A szabadpiaci hozzáállás nem fogja megmenteni a világot a klímaváltozástól, mondja Richard Vernon és Dave Hunter, míg Nicholas Falk azt mondja, az Egyesült Királyság tanulhatna Kínától. Philip Steadman a városok hűvösen tartására kínál ötleteket.

Larry Elliott a klímaváltozás közelgő veszélyeire hívja föl a figyelmünket, valamint az elkerülésük néhány akadályára. Az általa javasolt megoldás, miszerint „a világnak háborút kell üzennie a klímaváltozás ellen” figyelmen kívül hagyja a legfontosabb komponenst. A klímaváltozást ugyanis a klímaváltoztatók okozzák: Te és én, és 7,6 milliárd embertársunk, ami minden évben 83 millióval növekszik, és még több hatása van a klímaváltozásra.
Jól ismertek a népességnövekedés visszafordításának jóindulatú és erőszakmentes módjai, melyek alkalmasak volnának arra, hogy 2,5-3 milliárdra csökkenjen az emberiség létszáma, amiről a szakértők úgy becslik, hogy a bolygó képes volna eltartani. Magukba foglalják a reproduktív egészségügyi szolgáltatások széleskörű és ingyenes biztosítását, beleértve a családtervezést mindenki számára, aki igényli, valamint az általános, és az egészségügyi képzést különösen a világ nagyszámú lánypopulációjának, akiktől jelenleg megtagadják mindezt.

Richard Vernon – Oxford

Larry Elliottnak számos dologban igaza van cikkében, ugyanakkor azt is demonstrálja, hogy a kapitalizmus az egyik fő akadálya annak, hogy a klímaváltozással érdemben foglalkozhassunk. Megkülönbözteti a gazdasági növekedés számos különböző formáját, ám nem hajlandó elismerni, hogy a vagyontárgyak és természeti erőforrások fogyasztásának és újraelosztása iránti vágy csökkentése az alapja annak, hogy a természet által szabott határokon belül maradhassunk. Az „elég” kimondásával kapcsolatos vonakodás végzetesnek bizonyulhat.
A tiszta technológiákba való befektetés volumenének masszív növekedésére van szükség, nem csak azért, mert a világszerte erre költött összeg tavaly alig közelítette meg a klímaváltozással kapcsolatos veszteségeket az USA-ban, hanem mert enélkül, valamint számos más beavatkozás nélkül milliárdok halálos ítéletét írjuk alá a század előrehaladtával. (a befektetőket persze elsősorban a profit érdekli, így nagy felelősség hárul a kormányokra, hogy állami kedvezményekben részesítsék ezeket a típusú beruházásokat – a szerk.)
Ahogy Elliott utalt rá, nem a kapitalizmus, hanem az államok pénzelik a legjobb elméket, mikor szükség van rájuk (vagy, mint az űrverseny esetén, ha a politikai célkitűzés igényli), és amelyek a múltban jelentőségteljes innovációval szolgáltak. Ha a siker nincs kilátásban, akkor a cselekvés mögötti motivációnak humanitáriusnak kell lennie, nem pedig kapitalistának.

Dave Hunter – Bristol

Larry Elliott azt javasolja, tanuljunk a Kínai menedzsment-modellből, és az irányított kapitalizmusból. Megemlíthette volna még az 1000 új várost, amit Kína tervez megépíteni, vagy a 100 okos várost, amit az Indiai kormány támogat (bár ezek az indiai okosvárosok kapitalista alapon épülnek, magántulajdonban lesznek, és csak az arra jogosultak léphetnek be – a szerk).

Az ijesztő igény a lakásépítések számának megduplázására az Egyesült Királyságban egy különleges lehetőséget kínál, hogy a keresletet arra használjuk, hogy újraépítsük a gazdaságunkat, és a túlterhelt helyi infrastruktúrát, valamint csökkentsük a karbonkibocsátást.
Itt tanulhatnánk Európa többi országától arról, hogyan mobilizáljuk a megfelelő területet, és osszuk meg a telekárak növekedését. A Greater London Assembly új jelentése – Tőkehozamok: egy jobb településrendezési modell London számára – azt mutatja, mit tehetünk ennek érdekében, föltéve, hogy az infrastruktúra fejlesztését összekötjük az ingatlanfejlesztéssel.

Dr Nicholas Falk – Ügyvezető igazgató, the Urbed Trust

A Guardian egyik korábbi cikkében (What would a heat-proof city look like? theguardian.com, 15 August) van néhány jó és működőképes ötlet arról, hogyan verhetnének vissza több fényt a tetők és az utak. Ám a magas épületekkel kapcsolatos változtatások azáltal, hogy növényeket és „dinamikus árnyékolókat” adjanak hozzájuk, csupán a kezelési módok különböző problémákra, amiket eleve érdemes volna kerülni.

Egy friss kutatás Hong Kongban és Londonban azt mutatta, hogy az épületek magasságának növekedése még nagyobb mértékben növeli az energiafogyasztását. A húszemeletese brit irodaházaknak kétszer akkora a karbonkibocsátása, mint hasonló mennyiségű irodának ötemeletes épületekben. Az ingatlanszektor abból indul ki, hogy a magas épületeket légkondicionálni kell. És az általános bölcsesség szerint a magas épületek szükségesek a terület szűkössége miatt, De csak ha megnézzük a két Al Bahr tornyot Abu Dhabi-ban, láthatjuk, hogy nyílt területek határolják. Valójában a nagyobb sűrűség elérhető az alacsonyabb épületekkel az utcákon vagy udvarokon.
A hagyományos városokat légkondicionálás nélkül is hűvösen tartották a fákkal szegélyezett utcák, parkok és kertek, amik sokkal több előnyt kínáltak, mint a jelképes zöldterületek, amiket felhőkarcolók vesznek körül. (lásd: Central Park, Népliget, Városliget – a szerk.).

Philip Steadman – Emeritus professor az urbanizáció területén, kutató az Energy Institute-ban, a University College London-on

Forrás: The Gardian

Légy a megoldás része korunk két legnagyobb kihívásával kapcsolatban, ami népességnövekedés és a klímaváltozás! A BOCS Civilizációtervezés Alapítvány által létrehozott Minőségi Családtervezési Karbonkredit (QFPC) megvásárlása révén támogathatod az alapítvány évtizedek óta tartó munkájának folytatását. Ezáltal egyszerre járulhatsz hozzá egyéni karbonlábnyomod igazolt csökkentéséhez, valamint a globális népességnövekedés csökkenésbe fordításához.

Sztella Nóra Kántor

„A tudósok felelőssége, hogy az embereket és a politikai közösségeket is szembesítsék cselekedeteik következményeivel.”

A klímaváltozás az emberiséget fenyegető legnagyobb veszély, amelyről nem hatásvadász szónoki fordulat azt állítani: civilizációnk jövője a tét – mondta Áder János köztársasági elnök hétfőn az Európai Meteorológiai Társaság budapesti konferenciáján.

Az államfő nyitóbeszédében arra kérte a rendezvényre érkező tudósokat, kíméletlen őszinteséggel fogalmazzák meg a klímaváltozásról szerzett ismereteiket, hogy azok megkerülhetetlenek legyenek a gazdasági élet szereplőinek és a politikai döntéshozóknak.

Kiemelte, a tudósok felelőssége, hogy az embereket és a politikai közösségeket is szembesítsék cselekedeteik következményeivel, továbbá újra és újra figyelmeztessenek arra, “minél inkább halogatjuk döntéseinket, annál radikálisabb fordulatra lesz majd szükség később”.

Áder János szerint az előző évtizedek felelőtlenségének következményeire ez a nyár még drámaibban figyelmeztetett, mint az eddigiek. Erdőtüzek Svédországtól Görögországon át Kanadáig, súlyos aszálykárok Európa számos országában, emberek millióinak szenvedést okozó árvizek Ázsiában több helyütt – sorolta az államfő.

Hangsúlyozta, mindezt nem lehet váratlannak nevezni, hiszen 200 éve ismert jelenség az üvegházhatás; 120 éve ismert, miként hat a légkör széndioxid-arányának növekedése a felszíni átlaghőmérsékletre, 100 évre visszamenő pontos adatok állnak rendelkezésre a tényleges hőmérsékletekről; 50 éve figyelik, miként változik egyre gyorsabban a Föld klímája; és 21 éve fogadták el a kyotói, közel 3 éve pedig a párizsi megállapodást – fejtette ki, majd aláhúzta, az üvegházhatású gázok kibocsátása mégis egyre tovább emelkedik.

“Jól látható, elegendő adatunk és tapasztalatunk van” – mondta a köztársasági elnök, hangsúlyozva azonban, hogy a többször megfogalmazott politikai szándék ellenére még mindig várat magára a közös cselekvés. “Pedig látnunk kell, nem a légkör állapota a tét, hanem civilizációnk túlélése” – fogalmazott.

Forrás: MTI – Fotó/Krizsán Csaba

A klímaváltozás létezik, és az emberi tevékenység okozza. Nem szabad hitelességet biztosítanunk azoknak, akik ezt tagadják.

Ha a „balansz” azt jelenti, hogy hangot adjunk azoknak, akik tagadják az emberokozta klímaváltozást, akkor nem fogunk részt venni a vitában – mondja Jonathan Porritt, Caroline Lucas, Clive Lewis, és 57 további író, politikus és akadémikus.

Nem vagyunk hajlandóak tovább hitelességet biztosítani az olyan vitáknak, amik arról szólnak, hogy a klímaváltozás létezik-e. Létezik. És most kell cselekednünk, vagy a következmények katasztrofálisak lesznek. A „balansz” érdekében a média gyakran szükségét érzi annak, hogy olyanokat is megszólaltasson, akik kategorikusan tagadják az emberokozta klímaváltozás valóságát.

A balansz azonos súlyt sugall (a hallgatóság számára). Ám ez egy hamis ekvivalenciát teremt az egyértelmű tudományos konszenszus, és egy lobbi között, amit olyan érdekcsoportok pénzelnek, és ami pusztán azért létezik, hogy kétkedést hintsen el, mely az említett érdekcsoportokat szolgálja. Igen, a tudományos konszenzusnak is nyitottnak kell lennie a kihívásra – viszont csak még pontosabb tudományos kutatások eredményei felől, nem pedig a szavak kiforgatása és a mellébeszélés felől. Sürgősen el kell mozdítanunk a vitát arra, hogy hogyan birkózzunk meg a klímaváltozás kiváltó okaival és hatásaival – mert a józan ész azt követeli meg, hogy ezekre irányítsuk a figyelmünket és erőfeszítéseinket.

A szélsőséges nézeteket valló felszólalók tiltakozni fognak a szólásszabadságért. Senkinek sem szabad megakadályoznia őket nézeteik kifejtésében, akár cinizmusból, akár félrevezetés céljából teszik. Ugyanakkor senkinek sem kötelező platformot kínálnia számukra, főleg nem olyan módon, hogy mellettük áll ki az adott médiaorgánum, ami azt a félrevezető benyomást keltheti, hogy van miről vitatkozni. Amikor megjelenik egy cikk a dohányzásról, az újságok és tévétársaságok már nem szerepeltetnek lobbistákat, akik azt hangoztatják, hogy a dohányzásnak nincs semmi köze a rákhoz. Amikor egy Földet megkerülő vitorlásversenyt közvetítenek, nem adnak a lapos Föld hívőknek műsoridőt, hogy azt mondják: „Ez őrültség, le fognak esni a peremén!”

A szélsőséges nézeteket vallók megszólaltatásának van egy működő modellje – ez pedig az, hogy akként kezeljük őket. Nem kell nevetségessé tenni őket, csak el kell várni tőlük, hogy a bizonyított elméletet még jobb bizonyítékkal cáfolják meg, különben figyelmen kívül hagyják őket. Mint aktivisták és gondolkodók, akik a tudomány és az elővigyázatosság elvének szószólói, és akik valódi, életbe vágó problémákról szeretnek beszélni, amiket az emberokozta klímaváltozás okozott, nem fogunk asszisztálni annak a hamis benyomásnak a megteremtésében, hogy a klímatagadást komolyan kellene venni. Ezért nem fogunk hitelességet nyújtani a szószólóinak, és nem fogunk foglalkozni olyan gondolatokkal, amik nem tényeken alapulnak. Ezért ezután nem fogunk vitázni olyanokkal, akik tagadják az emberokozta klímaváltozást. Számos fontos vitát lehet folytatni a klímamegbolondulásról, és hogy mit tegyünk ez ellen; ez egyszerűen nem egy közülük. Arra sarkalljuk a közvetítőket, hogy lépjenek tovább, ahogy mi is.

Rampasek László és Kántor Sztella Nóra

A rendkívüli szárazság, a trópusi viharok és az Ofélia hurrikán együtt okozták az évszázad erdőtüzét tavaly Portugáliában. A katasztrófában több mint százan meghalltak, és százezer hektárnál nagyobb erdőterület a lángok martaléka lett. Armando Carvalho gazdálkodónak 12 hektárnyi erdeje semmisült meg. Ő az egyike annak a tíz felperesnek, akik bíróságon támadták meg az Európai Uniót, amiért keveset tesz a klímaváltozás megállításáért.

Armando Carvalho azt mondja, hogy gyorsan megoldást kell találni a problémákra. “Európa, pontosabban az EU intézményei nem tolhatják el maguktól a felelősséget, és nem kezelhetik felületesen ezt a rendkívül komoly problémát. Mert ez nem csak környezetvédelmi ügy, hanem az európaiak biztonságát fenyegető veszély”.

Az EU-t perlő tíz felperes közül hat európai, a többiek Kenyában és a Fiji szigeteken élnek. Három ügyvéd képviseli az ügyüket a luxembourgi Európai Törvényszéken. Munkadíjukat egy német civil szervezet állja. A jogászok a héten Brüsszelben számoltak be a perről.

“Az EU intézményei nem tolhatják el maguktól a felelősséget.” – Armando Carvalho gazdálkodó

“Azt kérjük a bíróságtól, hogy mondja ki: a hatályos jogszabályok nem felelnek meg a törvényi előírásoknak, ezért el kell törölni ezeket. Túl sok károsanyag-kibocsátást engedélyeznek 2030-ig. Másrészt azt követeljük a Törvényszéktől, hogy már most akadályozza meg a természetkárosító tevékenységet, ne engedje meg, hogy a helyzet tovább romoljon” – nyilatkozza Roda Verheyen, a felperesek ügyvédje.

A felperesek azzal vádolják az uniós törvényhozókat, hogy 2030-ra csak 40 százalékkal csökkentenék az üvegházhatású gázok kibocsátását az 1990-es szinthez képest. Ez pedig nem elég.

Jo Leinen, német szocialista EP-képviselő fontosnak ítéli, hogy az Európai Bizottság még ebben az évben leteszi az asztalra előterjesztését a hosszú távra szóló környezetvédelmi stratégiáról. Ha ez egy előremutató javaslatcsomag lesz, akkor az EU bizonyíthatja elkötelezettségét a klímaváltozás megfékezésére a bíróságon is, állítja.

Ez az első alkalom, hogy az EU intézményeit civilek a bíróság elé citálják a klímaváltozás miatt.

Forrás: euronews

Előhang

Manapság már a csapból is a klímaváltozás folyik. Nem múlik el hét a médiában úgy, hogy ne lenne egy-két cikk a szörnyű jövőről, ami ránk vár.  Hol az Antarktiszról szakad le egy megyényi jégtömb, hol egy országnyi őserdő ég le, egész szigetek pusztulnak el óriáshurrikánok miatt, és így tovább.  Ezek a cikkek mindig úgy végződnek, hogy az emberiségnek most már sürgősen tennie kell valamit, vagy különben nagy baj lesz.  Ilyenkor sóhajtunk egyet, majd átkattintunk arra, hogy panda-ikrek születtek a nyíregyházi állatkertben. De nem akarok ostorozni senkit: természetes, hogy ugyanúgy nem tudunk mit kezdeni az ilyen nagyszabású hírekkel, ahogy az észak-koreai atomválsággal sem.  Elvégre egy ember kevés ahhoz, hogy ilyen hatalmas erőket befolyásoljon, és különben is, mintha az egész valahol tőlünk távol zajlana.

Van egy Eurobarométer-kérdőív, ami arról szól, hogy a magyarok mit gondolnak a legfontosabb problémának ma Magyarországon és a világon. A magyarok 7%-szerint az egyik legnagyobb probléma a világon a klímaváltozás, de csak 4% gondolja, hogy idehaza is ez lenne az egyik legnagyobb gond. Mintha Magyarország egy külön kis bolygó lenne, külön éghajlattal. Ezt a politikusaink is érzik, és leginkább szavakkal lépnek föl a klímaváltozás ellen, a politikai kockázatot jelentő intézkedéseket gondosan elkerülve. Nincs ma Magyarországon olyan politikai erő, ami vitatná, hogy az éghajlatváltozás fontos és súlyos probléma, és fel kell lépni ellene. A köztársasági elnöktől az utolsó baloldali törpepártig mindenkinek fontos a klímaváltozás.

Mégis, amikor egy klímavédelmi döntés akár a legkisebb kényelmetlenséggel is járna, rögtön nem történik semmi: az épület-energetikai követelményeket az EU által megengedett legutolsó pillanatban vezetjük be, az energiahatékonysági és megújulós EU-követelményeket ügyes könyvelési trükkökkel intézzük el. És akkor a betiltott szélerőművekről, illetve mezőgazdasági termelésbe vont nemzeti parki területekről még nem is beszéltem. De az EU által Magyarországra kirótt meglehetősen enyhe követelmények is nagyobb hatással vannak a hazai klímapolitikára, mint a magyar társadalom elvárásai ezen a téren. A kormány valós klímavédelmi működése nagyjából annyi, hogy némi időhúzással és kicsit összecsapva megcsinálja a Brüsszeltől kapott házi feladatot, aztán megy focizni.

Mindez gyászosan hangzik, de az igazság az, hogy amikor a kormány így viselkedik, nem tesz mást, mint híven képviseli az emberek többségének hozzáállását. Az emberek azt akarják, hogy a kormány azt mondja, fontos a klímaváltozás, de azt már nem akarják, hogy ennek nyomán, mondjuk drágább legyen az áram. Ez persze nem magyar jelenség, valószínűleg a legtöbb országban így gondolkodik az emberek többsége. De most koncentráljunk Magyarországra, arra, hogy mi hogyan állunk a klímaváltozáshoz.

A világsajtóban a klímaválság politikai oldala leginkább az elszánt klímavédők és a klímaszkeptikus Trump képviselte gonosz multik párharcaként jelenik meg. Vonzó, jól érthető kép, de ránk magyarokra nem érvényes: mi itt mind aggódunk a klímaváltozás miatt, azonban keveset tudunk tenni azért, hogy megelőzzük. Ezért rendszerint arra a (téves) következtetésre jutunk, hogy ez a sztori igazából nem rólunk szól, hanem az amerikaiakról, meg a jegesmedvéről, vagy a csendes-óceáni szigetekről. Persze, amikor mi is belekeveredünk a dologba, akkor nálunk is elindul a kényelmetlen igazságok eltemetése. Erre jó példa a 2015-ös menekültválság, amikor Áder János, Kövér László, és még sokan mások elmondták, hogy a szíriai háborút alapvetően az éhínség okozta, amit az ötéves aszály okozott, aminek viszont egyértelműen a klímaváltozás az oka. De ezt kevesen hallották meg: mind a politikusoknak, mind az emberek jelentős részének egyszerűbb volt az amerikai imperialistákat meg a viszálykodó, „civilizálatlan” arabokat hibáztatni, mint arra gondolni, hogy ezt a háborút az a környezetpusztítás okozta, amiben mi is közreműködtünk, és egyszer minket is elérhet.

Aszályos évek Szíriában a polgárhború előtt (Forrás: http://www.unisdr.org/files/23905_droughtsyriasmall.pdf)

Egyrészt tehát érezzük, hogy baj van az éghajlattal, másrészt nem igazán hiszünk benne, hogy nekünk magyaroknak lehetne, vagy kéne tenni valamit is ebben az ügyben. Inkább megpróbáljuk kizárni a gondolatainkból, mint a beteg a testében növekvő tumort, a tüneteket pedig valami másra fogni. Bizonyos szempontból ez logikus is, hiszen mi kicsik vagyunk, a világ pedig hatalmas, akármit csinálunk, az úgysem változtat azon, hogy végül mivé lesz a világ.

Én mégis úgy érzem, hogy ez a hozzáállás nem elfogadható, sem erkölcsi, sem gyakorlati szempontból. Tizenöt éve vagyok benne a klímaválság elleni harcban, és azóta keresem a választ arra a kérdésre, hogy mit ér a kibocsátás-csökkentés, ha magyar? Máshogy fogalmazva, milyen gyakorlati, racionális, a gazdaságpolitika szempontjait is figyelembe vevő érvrendszerrel alapozható meg hazánkban a kibocsátások csökkentése? Ezen túlmenően, hogyan készíthető fel a magyar állam, a magyar gazdaság a klímaváltozás által megindított átalakulásokra. Más szóval,

Milyen lenne a klímatudatos nemzetstratégia Magyarország számára?

Erről szól az alábbi gondolatmenet.
A klímaválság Magyarország számára külső tényező.

Kezdjük azzal, hogy Magyarország tényleg nagyon kicsi. A világ népességének 0,13%-át adjuk, és a világ üvegházgázaiból is kb. ennyi a részesedésünk. Szemléletesebben, hazánk lakossága akkora, mint az indiai Chennai-é (azelőtt Madras), a gazdaságunk pedig nagyjából akkora, mint a kínai Ningbo városának a gazdasága. Ha holnap eltűnne Magyarország a föld színéről, ez nemigen látszana meg az éves kibocsátási statisztikákon. És arányosan még egyre kisebbek is leszünk: a Föld népessége kéthavonta nagyjából egy magyarországnyival növekszik.

Magyarország és az EU része a világ üvegházgáz-kibocsátásában (forrás: UNFCCC)

Bármit hozzon is tehát a klímaváltozás a jövőben, az szinte teljes mértékben a hazánkon kívül zajló folyamatok következménye lesz. Természetesen nekünk is van erkölcsi felelősségünk a Föld megőrzésében, éppúgy, mint a többi földlakónak: a magyarok egy főre jutó üvegházgáz-kibocsátása nagyjából a világátlagnak felel meg, és erről az átlagról jól tudjuk, hogy veszélyezteti az emberiség fennmaradását. Ezért fontos, hogy mi is csökkentsük a kibocsátásainkat. De sajnos akár teljesítjük ezt az erkölcsi parancsot, akár nem, ez a globális klímaváltozás alakulása szempontjából szinte mindegy. A klímaváltozás, és az ellene való küzdelem Magyarország számára alapvetően külső tényező, adottság.

Ebben alapvetően különbözünk az olyan világhatalmaktól, mint Kína vagy az Egyesült Államok, akik a világ kibocsátásának negyedét, illetve ötödét adják. Náluk a klímavédelem nagymértékben belpolitika is: ha tönkremegy az éghajlat, ha a hurrikánok embereket ölnek, az a mindenkori amerikai elnök, illetve a kínai pártvezetés felelőssége is. Az amerikaiak, a kínaiak joggal várhatják el a vezetőiktől, hogy tegyenek valamit a világ megmentéséért. Mi legföljebb Magyarország jövőjét kérhetjük számon a vezetőinkön.

A klímaválság nem szakpolitikai ügy, a társadalmi rend alapjaira van hatással

De az ország jövője azért nekünk is elég fontos. A klímás hírekből gyakran úgy tűnhet, hogy a klímaválság elsősorban afféle katasztrófavédelmi kérdés, és az árvizek, erdőtüzek, hőhullámok jelentik a legnagyobb kockázatot, esetleg az, hogy kitaláljuk, miféle gabonát vessünk majd tíz év múlva.

Valójában a politikai intézményrendszer, illetve a társadalmi szabályok rendszere sokszor jóval sérülékenyebb a gazdaságnál vagy a környezetnél. A félelem, a bizonytalanság, illetve a nélkülözések drámai átalakulásokat hozhatnak egy társadalomban akkor is, ha annak puszta léte voltaképp nincs fenyegetve. Ezt láthattuk Magyarországon a szíriai menekültek esetében, amikor ún. morális pánik [1] alakult ki, ami alapvetően – és úgy tűnik, tartósan – megváltoztatta a választók világképét és politikai preferenciáit. Sokkal elutasítóbbá tette őket a muszlimokkal, és általában az idegenekkel szemben. Ez nem egyedi vagy váratlan jelenség: az emberiség az erőforrás-vitákat mindig is átalakította faji, vallási, vagy osztály-ellentétekké. Ez lélektani szükséglet: sokkal könnyebb megtagadni a segítséget valakitől, vagy elvenni tőle valamit, ha előbb elidegenítjük magunktól. Aztán ez az elidegenítés ez egész társadalmat megváltoztatja.

És Szíria még csak a kezdet. A világ tele van olyan társadalmak nyomaival, amelyeket így vagy úgy, az éghajlatváltozás pusztított el: mayák, grönlandi vikingek, az inkák, vagy az Angkort felépítő khmer birodalom. Ma is számos olyan ország van, ahol a klímaválság fokozatosan felszámolja az élet fizikai alapjait: ilyenek a Csendes-óceán miniállamai, de ide tartozik a másfél magyarországnyi, de 160 milliós Bangladesh is, ahol évente százezernyi ember kénytelen elmenekülni az emelkedő tengerszint elől. Ezeknek az országoknak a gondjai nem fognak megállni a határaikon: még ha a menekülteket valahogy visszatartja is Európa, a világgazdasági hatások, pl. az élelmiszerárak emelkedése, vagy a külső felvevőpiacok hanyatlása minket is érint majd.

Jared Diamond Összeomlás c. könyvében történelmi példákon mutatja be, hogy a klimatikus viszonyok változására lehet vagy tagadással válaszolni, ami a gyakran az adott társadalmi rend pusztulásához vezet, vagy lehet alkalmazkodni, ami viszont a fennmaradás útja. Ahogy Diamond mondja, „maguk a társadalmak választanak a bukás vagy a fennmaradás között.”

Mi magyarok, lehet, hogy egyszer már választottuk az alkalmazkodást és így a fennmaradást: egyes kutatók szerint honfoglaló eleink a korábbi szállásterületeiken eluralkodó szárazság miatt indultak új hazát keresni. A 21-edik századi magyarok és kormányuk azonban mintha még nem teljesen fogta volna fel a globális klímaváltozás jelentőségét és azt, hogy ebből mi következik. Még nem tudatosítottuk, hogy korunk legfontosabb globális folyamatáról van szó, ami alapvetően határozza meg a nemzet biztonságpolitikai és gazdasági viszonyait.

A klímapolitika mint a nemzetstratégia része

A Kormány 2017 májusában nyújtotta be az Országgyűlésnek az ország 2030-as Klímastratégiáját[2]. Sokat elmond a téma politikai súlyáról, hogy a tárgyban országgyűlési határozatot kellene hozni, de erre azóta még nem jutott idő. A stratégia tartalmazza az ilyenkor szokásos dolgokat, beszél a hazai várható éghajlati változásokról, a szükséges alkalmazkodási lépésekről (gátak, szigetelés, erdőtelepítés), illetve arról, hogy hogyan csökkenhetjük a kibocsátásainkat akár 77%-kal is 2050-re – mármint, ha akarjuk.

Arról azonban alig van szó a stratégiában, hogy milyen is lesz az a 2030-as világ, amelyre mi most stratégiát gyártunk. Mire számíthatunk a világpolitikában, vagy a világgazdaságban? Pedig, ha elfogadjuk, hogy a következő évszázad világpolitikája jelentős mértékben a klímaválság okozta átalakulások társadalmi következményeiről fog szólni, akkor ennek megfelelően kell a jövő magyar gazdaságpolitikáját, biztonságpolitikáját és szövetségi rendszerét is kialakítani. Innen nézve a klímatudatos nemzetstratégia tétje valójában az, hogy Magyarország sikeres és versenyképes lesz-e az új világban, tudunk-e majd kínálni valami eladhatót a világnak, illetve biztonságban tudhatjuk-e magunkat a klímaválság globális viharaitól.

Nemcsak az a fontos tehát, hogy mennyivel emeljük meg a dunai gátakat, illetve hány tűzoltóautót veszünk. Az ilyesmiben már most is jók vagyunk: lesznek árvizek és erdőtüzek, nagy havazások és szélviharok, de ezekre fel lehet készülni, és tudjuk őket kezelni. Ezek az „ismert ismeretlenek”. Talán még csak az sem a legnagyobb kérdés, hogy mennyi megújulót termelünk majd Magyarországon: a technológia a boltban megvehető, így a megújulók terjedése végső soron csak attól függ, hogy mennyi támogatást adunk rá.

A legfontosabb kérdés az, hogy hogyan birkózunk meg a közvetett, begyűrűző hatásokkal: háborúk, menekültválságok, globális élelmiszerárak, új környezetbarát technológiák. Ezek az „ismeretlen ismeretlenek”, olyan indirekt hatások, amelyekre nem számítunk. Megint jó példa a 2015-ös menekültválság, amely nagyjából készületlenül érte Magyarországot és Európát is. Ki tudja még, hogy milyen, ehhez hasonló eseményekre kerülhet sor a jövőben? Fontos, hogy itt nem csak katasztrofális változásokra kell gondolni: a piaci viszonyok megváltozása (pl. villanyautók terjedése), vagy új nemzetközi környezetvédelmi szabályok ugyanúgy drámai hatásokkal járhatnak.

A magyar nemzetstratégiának az a fő kérdése, hogy merre tart a világ, a fő feladata pedig az, hogy felkészítse az országot erre a várható jövőre, lehetőleg akképpen, hogy sikeresek, versenyképesek is legyünk benne. Ez a jövő sokféle lehet, a magyar kormány „keleti nyitás”-stratégiája is egyfajta jövőképen alapszik, bár abban éppen a klímaváltozás nem szerepel. Pedig biztosak lehetünk benne, hogy a klímaválság ennek a jövőnek az egyik legfőbb hajtóereje lesz. Képzeljük el, hogy 2050-re például az olaj, a gáz, illetve a szénfogyasztás a mostaninak a töredéke lesz csak, de eközben súlyos természeti katasztrófák, élelmiszerellátási válságok, polgárháborúk és óriási menekülthullámok söpörnek végig a földgolyón. A nemzetközi szövetségi rendszerek recsegnek-ropognak, a robotizáció miatt tömegek lesznek munkanélküliek, és a magyar gazdaságot életben tartó autóipart pedig addigra már tönkretették az olcsó kínai villanyautók. Miből fog akkor élni Magyarország, ki garantálja a biztonságunkat?

Egy valódi klímastratégia felé

A klímapolitika hagyományosan két nagy területből áll. Az egyik a kibocsátás-csökkentés, a másik az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás, más néven az adaptáció. Az adaptáció szűkebb értelemben a közvetlen éghajlati hatásokhoz való alkalmazkodást jelenti, azaz a az új betegségek, a hőhullámok, a szárazságok, az árvizek, a viharok elleni védekezést – beruházásokkal, jogszabályokkal, vagy a klímatudatos viselkedésre való ösztönzéssel. Ezeket a területeket részletesen tárgyalja a magyar klímastratégia.

Alig jutott azonban figyelem a klímastratégiában a közvetett adaptációra – vagyis nem magukhoz az időjárási hatásokhoz való alkalmazkodásra, hanem az időjárási hatások, illetve a kibocsátás-csökkentési intézkedések okozta változásokhoz. Ide tartozik elsősorban a gazdasági adaptáció, vagyis az a kérdés, hogy az ország gazdasága továbbra is működőképes, illetve versenyképes lesz-e a jövő megváltozott viszonyai között? A másik kulcsterület a biztonságpolitikai adaptáció, azaz, hogy készen álljunk a klímaválság következtében létrejövő közvetlen és közvetett veszedelmekre.

Gazdasági alkalmazkodás – kockázatok a magyar gazdaságban

Ha Magyarország multinacionális nagyvállalat lenne, bevételei alapján a Fortune 500 listáján a 157-edik lenne, kb. az ArcelorMittal és a Renault között. A Disneynél egy kicsit nagyobbak vagyunk, de az Unilever, vagy a Vodafone szintjét már nem érjük el. Ezek a cégek sokat foglalkoznak azzal, hogy miként válaszoljanak a klímaválság kihívásaira. Ez a válasz azonban korántsem csak arról szól, hogy hogyan tegyék hurrikánbiztossá az üzemcsarnokaikat. Azzal is legalább annyit foglalkoznak, hogy hogyan tudnak olyasmit gyártani, amit majd 2030-ban is el lehet adni, mert teljesíti a klímavédelmi elvárásokat. A gazdasági adaptáció szemüvegén át nézve nem nehéz észrevenni a magyar gazdaságra leselkedő veszélyforrásokat.

Mondok egy pár példát, ami komolyabb elemzés nélkül, szabad szemmel is látható:

• A magyar autóipar a GDP 5%-át adja és az export 25%-át. Az autóipar az elektromobilitás forradalmát éli, és nem biztos, hogy a hazai gyártók túlélik ezt a forradalmat. Az Audi, a Mercedes, a Suzuki mind tervezik, hogy gyártanak majd elektromos autókat idehaza, de még nem egyértelmű, hogy ez meg is valósul majd. Ha a piaci viszonyok hirtelen megváltoznak, és az emberek elfordulnak a belső égésű motoroktól, az gyorsan súlyos válságot hozhat Magyarországnak. Fontos látni, hogy a magyar kormány egyértelműen felismerte ezt a problémát, és keményen dolgozik azon, hogy a magyar autóipar az ágazat jövőjében is részt vegyen. Ennek keretében épül a zalaegerszegi önvezető tesztpálya, illetve ide tartozik a zöld rendszámtábla is. Ilyen hozzáállásra volna szükség a gazdaság többi részében is.

• Másik fontos terület a mezőgazdaság, szintén komoly exporttermelő. Az ágazat résztvevői talán itt érzik legkorábban és legegyértelműbben a klímaváltozás hatását, azaz elég erős a belső ösztönzés az alkalmazkodásra. Itt nem csak a közvetett hatások begyűrűzése jelent problémát, a hazai éghajlati változások is komoly alkalmazkodási feladatokat jelentenek. Gondoljunk csak arra, hogy 2050-ben alighanem már csak Szlovákiában lesz megtalálható a tokaji aszú, és más hagyományos hazai szőlőfajtáktól is elbúcsúzhatunk[3], vagy arra, hogy a kutatók szerint a gabona termésátlagok a folyamatos melegedésnek köszönhetően stagnálnak már évtizedek óta[4]. A mezőgazdaságban már teljesen más a kormányzati hozzáállás: nincs állami program a mezőgazdasági adaptációra, sőt a kormány gyakran éppen azokat a hagyományos termelési módokat, illetve terményeket erőlteti, amelyeknek egyáltalán nem biztos, hogy van jövője Magyarországon. Fontos tanulság a klímaválságban, hogy az, ami régen jó volt, könnyen lehet, hogy a jövőben már nem lesz jó.

(forrás: https://qubit.hu/2017/11/27/a-bor-es-a-klimvaltozas-magyar-rizling-helyett-jon-a-sved)

• A GDP 8%-át adó turizmusban például jelentős átrendeződések várhatók. Nyáron olyan meleg lesz, hogy nem Magyarországra jönnek már az emberek, hanem inkább északabbra. Ide is fognak jönni, de inkább ősszel vagy tavasszal. Persze ha 2050-re megfeleződik a Balaton vízkészlete[5], és közben elborítja az országot a parlagfű[6], akkor lehet, hogy a magyarok is inkább otthon maradnak majd. A mérleg másik oldalán viszont 2050-re az osztrák sípályákon akár egy hónappal is megrövidülhet a havas időszak[7], így várhatóan kevesebb magyar engedheti meg majd magának a síelést: ezekből a kiadásokból talán több marad idehaza.
• A legnagyobb magyar vállalat a MOL, amely multinacionális olaj- és gázipari cég. Csakúgy, mint minden más olajmulti, a MOL tevékenysége is szorosan összefügg a globális olajfogyasztás hosszútávú fenntarthatóságával. Világszerte sokat beszélnek már egy ideje az ún. karbonlufiról[8], vagyis arról a tényről, hogy a világ olajtársaságainak tőzsdei értékét jelentős mértékben olyan olajkészletek adják, amelyeknek a nagy része nem termelhető ki úgy, hogy közben a nemzetközi egyezményekben vállalt klímacélokat is betartjuk. Ha elég ember gondolja úgy a tőzsdén, hogy ezeket a készleteket már nem lehet majd kitermelni, akkor a befektetők elpártolhatnak az olajtól. A karbonlufi léte egyelőre nem rendítette meg az olajcégek tőzsdei helyzetét, de ha egy ilyen folyamat megindul, akkor a MOL, és vele a budapesti tőzsde, valamint a magyar gazdaság is rövid idő alatt nehéz helyzetbe kerülhet, még úgy is, hogy a MOL-nak egyébként alig van saját tulajdonú olajtartaléka. Talán nehéz ezt a mai viszonyok között elképzelni, de a pénzpiacokon gyakran gyors és könyörtelen az átrendeződés. Intő példa lehet a nagyhatalmú német energiakonszernek, az RWE és az E.on mélyrepülése, amelyek 4 év alatt tőzsdei értékük 50-60-%át vesztették el, amikor a német állam lendületesen kezdte támogatni a megújulókat.

Még korai lenne kijelenteni, hogy ez a folyamat már csak egy irányba mehet, de tény, hogy évek óta meredeken zuhan a globális energiabefektetésekben a fosszilis energiaforrásokra fordított arány.

(forrás: OECD IEA)

Ismétlem, ezek csak olyan kockázatok, amelyekre egy figyelmes újságolvasó is felfigyelhet, alaposabb elemzéssel azonban bizonyára sok más gazdasági ágazatban is találhatunk még veszélyforrásokat. A magyar gazdaság olyan mélyen integrálódott a világpiaci körforgásba, hogy áttételekkel könnyen eljuthatnak hozzánk olyan hatások is, amelyekre most talán még nem is gondolunk.

Biztonságpolitikai alkalmazkodás

Jól tudjuk, hogy a világpolitika milyen hatalmas kockázatot jelent Magyarországnak: A 20. század minden hazai politikai fordulópontja valamilyen világpolitikai eseményből indult ki. Nyilván nem tudhatjuk, hogy milyen drámák várhatók a jövőben, de ahhoz nem kell lángész, hogy tudjuk, a világpolitikai viharokban biztonságosabb az EU-n és a NATO-n belül lenni, mint kívüle. Arra azonban biztosan számíthatunk, hogy a jövőben egyre több lesz a menekült: csak Afrika lakossága 500 millióval nő meg 2030-ig, miközben jelentős területek sivatagosodnak el, Bangladesről pedig már volt szó.

Ott nő a legjobban a népesség, ahol a legerősebb az elsivatagosodás (Forrás: Tamás Pál, 2015)

Ilyen léptékű folyamatokat valódi európai összefogás nélkül már biztosan nem majd lehet kezelni.  Minél erősebb a biztonságpolitikai együttműködés, annál jobb esélyei vannak Magyarországnak.  Magyarország hivatalosan is támogatja a közös EU-s határőrizetet, illetve egy közös európai hadsereg létrehozását. Ha ezek megvalósulnak, ez mind növelni fogja az ország biztonságát.

A védelem megerősítése mellett azonban nagyon fontos a lelki felkészülés is: fontos, hogy megőrizzük a józan tisztánlátásunkat: a hozzánk érkező migránsok túlnyomó részét közvetve vagy közvetlenül a klímaváltozás indította útnak, és nem segítünk magunknak azzal, hogy ha Soros-tervet vagy kultúraközi élet-halál harcot, meg muszlim honfoglalást látunk bele ezekbe a folyamatokba.  Ezek az értelmezési keretek ismerősen csenghetnek ugyan, de alapvetően tévesek, mert egy régi világ szabályait próbálják ráerőszakolni egy új helyzetre.  Ezért nem alkalmasak arra, hogy ezekre alapozva helyes döntéseket hozzunk.

A klímaválság nemcsak nemzetközi biztonsági kockázatokat jelent, hanem belső társadalmi feszültségek is kialakulhatnak.  Az üvegházgáz-kibocsátásokat országonként szoktuk nézni, és a csökkentési kötelezettségeket is országonként próbáljuk kiosztani.  De egy adott országon belül a kibocsátások eloszlása nem egyenletes: a gazdagok sokszor annyi széndioxidot bocsátanak ki, mint a szegények.  Az Oxfam tanulmánya szerint az emberiség leggazdagabb 10%-a felelős a kibocsátások feléért[9].  Amikor majd komolyan elkezdünk foglalkozni a kibocsátások csökkentésével, akkor az bizony áremelkedésekkel, korlátozásokkal járhat, ami pedig komoly társadalmi feszültségekhez vezethet. Ezek a hatások nem csak a szegény afrikai országokra jellemzők: gondoljunk bele, hogy a 2012-ben kezdődött hazai rezsicsökkentés milyen nagy hatással volt a kormány népszerűségére: sok ember életében a rezsi rendszeres fizetése komoly teher, és nem biztos, hogy könnyen fogadnák, ha ezek a terhek növekednének.

Mit tegyünk?

A nagybeteg gyógyulásában fontos lépés a betegségtudat létrejötte: annak elfogadása, hogy nincs minden rendben, sőt baj van, és ezért változásra van szükség.  Ami a klímaválságot illeti, ma Magyarországon – miképp a világ nagy részén – még a betegségtudat előszobájában vagyunk: Olvassuk a sajtóban a rémhíreket, érezzük a veszedelmet, de a tudatunkban még nem kristályosodott ki a változás, a változtatás igénye. Még azt képzeljük, hogy kisebb kiigazításokkal kezelni tudjuk az emberi civilizációra leselkedő veszélyeket, hogy nem kell alapvetően átalakítani az életmódunkat, társadalmi berendezkedésünket. Ezt erősíti a politika is, az ország vezetői szeretik az az érzést kelteni bennünk, hogy bár vannak veszélyek, ők ezektől meg tudnak védeni bennünket, és nem kell megváltoznunk.

Ennélfogva talán a legfontosabb feladat a tudati változás: annak megértése, hogy a régi igazságok már nem működnek, és ami régen jó volt, az a jövőben már nem lesz jó.  Jó példa az, amit egy agrár-adaptációs szakembertől hallottam egyszer: a klímaváltozás alapvetően változtatja meg a növénynemesítés módszereit. Régen az volt a feladat, hogy megalkossák azt a növényt, amely egy kisebb vidék éghajlati viszonyai között a lehető legjobban fejlődött.  Most viszont, amikor egyre kevésbé lehet tudni, hogyan alakul az éghajlat, inkább olyan növényeket próbálnak nemesíteni, amelyek mindenféle lehetséges időjárási viszonyok közt jól teremnek.

Hasonló a helyzet a gazdaság alkalmazkodásával is: nem lehetünk igazán biztosak benne, hogy hogyan fognak alakulni a dolgok, ezért fel kell készülni arra, hogy lesznek meglepő fordulatok, amelyekre gyorsan kell reagálni.

Ahhoz, hogy a klímaválság évtizedeiben Magyarország működőképes maradjon, az államnak vezető szerepet kell vállalnia, akkor is, ha az emberek igazából nem vágynak a változásra. Ezért valódi klímastratégiára, vagy még inkább klímatudatos nemzetstratégiára van szükség.  Egy ilyen klímatudatos stratégia elkészítése komoly feladat, sok elemzést, valamint széleskörű társadalmi párbeszédet igényel. Egy pár alaptétel azonban talán már megelőlegezhető:

• Szükség van az üvegházgáz-kibocsátások lendületes és erőteljes csökkentésére, és nem csak azért, hogy felelős földlakókként teljesítsük erkölcsi kötelességünket. Legalább ennyire fontos az, hogy a kibocsátás-csökkentés a mi gazdasági alkalmazkodásunknak is része – csak úgy kínálhatjuk a jövő termékeit és szolgáltatásait, ha nekünk is szükségünk van ezekre.  Nem elhanyagolható emellett, hogy az EU-n kívüli energia-importtól való függőség állandó külpolitikai kitettséget jelent, ami csak megújulókkal és energiahatékonysággal ellensúlyozható.
• Tudatosan kell törekedni arra, hogy a klímatudatos jövő iparágai települjenek Magyarországra, mind a beruházások ösztönzésével, mind pedig az újmódi termékek, szolgáltatások hazai piacának megteremtésével.  Ha a világ a zöld gazdaság felé tart, akkor annak, aki előbb odaér, jobb helyek jutnak. A haladó szellemű gazdaságpolitika hazai piacot teremthet olyan termékeknek, amelyek később majd világszerte versenyképesek tudnak lenni (klasszikus példa erre a dán szélerőmű-ipar létrejötte). Magyarország egyszer, a 19. század végén, már volt élenjáró az iparfejlesztésben, s azóta is abból a dicsőségből élünk.  Ezeket a sikereket azonban csak akkor lehet elérni, hogyha gyorsabban futunk a jövő felé, mint mások.
• Figyelni kell a hagyományos gazdasági ágazatokra váró klímával kapcsolatos átalakulási feladatokra, e változásokat ösztönözni, segíteni kell.
• Szorosabb EUs vagy NATOs biztonsági együttműködésre van szükség, közös európai hadseregre és határőrizetre: a közelgő menekült-válságokat, és ki tudja még milyen más kríziseket csak, szövetségeken belül fogjuk tudni hatékonyan kezelni.
• Fel kell ismerni a hazai és a nemzetközi intézmény-rendszert fenyegető legitimitási kockázatokat, és azokat proaktív módon kezelni kell. A 2015-ös menekültválság sok más hatása mellett az európai intézményekbe vetett bizalmat is jelentősen károsította. Nem szabad hagyni, hogy ilyesmi mégegyszer előforduljon.
• Végül pedig: meg kell találnunk a válságtudat és a jövőbe vetett bizalom közötti keskeny ösvényt, amelynek egyik oldalán a felelőtlen tagadás, a másik oldalán a kétségbeesés leselkedik ránk.  Magyarországon a XX. században többször is lezajlott a “világvége“, van róla történelmi tapasztalatunk: tudjuk, hogy mi mindent veszíthetünk, de azt is tudjuk, hogy van a világvége után is van élet.

[1] https://444.hu/2015/10/02/ez-a-moralis-panik-sokkal-veszelyesebb-mint-egy-mecset-zugloban-vagy-egy-imam-a-parlamentben

[2] http://www.parlament.hu/irom40/15783/15783.pdf

[3] https://qubit.hu/2017/11/27/a-bor-es-a-klimvaltozas-magyar-rizling-helyett-jon-a-sved

[4] http://www.biztositasiszemle.hu/cikk/hazaihirek/gazdasag/a_klimavaltozas_miatt_stagnalnak_a_termesatlagok_.7243.html

[5] http://www.innoteka.hu/cikk/balaton_kiszaradas_vagy_kiaradas.1233.html

[6] https://ehp.niehs.nih.gov/ehp173/

[7] https://www.researchgate.net/publication/258774596_Past_and_future_of_the_Austrian_snow_cover_-_results_from_the_CC-Snow_project

[8] http://www.origo.hu/kornyezet/20150107-klimavedelem-energiahordozo-uveghazgaz-mennyi-olajrol-gazrol-es-szenrol-kellene-lemondjunk.html

[9] https://www.oxfam.org/en/research/extreme-carbon-inequality

Forrás: Holnapután | Írta: drbart

Ömleni fog a metán a légkörbe! – Megállíthatatlan az állandóan fagyott talajú területek eltűnése. A klímaváltozás miatt megállíthatatlan a hideg, állandóan fagyott talajú területek csökkenése, 2100-ra szinte teljesen el fognak tűnni a kutatók szerint.

Az Exeteri és Helsinki Egyetem, valamint a Finn Meteorológiai Intézet tudósai megfigyelték azokat természetes folyamatokat, melyeket a fagy és a hó idéz elő ezekben a zónákban. Eredményeik szerint – és a jövőbeli szén-dioxid-kibocsátás legoptimistább becsléseit tekintve – a periglaciális zónák kiterjedése 2050-re drámaian csökkenni fog, 2100-ra pedig szinte teljesen eltűnnek.

Ennek nagy hatása lehet a tájra és a fajok sokszínűségére, ráadásul felerősítheti a visszacsatolást, vagyis a klímaváltozás hatásait erősítő vagy gyengítő folyamatokat.

Mi történik a permafroszt olvadásának következtében?

• Nukleáris hulladékok olvadnak ki és felszínre kerülnek a szunnyadó vírusok és baktériumok. (A tudósok attól tartanak, hogy akár jégkorszaki betegségek is felüthetik a fejüket.)
• Óriási mértékű metán szabadul fel – üvegházhatása huszonháromszor erősebb a szén-dioxidnál (sőt, egy új kutatás szerint annál 25x nagyobb!)
• Ördögi kör: Minél több metán szabadul fel, annál nagyobb mértékben nő a hőmérséklet – így méginkább gyorsul az olvadás, azaz még több metán szabadul fel.

“Az eredmények alapján mélyreható változások várhatóak a preiglaciális zónákban, tekintet nélkül a klímaváltozás mértékének csökkentését célzó intézkedésekre” – mondta Juha Aalto szakértő. “Sajnos úgy tűnik, hogy az általunk vizsgált, a fagy által irányított folyamatok közül több már most olyan szélsőséges klímában létezik, amelyben még éppen lehetségesek” – tette hozzá.

“Ezek alapján úgy tűnik, a jövőben várható ezen folyamatok működésében egy átbillenési pont, alapvető változások következnek be a talaj állapotában és a légköri visszacsatolásokban” – fejtette ki a szakértő.

Stephan Harrison, az Exeteri Egyetem tudósa szerint a projekt során különböző modellek segítségével bemutatták, hogy ebben az évszázadban a geológiai folyamatok és az ökoszisztémák nagy tengerszint feletti magasságban, valamint az északi és déli területeken alapvetően változnak meg a klímaváltozás nyomán.

Becsléseik szerint az általuk vizsgált észak-európai terület periglaciális zónáinak kiterjedése 72 százalékkal csökkenni fog. 2100-ra pedig ilyen zónák csak a magashegyi területeken fognak létezni.

Miska Luoto, a Helsinki Egyetem tudósa kiemelte, hogy mindez jelentős változást okoz az észak-európai növények életében is. Sok ritka faj csak fagyos területeken él meg, így az ilyen különleges adottságú területek eltűnése miatt csökken a fajok sokszínűsége.

A kutatók munkájukat és eredményeiket a Nature Communications című szaklapban mutatták be, melyről a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportál közölt cikket.

Termokarsztos tavak: Wikipedia / Szerző: Steve Jurvetson

Forrás: MTI

900 holland állampolgár közös keresete alapján bíróság elé idézték a holland kormányt, amiért a vádirat szerint nem védi meg az állam polgárait a klímaváltozástól. A világon ez az első eset, hogy az államot felelőssé teszik azért, mert nem cselekszik hatékonyan a klímaváltozás feltartóztatásáért.

A felperesek azt akarják elérni, hogy gyorsabb ütemben csökkentsék a károsanyag-kibocsátást az országban. Az első meghallgatást április 14-én, kedden tartották. “Azt akarjuk, hogy a holland kormány a károsanyag-kibocsátást 2020-ra az 1990-es évek szintjéhez mérten 40 százalékkal csökkentse” – mondta el Marjan Minnesma, a pert kezdeményező Urgenda alapítvány igazgatója. A per kezdeményezői közül mintegy kétszázan, köztük neves holland üzletemberek, művészek, zenészek, részt vettek a tárgyalás keddi nyitányán a hágai bíróságon. „Mindenki arra vár, hogy a kormányzat lépéseket tegyen a felmelegedés megállítása érdekében, de a kormány nem tesz semmit. Ideje, hogy bíróságon kényszerítsük a kormányunkat, hogy megtegye a szükséges lépéseket” – mondta Gregor Salto DJ a The Guardian napilapnak.

A világon ez az első eset, hogy egy szervezet és állampolgárok az államot felelőssé teszik azért, mert nem cselekszik hatékonyan a klímaváltozás feltartóztatásáért. (Erre az emberiség utolsó lehetősége Párizsban lesz.) A felperesek azt is el akarják érni a bíróságnál, hogy mondja ki, a 2 Celsius-foknál nagyobb globális felmelegedés sérti az emberi jogokat. Ugyanakkor kérdéses, hogy a bíróság elismeri az illetékességét egy olyan témában, amely körül még mindig tudományos viták dúlnak.

Abban ugyanis, hogy a 2 Celsius foknál magasabb globális hőmérséklet emelkedés milyen következményekkel járhat, nem értenek egyet a szakértők. Az ezt vizsgáló klímamodellek ugyanis meglehetősen eltérő eredményeket mutatnak: van amely szerint a hatások kezelhetőek lesznek, míg más kutatások horrorisztikus következtetésekre jutottak, elsivatagosodó mezőgazdasági területeket, jelentősen emelkedő tengerszintet vetítettek előre. Különösen érzékeny téma ez Hollandiában, az ország jelentős része most is a tengerszint alatt fekszik, így gátakkal kell védeni az óceán ellen.

Közben a magyar kormány nemhogy segítené a megújuló energiaforrások elterjedését, inkább bünteti az energiahatékonyságot. A napelemes rendszerek elterjedését nemhogy nem segíti elő a törvényalkotó, hanem igyekszik minél jobban megsarcolni azt. Ez év elejétől a környezetvédelmi termékdíjat kiterjesztették minden központi fűtési célú, elektromos vezérlésű kazánra. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy termékdíjat a modern, leginkább környezetbarát készülékek után kell fizetni. Ez energiahatékonysági és levegőtisztasági szempontból is aggályos, ellentmond a törvény szellemének és betűjének, hisz megdrágítja a takarékosabb, környezetkímélőbb berendezéseket, egyben vonzóbbá teszi a jellemzően fa- vagy széntüzelésű készülékeket, amelyek jobban szennyezik a levegőt.

Mindenesetre a bíróság döntése június 24-én várható, Jaap Spier a holland Legfelsőbb Bíróság helyettes elnöke szerint akármi is lesz a döntés, a bíróság képes lesz az államot a klímabarát döntések meghozatalára sarkallni. Talán a példából a magyar kormány is tanulhat.

Forrás: Piac és Profit

Ha valaki a mostani tél (?) ellenére is kételkedne a globális felmelegedésben, az vessen egy pillantást a NASA döbbenetes videójára.

Ha pedig a mostani politikusoknak, akik Paks fejlesztésében lobbiznak, nincsen az aláírt (elő)szerződésben elállásra vonatkozó kiskapu, akkor óriási bajban lesznek! Lehetetlen, hogy ne tudja az ezzel a témával foglalkozó és nyilatkozó politikus, hogy mi a különbség a napban folyó  és egy atomerőműben folyó nukleáris folyamat között! Ha Pakson bármi előre nem látható esemény történik, mi lesz ezzel a nemzettel? Olyan helyzet van, hogy vagy korlátozzuk a CO₂ kibocsájtást vagy meghalunk. Miért lennénk öngyilkosok az atomenergia ilyen mértékű használatával, egy ilyen kicsi országban veszélyeztetve a lakosság 99%-át!
Ha értelmes emberek vitájára kíváncsi az olvasó az atomenergiával kapcsolatban, akkor ajánlom az alábbi tudományos vitát a témához értő, hiteles emberektől.   RL

Nincs kellőképp felkészülve a klímaváltozás hatásainak kezelésére Kína, ami pedig súlyos következményekkel járhat az ország számára – írja a kelet-ázsiai ország központi gazdaságtervező szerve.–
A Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság jelentése szerint a globális felmelegedés miatt Kínának már most is számos és a korábbinál súlyosabb környezeti kihívással kell megküzdenie.
A szélsőséges időjárás okozta környezeti katasztrófák az 1990-es évek óta évente mintegy kétezer emberéletet követelnek, s a helyzet egyre rosszabbodik – áll a jelentésben. A klímaváltozás az élelmiszer- és vízellátást, az energiabiztonságot, az általános megélhetést is veszélyezteti – sorolja a bizottság. Amennyiben Kína nem tesz hatékony lépéseket a klímaváltozás kezelésére, a helyzet a jelenleginél is rosszabb lesz – áll a dokumentumban.
A probléma az, hogy a társadalomnak igen csekély ismerete van a témáról, s emiatt cselekvési lehetőségeik és hajlandóságuk korlátozott. Kormányzati oldalról ugyan történik intézkedés, így víztározók épülnek, fokozzák a zöld területek védelmét, tökéletesítik az időjárás-előrejelző rendszereket, ez ugyanakkor mind nem elég – szögezi le a jelentés.
A klímaváltozás kezelése a jelenlegi ötéves terv (2011-2015) időszaka alatt is a környezeti prioritások között szerepel. A kezelésre fordított összegek nagysága a négyezer milliárd jüant (150 ezer milliárd forint) is meghaladja. Emellett a kétmilliárd jüant (75 milliárd forint) is elérheti annak az alapnak az összege, amellyel az energiatakarékos és zöldenergiát használó autók fejlesztéséhez és tömeggyártásához járulnak hozzá. A Kínai Banki Szabályzó Bizottság egy évvel ezelőtt zöldhitelprogramot kezdeményezett, arra utasította a kereskedelmi bankokat, hogy azok fogják vissza a környezetszennyező, túlzott energiafogyasztó cégeknek nyújtott hitelezésüket.
Kína célja az, hogy 2020-ra a 2005-ös szinthez képest a bruttó hazai termék egy egységére jutó széndioxid-kibocsátást 40-45 százalékkal csökkentse, a teljes energiafelhasználáson belül pedig a nem hagyományos energiaforrásait 15 százalékra emelje.

Forrás: MTI

A 21. század hátralevő részére várható klímaváltozásról adott ki a NASA egy videót a hétvégén, ami egészen 2099-ig mutatja be egy forgó földgolyó, hogy milyen változás várható az átlaghőmérsékletben és a csapadékban. Az animáció az első felében a felmelegedést modellezi, érdekes megfigyelni, hogy az nem egyenletesen, hanem hullámokban, olykor évtizedeket átölelő pulzálással jön majd, és a sarkvidékeket érinti a legerősebben, ahol a piros szín felvillanása az évszázad végére 20 fokos felmelegedést jelez előre. Mivel amerikai a videó, ez Fahrenheitben érthető, Celsiusban ennek nagyjából a felével lehet számolni.

A csapadék várható változása még érdekesebb képet fest, lesznek területek, ahol akár a duplájára emelkedhet az egy évben lesett eső mennyisége, például az Egyenlítő környékén a Csendes-óceánon, a Szaharában, vagy Észak-Európában, míg más helyeken, így Európa mediterrán vidékén, vagy a Csendes-óceán déli részén akár a felére is csökkenhet. Akadnak olyan helyek is, például a Közel-Keleten, vagy az amerikai nyugati partvidéken, ahol az évszázad drasztikus csökkenést és növekedést egyaránt fog hozni a jóslat szerint.

Forrás: index.hu

Nekem minden ilyen hír hallatán az az amatőr újságírói hozzáállás jut eszembe, amit az utolsó mondat elszólása tükröz! “jóslat” mindha a NASA-nál jósok dolgoznának. Olyan emberek dolgoznak ott, akik előre meg tudták mondani, hogy nem lesz világvége 2012. év végén!

Sajnálatos, de megállapítható, hogy szándékosan degradálják le a sajtóban a valódi veszélyt jelentő globális felmelegedés problémáját!

Nekem az alábbi idézet jut eszembe.

“… Mindannyiunknak azonnali lépéseket kell tennünk, hogy megoldjuk ezt a krízist. Nem holnap, nem a következő héten, nem a jövő évben. MOST.” (Al Gore)

Rampasek László

A szakértők 97 százaléka egyetért abban, hogy a globális felmelegedés elsősorban az emberi tevékenység számlájára írható, ám az a széles körben elterjedt nézet, amely szerint a kutatói vélemények nagyon is megoszlanak a témában, jelentősen megnehezíti a klímaváltozás megfékezését célzó törekvéseket – derül ki egy nemzetközi tanulmányból.
–
A jelentés szerint a szakemberek túlnyomó többsége osztja azt a nézetet, amely szerint az emberi tevékenység – főképpen a fosszilis tüzelőanyagok égetése – a vezető oka az elmúlt évtizedekben tapasztalt hőmérsékletnövekedésnek. “A klímaváltozás okára vonatkozóan erős az egyetértés a szakértők között, annak ellenére, hogy a nagyközönség épp ennek ellenkezőjét észleli” – fogalmazott a tanulmányt vezető John Cook, az ausztráliai Queenslandi Egyetem munkatársa. Az Environmental Research Letters című folyóiratban közölt jelentés szerint a globális átlagos felszíni hőmérséklet 0,8 Celsius-fokkal emelkedett az ipari forradalom óta.

Az Ausztráliában, az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában és Kanadában tevékenykedő szakértők összesen négyezer szakmailag lektorált tanulmány tartalmi összefoglalóját elemezték, hogy átfogó képet kapjanak a klímaváltozásra vonatkozó nézetekről a korai 1990-es évektől kezdődően.

Az eredmények szerint a tanulmányok 97 százaléka az emberi tevékenységet nevezte meg a klímaváltozás legfőbb okaként. Készítői szerint a mostani tanulmány volt a klímaváltozásra vonatkozó tudományos nézetek eddigi legnagyobb áttekintése.A lakosság körében végzett felmérések néhány országban azt mutatták, hogy széles körben elterjedt az a nézet, miszerint a kutatók nem értenek egyet a klímaváltozás okában, vagyis, hogy a jelenség az emberi tevékenység, vagy bizonyos természeti okok számlájára írható-e.

A legfőbb üvegházhatású gázként számon tartott szén-dioxid légköri koncentrációja a múlt héten elérte a 400 ppm (milliomod térfogatrész) szintet, amely a legmagasabb érték volt az elmúlt feltehetőleg hárommillió évre visszamenőleg. A világ kormányainak megállapodása szerint 2015 végére összehangolt stratégiát dolgoznak ki a klímaváltozás megfékezésére. Az ENSZ szakértői bizottsága szerint a klímaváltozás több áradást, szárazságot és további globális tengerszint-emelkedést fog okozni a jövőben.

Forrás: greenfo/MTI

21 évvel ezelőtt ENSZ éghajlatváltozási keretegyezményt (United Nations Framework Convention on Climate Change, UNFCCC, rövidebben FCCC) kötöttek, melynek végleges formája New Yorkban készült 1992. május 9-én. A Magyar Köztársaság megerősítő okiratát 1994. február 24-én helyezték letétbe az ENSZ Főtitkáránál. 2006-ban már 188 ország vett részt a keretegyezményben.

Az aláírók elismerték, hogy az üvegházhatású gázok a Föld ökoszisztémáját megbontják. Célkitűzésükben meghatározzák ezen gázok légköri koncentrációinak stabilizálását, hogy minimálisra csökkentsék a további veszélyhelyzetek kialakulását. Kötelezettséget vállaltak a felek a közvélemény tájékoztatására, a kutatásra és a rendszeres megfigyelésre. Megalakították a Felek Konferenciáját, amelyen a globális felmelegedés problémáit kívánják megoldani.

A következő országok írták alá az egyezményt 1992-ben:
Ausztrália, Ausztria, Fehéroroszország, Belgium, Bulgária, Kanada, Csehszlovákia, Dánia, Európai Közösség, Észtország, Finnország, Franciaország, Németország, Görögország, Magyarország, Izland, Írország, Olaszország, Japán, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Hollandia, Új-Zéland, Norvégia, Lengyelország, Portugália, Románia, Oroszország, Spanyolország, Svédország, Svájc, Törökország, Ukrajna, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, Amerikai Egyesült Államok.

CO₂ koncentráció az atmoszférában ppm*

A fenti publikus információk alapján, még az ilyen világméretű látszólagos összefogás ellenére is tovább emelkedik a probléma gyökerét okozó CO₂ koncentráció ami a felmelegedést és a klímaváltozást okozza!
Ebben az elkorcsosult világban valaki(k) nem veszi(k) igazán komolyan ezt a kérdést és a probléma tovább fokozza a katasztrófa várható következményeit. Pedig itt van, elkészült a kézzelfogható megoldás és a klubban már ott vannak az új szereplők.

Ami nem karbon neutrális az nem tartható fenn!

Léteznek már karbon ellentételezéssel foglalkozó cégek a magyar piacon is, sőt olyanok is vannak, akik ellentételezésre is képesek, tehát nem csak tanácsokat osztogatnak, hanem valódi megoldást tudnak adni a hosszútávú működés érdekében a vállalkozásoknak. Ebből adódóan, lehet egy vállalkozás és lehet a terméke is sőt a rendezvénye és bárki autója is karbon neutralizált.  Minden felelős emberre szükség van a társadalmakban annak érdekében, hogy ez a fenti számsor végre elkezdjen visszafelé számolni!

* téli nyári adatsor átlagából képezve, ugyanis tél végére jóval magasabb a koncentráció érték mint nyár végére. Earth Systems Research Laboratory. További információk a karbon lábnyom csökkentéssel és ellentételezéssel kapcsolatban.

Rampasek László