Olyan közvetlenséggel beszélgetett mindenkivel, hogy ezzel a személyes emlékkel kezdeném:

Mikor megismerkedtünk a budapesti irodában, udvariasan ezt mondta: szép a neve, az emberiség új hajnalán dolgozik! Aztán egy pécsi konferencián „Jóreggelt Professzor Úr!” megszólítással köszöntöttem – elmosolyodott és így válaszolt: örömet jelentene, ha azt mondaná, hogy szervusz Ervin! És tiszteletteljesen megölelt… sosem felejtette el, hogy mi tegeződünk.

1998-ban eljuttatta hozzám a Berkeley Templeton központjának az egyetemi kurzus pályázatát, kérve, hogy próbáljuk meg. A sikerre válaszolva felajánlotta, hogy megnyitja a Tudomány és vallás kurzust. Olyan nagy volt az érdeklődés, hogy az utolsó pillanatban dékáni utasításra sikerült kinyitni a TTK konferenciatermét. Ha ez nem történik meg, Ervin nem tudott volna eljutni az eredeti helyszínre, mivel annyian álltak szorosan a folyosókon.
Előadásának óriási hatása volt a jelenlévőkre és ez a hatás azóta is és ezután is folytatódik…
Közben Ervin ajánlására újabb lehetőséget kaptam San Franciscóból, meghívót a IONS konferenciájára, a görög Olimpiába 1999 tavaszán, majd Templeton workshopra Oxfordban…

A kurzusban inter- és szupradiszciplináris kérdésekre kerestünk válaszokat, más hazai egyetemek oktatóinak együttes jelenlétében. Műhelyszerű, formabontó struktúrája is hozzájárult, hogy nagy hatással volt a hallgatók világképére, értékrendjére. Számunkra pedig örök élmény. A következő tanév tavaszi szemeszterében meghirdettem a Harmadik évezred c. spec. kollégiumot, amelyet Ervin azonos című könyve inspirált.

Első pécsi előadása után díszdoktori felterjesztést nyújtottam be a TTK Dékáni hivatalába. A protokoll során a KTK is csatlakozott és a Szenátus 2003-ban díszdoktorrá avatta László Ervint.
Az egyetem Közgazdaságtudományi Kara is felkérte és meghívta a Via Futuri sorozat védnöki és előadói feladatára. A konferencia nyitó előadását én tartottam, ReThink címmel. A sorozat legjobb előadásai publikálási lehetőséget kaptak Ervin szerkesztésében a World Futures amerikai folyóiratban (2009). Találkoztunk a pécsi Copernicus konferencián is, amelynek díszvendége és előadója volt, téma az Unió egyetemein a fenntartható fejlődés oktatása.

Hallgatóim, doktoranduszaim gyakran eljöttek velem Budapestre, hogy személyesen is találkozzanak Vele és hallgathassák előadásait. Egyikük írta, hogy akkor és azóta is megrendülve emlékszik Ervin barátságos kézfogására. Életem nagy élménye volt jelen lenni a MTA külső tagjává avatásán, majd előadással köszönthettem a MTA-n tartott 85. születésnapi konferenciáján, amelynek anyaga írásban is megjelent (KÉK, 2021/2)
A Budapest Klub Alapítvány tagjaként számos programban vettem részt, dolgoztunk ki stratégiát. Végtelenül megtisztelő számomra, hogy a Club of Budapest Creativ Members soraiba választottak.
Vezetésemmel létrejött egy pécsi klub, ahol rendszeres műhelymunka folyt a planetáris tudatosság szellemében.
Személyes emlékkel zárom: megkérdeztem Ervint, hogy elvállalná-e a Bizottság elnöki feladatát a PhD fokozatom megvédésén (2006). „Kedves Klára, eddig mindenkinek nemet mondtam, de neked örömmel elfogadom!” – sajnos, a védésen nem tudott jelen lenni, de a disszertációm elismerő értékelését elküldte a Doktoriskolának, amelyet az eljárás során felolvastak.
Különleges érzés volt és ma is, hogy én voltam Ervin egyetlen doktorandusza…

Írásai, előadásai felmérhetetlen hatással volt és van a világomra. Amit tudtam, átadtam hallgatóimnak, barátaimnak…A Budapest Klub vizsgatétel része volt. Könyveit lapozom, gondolatai előjönnek, barátságos jelenléte és csodálatos kisugárzása felejthetetlen. A Mindenségben egymásra mosolygunk…
Köszönöm.
Kedves Ervin, külön kell megköszönöm, hogy általad és rajtad keresztül számos csodálatos embert ismertem meg, és örök barátságok jöttek létre.

Dr. Hajnal Klára, volt egyetemi adjunktus