Sokszor a klímaváltozásról szóló beszélgetések elakadnak a problémák ismételgetésénél, de az érdemi tettek azok, amik igazán számítanak.

Én magam nem állítok be szabályokat, nem mondom meg senkinek, hogy mit kell tennie, és nem is adok tanácsot arról, hogyan maradj életben. Viszont örömmel megosztom gondolataimat bárkivel, aki hajlandó meghallgatni, és igyekszem példával járni elöl, mert tudom, hogy az érdemi tettek számítanak.

Nem csatlakozom azokhoz, akik feladták a cselekvés lehetőségét a változások kikényszerítésére, és csak a saját túlélésükre fókuszálnak. Ők nem fogják meg a probléma gyökerét, és nem ösztönzik az embereket arra, hogy a helyes irányba forduljanak.

Ha tényleg visszafordításról beszélünk (és nem csak lassításról), akkor három fő stratégia van:

1. A kibocsátások radikális csökkentése – fosszilis energia kiváltása, ipari folyamatok zöldítése, közlekedés és épületek energiahatékonyságának növelése.
2. Szén-dioxid aktív kivonása a légkörből – természetes megoldásokkal (erdők, talaj, óceánok) vagy technológiai módszerekkel (DAC, biochar, mineralizáció). A technológiai módszerekről alkotott meglátásomat külön pontban fogom elemezni.
3. A globális energia- és gazdasági rendszer átalakítása elengedhetetlen, amely magában foglalja a fenntartható mezőgazdaságot, a körforgásos gazdaság elveinek alkalmazását – különös tekintettel a hulladék újrahasznosítására, valamint a termékek tervezésénél a könnyű szétszerelhetőség és újrahasznosíthatóság előtérbe helyezésére. A Cradle to Cradle (Bölcsőtől bölcsőig) koncepció arra ösztönzi a tervezőket és gyártókat, hogy olyan termékeket hozzanak létre, amelyek teljes mértékben újrahasznosíthatók vagy természetes úton lebomlanak. Emellett a kék gazdaság, a karbonárazás és a pénzügyi ösztönzők kulcsszerepet játszanak a fenntartható átmenetben. A végső cél egy karbonsemleges, majd biodiverzitás-semleges gazdaság kialakítása.

Technológiai módszerek?

A termodinamika második főtétele egy megkerülhetetlen fizikai realitás. Tulajdonképpen azt mondja, hogy nem tudsz olyan gépet készíteni, amely eltakarítja azt a szemetet, amelyet a gép készítésével hoztál létre.
A szén-dioxid kivonási technológiák (DAC, biochar, mineralizáció) legtöbbje energiaigényes és anyagigényes folyamat, tehát valójában nem „megoldások” abban az értelemben, hogy teljesen semlegesítenék a problémát. Gyakran inkább a „tünetkezelés” kategóriába esnek, ha a rendszer egészét nézzük.

A lényeg az, hogy abba kell hagyni a dolgok felesleges csinálását. Egy valódi megoldás nem az lenne, hogy technológiai trükkökkel próbáljuk eltakarítani a szemetet, hanem hogy eleve ne termeljünk annyi szemetet.

Ebből kiindulva:

• Egy DAC-gyár felhúzása és üzemeltetése (ha fosszilis energiával működik) több kárt okozhat, mint amennyi CO₂-t megköt.
• A karbonkvótákkal való játék (főleg ha nem jár tényleges kibocsátáscsökkentéssel) önámítás. Ugyanis több negatív hatás mellett azt is eredményezte, hogy a nagyon szennyező gyáraikat másik országokba vagy kontinensre helyezték át a gyártók, emiatt a globális kibocsátások tovább emelkedtek.
• A hatékonyabb megoldások azok, amelyek nem is hozzák létre a problémát – például a fosszilis infrastruktúra gyors leépítése, az anyagfelhasználás csökkentése, vagy a földhasználati rendszerek megváltoztatása.

Megoldások

A karbonkreditek és az ehhez kapcsolódó offsetek nem játék, és valóban az egyik legkézzelfoghatóbb mechanizmus arra, hogy a pénz a szennyező szektorból a fenntartható megoldások irányába áramoljon. Ha jól vannak megtervezve és megfelelő szakmai kontroll alatt működik, akkor valóban ösztönözik a kibocsátáscsökkentést és a helyreállítást.

Ha jobb megoldást kellene mondanom, akkor az egy globálisan egységes, kötelező és szigorú karbonárazás lenne, amely nem enged kibúvót és kapcsolódik az üvegházhatású gázok kibocsátása okozta társadalmi károkozás tényéhez és pénzben kifejezett értékéhez.

A karbonadó, amit az EU vezetése és jó néhány politika szorgalmaz a világban egyik legnagyobb problémája az, hogy az állami költségvetésbe kerül, és onnan politikai döntések alapján osztják el – sokszor nem a kibocsátáscsökkentés vagy helyreállítás javára. Az EU esetében is előfordulhat, hogy a bevételek egy részét vagy nagyobb részét teljesen más célokra, például akár az ukrajnai háború finanszírozására fordítják.

A kvótakereskedelem lényege pedig az, hogy egy bizonyos mértékig engedélyezzük a szennyezést, és ez morálisan is és rendszerszinten is problémás. Ha az a cél, hogy valóban karbonsemlegességet érjünk el, akkor nem az a megoldás, hogy megmondjuk, „szennyezhetsz, ha fizetsz érte,” hanem az, hogy csak a valóban karbonsemleges működés legyen elfogadott.

Amit én mondok, az a pozitív ösztönzés elve, ami szerintem sokkal jobb irány:

• A karbonsemleges vállalatok kapjanak adókedvezményeket (pl. alacsonyabb társasági adó, gyorsított amortizáció fenntartható beruházásokra).
• Támogatások, pályázatok csak karbonsemleges szereplőknek legyenek elérhetők.
• Állami beszerzések esetén csak karbonsemleges cégeket preferáljanak (közbeszerzések zöld szűrése).
• Pénzügyi előnyök a piacon, pl. alacsonyabb hitelkamatok fenntartható vállalatoknak.

Ez egy sokkal hatékonyabb mechanizmus lehet, mert nem „bünteti” a szennyezőket (akik sokszor ezt beépítik az árképzésükbe), hanem előnyt biztosít azoknak, akik valóban csökkentik a kibocsátásukat vagy semlegesek.

A kérdés az, hogy ezt mennyire lehet érvényesíteni?

A kötelező helyett ezért is működik jobban az önkéntes karbonkredit-alapú rendszer, mert ott a pénz célzottan oda áramlik, ahol ténylegesen kibocsátáscsökkentést vagy szén-dioxid-megkötést érnek el. Ha a kreditek megfelelő minőségűek és szigorú auditálási rendszer van mögöttük, akkor valóban egy hatékony pénzügyi ösztönzőről beszélünk. Még akkor is, ha a politikai támogatottsága késik.

Talán a legjobb megoldás egy olyan karbonpiac, azzal a kikötéssel, hogy a befolyt pénz kizárólag karboncsökkentési projektekre fordítható – vagyis nem kerülhet bele az állami költségvetés szabadon felhasználható részébe és nem adóztatható. Erkölcstelennek tartom, hogy a “Vészhelyzet” kezelésére befolyt összegek, akármilyen adó alá essenek.

A jelenlegi rendszerek egyik legnagyobb problémája, hogy sokan „zöldre mossák” a kibocsátásukat azzal, hogy olcsó, gyenge minőségű krediteket vásárolnak, miközben a valódi kibocsátáscsökkentés nem történik meg és az okozott társadalmi kár megfizetését is elkerülik. Fel kell hagyni ezzel a gyakorlattal egyszer és mindenkorra.

Mit csinálhatok, amikor az ingerküszöbömön átlépett az éghajlatváltozás?

Egyéni szinten sokszor úgy tűnhet, hogy az ember hatása elenyésző, de ha jól irányított lépésekről beszélünk, akkor az egyéni döntések tömegesen összeadódva komoly változást hozhatnak.

A kulcs itt az, hogy az emberek ne csak „apróságokkal” foglalkozzanak (pl. műanyag szívószál helyett papírt használjanak), hanem valóban hatásos, szisztematikus lépéseket tegyenek.

A legnagyobb hatású egyéni lépések a klímavészhelyzetben:

1. Fosszilis energia kivezetése a mindennapokból
   • Ha van rá lehetőség, átállás megújuló energiára (pl. otthoni napelem, zöldenergia-vásárlás). A napelemek és szélturbinák fejlesztése folyamatosan javul, de szükség van a tárolási technológiák fejlesztésére is, hogy hatékonyabban lehessen kezelni az időjárásfüggő energiatermelést. A hatékonyabb és olcsóbb energiatárolási megoldások (pl. új generációs akkumulátorok, hidrogén tárolás) kulcsfontosságúak a megújuló energiaforrások széleskörű elterjedéséhez.
   • Az energiahatékonyság növelése (jobb szigetelés, régi gépek cseréje, LED-világítás).
   • Elektromos vagy tömegközlekedés előnyben részesítése.
2. Fogyasztás radikális csökkentése
   • Kevesebb új termék vásárlása, a „használd, amíg lehet” elve.
   • Különösen az energiapazarló eszközök és divatcikkek visszaszorítása.
   • Másodkézből vásárlás, javítás, újrahasználat.
3. Élelmiszer-rendszer átalakítása
   • Helyi, szezonális ételek fogyasztása, túlzott hús- és tejtermékfogyasztás csökkentése.
   • Élelmiszerpazarlás minimalizálása, maradékok felhasználása.
   • Regeneratív mezőgazdaságból származó élelmiszerek támogatása.
4. A pénz erejének kihasználása
   • Fosszilis befektetésektől való elfordulás (pl. bankváltás, zöld befektetések).
   • Karbonkreditek vásárlása megbízható forrásból (pl. hitelesített önkéntes piaci projektek támogatása). Kapcsolódik ez ahhoz, hogy ezek alapján élj ahogy tudsz és a lehetőségeid megengedik, de legyél egyénileg is karbonsemleges!
   • Tudatos fogyasztás, etikus vállalatok támogatása.
5. Politikai és társadalmi részvétel
   • Olyan politikai döntéshozók támogatása, akik valóban lépéseket tesznek a klímavédelemért.
   • Munkahelyi vagy helyi közösségi szinten klímatudatos kezdeményezések indítása.
   • Mások edukálása, a téma népszerűsítése. A klímaváltozásról való oktatás és a fenntarthatósági gyakorlatok bevezetése az iskolákban és munkahelyeken hosszú távon pozitív hatással van a társadalmi attitűdökre és viselkedésre.

Egy érzékeny témára is szeretnék rávilágítani. A népességnövekedés és a családtervezés kulcsszerepet játszik a klímavédelemben, és az egyik legerősebb egyéni (és társadalmi) hatású döntés az, ha valaki egy gyermekkel kevesebbet vállal és/vagy segíti elkerülni a baleset (nem kívánt) fogantatásokat.

A QFPC (Quality Family Planning Credit) egy „szociális karbonkredit” valóban egy innovatív megközelítés, mert összeköti a klímavédelmet az emberi jogokkal és a társadalmi fenntarthatósággal. Azzal, hogy támogatást nyújtunk azoknak a nőknek, akiknek nincs hozzáférésük családtervezési lehetőségekhez, nemcsak az ő életminőségük javul, hanem a környezet terhelése is csökken.

Miért fontos ez klímaszempontból?

• A fejlett országokban egy megszületett gyermek élettartama alatt akár 50-1600 tonna CO₂eq kibocsátást generál (függően az életmódtól). Ráadásul ez még csak a karbonlábnyom, ami az ökolábnyom körülbelül 60%-a. Ez azt jelenti, hogy az 50-1600 tonna CO₂eq több mint másfélszerese is lehet a teljes környezeti terhelés.
• A fejlődő országokban is óriási hatás van, hiszen a népességnövekedés fokozza az erőforrások iránti keresletet (élelem, víz, energia).
• A szociális karbonkredit nem „kényszeríti” senkire a gyermekvállalás csökkentését, hanem lehetőséget és tudást biztosít azok számára, akik ezt maguk is szeretnék.

Ez az egyik leginkább win-win megoldás, hiszen az oktatás, a nők jogai és a klímavédelem egyszerre erősödnek.

Hogyan működik egy QFPC típusú karbonkredit, amivel karbonsemleges lehetsz?

• Olyan programokat támogat, amelyek ingyenes fogamzásgátlást, oktatást és egészségügyi ellátást biztosítanak a rászorulóknak.
• Hosszú távon fenntarthatóbb társadalmakat épít, javítja a nők gazdasági helyzetét és döntéshozatali szabadságát.
• Mivel a népességnövekedés lassul, csökken a környezeti terhelés és a karbonlábnyom.

A klímavédelem nem játék – koncentráljunk arra, ami tényleg számít!

Sokan érzik úgy, hogy tenniük kell valamit a bolygóért. Ez jó hír. De az már nem, hogy rengeteg energiát pazarolunk olyan dolgokra, amik alig számítanak, miközben a valódi megoldások felett elsiklunk. Ideje tisztán látni, mi az, ami valóban hatásos, és mi az, ami csak önámítás.

Mi az, ami tényleg segít?

✅ Kevesebb fosszilis energia – Ha teheted, válts megújulóra, közlekedj okosan, csökkentsd az energiafogyasztásodat. ✅ Fogyasztás visszafogása – Használj kevesebb erőforrást: ne vásárolj felesleges dolgokat, javítsd, amit lehet, és támogasd a körforgásos, karbonsemleges gazdaságot. ✅ Fenntartható élelmiszer-fogyasztás – Kevesebb hús, helyi és szezonális termékek, élelmiszerpazarlás csökkentése. ✅ A pénz tudatos irányítása – Kerüld a fosszilis befektetéseket, támogasd a valódi zöld megoldásokat, vásárolj minőségi karbonkrediteket. ✅ A népességnövekedés kezelése – Egy gyermekkel kevesebb vállalása és a nők családtervezési lehetőségeinek támogatása hatalmas karbonlábnyom-csökkentő hatású. ✅ Politikai és közösségi részvétel – Olyan vezetőket támogass, akik valóban tesznek a környezetért. A vállalatokat pedig számon kell kérni a fenntarthatósági vállalásaik betartásáról.

És mi az, ami csak időpocsékolás?

❌ Apróságok, amik nem számítanak – Ha valaki azt hiszi, hogy a papírszívószál megmenti a bolygót, téved. A nagy kibocsátókat kell célba venni. ❌ Üres marketing és greenwashing – Ha egy cég zöldre festi magát, de közben fosszilis energiát pörget, az nem megoldás, csak porhintés. ❌ Túlzott technológiai ábrándok – A DAC, a karbonmegkötő gépek és más csodamegoldások egyelőre drága, hatástalan, és energiaigényes irányok. Nem lehet visszacsinálni azt a szennyezést, amit ezek az eszközök is tovább növelnek. ❌ Csak várni a politikusokra – Ha a döntéshozók nem lépnek, nekünk kell nyomást gyakorolni, mert a halogatás csak tovább ront a helyzeten.
A klímavédelemben nem mindegy, mire fordítjuk az időnket, pénzünket és energiánkat. Ha valódi változást akarunk, akkor a legnagyobb hatású lépésekre kell összpontosítani – és elfelejteni a látszatmegoldásokat.

Nincs idő a hiábavalóságokra. Csak az számít, ami tényleg működik!

Rampasek László A.

---