A valóság egyértelműen megfogalmazva
A Föld éghajlata már meghaladta az 1,5°C-os küszöböt, és ha nem történik drasztikus kibocsátáscsökkentés, akkor az elkövetkező években ezt tartósan el is hagyjuk.
2023 volt a legmelegebb év, és 2024 első hónapjaiban is folyamatosan 1,5°C felett voltunk. Ez nem csak egy „előrejelzés”, hanem a jelenlegi valóság. A legfrissebb adatok szerint a globális átlaghőmérséklet az elmúlt évben, 2023 júliusától 2024 júniusáig, folyamatosan meghaladta az iparosodás előtti szintet több mint 1,5°C-kal. Ez az időszak 1,64°C-os emelkedést mutatott az 1850-1900 közötti átlaghoz képest. Ezen túlmenően, 2024-ben a globális hőmérséklet először lépte át az 1,5°C-os küszöböt éves átlagban, megszegve a 2015-ös Párizsi Megállapodás célkitűzését, amely szerint a hőmérséklet-emelkedést ezen határ alatt kellene tartani. Ez azt jelenti, hogy 2024-ben nem csak az év első hónapjaiban, hanem az egész év során az átlaghőmérséklet meghaladta az 1,5°C-os küszöböt.
A tengeri jég visszahúzódása, a permafroszt olvadása és az extrém időjárás már most visszafordíthatatlan károkat okoz. Minél tovább várunk, annál nagyobb lesz a kockázat, hogy teljesen elveszítjük az Északi-sarkvidék jégborítását és beindulnak az önmagukat erősítő folyamatok (például metánkibocsátás a permafrosztból).
A jelenlegi politikai és gazdasági döntések az emberiség következő évezredeit is meghatározzák. Ha nem csökkentjük radikálisan a fosszilis tüzelőanyagok használatát azonnal, az éghajlat stabilizálása lehetetlenné válik.
Ez már nem figyelmeztetés, hanem vészjelzés. A klímaválság nem a jövő problémája – már itt van, és az emberiség történetének egyik legkritikusabb döntéshelyzetét éljük.
Ez a tanulmány a Science folyóiratban megjelent “Disappearing landscapes: The Arctic at +2.7°C global warming” című kutatás kiegészítő anyaga. A dokumentum az Északi-sarkvidék változásait elemzi a globális felmelegedés különböző szintjein (preindusztriális állapot, +1,5°C és +2,7°C).
Összefoglalva:
Eltűnő tájak: Az Északi-sarkvidék +2,7°C-os globális felmelegedésnél
A globális felmelegedés hatása az Északi-sarkvidék éghajlatára, tengeri jégére és permafroszt területeire
A klímaváltozás különösen erősen érinti az Északi-sarkvidéket, ahol a hőmérséklet az elmúlt évtizedekben a globális átlag többszörösével emelkedett. A Science folyóiratban megjelent friss kutatás azt vizsgálja, hogy milyen változások várhatók, ha a globális hőmérséklet +2,7°C-kal meghaladja az ipari forradalom előtti szintet.
Hőmérséklet-emelkedés
A tanulmány szerint az Északi-sarkvidék átlaghőmérséklete jóval gyorsabban növekszik, mint a bolygó többi részén. A kutatók CMIP6 klímamodellek segítségével becsülték meg a regionális hőmérsékletváltozásokat. Az eredmények szerint +2,7°C globális melegedés esetén az Északi-sarkvidéken 5-7°C-os hőmérséklet-emelkedés is előfordulhat, ami radikálisan átalakítja a térséget.
Tengeri jég csökkenése
A kutatók szerint az Északi-sarkvidéki jégborítás szinte teljesen eltűnhet a nyári hónapokban. A szeptemberi tengeri jég területe jelentősen csökken, és egyes években teljesen jégmentessé válhat. A jégborítás csökkenése nemcsak az élővilágot érinti, hanem fokozza a sarkvidéki melegedést is, mivel a jég visszaverő képessége csökken, és a tenger több hőt nyel el.
Grönlandi jégolvadás
A vizsgálat szerint a Grönlandi jégtakaró olvadása jelentősen felgyorsul, ami hosszú távon több méteres globális tengerszint-emelkedéshez vezethet. A modellek azt mutatják, hogy a melegebb nyarak miatt a jégveszteség évről évre fokozódik.
Permafroszt olvadása
A kutatás szerint az Északi-sarkvidék permafrosztjának (állandóan fagyott talajának) jelentős része felenged. Ez nemcsak az infrastruktúrát veszélyezteti, hanem hatalmas mennyiségű szén-dioxid és metán felszabadulásához vezethet, amely tovább gyorsíthatja a globális felmelegedést.
Mit jelent mindez?
A kutatás eredményei azt mutatják, hogy ha a globális hőmérséklet túllépi a +2,7°C-ot, az Északi-sarkvidék jelentős változásokon megy keresztül. A nyári jég eltűnése, a permafroszt olvadása és a Grönlandi jégtakaró csökkenése visszafordíthatatlan következményekkel jár a bolygó klímájára nézve.
A tudósok szerint sürgős intézkedésekre van szükség a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében, hogy minimalizáljuk az Északi-sarkvidékre és a globális klímára gyakorolt hatásokat.
Rampasek László A.
Az arktikus olvadás gyorsítja a globális felmelegedést: Hogyan alkalmazkodunk?
Írta: Jill Kimball, Northern Arizona University – Forrás: Phys.org
Hogyan gyorsíthatja fel a 2,7 fokos felmelegedés a permafroszt olvadását, a jég eltűnését és a tengerszint emelkedését az Északi-sarkon. Kép: Victor Leshyk
2016-ban közel 200 világvezető fogadta el, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy a globális felmelegedés 1,5 Celsius-fokon belül maradjon. Azóta a politikai döntéshozók számtalan törvényt alkottak azzal a feltételezéssel, hogy a felmelegedés soha nem haladja meg ezt a küszöböt.
A tudósok azonban komoly hírekkel szolgálnak: a Föld 2024-ben már túllépte az 1,5 fokos felmelegedést, gyorsan halad a további felmelegedés felé, és már visszafordíthatatlan változások mentek végbe.
A február 6-án, csütörtökön a Science folyóiratban közzétett kutatás szerint még akkor is, ha minden ország betartaná a Párizsi Egyezményben vállalt ígéreteit – ami önmagában is nagy kérdés –, a Föld 2,7 Celsius-fokos (4,9 Fahrenheit-fokos) felmelegedés felé tart 2100-ig.
„Ez egy valóságellenőrzés: megtettük az első lépést a Párizsi Egyezmény aláírásával, de már most abban a ‘megváltozott világban’ élünk, amelyet meg akarunk előzni” – mondta Ted Schuur, a Northern Arizona University ökoszisztéma-ökológiai professzora. „Itt az ideje, hogy megtegyük a következő lépést, és újraértékeljük klímacéljainkat, hogy alkalmazkodjunk ehhez az új valósághoz.”
Miért léptük túl az 1,5 fokos határt gyorsabban, mint gondoltuk? Schuur szerint részben az Északi-sarkkörön túl zajló folyamatok miatt.
A megváltozott krioszféra
Schuur és kollégáinak a Science sarkkutatással foglalkozó különszámában összefoglalt kutatása szerint az Északi-sark közel négyszer gyorsabban melegszik fel, mint a Föld többi része. Miért? Mert a fagyott felszínek olvadnak.
Vegyük például a tengeri jeget. A jelenlegi globális felmelegedés előtt az Északi-sarki-óceán minden télen befagyott, és nyáron részben elolvadt. Most azonban, hogy a Föld túllépte az 1,5 fokos felmelegedést, minden nyár végén egyre nagyobb része olvad el a téli jégnek, így egyre több óceán marad fedetlen késő ősszel. Ez felgyorsítja a felmelegedést, mivel a sötét színű óceánvíz több napenergiát nyel el, mint a világos jégtáblák.
„Az Északi-sarki tengerek már felismerhetetlenek” – mondta Schuur. „A nyár végén megmaradt jég mennyisége folyamatosan csökken. Hamarosan a nyári jég a múlté lehet” – ami megváltoztatja a régióban élők életét, új hajózási útvonalakat nyit meg, és kétségtelenül új nemzetközi konfliktusokat szül.
A szárazföldön a felmelegedés nem kevésbé drámai hatású. Ahogy a hőmérséklet emelkedik, a permafroszt alatt lévő hatalmas területek olvadnak, és hosszú ideig elzárt szén kerül a légkörbe üvegházhatású gázok formájában.
Hogyan hat a felmelegedés különböző szintjei a. a tengeri ökoszisztémára, b. a nagy tengeri emlősökre, c. a helyi közlekedésre és d. az infrastruktúrára. Kép: Victor Leshyk
A tudósok előrejelzése szerint a felmelegedés folytatódásával ez a bomló szerves anyag olyan mennyiségű szén-dioxidot és metánt szabadít fel, amely összehasonlítható a nagy ipari országok kibocsátásával.
Sajnos, Schuur szerint ezek a jelenségek nem kerültek kellőképpen bele a döntéshozók számításába 2016-ban.
„Egy olyan helyről beszélünk, amely sokak számára távolinak tűnik, de az Északi-sark változásai nem maradnak ott” – mondta. „Amint elveszítjük ezt a szerves anyagokból álló ‘fagyasztót’, az üvegházhatású gázokká alakul, amelyek a légkörbe kerülnek, és felgyorsítják a felmelegedést. Tavaly nyáron Phoenixben 70 napon volt 110 Fahrenheit fok (43 Celsius-fok) feletti hőmérséklet. Ennek fő oka az emberi üvegházhatású gáz-kibocsátás, de részben az Északi-sarkról származó további gázok is hozzájárultak.”
Alkalmazkodás egy melegebb világhoz
Schuur szerint ma már világos, hogy a jelenlegi politikai célok szerint a Föld 2,7 fokkal melegszik fel a század végéig, ami egy még melegebb világot hoz létre, mint amit ma tapasztalunk. Most az a közös feladatunk, hogy a közösségeket ellenállóbbá tegyük az elkerülhetetlen változásokkal szemben, és próbáljuk csökkenteni az emberi üvegházhatású gáz-kibocsátást.
„Nem állíthatjuk meg a változást; az már zajlik” – mondta Schuur. „De lassíthatjuk a változást az üvegházhatású gázok csökkentésével, és a lehető legjobban kezelhetjük a változást, hogy az emberek és ökoszisztémák jobban felkészüljenek a jövőre.”
Schuur arra ösztönzi az embereket, hogy vegyenek részt városuk, megyéjük vagy államuk fenntarthatósági erőfeszítéseiben, mivel ezek közvetlenebb hatásúak lehetnek. A részvétel jelenthet polgári gyűléseken való részvételt vagy új politikai ötletek bemutatását a vezetőknek, de egyszerűen jelentheti a fenntarthatósági intézkedések támogatását a helyi választásokon való szavazással.
Azt is tanácsolta, hogy az emberek folytassák az egyéni cselekvést. A rossz hírek ellenére úgy tűnhet, hogy az elektromos autó, a napelemek vagy az újrahasználható pohár nem változtatnak semmin. Schuur elmagyarázta, hogy bár ezek a választások nem állítják meg a felmelegedést, de segítenek lassítani azt.
„Ne add fel, még a változás ellenére sem” – mondta Schuur. „Ehelyett változtasd meg a gondolkodásod. Mondd magadnak: Egy új, megváltozott világban élek. Mit tehetek azért, hogy segítsek alkalmazkodni, és lassítsam a változást, hogy több időnk legyen a beállítódásra?”
További információ:
Julienne C. Stroeve et al, Eltűnő tájképek: az Északi-sark 2,7°C-os globális felmelegedés mellett, Science (2025). DOI: 10.1126/science.ads1549