Igen, valóban túl van népesedve Földünk két fő okból.

Először is azért, mert azt emberiség fajok ezreit sodorja veszélybe elindítva a hatodik nagy fajkihalási eseményt. Másodszor pedig azért, mert degradálja a következő generációk jólétéhez elengedhetetlen és pótolhatatlan szolgáltatásokat nyújtó ökoszisztémákat. Mind a két jelenséget erősen befolyásolja az emberiség példátlanul magas, és egyre növekvő lélekszáma. Fontos, hogy a túlnépesedést nem önmagában az emberi népesség nagy mérete jelenti, hanem a népesség tevékenysége, fogyasztása valamint az ehhez használt technológia összessége szabja meg a környezetre, természetre gyakorolt hatást. Az emberek fogyasztása, életszínvonala hatalmas különbségeket mutat világszerte, de globálisan elmondható, hogy túl sokan vagyunk a Földön ahhoz, hogy jelenlegi jólétünket fenntartsuk. A fenntarthatatlanság abban mutatkozik meg, hogy a többi élőlénnyel nem tudjuk igazságosan megosztani életterünket (biodiverzitás válság) illetve abban, hogy a jövő generációinak jóléte és biztonsága nem biztosított (ökoszisztéma-szolgáltatások leromlása).

Erdőirtás Madagaszkárban. Az élőhely pusztítása számos endemikus madagaszkári fajt fenyeget, és 15-öt már örökre kipusztított.

A túlnépesedés szegény, bizonytalan körülmények között élő emberek milliói számára napi szinten létezik, azok számára akik nem megfelelő földterületen, szennyezett környezetben, édesvíz-, és élelemhiánnyal küszködve próbálnak boldogulni. A szárazság, árvíz, földrengés és más természeti katasztrófák emberéleteket követelnek, csakúgy mint a túlnépesedés, amely sebezhetőbbé teszi a népességet az előbbi eseményekkel szemben.

Ugyanakkor, a túlnépesedés létezik a zsúfolt megapoliszokban, és kisebb városokban is, ahol a sok városlakó sokszor még soha életében nem látott természetes tájat. Még a legkisebb zöld területek is eltűnnek a sűrűn lakott városokban, amelyek egyre zsúfoltabbá válnak a nem szűnő urbanizáció hatására. A zsúfoltság és a természettel való kapcsolat hiányának negatív hatásai jól dokumentáltak.

Rio de Janeiro Földünk egyik legsűrűbben lakott megapolisza, ahol a túlnépesedés nyilvánvaló és tapintható.

Jelenleg 7.8 milliárd ember él a Földön és az ENSZ további csaknem 3.5 milliárd főnyi növekedést vetít előre az évszázad végéig amennyiben a jelenlegi trendek folytatódnak. A túlnépesedés nyilvánvalóvá válik, amikor az 1960-as 3 milliárdos globális népességet viszonyítjuk a maihoz és feltesszük a következő kérdéseket: „Mennyire volna súlyos az éghajlatváltozás ha népességünk 3 milliárd lenne?” „Mennyivel kevesebb ember halt volna meg éhínségek és fegyveres konfliktusok során?” „Mennyivel kevesebb műanyaghulladék és szennyezés lenne környezetünkben?” és végül „Mennyivel kevesebb élelemre lett volna szükség és hány millió hektár erdő, vizes élőhely és egyéb ökoszisztéma menekült volna meg a mezőgazdasági műveléstől?”.

Az ENSZ legújabb népesség előrejelzései megmutatják, hogy a termékenység különböző alakulása nagy különbségekhez vezet az évszázad végi népességben. A „no change” változat a jelenlegi mortalitást és termékenységet változatlanul tartja.

Kutatások szerint egy 11 vagy 12 milliárdos globális népesség ellátásához az élelmiszertermelésnek meg kellene kétszereződnie. Ma is több tíz millió ember fekszik le éhesen minden este. A további népességnövekedés, az éghajlatváltozás bizonytalanságaival karöltve, még rosszabb élelmiszerbiztonsághoz vezethet a jövőben. Mindeközben a még nagyobb népesség élelemmel való ellátása, még nagyobb károkkal jár a biodiverzitásra nézve, vadon élő fajok élőhelyeinek további zsugorodását és degradációját idézve elő. Az emberiségnek nincsen joga az önző pusztításhoz, a Föld nem csak a mi otthonunk, hanem más fajoké is.

Nagyon fontos tudatosítani, hogy a túlnépesedés a legtöbb gazdag, alacsony termékenységi rátával jellemezhető országban is ugyanúgy létezik, mint a szegény, magasabb termékenységű országokban. Az előbbiekben a túlfogyasztás, pazarlás és szennyező ipari, és mezőgazdasági technikák a természetkárosító hatás mozgatórugói. Ezek a túlfogyasztó, fejlett, ám alacsonyabb termékenységű társadalmak a legfőbb kibocsátói az üvegházgázoknak, amelyek éghajlatmódosító hatása viszont a szegény országokat sújtja a legjobban. Ebből látszik, hogy a túlnépesedés, a népességnövekedés lassítása és megállítása mindannyiunk érdeke, ám sikert csak a túlfogyasztás megfékezése, és a termékenység csökkenése együttesen hozhatnak. Ezek kombinációja szebb jövőt biztosítana földünk minden emberi és nem emberi lakójának.

Túlfogyasztás a gazdagabb országokban.

Azonban a két fő feladat közül a népesedés napjainkban el van hanyagolva. A túlnépesedés szót nemigen használják sem a politikai vezetők, sem a média, sem pedig a környezet- vagy természetvédők. Ennek ellenére egy nemrég végzett felmérés szerint számos ország lakosainak nagy része gondolja úgy, hogy a túlnépesedés egy komoly probléma. Szintén a lakosság az, amely hajlandóbb olyan jövőről gondolkozni, amely nem egy vég nélküli növekedésre alapoz. Ezek szerint a népesség a döntéshozóik előtt jár, hiszen belátja, hogy egy véges bolygón lehetetlenség végtelenül növekedni, és ennek megkísérlése veszélyes vállalkozás.

A jó hír az, hogy a globális népességnövekedést meg lehet állítani mindenféle kényszerítő intézkedés nélkül. Tisztában vagyunk a történelem során elkövetett hibákkal a népességszabályozás terén, ám tudjuk azt is, hogy megfelelő, önkéntes alapú intézkedésekkel már tucatnyi országnak sikerült stabilizálnia népességét és számtalan jár jó úton efelé. A népességnövekedés megállítása, s a természetes népességfogyás elfogadása, és ennek pozitív hozadékainak felismerése fontos lépés az ökológiai fenntarthatóság felé vezető úton. Ez a lépés segíteni fog abban, hogy minden faj – ember és nem ember – a jövőben még sokáig élhessen jólétben.

A környezeti fenntarthatóság felé vezető úton: változatos táj erdőkkel, kisléptékű mezőgazdasági területekkel, gyepekkel és szétszórt településekkel.

Forrás: The Overpopulation Project