Hogyan fejlesszen Afrika energiát – és küzdjön a klímaváltozás ellen?
Ebben az új látásmódú beszédében Rose M. Mutiso energiakutató azt mutatja be, hogy Afrika szükségleteit prioritásként kell kezelni a világ széndioxid-költségvetésének fennmaradó részével szemben, a növekedés és a kisebb globális széndioxid-kibocsátás érdekében.
Videóátirat:
Gondolkodj el. A kaliforniaiak több áramot használnak a videójátékokhoz, mint Szenegál teljes egészében. És mielőtt a COVID miatt az edzőtermeket bezárták, a New York-iak 10 fokban tornázhattak az edzőtermekben, mert hidegben ugyebár jobban ég a kalória. Azonban a nigériaiaknak csak a 3%-a rendelkezik légkondicionálóval.
Ahogy észrevehető, iszonyatos szakadék van az energiában gazdagok és szűkölködők között. Világszerte hihetetlen energia-egyenlőtlenségben élünk. Emberek milliárdjainak nincs elegendő áram a jobb élet kialakításához, megfizethető, bőséges és megbízható energia ahhoz, hogy vállalkozásuk áramszünet nélkül működhessen, hogy megóvhassák a termést a rothadástól, hogy működtessék a létfontosságú orvosi berendezéseket, hogy otthonról dolgozhassanak és zoomolhassanak kollégáikkal, hogy vonatokat és gyárakat működtessenek, alapvetően azért, hogy növekedni és boldogulni tudjanak, és hogy hozzájussanak a méltósághoz és a lehetőségekhez. Miközben a gazdag országok rendelkeznek ezzel az energiával, Afrika legnagyobb része és még sok más ország egyszerűen nem. És ezen emberek milliárdjai egyre inkább lemaradnak a világ többi részétől.
Amellett, hogy a gazdagoknak természetes az energiabőség, valami mást is természetesnek vesznek: azt, hogy mindenkinek egyformán kell küzdenie a klímaváltozás ellen. A klímaváltozás kezelése az alacsony széndioxid-kibocsátású energiaforrásokra való átállást jelenti. De a kibocsátás mégis évről-évre nő, robbanással fenyegetve a szűkös széndioxid-költségvetésünket. Ez az, amiről ma beszélni szeretnék.
A széndioxid-költségvetés egy becslés a kibocsátott mennyiségre, amelyet bolygónk légköre biztonságosan el tud nyelni. Miközben elvárás az, hogy ne robbantsák fel ezt a költségvetést, a világ teljesen ellentmondásos módon tekint Afrikára. Egyrészt azt akarják, hogy növekedjünk, hogy kiemelkedjünk a nyomorúságból, és közepes szintre fejlődjünk, hogy autóink, légkondicionálóink és egyéb modern kényelmi dolgaink legyenek, végül is Afrika a következő globális piac.
Másrészt, mivel aggódnak, és a klímaváltozás elleni lépéseikkel is bizonyítani akarnak, a gazdag nyugati országok a támogatásokat egyre inkább csak a megújuló energiaforrásokra korlátozzák, határozottan felszólítva Afrikát és más szegény országokat, hogy vagy fejlődjenek szén-dioxid nélkül, vagy teljesen korlátozzák fejlesztési céljaikat.
Afrikának nyilvánvalóan fejlődni kell. Ez nem vita tárgya. És azt szeretném bemutatni, hogy Afrikát prioritásként kell kezelni, amikor arról beszélünk, mennyi maradt a széndioxid-költségvetésből. Más szóval Afrikának engedni kell, hogy rövid ideig több szén-dioxidot termeljen, így növekedni tudunk, de a gazdag világnak rohamosan csökkentenie kell a kibocsátást.
Az afrikaiaknak joguk van ugyanolyan jóléthez, mint mindenki másnak. És hasonló esélyeket érdemlünk a munkahelyen, az oktatásban, méltóságot és lehetőséget. Mi teljesen megértjük azt is, hogy a világnak el kell jutni a zéró széndioxid-kibocsátású jövőbe. Talán ellentmondásosan hangzik, de gondolkodj el ezen a három ponton.
Először is, Afrika nem tettes a klímaváltozásban. Hanem áldozat. Afrika és a több mint egymilliárd afrikai a legkiszolgáltatottabb a Földön a klímaváltozás miatt, a legsúlyosabb hatásokkal néz szembe: szélsőséges időjárás, aszály és hőség. És ha megnézzük a széndioxid-kibocsátást az egész afrikai kontinensen, a 48 afrikai ország együttvéve a légkörben felhalmozódó szén-dioxid kevesebb mint egy százalékáért felelős. Akkor is ha, Afrika szubszaharai országainak minden egyes lakója megháromszorozná az áramfogyasztását egyik napról a másikra, még akkor is, ha ez az energia földgáztüzelésű erőműből származna, úgy becsüljük, hogy Afrika ezzel a széndioxid-kibocsátással is csak egy százalékát adná a teljes globális kibocsátásnak.
Másrészt, Afrikának több energia kell a klímaváltozás elleni harcban, nem kevesebb. Éghajlati sérülékenysége miatt Afrika harca a klímaváltozásban az alkalmazkodásról és tűrőképességről szól, és az éghajlathoz alkalmazkodni energiaigényes. A szélsőséges időjárásra válaszul az afrikaiaknak ellenállóbb infrastruktúrára lesz szükségük. Gátakról, autópályákról, biztonságos épületekről, stb. beszélünk. Hogy megbirkózzanak az aszállyal, az afrikaiaknak szivattyús öntözésre lesz szükségük, és az édesvízhez sok helyen sótalanításra. És, hogy túléljék a borzasztó hőséget hűtőházakra és áramellátásra lesz szükség több száz millió otthonban, irodában, raktárban, gyárban, adatközpontban és másutt. Ezek mind energia-igényes tevékenységek. Ha nem sikerül mérsékelni a helyzetet, a gazdag országok B-terve a klímaváltozáshoz az alkalmazkodás marad. Az afrikaiaknak is szükségük van erre az alkalmazkodóképességre.
Harmadszor, ha a világ szegényeit terheljük, ez növeli a gazdasági egyenlőtlenségeket. Energia-gettót hozunk létre. A globális energia és fejlesztés témában sokszor hallom az embereket: “Az éghajlat miatt nem engedhetjük meg mindenkinek ezt az életmódot.” Ez a nézőpont rosszabb, mint a leereszkedő viselkedés. Ez a rasszizmus egy formája, ami egy kétszintű globális energiarendszert hoz létre: energiabőséget a gazdagoknak, és apró napelemes lámpákat az afrikaiaknak.
A földgáz globális piaca egy tökéletes példa erre. A nyugati nagyvállalatok aktívan fejlesztik a gázmezőket az afrikai országokban, hogy működtetni tudják az ipart, és áramot termeljenek Ázsiában és Európában. És mégis, amikor ezek az afrikai országok erőművet akarnak építeni, hogy saját maguk használják fel a gázt, a nyugati fejlesztési és pénzügyi cégek azt mondják: “Nem, ezt nem finanszírozzuk.”
És ez itt az irónia. Sok szegény ország már messze megelőzi a Nyugatot, ha át kell térni alacsony széndioxid-kibocsátású rendszerekre, Kenyában, ahonnan származom, szénmentesen termeljük az áram nagy részét. Olyan megújuló források mint a geotermikus energia, a víz és a szél biztosítják a villamos energia 80 százalékát. Az Egyesült Államokban ez a szám csak 17 százalék.
Nos hadd ismételjem meg a lényeget. Közösen kell eljutnunk a zéró széndioxid-kibocsátású jövőbe. Az átmenet során, Afrika és más szegény országok megérdemlik, hogy kiegyenlítést kapjanak a világ széndioxid-költségvetésében. A gazdasági versenyképesség, az éghajlathoz való alkalmazkodás, a globális stabilitás, és a gazdasági igazságosság érdekében, a gazdag és magas kibocsátású országok fenn kell tartsák felelősségüket a széndioxid-mentesítés irányában, kezdve a saját gazdaságukkal.
Mindannyiunk közös felelőssége, hogy fordulatot hozzunk a klímaváltozásban. Ha elbukunk, nem azért lesz, mert Szenegál, Kenya, Benin vagy Mali néhány földgázerőmű megépítése mellett döntött, hogy jobb gazdasági lehetőséget biztosítson a lakosságnak.
Köszönöm.
Forrás: TED