Az RCP8.5 vége: mit jelent ez a klímaváltozásban?

A klímaváltozás legrosszabb forgatókönyvét félretették – de ez nem jelenti azt, hogy nyertünk

Az elmúlt években a klímaváltozásról szóló viták egyik legtöbbet emlegetett eleme volt az úgynevezett RCP8.5 forgatókönyv: egy olyan jövőkép, amely szerint a világ továbbra is korlátlanul növeli a fosszilisenergia-felhasználást, a légköri szén-dioxid-koncentráció pedig közel háromszorosára emelkedik az évszázad végére.

Az RCP8.5 vége: mit jelent ez a klímaváltozásban?

Ebben a pályában a globális átlaghőmérséklet akár 4–5 Celsius-fokkal is meghaladhatta volna az iparosodás előtti szintet 2100-ra.

Most azonban a klímakutatás új generációs forgatókönyvei már nem tekintik ezt a pályát a legvalószínűbb jövőnek.

A változás nem azért történt, mert a korábbi modellek „tévedtek”, hanem azért, mert a világ energiarendszere, technológiai fejlődése és politikai döntései eltérő irányba mozdították a jövőt.

A legrosszabb forgatókönyv valószínűsége csökkent – ugyanakkor a legoptimistább, 1,5 Celsius-fok alatt tartó pálya is egyre nehezebben elérhető.

Az RCP8.5 nem jóslat volt, hanem egy lehetséges út

A klímamodellek nem egyetlen jövőt próbálnak megjósolni. Ehelyett különböző kibocsátási pályákat vizsgálnak: mi történik akkor, ha gyorsan csökkentjük a kibocsátást, mi történik mérsékelt intézkedések mellett, és mi történik akkor, ha a fosszilis energia használata tovább növekszik.

Az IPCC (Éghajlatváltozási Kormányközi Testület) ötödik értékelő jelentésében 2014-ben használt RCP-k (Representative Concentration Pathways) ilyen lehetséges koncentrációs pályákat mutattak be.

Az RCP8.5 volt a legmagasabb kibocsátású forgatókönyv: olyan világot feltételezett, ahol a fosszilis energia dominanciája fennmarad, és a kibocsátások folyamatosan emelkednek.

Fontos azonban: ez nem egy előrejelzés volt arról, hogy biztosan ez történik, hanem egy „ha minden a legkedvezőtlenebb irányba alakul” típusú forgatókönyv.

Forrás:
IPCC AR5 Climate Change 2013: The Physical Science Basis
https://www.ipcc.ch/report/ar5/wg1/

Mi változott az elmúlt évtizedben?

Az elmúlt tíz évben olyan technológiai változások történtek, amelyeket korábban sok elemző lassabbnak várt.

A napenergia és a szélenergia költségei jelentősen csökkentek, gyorsan terjedtek az elektromos járművek, fejlődött az energiatárolás, és számos ország elkezdte átalakítani energiarendszerét.

Ezek miatt a kutatók ma már kevésbé tartják valószínűnek azt a világot, amelyben a kibocsátások korlátlanul növekednek az évszázad végéig.

Andrew King, a Melbourne-i Egyetem klímakutatója szerint az RCP8.5 és az annak megfelelő újabb SSP5-8.5 forgatókönyv háttérbe kerülése annak a jele, hogy a klímavédelmi intézkedéseknek már van mérhető hatása.

A változás tehát nem a klímatudomány kudarcát jelenti, hanem azt, hogy a társadalmi folyamatok módosították a lehetséges jövőket.

Forrás:
The Conversation – Scientists have scrapped the worst-case climate scenario – because action is making a difference

A rossz hír: a helyzet továbbra is súlyos

A legnagyobb félreértés az lenne, ha ebből azt a következtetést vonnánk le, hogy a klímaválság megoldódott. A legrosszabb forgatókönyv eltűnése nem azt jelenti, hogy biztonságos pályára kerültünk. A jelenlegi kibocsátási trendek mellett továbbra is olyan világ felé haladunk, ahol a felmelegedés meghaladhatja a 2–3 Celsius-fokot.

Ez a különbség elsőre kicsinek tűnhet, de a klímarendszerben óriási jelentősége van.

A magasabb hőmérséklet:

  • gyakoribb és hosszabb hőhullámokat,
  • szélsőséges csapadékokat,
  • mezőgazdasági kockázatokat,
  • vízhiányt,
  • tengervízszint-emelkedést,
  • ökológiai veszteségeket

jelent.

Az IPCC legutóbbi értékelése szerint minden tized Celsius-fok számít, mert a kockázatok a melegedés növekedésével gyorsuló ütemben emelkednek.

Forrás:
IPCC Sixth Assessment Report
https://www.ipcc.ch/assessment-report/ar6/

A másik elvesztett lehetőség: az 1,5 Celsius-fokos világ

Miközben a 4,5 Celsius-fokos jövő kevésbé valószínűvé vált, a legoptimistább forgatókönyv is egyre nehezebb.

A párizsi klímaegyezmény célja az volt, hogy a globális felmelegedést lehetőleg 1,5 Celsius-fok alatt tartsuk az iparosodás előtti korszakhoz képest.

2024-ben a globális átlaghőmérséklet először érte el ezt a szintet egy teljes év átlagában.

Ez önmagában nem jelenti a párizsi cél végleges elvesztését, de azt mutatja, hogy a kibocsátások gyors csökkentése nélkül egyre szűkül a lehetőség.

Forrás:
World Meteorological Organization – State of the Global Climate

Miért fontosak még mindig a forgatókönyvek?

A klímaszcenáriók nem jóslatok. Inkább térképek. Megmutatják, hogy milyen következményei lehetnek a döntéseinknek.

A 4,5 Celsius-fokos világ elkerülése fontos eredmény – de egy 3 Celsius-fok körüli világ továbbra is olyan kihívásokat jelentene, amelyekhez a társadalmaknak, gazdaságoknak és ökoszisztémáknak példátlan alkalmazkodásra lenne szükségük.

A klímaváltozás jövője nem egyetlen előre megírt forgatókönyv. A tudományos eredmények azt mutatják, hogy az emberi döntések valóban képesek módosítani a pályát: a legszélsőségesebb kibocsátási út ma már kevésbé tűnik valószínűnek, mint egy évtizeddel ezelőtt.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kihívás megszűnt. Inkább azt mutatja, hogy a változás lehetséges – ha a gazdasági és társadalmi döntések valódi irányváltást hoznak.

Ehhez nemcsak új technológiákra, hanem gondolkodásmódbeli paradigmaváltásra is szükség van. A klímasemlegesség nem lehet pusztán vállalati kommunikációs cél vagy távoli vállalás: mérhető, következetes lépésekből kell felépülnie.

Ebben kap egyre nagyobb szerepet az ESG-szemlélet, amely a környezeti, társadalmi és vállalatirányítási szempontokat a gazdasági döntések részévé teszi. A valódi átálláshoz szükség van arra, hogy a kibocsátások csökkentése mellett azok a projektek is támogatást kapjanak, amelyek a légkör szén-dioxid-terhelésének mérséklését segítik.

A hiteles karbonkreditek ebben az átmenetben egy fontos eszközt jelentenek: nem helyettesítik a kibocsátások tényleges csökkentését, hanem kiegészítik azt, és forrást teremtenek olyan klímavédelmi beruházásokhoz, amelyek nélkül a szükséges ütemű átalakulás nehezen valósulna meg.

A kérdés ezért már nem csak az, hogy melyik klímaforgatókönyv felé tartunk, hanem az is, hogy képesek vagyunk-e időben megváltoztatni a gazdasági működésünket ahhoz, hogy egy élhetőbb jövőt biztosítsunk.

Rampasek László A.