elektromos járművek, fejlődött az energiatárolás, és számos ország elkezdte átalakítani energiarendszerét.
Ezek miatt a kutatók ma már kevésbé tartják valószínűnek azt a világot, amelyben a kibocsátások korlátlanul növekednek az évszázad végéig.
Andrew King, a Melbourne-i Egyetem klímakutatója szerint az RCP8.5 és az annak megfelelő újabb SSP5-8.5 forgatókönyv háttérbe kerülése annak a jele, hogy a klímavédelmi intézkedéseknek már van mérhető hatása.
A változás tehát nem a klímatudomány kudarcát jelenti, hanem azt, hogy a társadalmi folyamatok módosították a lehetséges jövőket.
Forrás:
The Conversation – Scientists have scrapped the worst-case climate scenario – because action is making a difference
A rossz hír: a helyzet továbbra is súlyos
A legnagyobb félreértés az lenne, ha ebből azt a következtetést vonnánk le, hogy a klímaválság megoldódott. A legrosszabb forgatókönyv eltűnése nem azt jelenti, hogy biztonságos pályára kerültünk. A jelenlegi kibocsátási trendek mellett továbbra is olyan világ felé haladunk, ahol a felmelegedés meghaladhatja a 2–3 Celsius-fokot.
Ez a különbség elsőre kicsinek tűnhet, de a klímarendszerben óriási jelentősége van.
A magasabb hőmérséklet:
- gyakoribb és hosszabb hőhullámokat,
- szélsőséges csapadékokat,
- mezőgazdasági kockázatokat,
- vízhiányt,
- tengervízszint-emelkedést,
- ökológiai veszteségeket
jelent.
Az IPCC legutóbbi értékelése szerint minden tized Celsius-fok számít, mert a kockázatok a melegedés növekedésével gyorsuló ütemben emelkednek.
Forrás:
IPCC Sixth Assessment Report
https://www.ipcc.ch/assessment-report/ar6/
A másik elvesztett lehetőség: az 1,5 Celsius-fokos világ
Miközben a 4,5 Celsius-fokos jövő kevésbé valószínűvé vált, a legoptimistább forgatókönyv is egyre nehezebb.
A párizsi klímaegyezmény célja az volt, hogy a globális felmelegedést lehetőleg 1,5 Celsius-fok alatt tartsuk az iparosodás előtti korszakhoz képest.
2024-ben a globális átlaghőmérséklet először érte el ezt a szintet egy teljes év átlagában.
Ez önmagában nem jelenti a párizsi cél végleges elvesztését, de azt mutatja, hogy a kibocsátások gyors csökkentése nélkül egyre szűkül a lehetőség.
Forrás:
World Meteorological Organization – State of the Global Climate
Miért fontosak még mindig a forgatókönyvek?
A klímaszcenáriók nem jóslatok. Inkább térképek. Megmutatják, hogy milyen következményei lehetnek a döntéseinknek.
A 4,5 Celsius-fokos világ elkerülése fontos eredmény – de egy 3 Celsius-fok körüli világ továbbra is olyan kihívásokat jelentene, amelyekhez a társadalmaknak, gazdaságoknak és ökoszisztémáknak példátlan alkalmazkodásra lenne szükségük.
A klímaváltozás jövője nem egyetlen előre megírt forgatókönyv. A tudományos eredmények azt mutatják, hogy az emberi döntések valóban képesek módosítani a pályát: a legszélsőségesebb kibocsátási út ma már kevésbé tűnik valószínűnek, mint egy évtizeddel ezelőtt.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kihívás megszűnt. Inkább azt mutatja, hogy a változás lehetséges – ha a gazdasági és társadalmi döntések valódi irányváltást hoznak.
Ehhez nemcsak új technológiákra, hanem gondolkodásmódbeli paradigmaváltásra is szükség van. A klímasemlegesség nem lehet pusztán vállalati kommunikációs cél vagy távoli vállalás: mérhető, következetes lépésekből kell felépülnie.
Ebben kap egyre nagyobb szerepet az ESG-szemlélet, amely a környezeti, társadalmi és vállalatirányítási szempontokat a gazdasági döntések részévé teszi. A valódi átálláshoz szükség van arra, hogy a kibocsátások csökkentése mellett azok a projektek is támogatást kapjanak, amelyek a légkör szén-dioxid-terhelésének mérséklését segítik.
A hiteles karbonkreditek ebben az átmenetben egy fontos eszközt jelentenek: nem helyettesítik a kibocsátások tényleges csökkentését, hanem kiegészítik azt, és forrást teremtenek olyan klímavédelmi beruházásokhoz, amelyek nélkül a szükséges ütemű átalakulás nehezen valósulna meg.
A kérdés ezért már nem csak az, hogy melyik klímaforgatókönyv felé tartunk, hanem az is, hogy képesek vagyunk-e időben megváltoztatni a gazdasági működésünket ahhoz, hogy egy élhetőbb jövőt biztosítsunk.
Rampasek László A.













































A globális felmelegedés nem csupán az első számú környezetvédelmi kihívás, amivel ma szemben állunk, de egyike a legfontosabb témáknak, ami az egész emberiséget érintik…Mindenkinek ki kell vennie a részét abból, hogy felhívjuk a figyelmet a globális felmelegedésre és a problémákra, amelyekkel emberként szembe kell néznünk, hogy bolygónk jövője számára fenntartható környezetet érjünk el.







