A légköri CO₂ példátlan emelkedése: 66 millió év tanulságai

A Föld éghajlata mindig is változott, de a jelenlegi változások sebessége példátlan a bolygó történetében.

A légköri szén-dioxid (CO₂) szintjének rekonstrukciói az elmúlt 66 millió évből megmutatják, milyen összefüggés van a gáz koncentrációja és a globális éghajlat között. A tudósok egyetértenek abban, hogy a mai szint – meghaladva a 420 ppm-et – a legmagasabb legalább hárommillió éve (NOAA, 2023). Ez önmagában is aggasztó, de még riasztóbb a növekedés sebessége, amely több mint százszor gyorsabb, mint bármely természetes változás a közelmúlt földtörténetében (IPCC AR6, 2021).

Mintegy 50–60 millió évvel ezelőtt a CO₂ koncentráció elérte az 1600 ppm-et, és a Föld jóval melegebb volt, az Északi-sarkvidéken például alligátorok éltek (Zachos et al., 2008). Ezt követően a szén-dioxid fokozatos csökkenése lehetővé tette, hogy nagyjából 34 millió évvel ezelőtt megjelenjen a jég az Antarktiszon. Az elmúlt 2,6 millió év jégkorszak-ciklusaiban a CO₂ szint 180 és 280 ppm között ingadozott (Lüthi et al., 2008). Ez az ingadozás elegendő volt ahhoz, hogy jégkorszakokat és interglaciális időszakokat idézzen elő – vagyis az éghajlati rendszer rendkívül érzékeny a szén-dioxid változásaira.

Aztán elérkezett az elmúlt 12 ezer év, a Holocén kora, amelyben a klíma szokatlanul stabil volt. A CO₂ szint 260–280 ppm körül állandósult, ami lehetővé tette a mezőgazdaság kialakulását, a városok létrejöttét és az emberi civilizáció felvirágzását (Marcott et al., 2013). Ezt a nyugalmat törte meg az ipari forradalom, amikor a fosszilis tüzelőanyagok égetése és az erdőirtás miatt a szén-dioxid koncentráció emelkedni kezdett.

A Mauna Loa Obszervatórium mérései szerint 2023-ban az átlagos éves érték már 421 ppm volt (NOAA, 2023). Ami igazán drámai: a legutóbbi 50 évben a növekedés meredeksége minden korábbinál gyorsabb. A múltban, amikor a CO₂ hasonló szinten állt, a tengerszint körülbelül 15–20 méterrel volt magasabb a mainál, és az Északi-sarkvidék hőmérséklete 10–15 °C-kal meghaladta a jelenlegit (Dutton et al., 2015).

A jövőbeli forgatókönyvek attól függnek, milyen gyorsan sikerül csökkentenünk a kibocsátásokat. Ha a fosszilis energia dominanciája fennmarad, a CO₂ koncentráció 2100-ra elérheti az 1000 ppm-et is, ami a paleoklíma alapján egy jégmentes Földet jelentene. Ha viszont radikálisan csökkentjük a kibocsátásokat, még van esély a szint stabilizálására és a legsúlyosabb következmények elkerülésére (IPCC AR6, 2021).

A Föld történetének tanulsága egyértelmű: a légköri CO₂ szint és a globális éghajlat szorosan összefügg. Amikor a szén-dioxid magas, a bolygó melegebb, a jég eltűnik, és a tengerszint megemelkedik. Ma az emberiség olyan ütemben változtatja meg a légkör összetételét, amelyre az elmúlt 66 millió évben nem volt példa. Ez a változás messze túlmutat a természetes ingadozásokon, és közvetlenül veszélyezteti a civilizáció stabilitását.

A grafikon nemcsak a múlt tanulságait mutatja meg, hanem azt is, hogy a jövő nyitott: a következő évtizedek döntésein múlik, hogy melyik pályán folytatódik a görbe. Ahogy az IPCC hangsúlyozza: minden tizedfoknyi melegedés számít, és minden egyes most ki nem bocsátott tonna CO₂ csökkenti a kockázatokat.

Rampasek László A.

Források:
NOAA Global Monitoring Laboratory (2023): Trends in Atmospheric Carbon Dioxide.
IPCC (2021): Sixth Assessment Report (AR6), Working Group I.
Zachos, J. C., Dickens, G. R., & Zeebe, R. E. (2008): An early Cenozoic perspective on greenhouse warming and carbon-cycle dynamics. Nature, 451.
Lüthi, D. et al. (2008): High-resolution carbon dioxide concentration record 650,000–800,000 years before present. Nature, 453.
Dutton, A. et al. (2015): Sea-level rise due to polar ice-sheet mass loss during past warm periods. Science, 349.