Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása globális probléma. A karbonsemlegesítések azon az elképzelésen alapulnak, hogy bármely területen bármennyi csökkentés megéri.
Még sokkal olcsóbb a kibocsátások csökkentése vagy lekötése a világ fejlődő vagy átmeneti régióiban. A valuták gyengébbek lehetnek ott vagy olcsóbb a biztosításuk. Logisztikai szempontból könnyebb a változtatások végrehajtása olyan területen, ahol még nincs fejlett infrastruktúra.
A karbonsemlegesítések azonban némileg luxus jellegűek. Végül is valaki fizet az igazolt ki nem bocsátásokért vagy a kibocsátás elkerüléséért. Emiatt a legtöbb semlegesítésért fizető ember a fejlett országokban él, ahol nehéz és drága a belföldi kibocsátások drasztikus csökkentése. Egy vállalkozás vagy háztartás talán gazdaságosabbnak találja az ellentételezések megvásárlását, mint az épület utólagos felszerelését vagy az autó gázkibocsátás kiküszöbölését. Mivel az egész bolygón
[forrás: Our World in Data], nem igazán számít, hogy egy ecuadori CO2 elkerülési projekt egy ecuadori bankártól, egy amerikai vagy európai gyártól kap-e finanszírozást.
A szén-dioxid-semlegesítések olyan projekteket finanszíroznak, mint az erdőmentés, megújuló energiaforrásokká történő átalakítás, az üvegházhatást okozó gázok gyűjtése és megkötése, vagy – néhány éve jelent meg a piacon – a népességrobbanás visszafordítására megoldást kínáló, a családtervezés emberi jogának biztosítását szolgáló igazolt karbonprojekt.
Az ellentételezések mind nagyszabású, mind közösségi projekteket támogatnak. Egy vállalkozás esetleg helyreállít egy erdőt Ugandában, és elkerüli a további erdő irtást, és támogathatja a hatékony kályhák építését Hondurasi falvakban, ugyanakkor segítheti a megújuló energiatermelés elterjesztését is.
De meg lehet-e vásárolni a karbonsemlegességet? A következő részben mindent megtudhatunk a kiskereskedelmi karbonsemlegesítésről és arról, hogy miért vásárolják meg az emberek.
Az üvegházhatású gázok csapdába ejtik a hőt a Föld légkörében. Az autók, repülőgépek, erőművek és gyárak mind bocsátanak ki az üvegházhatást okozó gázokat.
A Kiotói Jegyzőkönyv, amely az üvegházhatást okozó gázokról szóló nemzetközi megállapodás hat zavaró típusú kibocsátást határoz meg:
Szén-dioxid (CO2): Amikor fosszilis tüzelőanyagok, hulladékok és növényi anyagok égnek, szén-dioxidot bocsátanak ki, amely a leggyakoribb ÜHG-kibocsátás.
Metán (CH4): A hulladéklerakók, az állattenyésztés, a mezőgazdasági tevékenységek, valamint a szén, a földgáz és az olaj előállítása mind CH4-et termelnek, amely sokkal erősebb kibocsátást jelent, mint a CO2.
Dinitrogén-oxid (N2O): A szennyvízkezelés és a fosszilis tüzelőanyagok égetése szintén N2O-t eredményez. Ennek ellenére a műtrágya és a mezőgazdasági talajkezelés engedi ennek a potenciális kibocsátásnak a nagy részét.
Kén-hexafluorid (SF6): A villamosenergia-ipar ezt az ember alkotta vegyületet használja szigeteléshez és áramszünethez.
Hidro-fluor karbonok (HFC-k): Az oldószerek, hűtőszekrények, tűzoltószerek és az aeroszolok hajtóanyagai HFC-ket használnak az ózonréteget lebontó kloro-fluor karbonok (CFC-k) pótlására.
Perfluor karbonok (PFC-k): A légkörben viszonylag alacsony mennyiségű PFC található, ám ezektől nehéz megszabadulni. Az oldószer és az alumíniumgyártás alkotóelemének becsült légköri élettartama 10 000-50 000 év! [forrás: Nemzeti Biotechnológiai Információs Központ]
Fordította: Rasid Said
Forrás: HowStuffWorks