Albert Camus: Pestis

„Április 16-án Bernard Rieux doktor a rendelőjéből kilépve, a lépcsőházban egy döglött patkányba botlott.” Így kezdődnek a baljós események a 20. század egyik legkülönösebb, legnagyobb hatású, sokak szerint legjelentősebb regényében.

Albert Camus: Pestis | ClimeNews - HírportálEgy békés kisvárosban szörnyű járvány üti fel a fejét, az ott élők tanácstalanul, tehetetlenül, végül fásultan törődnek bele az elkerülhetetlennek tűnő pusztulásba. Rieux doktor azonban nem adja fel, harcol az értelmetlen végzettel. Az orvos és a városlakók sziszifuszi küzdelme a helytállás és szolidaritás megannyi lehetséges formáját, az emberben

Tartalom:

Oranban, egy csendes algériai kisvárosban vagyunk. A rövid bevezetőben megfigyeljük, hogyan dolgoznak, hogyan szeretnek, hogyan halnak meg ott az emberek. Ez a város, ekkor még, egészen hétköznapi látványt nyújt. Krónikásunk, Bernard Rieux doktor sorra látogatja betegeit, és szintén beteg feleségét készíti egy utazásra, a gyógyulást ígérő távoli szanatóriumba. Az orvos felfigyel egy felettébb furcsa jelenségre: mindenfelé döglött patkányok hevernek, eleinte pár tetem, majd napról napra több. Megismerjük a regény főbb alakjait, a Párizsból érkező Raymond Rambert újságírót, a készülő regénye első mondatán túljutni nem tudó Joseph Grand városházi hivatalnokot, a jezsuita Paneloux atyát, a kétes előéletű Cottard-t, és a korábbi eszméiért vezeklő Jean Tarrou-t, a pár hete érkezett idegent, ki a doktor mellett, az események másik fő krónikása lesz.

A patkányinvázió egyre aggasztóbbá válik, és bár van benne valami fenyegető, senki sem tulajdonít nagyobb jelentőséget neki, főképp, hogy pár nap után meg is szűnik. Napok múltán azonban a doktor házmestere megbetegszik, és hatalmas kínok közepette, hirtelen meghal. Ezzel a pillanattal új időszámítás kezdődik a városban. Néhány napon belül több, hasonló tünetű haláleset következik be, majd egyre több és több, míg az orvosok végül kénytelenek kimondani a hihetetlent, a megdöbbentőt: a rég kiirtottnak hitt pestis ütötte fel a fejét. A csapások általában készületlenül érik az embereket, noha folyamatosan jelen vannak az életben, ez a járvány is készületlenül ér mindenkit. Ellenszer nincs.

A várost vesztegzár alá helyezik, lakói foglyokká lesznek, a távollévőknek nem ajánlják a hazatérést. A szükségállapot miatt egyedül maradt emberek kiszolgáltatottá válnak a gyengeségnek, és az értelmetlen leigázottságnak. Senki sem várhat külső segítséget, a jóindulat, a kivétel, és az engedély szavak értelmüket vesztik. De ekkor még mindenki azt hiszi, hogy a baj csak átmeneti, ám az idő múlásával az emberek rádöbbennek, hogy bármelyikük áldozattá válhat, így a pestis mindenki közös ügyévé lesz.

Ezzel a felismeréssel indul a második fejezet. Az emberek sokféleképpen reagálnak a kényszerű csapdában. Különböző stációkat élnek meg a bizonytalanság érzésétől egészen a rettegésig, a teljes kiszolgáltatottságig. Ki beletörődik a helyzetbe, mint a magát nehezen kifejező, félénk Grand; ki lázad és felveszi a harcot, mint Rieux és Tarrou; ki menekülni próbál a gondosan őrzött falakon át, mint a szerelmétől elszakított Rambert; ki pedig ügyeskedésre, haszonszerzésre rendezkedik be, mint Cottard. Csakúgy, mint bárhol és bármikor, ha csapás ér egy közösséget.

Idővel a jajszavak természetessé válnak, az emberek belefáradnak a haszontalan szánalomba. Rieux doktor köré meghunyászkodni nem akaró kis csapat szerveződik, kik az áldozatok mellé állnak, és erejükhöz, lehetőségeikhez mérten segítik a rászorultakat. Rambert mindent elkövet, hogy kijusson a vesztegzár alá vett városból, de belátja, hiába az erőfeszítése, végül Rieux mellé áll ő is, csatlakozva az önkéntes segítők táborához.

A rövidke harmadik fejezetben, nyár végére, a pestis már mindent elborít, a ragály tetőzik. Az egyéni sorsok eltűnnek, csak egyetlen kollektív történet, a pestis létezik már. Az áldozatok száma messze meghaladja a temető és a temetkezési helyek lehetőségeit, a kegyelet mellékessé, a temetés személytelenné válik, a halottak tömegét immár villamossal szállítják a krematórium felé. Az egymástól elszakított emberek emlékezete lassan a képzeletükkel együtt huny ki, a múlt és a jövő fogalma eltűnik, csak a kétségbeesett, fásult jelen létezik már. „A kétségbeesés megszokása rosszabb, mint maga a kétségbeesés”- írja Camus. A pestis, Rieux doktor remény nélküli küzdelmében, egy véget nem érő vereséget jelent.

A negyedik részben, mikor a pestis állandósul, megjelenik a fáradtság, és a közöny. Az orvosok már rég nem gyógyítanak, csak diagnosztizálnak, adminisztrálnak és elrendelik az elkülönítést. Mégis, e jövőtlenül vergődő, halott városban, egy csendes éjszakán eljön a barátság órája a megfáradt Rieux és Tarrou számára. Emberek tudnak maradni az embertelenségben. Vállvetve, a közös ügyért. És elmúlik a Karácsony is, ami inkább a Pokol, mint az Evangélium ünnepe, ebben a szeretet nélküli világban. Roppant érzelmi viharok dúlnak szereplőink lelkében. Rambert, aki időközben megtehetné, hogy kiszökjön a városból, mégis marad, mert már idevalónak érzi magát, és nem tudja cserbenhagyni társait. Paneloux atya, ki eleinte a vallás javára akarja felhasználni a járványt, egy ártatlan kisgyermek, a bíró kisfia hosszadalmasan gyötrelmes haláltusáját végignézve eljut szinte „az eretnekség határára”, meghal, és nem derül ki, hogy a hitében való megrendülése, vagy a pestis vitte-e el. És ekkor halvány reménysugárként, a pestissel fertőzött Grand hirtelen meggyógyul, előjönnek újra a patkányok, és úgy tűnik, a járvány meghátrál.

Az ötödik rész elején felcsillan a remény. A hónapok alatt kikísérletezett szérum hatni kezd, noha az áldozatok száma még jelentős, egyre többen gyógyulnak meg. És a közösségi tragédia visszaszorulásával előtérbe kerülnek az egyéni tragédiák. Rieux vesztesége is óriási. Felesége a távoli szanatóriumban, magányosan hal meg, és az utolsók közt barátja Tarrou is a pestis áldozata lesz, mielőtt még barátságuk kiteljesedhetett volna. És egyszer csak eljön az idő, mikor a járvány elmúlik, az élet újra indul a megnyitott városkapukon, és megérkezik az első vonat is az állomásra. Vajon mi változott majd egy év alatt? Folytatódhat-e minden onnan, ahol a járvány előtt abbamaradt? A béke jött el, vagy csak a fegyverszünet? Rieux pontosan tisztában van vele, hogy ez a krónika nem a végleges győzelem krónikája. A veszély mindig lesben áll, és türelmesen vár, hogy bármikor újra lecsaphasson valahol a gyanútlan emberekre.

Elemzés:

A regény 1947-ben jelent meg.

A mű 5 fejezetre tagolódik:

1. A patkányok elözönlik a várost és megdöglenek.

2. Az emberek megbetegszenek, hasonló tüneteket produkálva, mint a patkányok: daganatok, tályog, láz, helyi gyulladások, szörnyű szag, stb. A leírásban naturalista módon: igen részletesen mutatja be a tüneteket.

3. Egyre szaporodnak a halottak, a város vezetői kénytelenek elismerni a járványt. Karantént rendelnek el: senki sem hagyhatja el a várost. A halottak számának emelkedésével a temetések egyre személytelenebbé válnak, a végén már villamosokkal szállítják a krematóriumba a halottakat. Az emberek belefásultak a halálesetek sorozatossá válásába ahogy Tarrou mondja: minden egyes nap halottak napja volt.

4. Tetőpont: a bíró kisfia halálának részletes leírása. Minden lényeges szereplő végignézi a kisfiú szótlan haldoklását, mert egy újfajta szérummal próbálnak segíteni rajta. Az esemény megrendítő hatású, a jelenlevőket a létezés abszurd voltával szembesíti.

5. Egészséges patkányok bújnak elő, elkezdenek gyógyulni a betegek, megszűnik a pestis.

A regény cselekménye egy kitalált, de mély alapossággal leírt járvány majd egy év alatt történő lefolyása, az összezavart emberek viszonyulása a megmagyarázhatatlan rettenethez, és egymáshoz. A mű tulajdonképpen egy krónika, a pestis krónikája. Öt fejezetre tagozódik, a járvány különböző fokozatainak megfelelően.

Ami a tény, hogy Camus e regényében a pestissel szimbolizálja a nácizmus borzalmát, a remény és kétségbeesés szorításában élő emberek vergődését. Főhőse pedig a Sziszüphosz mítosz irodalmi megtestesülése, a küzdő, és a sors ellen lázadó ember, aki a győzelemért száll harcba nap mint nap. Parttalan munkafolyam, fájó tehetetlenség, hiábavalóság, kétségbeesett magány, ezek a jellemzői. Talán mégis a főhős legnagyobb lázadása a sors ellen, hogy az értelmét nem keresve, vállalja a kilátástalan küzdelmet.

A történet azért aktuális, mert bármely élethelyzetre kiterjeszthető, amelyben az ember korlátozva, szeretteitől elszakítva érzi magát. A család, létbiztonság, egészség nem magától értetődő javak, hanem kiváltság. Akkor tudunk megbirkózni a hétköznapi és a rendkívüli nehézségekkel, ha ezt szem előtt tartjuk.

Forrás: G-Portál | Jelenkor


Ahogy az éghajlati válság fokozódik...

...a megalapítása óta karbonsemleges módon fenntartott ClimeNews – Hírportál nem marad csendben, számára a környezettel kapcsolatos beszámolás prioritás. Az éghajlati veszélyről, a természetről és a légköri szennyezésekről szóló jelentéstétel olyan nagy hangsúlyt kap, amelyet megérdemel. A ClimeNews tudja és elismeri, hogy korunk meghatározó kérdése az éghajlati veszély. Olyan – még tabunak számító – információkat és összefüggéseket, amelyeket más médiák gyakran nem jelentetnek meg, azt mi megírjuk. A fajunk és a bolygónk számára ebben a kulcsfontosságú időben szándékunkban áll az olvasókat tudományos tényekre alapozott veszélyekről, következményekről, és megoldásokról tájékoztatni, nem politikai előítéletekre vagy üzleti érdekekre befolyásolva.

Hónapról hónapra a cikkek olvasói teszik lehetővé, hogy a ClimeNews újságírás mindenki számára nyitva maradjon. Úgy gondoljuk, hogy mindenki megérdemli a tényadatokhoz való hozzáférést, függetlenül attól, hol élnek, vagy mit engedhetnek meg maguknak. Függetlenségünk azt jelenti, hogy szabadon kivizsgálhatjuk és megtámadhatjuk a hatalomban lévő személyek mulasztásait. Tájékoztatjuk olvasóinkat a környezeti veszélyekről tudományos tények alapján, nem üzleti vagy politikai érdekek által vezérelt módon. Számos fontos változtatást végeztünk stíluskalauzunkban annak érdekében, hogy az általunk használt nyelv pontosan tükrözze a környezeti katasztrófát.

A ClimeNews - Hírportál úgy véli, hogy az éghajlati válsággal szembeni problémák rendszerszintűek, és alapvető társadalmi változásokra van szükség. Jelentéseket készítünk az egész világon élő egyének és közösségek, vállalatok erőfeszítéseiről, akik félelem nélkül állást foglalnak a jövő generációi számára és az emberi élet megőrzéséért a Földön. Azt akarjuk, hogy történeteik inspirálják a reményt. Jelentést készítünk a szervezetünkben elért haladásunkról mi is, mivel fontos lépéseket teszünk a környezetre gyakorolt ​​hatásaink kezelésére.

Reméljük, hogy ma fontolóra veszi a ClimeNews - Hírportál nyitott, független újságírás, jelentések támogatását. Az olvasók minden támogatása, akár nagy, akár kicsi, nagyon értékes. Támogasson minket szabadon megválasztott összeggel egy biztonságos rendszeren keresztül - és csak egy percig tart. Köszönjük.

ClimeNews TÁMOGATÁS

Amennyiben szeretnél értesítéseket kapni az új cikkek megjelenéséről, add meg az emailcímedet.

Mit jelent ez? Kapni fogsz egy rövid értesítést az új cikk címéről és pár mondatos rövid tartalmáról. Amennyiben érdekel a cikk, az ott található linkre kattintva felkeresheted a Hírportálunkat.