Az ENSZ 1990-ben azért július 11-ét javasolta népesedési világnapnak, mert 1987-ben ezen a napon érte el a föld lakosságának létszáma az ötmilliárdot.

Azóta már megszületett a hatmilliárdodik ember is, a demográfusok számításai szerint 1999. október 12-én. 2011-ben meghaladta a hétmilliárdot is, és ha ilyen ütemben nőne tovább, nemsokára már tízmilliárd ember élne a bolygónkon, ami persze tarthatatlan ezen a fogyasztási szinten. (Nagy népsűrűség x kis fogyasztás = kis népsűrűség x nagy fogyasztás.) A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a népességnövekedés méreteire, és az ezzel járó problémákra, például az ember által okozott globális átlaghőmérséklet emelkedésre.  Az alábbi grafikon a Föld felszíni hőmérsékletének alakulását mutatja az elmúlt 10.000 évben:

Több százezer évig tartott a világ népességének 1 milliárdra való növekedése – ezt követően csak 200 év múlva több, mint hétszeresére nőtt, ezen belül egyetlen (!) nemzedék élete során – a II. világháború után születettek alatt – bővült a világnépesség 2 milliárdról 7 milliárd fölé. 2011-ben a globális népesség elérte a 7 milliárdot, és ma már 7,6 milliárdan vagyunk a Földön. A robbanásszerű népességnövekedés alapja – nem meglepő módon – a technikai fejlődés, a fosszilis üzemanyagok, az olaj bősége (ingyen energia), valamint természeten a jobb egészségügyi ellátás, de ide tartozik, hogy jelenleg is több mint 200 millió fiatal nőnek nincsen joga, tudása és eszköze a családtervezéshez!

Ezt a drámai növekedést nagyrészt a reproduktív korban túlélő emberek egyre nagyobb hányada hajtotta végre, és a termékenységi ráták jelentős változása kísérte, növelve az urbanizációt és gyorsítva a migrációt. Ezek a tendenciák messzemenő következményekkel járnak az eljövendő generációk számára.

Magyarországon a BOCS Alapítvány segíti a közgondolkodást abban, hogy azonosítsák, és megértsék a fejlődés szempontjából kritikus trendeket. Azt is tanácsolja, hogy a fenntartható fejlődés biztosításának legjobb módja egy olyan világ megteremtése, ahol minden fogantatást a párok akarnak, minden születés biztonságos, és minden fiatal személy joga érvényesül.

Mi jut eszünkbe a Népesedés Világnapról?

Az évenkénti több százezer anyai és több millió csecsemő halál? Az, hogy egy afrikai nőnek 600-szor akkora esélye van belerokkanni vagy belehalni a terhességbe és a szülésbe, mint egy európainak? Vagy az, hogy a családtervezést az ENSZ már 1968-ban az emberi jogok közé sorolta? Az a negyedmilliárd termékeny korú nő jut eszünkbe, akinek nincs joga, tudása, eszköze a családtervezéshez? A nők azon negyven százaléka jut eszünkbe, akik úgy érzik, boldogabb lett az életük a gyermekvállalástól – vagy az a hatvan százaléka, akik úgy érzik, nem lettek boldogabbak tőle? Bevillan, hogy ma több ember éhezik a Földön, mint ahányan összesen éltek kétszáz éve? S több ember él vízhiányban, mint ahányan összesen éltek a 20. század közepén? Valószínűbb, hogy nálunk a népesedésről az jut eszünkbe, hogy mi lesz a nyugdíjakkal, ha a természetes szaporulat nem tart lépést a társadalom idősödésével? Melyik a súlyosabb kérdés: hogy lesz-e, aki nyugdíjas korunkban fát vágjon nekünk az erdőben, vagy hogy lesz-e még egyáltalán erdő?

2018-ban a Népesedési Világnap témája: “A családtervezés emberi jog”

Ez az év, az 1968-as Nemzetközi Emberi Jogi Konferencia 50. évfordulója, ahol a családtervezést először világszerte megerősítették emberi jognak.

A konferencia eredménydokumentuma, a Teheráni Nyilatkozat szerint, egyértelműen kijelentette: "A szülőknek alapvető emberi joguk van szabadon és felelősen meghatározni gyermekeik számát és a születendő gyermekek közötti eltelt időt."

A jogalkotási nyelvbe beágyazva egy korszakváltó megvalósulás volt: a nőknek és a lányoknak joguk van elkerülni a túlságosan sok terhességgel járó kimerülést, és veszélyt. A férfiaknak és a nőknek jogukban áll kiválasztani, hogy mikor és milyen gyakran vesznek részt a szülői feladatokban - ha egyáltalán akarják. Mindenkinek megvan az emberi joga arra, hogy meghatározza a saját jövőjének irányát és kiterjedését ezen az alapvető módon.

Kilenc sztenderd, a családtervezéshez való emberi jog fenntartása érdekében:

Megkülönböztetésmentesség: A családtervezési információk és szolgáltatások nem korlátozhatók faji, szexuális, nyelvi, vallási, politikai hovatartozás, nemzeti származás, életkor, gazdasági helyzet, lakóhely, fogyatékossági állapot, családi állapot, szexuális irányultság vagy nemi identitás alapján.
Elérhető: Az országoknak biztosítaniuk kell, hogy a családtervezési eszközök és szolgáltatások mindenki számára elérhetőek legyenek.
Hozzáférhető: Az országoknak biztosítaniuk kell, hogy a családtervezési eszközök és szolgáltatások mindenki számára hozzáférhetőek legyenek. (meg tudja vásárolni azt - a szerk.)
Elfogadható: A fogamzásgátló szolgáltatásokat és információkat méltó módon kell megadni, figyelembe véve mind a modern orvosi etikát, mind a befogadók kultúráját.
Jó minőség: A családtervezéssel kapcsolatos információkat egyértelműen közölni kell és tudományosan pontosaknak kell lenniük.
Tájékoztatott döntéshozatal: Minden embernek képesnek kell lennie arra, hogy teljes körű autonómiával, nyomástól, kényszerítéstől vagy félreértelmezéstől mentes legyen a gyermekvállalás választása.
Adatvédelem és titoktartás: Minden magánszemélynek élveznie kell a magánélethez való jogot, amikor családtervezési információkat és szolgáltatásokat keres.
Részvétel: Az országok kötelesek biztosítani az egyének aktív és tájékozott részvételét az őket érintő döntésekben, beleértve az egészségügyi kérdéseket is.
Elszámoltathatóság: Az egészségügyi-, és oktatási rendszereknek, a vezetőknek és a politikai döntéshozóknak minden, a családtervezés emberi jogának megvalósítását szolgáló erőfeszítéseiknek elszámoltathatónak kell lenniük az emberek felé.

10 éves korában egy lány sérülékeny pontra érkezik az életében. Meg kell élnie egy elkeseredett átmenetet a felnőttkorra, a test és az agy gyors változásait, valamint a családi és társadalmi elvárások drámai változásait. Bár mind a lányok, mind a fiúk számára vannak kockázatok ebben a korban, a nemi megkülönböztetés a lányok számára szinte minden szempontból rosszabb. Az ezirányú állami törekvések gyakran a kisgyermekekre vagy az idősebb serdülőkre koncentrálnak, mivel nem tudják megfelelően kezelni a potenciális kockázatokat, amikkel a 10 éves lányok szembesülhetnek.

Ha a jogait nem védik megfelelően, a megfelelő törvények, szolgáltatások és befektetések révén, a serdülőkorban való virágzás esélye csökken, és végleg elhalaszthatja a teljesértékű felnőtté válás lehetőségét.

Képzeljen el egy új világot a 10 éves lányának
Képzelje el a 10 éves lányt egy olyan világban, amely igazán értékeli, táplálja, és védi őt. Bizonyos országokban a házassági szerződéskötés helyett az ő lehetőségei bővülnek és diverzifikálódnak. Ebben a világban az emberek egyetértenek abban, hogy teljes emberi jogait be kell tartani, ahogy az ő bátyja számára az adott, és ez tükröződik a törvények és a jogi gyakorlat, valamint a társadalmi normák terén is. Senki sem gondolja, hogy készen áll a házasságra vagy a gyermekvállalásra, amíg legalább a 18 éves kort be nem tölti. Senki sem várja, hogy lemondjon az iskoláról fizetett munkaért, vagy háztartási feladatokért. Egy jó iskolába jár, amely tiszta, biztonságos, és közel van az otthonához. Elég tápláló táplálékot ad a növekvő testének és az agy fejlődésének. Óvják, és ugyanolyan lehetőségekkel rendelkezik, mint a fiúk, hogy felfedezze a körülötte lévő világot, barátokat szerezzen, és szabadon részt vegyen a társadalmi interakciókban.

A becslések szerint jelenleg 125 millió 10 éves él. Ezek közül csaknem 60 millió lány, 65 millió pedig fiú.

Hol élnek a mai 10 évesek?
A tipikus 10 éves ma egy fejlődő országban él. 10-ből közel 9 - 89 százalék - a világ kevésbé fejlett régióiban él, ázsiai és Csendes-óceániai térségben, köztük Kínában és Indiában. Az Egyesült Nemzetek által legkevésbé fejlettnek tartott 48 országban (34 a szubszaharai Afrikában, 13 Ázsiában és a Csendes-óceánban, valamint egy Latin-Amerikában és a Karibi-térségben), ahol a kihívások a legmagasabbak, és a támogató intézmények a leggyengébbek.

A mai 10 éves lányok közül körülbelül 35 millióan élnek olyan országokban, ahol nagy a nemek közötti egyenlőtlenség – a nemek közötti egyenlőtlenségi mutató alapján (Gender Inequality Index).

A 10 évesek élete ma
Csaknem 10-ből hat lány olyan országokban él, ahol a nemi normák és gyakorlatok jelentősen hátrányos helyzetbe hozzák őket most, és várhatóan idősebb korukban is. A testvéreikhez képest ezek a lányok kevésbé valószínű, hogy iskolába járnak, nagyobb valószínűséggel a gyermekmunka foglalkoztatásában, vagy már házasságban élnek, mielőtt betöltenék a 18 éves kort. Nagyobb valószínűséggel szenvednek el erőszakot a partnerüktől, nagyobb valószínűséggel szenvednek a terhesség és a gyermekvállalás következményeitől, és kevésbé valószínű, hogy a háztartások döntéseiben érdemi véleményt mondhatnak, beleértve a saját iskoláztatásukat vagy egészségügyi ellátásukat. Ezeknek a mintáknak a széleskörű következményei súlyos hatással lehetnek a családokra, a közösségekre és az egész társadalomra.

Akár fejlődő vagy fejlett országokban élünk, városokban, falvakban vagy menekülttáborokban élünk, akár gazdag vagy szegény háztartásokból származunk, mindannyiunknak vannak terveink és álmaink a jövőre nézve. Ám különböző kihívásokkal szembesülünk a felnőttéválás útján.

A megoldás szerintem kettős.
1./ Minél több embernek fel kell ismernie, hogy mi a két legnagyobb globális probléma! Azzal kell foglalkozni sürgősen, ami a civilizációt menti meg. (Ha van egy baleset, a kiérkező mentős a vénás vérzéssel vagy a szívleállással foglalkozik, nem pedig a horzsolásokkal.)
2./ Azonnal cselekedni kell ezeken a területeken, nem várva a politikára, a szomszédra, vagy a konkurens cégre stb... mindenkinek a lehető leggyorsabban kell cselekednie.

A problémákat már megfogalmazták, több mint 15 ezer tudós ellen is jegyezte, és a korábban már megjelent cikkben nagyon jól össze is van foglalva.

Két terület van, ahol azonnal be kell avatkozni, és meg lehet tenni még a leghumánusabb módon (mert a természetet ez már nem fogja érdekelni).
1./ Meg kell fékezni a populáció növekedését, nem emberirtással, vagy egyéb drasztikus eszközökkel, hanem a most élő több mint egymilliárdos létszámú kamasz generációjának családtervezési lehetőségeinek javításával. Legyen joguk, tudásuk és eszközük arra, hogy eldönthessék, hány gyereket szeretnének és mikor. Azt nem kívánhatja senki, hogy a szerelmet ne akarják!
2./ Azonnal át kell állnunk a fosszilis energiahordozók alternatíváira, nem a jövőben a párizsi terveknek megfelelően. Ezt a rossz fogat ki kell húzni és kidobni a történelem szemétdombjára. Ez az alapja a drasztikus ÜHG-k csökkentésének, az elkerülhetetlen maradékot pedig ki kell egyenlíteni (carbon offset).

... és ne feledjük: az emberiség sorsa leginkább a történelem legnagyobb, több mint egymilliárdos létszámú kamasz generációjának családtervezési lehetőségein múlik.

Rampasek László
(Források: BOCS Alapítvány, Wikipedia, UNFPA)

A KSH a népesedési világnaphoz kapcsolódóan kiadványt jelentetett meg: LETÖLTÉS

A rendkívüli szárazság, a trópusi viharok és az Ofélia hurrikán együtt okozták az évszázad erdőtüzét tavaly Portugáliában. A katasztrófában több mint százan meghalltak, és százezer hektárnál nagyobb erdőterület a lángok martaléka lett. Armando Carvalho gazdálkodónak 12 hektárnyi erdeje semmisült meg. Ő az egyike annak a tíz felperesnek, akik bíróságon támadták meg az Európai Uniót, amiért keveset tesz a klímaváltozás megállításáért.

Armando Carvalho azt mondja, hogy gyorsan megoldást kell találni a problémákra. “Európa, pontosabban az EU intézményei nem tolhatják el maguktól a felelősséget, és nem kezelhetik felületesen ezt a rendkívül komoly problémát. Mert ez nem csak környezetvédelmi ügy, hanem az európaiak biztonságát fenyegető veszély”.

Az EU-t perlő tíz felperes közül hat európai, a többiek Kenyában és a Fiji szigeteken élnek. Három ügyvéd képviseli az ügyüket a luxembourgi Európai Törvényszéken. Munkadíjukat egy német civil szervezet állja. A jogászok a héten Brüsszelben számoltak be a perről.

“Az EU intézményei nem tolhatják el maguktól a felelősséget.” – Armando Carvalho gazdálkodó

“Azt kérjük a bíróságtól, hogy mondja ki: a hatályos jogszabályok nem felelnek meg a törvényi előírásoknak, ezért el kell törölni ezeket. Túl sok károsanyag-kibocsátást engedélyeznek 2030-ig. Másrészt azt követeljük a Törvényszéktől, hogy már most akadályozza meg a természetkárosító tevékenységet, ne engedje meg, hogy a helyzet tovább romoljon” – nyilatkozza Roda Verheyen, a felperesek ügyvédje.

A felperesek azzal vádolják az uniós törvényhozókat, hogy 2030-ra csak 40 százalékkal csökkentenék az üvegházhatású gázok kibocsátását az 1990-es szinthez képest. Ez pedig nem elég.

Jo Leinen, német szocialista EP-képviselő fontosnak ítéli, hogy az Európai Bizottság még ebben az évben leteszi az asztalra előterjesztését a hosszú távra szóló környezetvédelmi stratégiáról. Ha ez egy előremutató javaslatcsomag lesz, akkor az EU bizonyíthatja elkötelezettségét a klímaváltozás megfékezésére a bíróságon is, állítja.

Ez az első alkalom, hogy az EU intézményeit civilek a bíróság elé citálják a klímaváltozás miatt.

Forrás: euronews

Nem csak a vallásos emberek vannak eltévedve a népességnövekedés kérdésével kapcsolatban. Amikor ez a téma előkerül a többség az abortusz kérdését azonnal előveszi és a legnegatívabb szövegkörnyezetbe helyezve, sokszor előítéletektől sem mentesen nyilatkoznak róla. Az abortusz tűzoltás és semmi köze a népességrobbanás megállításához, senki nem akarja mint megoldást. A képen szereplő állítások egytől-egyig helytállóak és a legfőképpen kislányok felszabadítása, oktatása, jogaik és a fogamzásgátláshoz szükséges eszközök biztosítása gyökeresen változtatná meg az emberiség sorsát. Az az út ahol most tudásban, gondolkodásban halad az emberiség a környezetvédelmi forradalom helyett, Road to hell …

Az út a pokolba

Dugóban álltam az autópályán
Megláttam egy nőt
Az út oldalán
Olyan arccal, amiről tudtam, olyan mint az enyém
Visszatükröződött az ablakomon
Nos, odasétált az ablakomhoz
És nagyon lassan lehajolt
A félelem nyomása alatt megbénultam azon nyomban
Azt mondta “Fiam, mit keresel itt
Az érted való aggódás a sírba vitt.”
Azt mondtam: „Anya, eljöttem a bőség völgyébe,
Hogy eladjam magam.”
Azt mondta “Fiam, ez az út a pokolba visz”

Az életeden át vezető utadon
A szegénységből a gazdagság felé
A pokolba vezető útra tértél

Nos, a folyó mellett állok
De nem folyik benne víz
Forr minden méregtől, amit csak ismersz
És az utcalámpák alatt vagyok
De az öröm fénye, mit ismerek
Messze tűnt az árnyékok között
És az erőszaktól való perverz félelem
Kényszerű mosolyt csal minden arcra
És a józan ész már húzza a vészharangokat
Ez nem egy technikai hiba
Ó nem, ez az út a pokolba

Minden út hitellel van eltömve
És te semmit nem tehetsz
Mindenütt csak papírdarabok
Melyek elszállnak tőled
Figyelj világ, nézd meg jól
Mi folyik itt lenn
Gyorsan meg kell tanulnod ezt a leckét
És jól meg kell tanulni
Ez nem egy felfelé vezető autópálya
Ó nem, ez az út…
Ez az út…
Ez az út…
A pokolba Visz

Dalszerzők: Christopher Anton Rea – 1989
The Road To Hell dalszöveg © Warner/Chappell Music, Inc
Fordítás: magyar-dalszoveg.hu

Rampasek László

Sajtóértesülések szerint mintegy harminc család keresetet nyújtott be az Európai Unió Bíróságához, amivel azt kívánják elérni, hogy az Európai Unió javítson “elégtelen” klímavédelmi politikáján és csökkentse nagyobb mértékben szén-dioxid-kibocsátását.

A pert kezdeményező családok keresetükben azt hangsúlyozták, hogy a szárazság, a sarkkörök feletti jégrétegek jelentős olvadása és más természeti katasztrófák közvetlen hatással vannak életkörülményeikre.
A hat uniós országból származó, valamint kenyai és fidzsi-szigeteki felperesek szerint “megszűntek az évszakok”, a hirtelen és kiszámíthatatlanul változó időjárás erősen veszélyezteti a mezőgazdasági tevékenységüket. Például az állatokat magasabb legelőkre kell terelniük, az őshonos növények pedig kihalnak a megszokott területeken.
Roda Verheyen, a felperesek ügyvédje elmondta, vízpartok mellett, hegyekben élő, mezőgazdasággal foglalkozó családokról van szó, akiket, és akiknek munkáját a klímaváltozás már eddig is nagyban érintette. Ezek az emberek azt várják az Európai Uniótól, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt védelmük és egy valódi katasztrófa elkerülése érdekében.
Hozzátette, az eljárás megkezdéséig hónapok telhetnek el, ugyanis előbb az uniós bíróságnak arról kell döntenie, hogy illetékes-e a per lefolytatására.
A 2015-ös párizsi klímakonferencián 195 ország közreműködésével megszületett keretmegállapodás azt a célkitűzést erősítette meg, hogy a Föld légkörének felmelegedését 2 Celsius-fok alatt tartja az iparosodás előtti mértékhez képest, és folytatja az erőfeszítéseket, hogy a felmelegedés legfeljebb 1,5 fokos legyen.
Az Európai Unió célja az, hogy az 1990-es adatokhoz képest 2030-ra legalább 40 százalékkal csökkentse az üvegházhatású gázok kibocsátását, felgyorsuljon az ipar és energiaszektor modernizációja és a károsanyag-kibocsátók ne települjenek át lazább szabályozással rendelkező uniós kívüli országokba. A 40 százalékos csökkentés azonban nem elég ahhoz, hogy megvédjék az élethez, az egészséghez, a munkához és a tulajdonhoz való alapvető jogokat – vélik a felperesek, akik azt kérték a hágai bíróságtól, hogy semmisítsen meg három direktívát, amelyek az ipari vállalatok és a tagállamok kibocsátását szabályozzák.

Forrás: Brüsszel, 2018. május 24., csütörtök (MTI)

Az, hogy mindenkinek jusson elég étel, magában foglalja azt is, hogy nem akarunk többen lenni, mint amennyit biztonsággal el tudnak tartani a bolygó véges erőforrásai, beleértve a termőterületeket.

Már így is maximálisan kihasználjuk azokat, olajzabáló gépekkel műveljük, műtrágyázzuk, és a legmagasabb terméshozamú, legkényesebb haszonnövényeket termesztjük, miközben pusztulnak a talajok, a klímaváltozás miatt egyre szélsőségesebb időjárással kell szembenéznünk, és egy-két évtizeden belül klímakatasztrófa és az olcsó olaj elfogyása várható.

Más szóval, a jövő nem lesz jobb, sőt, minden valószínűség szerint rosszabb lesz, csak ez sokaknak nem tetszik. Ezért továbbra is kamatokat várnak a pénzüktől, (részben emiatt) a gazdasági növekedést hajszolják, valamint a piacok bővülését, miközben a népességnövekedésre pozitív, vagy semleges folyamatként tekintenek. Pedig egy véges erőforrásokkal rendelkező bolygón, ahol már tisztán látszik a legkritikusabb erőforrások fogyása, ideje volna ráébredni, hogy már nem igaz, hogy a jövő csak jobb lehet, mert már rég túlnőttünk a kereteinken, így az életszínvonalunk megtartása és javítása csak mennyiségi csökkenés, majd szintentartás mellett kivitelezhető.

Ideje kollektívan ráébrednünk, hogy a több nem jobb, sohasem volt az, és a túl sok csak rosszabb lehet.

Kántor Sztella Nóra

Egy, a klímaváltozás visszafordítására irányuló átfogó tervvel kapcsolatos elemzés a családtervezést és a lányok oktatását a top 10 működőképes megoldások között azonosította (a 80-ból).

A kettő együtt 2050-ig 120 gigatonnával csökkentené az ÜHG-kibocsátásokat – többel, mint a szárazföldi és tengeri szélfarmok együtt.

Világszerte sok száz millió nő kétségbeesetten szeretné megtervezni, hogy hány gyereke legyen, és mikor, de nincs hozzá eszköze, tudása, vagy joga. A családtervezési lehetőségek megteremtése ezt a tragikus helyzetet oldja meg. A lányok oktatása pedig lehetővé teszi, hogy a nők rendelkezzenek saját sorsuk felett, és mérhetően csökkenti a tervezett gyermekek számát.
.
/Ennek a témának a legnagyobb magyarországi képviselője a bárki részéről támogatható BOCS Alapítvány az általa fejlesztett QFPC karbonegységek eszközével. Ezzel karbonsemlegesítheti magát vállalat vagy magánszemély is. -szerk./

Forrás:
https://www.populationmatters.org/report-population-key-controlling-climate-change

Nincs afelől kétségem, hogy minden problémánk, különösen környezeti problémáink alapvető forrása… a népességnövekedés. Nem is tudok elképzelni olyan problémát, aminek megoldása ne volna egyszerűbb, ha kevesebb ember volna.
/Sir David Attenborough/

Még soha nem élt egy időben ennyi ember a Földön mint 2018. január elsején! Amikor főállásra váltottam a környezetvédelmi munkámat 2011 elején átléptük a 7 milliárdot, tavaly pedig a 7,5 milliárdot. A Föld népessége ma már több mint kétszerese annak az értéknek amikor én is megszülettem – akkor (még csak) 3 milliárdan éltünk ezen a bolygón. A legutóbbi 50 év alatt kb. 133%-kal nőtt a világ népessége.

Több ezer év kellett ahhoz, hogy az emberi népesség elérje a 2 milliárdot. Ezt követően egyetlen nemzedék élete során (a II. világháború után születettek életében) nőtt a népesség száma 2 milliárdról 7,5 milliárdra! Ennek a  robbanásszerű népességnövekedésnek az alapja a technikai fejlődés és az egyre jobb egészségügyi ellátás. A fosszilis üzemanyagok, legfőképpen az olaj – jóformán ingyenes bősége – nélkül mindez nem lett volna valóság mára. A szén és az olaj hasznosítása megtöbbszörözte a Föld népességét. Ennek a növekedésnek a 97%-át pedig a fejlődő országok adják.

Ahogy Sir David Attenborough rövid riportfilmjéből is kiderül, az előrejelzések döbbenetesek. Egyszerűen már réges-régen átléptük azt az értéket, a határt, amit a Föld képes eltartani már rövid távon is.^[1] A figyelmeztető jelek pedig már napi szinten észrevehetőek. Ez a ma élő emberiség legnagyobb problémája, minden probléma gyökere ebből ered. Ezt pedig sürgősen meg kell oldani. A nevetséges az egészben az,  hogy a rengeteg elpazarolt pénzt a világban egy dologra kellene csak összpontosítani, támogatások formájában. Arra, hogy a lányok oktatása és a rájuk vonatkozó emberi jogok az egész Földön biztosított legyen.

Az a tapasztalat, hogy ha a nők rendelkezhetnek a saját testük fölött, akkor csökken a gyerekszám! Amennyiben ezt nem hagyjuk nekik, az egész civilizáció ismét kárt fog vallani, bele fog pusztulni! Ezért fontos, hogy világszerte biztosítsuk a nők számára a családtervezés eszközeit, a hozzájuk kapcsolódó tudást, valamint jogokat.

Ennek a témának a magyarországi szakértője a BOCS Alapítvány és rajtuk keresztül Te is részt vehetsz egy szebb jövő elérésében azzal, hogy náluk karbonsemlegesíted magad, támogatásoddal biztosítod a munkájukat. Jómagam is azt teszem.

Rampasek László

A kép forrása: https://www.ksh.hu/interaktiv/grafikonok/vilag_nepessege.html
[1] “A növekedés határai” alapján nem fog 2100-ig növekedni a népesség, hanem már 2030 körül elkezd csökkenni (a klímaváltozás, és a természeti erőforrások kritikus fogyása miatt)

Antonio Guterres emlékeztetett: amikor egy éve hivatalba lépett, még arra szólított fel, hogy 2017 legyen a béke éve. “Sajnos ennek ellenkezője következett be” – mondta.

A konfliktusok elmélyültek, és újabb veszélyek merültek fel. A hidegháború vége óta nem látott mértékűvé nőttek az atomfegyverekkel kapcsolatos aggodalmak – utalt Guterres Észak-Korea nukleáris és rakétaprogramjára.

“A klímaváltozás gyorsabb nálunk” – figyelmeztetett Guterres, aki szót ejtett a világszerte növekvő egyenlőtlenségekről, és az emberi jogok megsértésének súlyos eseteiről is.

Az ENSZ-főtitkár ugyanakkor leszögezte: a konfliktusok rendezhetőek, a gyűlölet leküzdhető, “a közös értékeink pedig együttes erővel megvédelmezhetőek”.
“Egységesnek kell lennünk, hogy ez sikerüljön”, az egység az út, s “a jövőnk függ ettől” – mondta Guterres.

Forrás: MTI

Kutatás a lakossági hulladékégetésről

Valamilyen gyakorisággal a magyar lakosság harmada éget hulladékot. Ezt mutatta ki az az országos reprezentatív közvélemény-kutatás, amelyet a Kantar Hoffmann piackutató cég készített a Levegő Munkacsoport és a Magyar Szegénységellenes Hálózat részére.
A legtöbben kerti hulladékot égetnek (az összes megkérdezett 22 százaléka), háztartási szemetet 13 százalékuk, kezelt fát 6 százalékuk, rongyot, ruhaneműt, lábbelit szintén 6 százalékuk. Műanyagot (a háztartási hulladékon túlmenően) 3, gumit egy százalékuk szokott égetni. Sokan nyílt téren is égetnek háztartási hulladékot (10 százalék), kezelt fát (4 százalék), ruhaneműt és lábbelit (3 százalék), valamint műanyagot és gumit (2-2 százalék).

A megkérdezettek egyharmada tapasztalta az elmúlt egy évben, hogy lakókörnyezetében mások hulladékot égettek.

A válaszadók 54 százaléka az ismerethiányt, a felelőtlenséget és a szegénységet együtt tekinti a szabálytalan lakossági hulladékégetés fő okának. Harminc százalékuk elsősorban az ismerethiányt és a felelőtlenséget okolja, 15 százalékuk pedig főként a szegénységre vezeti vissza.

Nagyon kevesen jelzik a hatóságnak, ha hulladékégetést tapasztalnak: mindössze 7 százalékuk tett valaha bejelentést. Háromszor ennyien voltak viszont, akik saját maguk szóltak a hulladékégetőknek, hogy azok szabálytalanságot követnek el. A bejelentést tevők arról számoltak be, hogy az esetek túlnyomó többségében történt intézkedés a bejelentés nyomán, de az égetés nem szűnt meg.

A megkérdezettek közel 70 százaléka egyetért azzal, hogy ha valaki mások egészségére káros módon fűt, éget, akkor a hatóságnak szigorúan fel kell lépnie ez ellen. Ennél is valamivel többen állították, hogy az égetésre vonatkozó jogszabályokat mindenkinek maradéktalanul be kell tartania. Mindkét esetben a válaszadók mindössze 2 százaléka mondta, hogy ezekkel az állításokkal egyáltalán nem ért egyet.

„A közvélemény-kutatás megerősíti a környezeti tanácsadó irodánkhoz érkező sok panasz alapján kialakult képet, hogy a jogsértő lakossági hulladékégetés országszerte súlyos probléma, és a kormánynak haladéktalan intézkedéseket kell hoznia a visszaszorítására mindannyiunk egészsége érdekében. A felmérésből az is kiderül, hogy a lakosság túlnyomó többsége támogatná ezeket az intézkedéseket” – mondta Lenkei Péter, a Levegő Munkacsoport Környezeti Tanácsadó Irodájának vezetője.

„A kutatás eredményeiből arra következtethetünk, hogy elsősorban a lakosság felvilágosítására és szigorúbb hatósági fellépésre van szükség, ami viszonylag kisebb összegből megoldható. Ugyanakkor senkit nem hagyhatunk olyan élethelyzetben, hogy arról kelljen döntenie: ételt vesz vagy fűt, ezért elengedhetetlennek tartjuk, hogy a rászorulókat az állam fűtési támogatásban részesítse” – jelentette ki Jász Krisztina, a Magyar Szegénységellenes Hálózat kuratóriumi tagja.

A két civil szervezet megküldi a kormánynak is a közvélemény-kutatás eredményeit, és ismételten felhívja a figyelmét javaslataira, amelyek megvalósításával felszámolható a lakossági hulladékégetés.

A közvélemény-kutatásról szóló jelentés itt, a részletes táblázat itt található.

Forrás: Levegő Munkacsoport

Amikor valaki egy 13 éves lányt említ, a legtöbben nem éppen egy már csecsemőt szorongató, férjét a munkából hazaváró asszonyra gondolunk. Afrikában sok helyen viszont egyre gyakoribb kép ez – főleg a földművesek lányainál.

A 13-14 éves lányokat a gyors földegyesítés és a támogatás miatt adják még szinte gyermekkorban férjhez a parasztcsaládok egy Malawiban és Mozambikban folytatott kutatás szerint, amelyet nemzetközi civil újságírók végeztek.

Az ok?

A dél-afrikai Malawi Nsanje körzetében például farmerek ezreit károsította meg a mind gyakoribb áradás, így a föld hozamából lassan képtelenség megélni. Pedig Malawi nem tartozik a reménytelenül szegény helyek közé. Sőt, a mostani lányok anyái és néhol nagyanyái is eljutottak már az alapfokú iskolákig legalább, még akkor is ha ez sok pénzbe került. Most viszont a klímaváltozás közbeszólt, újra megjelent a szegénység. Így néhol a szülők döntenek úgy, kiveszik a lányokat az iskolából és egy hónapon belül férjhez adják, így könnyítve a családi kiadásokon. Máshol a nyomorgó lányok határozzák el, hogy ha férjhez mennek, talán könnyebb lesz minden és maguk hagyják el az iskolát is.
Miután pedig megházasodtak, és gyereket nevelnek, többé nem sok esélyük van akármilyen alapfokú képesítés megszerzésére.

A trendeken érdemben az sem változtat hogy Malawiban és Mozambikban is 18 év a felnőttkor határa, házasodni pedig szülői engedéllyel leghamarabb csak 16 esztendősen lehet. Az ENSZ adatai szerint 2015-ben a 18 éven aluli házasságok száma 13,5 millió volt, ez 37,000 kiskorú házasságot jelent naponta. Ebből a korai, jórészt kényszerházasság 4,4 millió 15 éven alulit érintett csak ebben az évben.

Az UNICEF arra figyelmeztet, hogy ha a jelenlegi trendek folytatódnak, 2050-re megduplázódhat vagy még nagyobb mértékben nőhet a házasságba kényszerülő gyermek-menyasszonyok száma.

A helyi nőjogi szervezetek szerint a sokkoló növekedést elsősorban a klímaváltozás drasztikus hatásaihoz lehet kötni.

A hagyományosan mezőgazdaságból megélő földművesréteg is újra belekényszerül ezekbe a helyzetekbe, pedig kutatások bizonyítják, hogy hosszú távon az életszínvonal csak olyan társadalmakban emelkedik ahol a legtöbb nő is bekerül az oktatásba, elvégzi az alap- és középfokú iskolákat.
Mac Bain Mkandawire a Malawi Youth Net and Counselling civil szervezet vezetője szerint a globális felmelegedés készületlenül érte országa társadalmát, a farmerek csak azt látják, hogy azok a földek amelyeknek a terméséből tizenöt éve még megéltek, ma szinte sohasem hoznak semmit, ennek következtében pedig kétségbeesetten a hagyományos falusi házassági stratégiákhoz fordulnak.

“Nagyjából úgy véljük, hogy a gyermekházasságok 30-40%-a a Malawit sújtó szárazságok és áradások következménye” – tette hozzá Mkandawire. A helyzet különös fintora hogy a dél-afrikai államok népességarányosan nagyon kevéssé okozzák magát a klímaváltozást, a legsúlyosabb időjárási következményeket, és ennek sokkoló társadalmi hatásait azonban mégis ők szenvedik el. A folyók vízszintje megemelkedett és sok föld művelhetetlenné vált, a száraz évszak is keményebb mint azelőtt, így az alapvető élelmiszernek számító rizsből egyre kevesebbet tudnak termeszteni.

Forrás: Mérce (TheGuardian)

San Francisco pert indít több nagy olajtársaság ellen, mivel a város vezetése szerint nagy felelősségük van abban, hogy katasztrofális hatású tengerszintemelkedés fenyegeti a várost. A város abban bízik, hogy a jogi eljárás révén forrásokat tud szerezni a klímaváltozás hatásaira való felkészüléshez. Hamarosan a klímaváltozás által legsúlyosabban érintett országok is benyújthatják a számlát az iparosodott államoknak, Antigua és Barbuda miniszterelnöke szerint például a fejlett országoknak valamilyen módon, például adósságelengedéssel anyagilag hozzá kellene járulnia az újjáépítési költségekhez.

Egyre többen nyújtják be a számlát a klímaváltozás pusztításáért

San Francisco partjait, illetve kikötőjét jelenleg egy hat láb, vagyis körülbelül 180 centiméter magas betonfal védi jelenleg a tenger emelkedő szintjétől, azonban az 1916-ban 40 év építés után befejezett fal a jövőben várhatóan már nem lesz képes betölteni ebbéli rendeltetését. A globális felmelegedés, a sarki jégsapkák olvadása, és az ennek következtében fellépő tengerszint-emelkedés mértéke ugyanis az előrejelzések szerint megközelítheti a 170 centimétert a 21. században. Ezért aztán a fal megerősítése a kikötő elsődleges prioritásává vált a permanens földrengés-fenyegetettségre való felkészülés mellett: a két tétel 3 + 2 milliárd dolláros költsége pedig még San Francisco számára is hatalmas terhet jelent.

Az összegek összegyűjtése érdekében a város és a kikötő több eszközt is bevetne, így például szavazásokat tartanának a lehetséges megoldásról. A legfigyelemreméltóbb azonban az, hogy a város vezetése öt nagy olajtársaságot is beperelt azzal a céllal, hogy kikényszerítse anyagi hozzájárulásukat a szükséges munkálatokhoz.

A város legfelső bíróságán benyújtott kereset azzal igyekszik fogást találni a Chevron, a ConocoPhillips, az ExxonMobil, a Shell és a BP alkotta társaságon, hogy azt állítja, fosszilis üzemanyagaikat “környezeti szempontból felelősségteljes és az emberi jóléthez elengedhetetlen” választásként promotálta, miközben számos figyelmeztetés szerint a bolygó veszélyben van.

A kereset szerint ilyen irányú promóciós tevékenységükkel akkor sem hagytak fel, amikor pedig már tisztában voltak vele, hogy (a fosszilis üzemanyagok) ártanak a környezetnek.

Követhetik a példát

Amennyiben a pereskedés eredményre vezet, az precedenst teremthet számos más város számára is, amelyek a klímaváltozás hatásától szenvednek. Emellett jelenleg további négy, hasonló célú peres ügy van folyamatban, amelyek keretében Oakland városa, két tengerparti kaliforniai megye és város igyekszik 37 fosszilis energetikai vállalatnak benyújtani a számlát az emelkedő tengerszint által okozott károkért.

A bírósági eljárások hatékonyságát jelenleg nehéz előre jelezni, azonban San Francisco főügyésze, Dennis Herrera szerint a 2013-as, nagy festékgyártók ellen hozott ítélet alapján a kilátások biztatóak. Akkor több kaliforniai város – így San Fransico is – azzal a céllal indított pert a nagy festékgyártó vállalatok ellen, hogy kimondassa azok anyagi felelősségét a magánlakásokban tapasztalt ólomszennyezések eltakarításában. Santa Clara megye legfelső bírósága 1,1 milliárd dollár megfizetésére ítélte a festékgyártókat, azonban azok fellebbeztek a döntés ellen.

A nagy fosszilis energiavállalatok felelősségének firtatása ugyanúgy nem új jelenség, ahogyan az sem, hogy a szegényebb országok az iparosodottabb államok történelmi szerepét hangsúlyozzák a klímaváltozásban. Az előző héten e téren is újabb szintre jutott a politikai közbeszéd, amiben a karibi térséget és az Egyesült Államok Mexikói-öböl menti államait az elmúlt hetekben letaroló rekord erősségű hurrikánoknak nem kis szerepe volt.

Kellene egy mechanizmus..

A fejlett országok jelentős karbonemissziójukkal érdemben hozzájárultak ahhoz, hogy a hurrikánok korábban nem látott kiterjedéssel és erővel csaptak le, ezért például adósságleírással és egyéb módon is hozzá kellene járulniuk az újjáépítési költségekhez – fogalmazott Gaston Browne, Antiga és Barbuda miniszterelnöke az előző héten. Szavai szerint, miután a karibi államok szén-dioxid-kibocsátása, és így a klímaváltozáshoz való hozzájárulása elhanyagolható, ezért létre kellene hozni egy mechanizmust, amely az adósság leírásával az érintett országoknak költségvetésükben is mozgásteret teremtene ahhoz, hogy hatékonyabban tudjanak szembenézni a klímaváltozás hatásaival.

Úgy gondoljuk, a fejlett országoknak (..) van bizonyos felelőssége e téren, és segíteniük kellene nekünk az újjáépítésben

– fogalmazott.

A kezdeményezés már csak azért is érthető, mert például a Richard Branson, a Virgin csoport alapítója által felvetett, a karibi szigetek újjáépítését szolgáló új Marshall-tervnek nevezett elképzelés tartalommal (és pénzzel) történő megtöltésére egyelőre nem tolakodnak a potenciális befizetők.

Browne GlobalCapital által ismertetett becslései szerint Barbuda újjáépítéséhez mintegy 250 millió dollárra lenne szükség. Eddig segélyekből és adományokból mindössze mintegy 10 millió dollár jött össze, a Világbanktól és a Karibi Fejlesztési banktól pedig 100 millió dolláros segélyhitelt igényelt meg, amely azonban más tekintetben tovább súlyosbíthatja az amúgy is eladósodott ország helyzetét. Az elmúlt három évben ugyan a GDP-arányos adósság aránya 102 százalékról 75 százalékra mérséklődött, az újjáépítési kiadások miatt azonban a trend kedvezőtlen fordulatot vehet.

Források: MTI/EPA/Cristobal Herrera

A fogamzásgátlás világnapja (World Contraception Day) kezdeményezés 2007-ben indult, és egy olyan vízióra épül, ahol minden terhesség kívánt, mivel minden lány és nő hozzáfér a családtervezés eszközeihez: a hatékony fogamzásgátló módszerekhez.[1] A családtervezés (effektíve a fogamzásgátlás) 1968 óta alapvető emberi jog, csak nem biztosítjuk a rászorulók részére, pedig megéri.

A fogamzásgátlás lehetőségeinek biztosítása olcsó, egyszerű, és minden ember közös érdeke. Az, hogy mégsem biztosítjuk minden lány és nő számára, óriási terhet ró a családokra, közösségekre és társadalmakra. A nem kívánt terhességek és születések ugyanis komoly egészségügyi kiadásokat, mentális betegségeket, függőséget, bűnözést, magas élelmiszerárakat és éhezést, ökológiai túlterhelést és ennek révén erdőirtást, talajpusztulást, elsivatagosodást, társadalmi destabilizációt és háborúkat okoz, valamint súlyosbítja a klímaváltozást. Mindezek miatt minden, a fogamzásgátlás lehetőségeinek biztosítására költött egy forint, 7 forint megtakarítást jelent az államkasszának, valamint további, pénzben nehezen mérhető előnyöket (pl. bűnözés és függőségek visszaszorulása, stb.).[2]

A WHO a fogamzásgátlásról:
„A családtervezés terjedésének elősegítése – valamint a preferált fogamzásgátlási módszerek elérhetőségének biztosítása a nők és párok számára – elengedhetetlen a nők jóllétének és autonómiájának biztosítása érdekében, miközben hozzájárul a közösségek egészségéhez és fejlődéséhez. Az, hogy lehetővé tesszük a nők számára, hogy eldönthessék, akarnak-e, és ha igen, hány gyermeket akarnak és mikor, hozzájárul a globális egészségügyi célok eléréséhez. Ezen kívül segít kitörni a szegénységből, valamint egy erősebb, sikeresebb, és fenntarthatóbb útra tereli a családokat, közösségeket, és országokat.”[3]

A fogamzásgátlási lehetőségek hiánya nem csak az eszközök hiányát jelenti, hanem azt is, hogy a nőknek nincs hozzá joguk, tudásuk, vagy a makro és mikro társadalmi rendszer nem teszi elérhetővé vagy megfizethetővé számukra. Az is sokat segít, ha felvilágosítjuk a kamaszkorú lányokat, mert még hazánkban is előfordul, hogy 14-16 éves lányok nem tudják, mitől lesz a baba. Emiatt életük kisiklik, és ahelyett, hogy tanulnának, egzisztenciát teremtenének, és megélhetnék fiatalságukat, idejekorán belekényszerülnek az anyaszerepbe, és ezzel a szegénység ördögi köre újrakezdődik, sőt, többnyire tovább súlyosbodik.

Sztella Nóra Kántor

[1] https://www.your-life.com/en/for-doctors-parents-etc/about-wcd/
[2] https://www.guttmacher.org/sites/default/files/pdfs/pubs/journals/MQ-Frost_1468-0009.12080.pdf
[3] http://www.who.int/life-course/news/events/world-contraception-day/en/

A képen szereplő állítások forrása:
https://www.guttmacher.org/sites/default/files/report_pdf/abortion-worldwide.pdf