Új matematikai modell figyelmeztet: mennyire stabil valójában az emberi civilizáció?
Az emberiség történetének egyik legvitatottabb tudományos jelentése az 1972-es Limits to Growth („A növekedés határai”) volt, amely először vetette fel komolyan, hogy a végtelen gazdasági és népességnövekedés egy véges bolygón hosszú távon instabil pályára állítja a civilizációt.
A tanulmányt akkor sokan túlzónak, sőt apokaliptikusnak nevezték — az elmúlt évtizedekben azonban több elemzés is arra jutott, hogy számos trendje meglepően pontosnak bizonyult.
Most egy új kutatás ismét hasonló kérdéseket vet fel.
A Chaos, Solitons & Fractals tudományos folyóiratban is megjelent és a ScienceDirect-en publikált (.PDF) matematikai modell szerint szélsőséges környezeti és társadalmi válságok esetén az emberi populáció akár drasztikus csökkenésnek is indulhat a XXI. század közepére. A kutatók hangsúlyozzák: nem konkrét jóslatról, hanem elméleti forgatókönyvről van szó. A modell azonban így is komoly vitát váltott ki, mert ismét ráirányítja a figyelmet arra, mennyire sérülékeny a globális civilizáció.
A kutatást Alessio Zaccone és néhai kollégája, Kostya Trachenko készítette. A modell különlegessége, hogy nem klasszikus demográfiai módszereket alkalmaz, hanem a rendezetlen anyagok fizikájából ismert matematikai elveket használja az emberi populáció hosszú távú dinamikájának leírására. A kutatók szerint ugyanaz a nemlineáris egyenlet képes modellezni az emberiség lassú neolitikus növekedését, az ipari forradalom utáni robbanásszerű népesség-emelkedést, valamint az 1970-es évektől megfigyelhető lassulást is.
A tanulmány legnagyobb visszhangot kiváltó része egy szélsőséges forgatókönyv volt. A kutatók egy „konzervatív legrosszabb eset” szimulációban azt vizsgálták, mi történne akkor, ha a Föld eltartóképessége hirtelen jelentősen visszaesne például klímaösszeomlás, globális erőforráshiány, pandémiák, geopolitikai konfliktusok vagy az élelmiszer-rendszerek sérülése miatt.
A modell szerint ilyen helyzetben az emberi populáció rendkívül gyors csökkenésnek indulhatna, és akár a jelenlegi népesség felére is visszaeshetne 2064 környékére. A szerzők ezt így fogalmazták meg:
„Under a deliberately conservative worst-case assumption … our model predicts a rapid global population decline, with humanity potentially halving by around the year 2064.”
Ez a gondolat sokak számára ismerős lehet a Limits to Growth világából. Az 1972-es MIT-modell ugyanis szintén arra figyelmeztetett, hogy az exponenciális növekedés, az erőforrás-kimerülés és a környezeti terhelés kombinációja hosszú távon rendszerszintű instabilitáshoz vezet. Akkoriban a technológiai optimizmus korában ez radikális állításnak számított. Ma azonban, amikor a világ egyszerre szembesül rekordhőhullámokkal, vízválságokkal, ökológiai összeomlásokkal, geopolitikai feszültségekkel és ellátási lánc-zavarokkal, a kérdés már sokkal kevésbé tűnik elméletinek.
A mostani kutatás ugyanakkor nem azt állítja, hogy az emberiség összeomlása elkerülhetetlen lenne. Inkább arra próbál rámutatni, hogy a modern globális rendszer stabilitása erősen függ néhány kritikus tényezőtől: az energiaellátástól, az élelmiszer-termeléstől, a vízkészletektől és az ökológiai rendszerek működőképességétől. Ha ezek közül több egyszerre sérül, akkor a mai, több mint nyolcmilliárdos civilizáció jóval sérülékenyebb, mint azt sokan feltételezik.
Az elmúlt években ráadásul egyre több kutatás vizsgálja az úgynevezett „civilizációs kockázatokat”. Ezek a modellek nem egyszerűen a klímaváltozás hőmérsékleti hatásait elemzik, hanem azt, hogyan kapcsolódhat össze az ökológiai válság a gazdasági instabilitással, az élelmiszerbiztonsággal, a társadalmi feszültségekkel vagy akár a migrációs nyomással. A közös pont ezekben a tanulmányokban az, hogy mind egy rendkívül összekapcsolt és ezért sérülékeny globális rendszert írnak le.
A valódi kérdés tehát talán már nem az, hogy pontosan bekövetkezik-e egy ilyen forgatókönyv, hanem az, mennyire képes az emberi civilizáció alkalmazkodni a XXI. század gyorsuló környezeti és társadalmi változásaihoz.
A Limits to Growth több mint ötven éve figyelmeztetett arra, hogy a végtelen növekedésnek fizikai korlátai vannak. Az új matematikai modellek pedig egyre inkább arra utalnak, hogy ez a vita nem lezárt történelmi vita — hanem a következő évtizedek egyik legfontosabb kérdése.
Rampasek László A.
Euro Árfolyamok
A globális felmelegedés nem csupán az első számú környezetvédelmi kihívás, amivel ma szemben állunk, de egyike a legfontosabb témáknak, ami az egész emberiséget érintik…Mindenkinek ki kell vennie a részét abból, hogy felhívjuk a figyelmet a globális felmelegedésre és a problémákra, amelyekkel emberként szembe kell néznünk, hogy bolygónk jövője számára fenntartható környezetet érjünk el.
