Ki fizessen az ÜHG kibocsátás okozta károkért?

A klímaváltozás egyre érezhetőbb hatással van mindennapjainkra, legyen szó szélsőséges időjárásról, természeti katasztrófákról vagy gazdasági visszaesésről.

De ki vállalja a felelősséget az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásáért? Vajon létezik-e olyan jogi mechanizmus, amely a szennyezők számára kötelezővé tenné a károk megtérítését?

A törvény szerint felelős a szennyező

Magyarország Alaptörvénye egyértelműen kimondja:

„Aki a környezetben kárt okoz, köteles azt helyreállítani vagy a helyreállítás költségét viselni.” (XXI. cikk, 2. bekezdés)

Ez alapján logikusnak tűnhet, hogy az ÜHG-kibocsátók is felelősek a klímaváltozás miatti károkért. Azonban a jelenlegi szabályozás nem tartalmaz konkrét előírásokat arra vonatkozóan, hogy a kibocsátók ténylegesen fizessenek az általuk okozott társadalmi és gazdasági károkért.

Léteznek jogi keretek, de nem elegendők

Bár léteznek környezetvédelmi törvények és EU-szabályozások, ezek főként a kibocsátás csökkentésére koncentrálnak, nem pedig a már bekövetkezett károk megtérítésére. Ilyen például:

• A környezetvédelmi törvény (1995. évi LIII. törvény): A „szennyező fizet” elvét rögzíti, de nem vonatkozik az ÜHG-kibocsátás társadalmi hatásaira.
• A klímavédelmi törvény (2020. évi XLIV. törvény): Célokat határoz meg, de nem ír elő közvetlen kártérítést.
• Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere (ETS): A nagy szennyezők fizetnek a kvótákért, de ezek nem kártérítésként működnek, hanem inkább ösztönzők a kibocsátás csökkentésére.

Jelenleg nincs olyan átfogó rendszer, amely a klímaváltozás hatásait pénzügyileg figyelembe venné, és a kibocsátókat valóban felelőssé tenné az általuk okozott károkért.

Mennyit kárt okoz egy tonna szén-dioxid kibocsátása?

A klímaváltozás pénzügyi hatásának meghatározására az egyik legfontosabb mérőszám a szén-dioxid társadalmi költsége (SCC – Social Cost of Carbon), amely azt az összeget mutatja, amelyet egy tonna szén-dioxid-kibocsátás okozta károk csökkentésére kellene fordítani.

• Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége szerint ez az összeg 190 USD/tCO₂.
• Más nemzetközi becslések 50–300 USD/tCO₂ közötti értékeket adnak.
• Az EU-s kibocsátáskereskedelmi rendszerben a szén-dioxid ára 60–100 EUR/tCO₂ között mozog.
• Egy friss gazdasági tanulmány (.PDF) szerint a valódi társadalmi költség akár 1 367 USD/tCO₂ is lehet.

A legújabb kutatások azt mutatják, hogy az éghajlatváltozás makrogazdasági hatásai hatszor nagyobbak lehetnek, mint korábban gondolták. A globális hőmérséklet 1°C-os emelkedése akár 12%-kal csökkentheti a világ GDP-jét, és a „business-as-usual” forgatókönyv szerint a globális felmelegedés 25%-os jóléti veszteséget okozhat. Ezért az SCC valódi értéke jelentősen magasabb, mint azt korábban feltételezték.

Mit tehetünk?

Ahhoz, hogy a szennyezők valóban felelősséget vállaljanak, több lehetőség is szóba jöhet:

• Egyértelmű jogi szabályozás, amely kötelezi a kibocsátókat a károk megtérítésére.
• Karbonadó bevezetése a nem karbonsemleges cégek esetében, amely közvetlenül a társadalmi károk fedezésére szolgálna.
• Kibocsátási alap létrehozása, amelyből a klímaváltozás hatásai által érintett közösségek részesülhetnének.
• Önkéntes karbonpiac (VCM) továbbfejlesztése, amely lehetőséget adna a vállalatoknak és magánszemélyeknek, hogy kompenzálják kibocsátásaikat és karbonsemlegesek lehessenek.

A klímaváltozás költségei egyre növekednek, és ha nem vállaltatunk felelősséget most, a jövő generációi sokkal nagyobb árat fognak fizetni. A kérdés tehát nem az, hogy ki fizessen, hanem hogy mikor kezdjük el igazságosan elosztani ezt a terhet.

Az ÜHG-kibocsátás társadalmi károkozása közvetlenül érinti az alapvető emberi jogokat is különösen az alábbiakat:

Sérül az egészséges környezethez való jog

Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2021-ben hivatalosan elismerte, hogy az egészséges, tiszta és fenntartható környezethez való jog alapvető emberi jog. Az ÜHG-kibocsátás fokozza az éghajlatváltozást, amely légszennyezéshez, szélsőséges időjárási eseményekhez és természeti katasztrófákhoz vezet, ezáltal közvetlenül sérti ezt a jogot.

Sérül az élethez és az egészséghez való jog

A klímaváltozás miatt gyakoribbá váló hőhullámok, árvizek, aszályok és légszennyezés egészségkárosító hatással bírnak. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint évente milliók életét befolyásolják klímakatasztrófák, és a halálozási arány is növekszik ezek következtében.

Sérül az élelemhez és vízhez való jog

Az ÜHG-kibocsátás hozzájárul a talajromláshoz, vízhiányhoz és az élelmiszerbiztonság csökkenéséhez. Egyre gyakoribbak a szárazságok és az extrém időjárási események, amelyek veszélyeztetik a mezőgazdasági termelést, így még inkább fenyegetve a fejlődő országok lakosságát.

Sérül az otthonhoz és lakhatáshoz való jog

A tengerszint emelkedése, viharok és extrém időjárási események miatt milliók veszíthetik el otthonukat, különösen a part menti és sérülékeny régiókban. Az ENSZ szerint klímamenekültek száma az elkövetkező évtizedekben jelentősen nőhet, ami szociális feszültségeket eredményezhet.

Sérül a nemek közötti egyenlőséghez és társadalmi igazságossághoz való jog

A klímaváltozás aránytalanul sújtja a hátrányos helyzetű közösségeket, köztük a szegényeket, az őslakosokat és a fejlődő országok lakosait. A nők és gyerekek különösen kiszolgáltatottak a klímaváltozás hatásainak, például az élelmiszer- és vízhiánynak.

Az ÜHG-kibocsátás nem csupán környezeti probléma, hanem egy emberi jogi válság is, amely az élethez, egészséghez, élelemhez és lakhatáshoz való jogot egyaránt veszélyezteti. Emiatt egyre többen szorgalmazzák, hogy a klímavédelem ne csak gazdasági vagy politikai kérdés legyen, hanem az emberi jogi felelősség is középpontba kerüljön.

Rampasek László A.

---